Mike Myers bejegyzései

Most, hogy elfogytak otthon a nézhető DVD-filmek, elmentem a 'városba' vásárolgatni egy kicsit, és gyorsan feltöltöttem a horrorkészletemet. Mivel Millenniumot és Dr. House-t csak akkor nézek, ha a Roland is ott van nálam, a QaF-ból meg már csak egy rész van vissza mielőtt kifogyok az évadokból, ezért unalmas perceimben ilyenkor magamban horrorozgatok (közben meg vasalok, kirakózom vagy valami). Attól nem kell tartani, hogy így a párom kimarad valamiből, mivel ha egy filmet nagyon szarnak tartok, akkor vele már meg sem nézetem, ha viszont jónak találom, akkor nem probléma a dupla megtekintés sem. Ráadásul én eredeti nyelven szeretek filmet nézni, a párom viszont nem szereti a feliratot, így ha a kedvéért ráállok a szinkronra, én vesztek az élményből. Ha viszont megnézzük így is, úgy is, akkor ezzel sincs semmi probléma. Na. A lényeg, hogy most a közelmúltban látott egynéhány filmről írnék egy pár sort, ajánlási/nem ajánlási szándékkal.

Rögtön az elején felhívnám a figyelmet a bejegyzésem címében is szereplő Halloween éjszakája (Halloween's night) című 'remekműre', ami annyira rossz, hogy azt nehéz volna ragozni. Azért megpróbálom, és közben reménykedem, hogy ezzel sikerül az olvasóimat megkímélni közel 1000 Ft (később 250 Ft) teljesen feleslegesen történő kidobásától. Igazából én is mérlegeltem, ezt vegyem-e meg vagy egy másik filmet, de mivel ez teljesen ismeretlen volt számomra, úgy döntöttem, kár lenne megvárni amíg elfogy a polcokról, azt' lemaradok róla. Rossz döntés volt. Ez a film nagyon ratyi, és ami a legtragikusabb, hogy a készítői szemmel láthatóan nem komédiának szánták, hanem teljesen komolynak. Ennek ellenére nem sokat tettek, hogy komolyra is sikeredjen, ezért a nézőnek úgy tűnhet, mintha egy filmművészetis vizsgafilmet látna. Az egy dolog, hogy a sztori kísértetiesen emlékeztet egy bizonyos John Carpenter fimre (vajh melyikre...?), de még a zenéje is a nagy klasszikust idézi itt-ott. Az alkotók tehát nem nagyon erőltették meg magukat, ahol viszont némi eredetiséget lehetne felfedezni, ott csak nagy rakás szarkupacokat találni. Áhhh...fogom a fejem! Ebben a filmben akkora hibák vannak, mintha a Sötétség seregét (Army of darkness) néznénk, de arról legalább végig tudni lehetett, hogy nem komoly.

Rögtön a film elején láthatjuk, amint egy fiatal nőt megerőszakol majd megöl három fiatalember, és ezt az egészet az ágy alatt bújva nézi végig a hölgy valakije (nem derült ki, hogy az anyja, a testvére vagy a barátnője, legalábbis fél mondatnál több tuti nem szólt róla). Hogy a kis Christopher Vale (akinek legalább a neve nem hasonlít a Mike Myers-re) mikor bújt az ágy alá és mi célból, arra nem kapunk választ, ahogy arra sem, abból a szögből hogy a fenébe nem vették őt észre a gyilkosok. A kameraállás alapján olyan, mintha valaki az arcod előtt próbálna meg elbújni. A megerőszakolás meg minden, csak nem erőszak. A lányt az ágy szélére ültetik, egy pali eléáll, aztán 23 mp múlva egy mozdulat nélkül már készen is van, ezért csak a párbeszédekből derülhet ki, hogy itt bizony szexuális aktus történt. A másik két pasi egyikéről meg azt hittem, ő az apa, aztán meg kiderült, hogy szintén csúnya bácsi, aki nem tudom, a jelenet vége felé minek fűzi vissza az övét, amikor a lánynak még közelében sem volt. Mielőtt a hölgyet lelövik, a rejtekén reszkető fiúcska az ágy alól a fal irányába hátrál ki (???), ahol egy vastag fűtési csővel dekorált üreg várja. Az én ágyam mögött is van vagy két ilyen ficak... (nincs). Amikor a gyilkos fegyver eldördül, a golyó a csőbe (is) fúródik, és a gyermek arcát gőz illeti (de milyen szarul!). Ez volt az első jelenet...de nem mesélem el az egészet. 10 év múlva a gyerekként még csak némi bőrpirosodást okozó sérülést szenvedett fiatalember már úgy össze van égve, hogy még ajkai sincsenek, a haja meg elvékonyodott, szóval úgy néz ki, mint egy gézét vesztett múmia. Nyilván a gőz okozta seb a növekedéssel együtt terjedt szét a testén... Szóval így megégve egy elmegyógyintézetben tengődik szótlanul, retardáltként, az ápolók meg minden Halloweenkor élvezettel szórakoznak vele, mígnem egyszer csak a fiatalember be nem pöccen, és két mozdulattal le nem mészárolja mindkét zaklatóját. Az egyiknek leken egy egyszerű pofont, amitől annak a vére a falra spriccel (kapásból vagy fél liter), a másiknak meg úgy nyúl be a gigájánál, mintha csak egy rothadt paradicsomban tapicskolna, és nem éppen az emberi test egyik legellenállóbb szövetét szakítaná át puszta kézzel. Hogy az intézetnek volt-e több alkalmazottja, vagy az ÁNTSZ 2 főre is megadta nekik a működési engedélyt, hogy Christian miként jutott ki az épületből és, hogy miként kötött ki egy benzinkút vécéjében, az nem derül ki, és most nem is érdekes. Sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy a tökig összeégett arcú pszichopata szeme körül miért nincs égésnyom, amikor maszkot visel? Ekkora ordító hibát véteni, ráadásul következetesen... És akkor ez még csak a bevezetés volt, mert még eztán jön a bonyodalom, ami hihetetlenül nevetséges, ráadásul az emberben ismét csak az a benyomás támad, hogy ilyet mintha már látott volna valahol (kevésbé röhejes szinten). Jaaa, csak nem a Halloween: Feltámadás (Halloween: Resurrection) című n. folytatás sztorijában? Ha a bárgyú sztori nem csökkentené a mentális szintünket a kritikus határ alá, és a különféle vágószerszámoknak az áldozatokban való módszeres elhelyezgetése sem akasztana ki, a vállfával való szemkiszúrás fimben történő megjelenítése garantáltan ki fog ütni. Először nem is értettem, pontosan mi történik, ezért ennél a pontnál egy kicsit vissza kellett 'tekernem', és amikor újra megnéztem, majd leesett a tantusz, az agyam mondhatni bereccsent: a film hátra lévő kb.10 percét úgy néztem végig, hogy a szemeim kétfelé álltak, az állam leesett, számból pedig nyúlós nyálpatakok indultak a nyakam felé. És akkor a befejezés...na az Oscarért kiált...ana, ha véletlenül nem emlékeztetne a Halloween: 20 év múlva (Halloween: H20 (nem a víz vegyjele, hanem húsz)) befejezésére, de itt — a változatosság kedvéért — még ezt is elb*ták.

Ha valaki a fentiek alapján nemhogy elijedt volna, de még kedvet is kapott a megnézéséhez, annak nem kell aggódnia, van ott még bőven, ahonnan ez jött. A többiek meg kerüljék nagy ívben!Ha pontoznom kéne, csak azért nem adnék neki 10-es skálán 1 pontot, mert akkor hova sorolom a Marabuntát és a Dagont?

Bár az eddigiek simán kitesznek egy komplett bejegyzést, ha már 3 napja nem írtam, illendő tartalmassá tenni a jelen postot, szóval lépjünk egyet előre. Egyik kedvenc sorozatom eddigi utolsó epizódja következik, azaz a Hellraiser: Hellworld. Már többször is írtam a különböző epizódokról, azonban a 8. bőr csak mostanában került a DVD-lejátszómba. Clive Barker könyvét ugyan nem olvastam, de a megfilmesítés nagyon bejött. Az író által rendezett, több mint 20 éves film vizuális effektjei még mindig megérik a pénzüket, de a közvetlen folytatáson sajnos már látszik az avíttság. Ennek ellenére a történet és főleg Pinhead karaktere méltán trónol még mindig Freddy Krueger (Rémálom-sorozat), Jason Voorhoes (Péntek 13) Bőrpofa (A texasi láncfűrészes...) vagy Mike Myers (Halloween) alakja között. Bár a harmadik rész némileg még követte az első kettő történetét, az ötletességet már messze nem tudta tartani, így minden újabb folytatás csak egy-egy lenyúzott bőrrétegnek tekinthető. A 4. elég pocsékul is sikeredett, majd a sorszámozás is elmaradt, és az egymást követő részek már csak alcímet kaptak. Az utolsó két rész jogai érdekes módon román kézbe kerültek, a Hellraiser: Deader konkrétan Bukarestben is játszódik, egyetlen valamire való színész nélkül (de a sztori nem rossz). A Hellworldban ehhez képest főszerepet kapott Lance Henriksen, aki ugyan zömében B-kategórás filmekben tűnik fel, de azért akad egy-két komolyabb szerepe is (Menekülés Absolomból, Aliens-sorozat, Terminátor (na jó, itt csak pár mondata van). Ja, és persze a Millennium című sorozat főszereplője is volt. A képi megjelenítés 20. századi, a sztori viszont itt sem túl lebilincselő. Megint van pár csavar (holott eggyel is megelégednék), ami az utolsó 3-4 részben már szinte bevett szokássá vált. Egyszer meg lehet nézni (fanatikusoknak kötelező), ha értékelni kellene, 4 pontot adnék. Álljon itt egy korábbi rész egyik nekem nagyon tetsző jelenete (a többi elég ratyi volt...), és az angolul tudó, de nehezen értő olvasóim kedvvért Pinhead bonyolultabb mondatai írásban.

Thou shall not bow down before any graven image. / Burn? Oooh, such a limited imagination. / This is my body. This is my blood. Happy are they who come to my sabbat.

Végül jöjjön egy olyan horror, amivel kimondottan meg voltam elégedve, A barlang (The descent). Az utóbbi évek egyik minőségi terméséről van szó, ugyanis régen nem láthattunk ebben a kategóriában olyan filmet, aminek alkotói egyszerre voltak képesek atmoszférát teremteni, elfogadható látványt elénk tárni, gyakran ránk ijeszteni és az egész történetet rendesen felépíteni. Öt fiatal csaj indul útnak, hogy egyikük férjének halálát felejtendő, barlangásszanak egy kiadósat. A túra amilyen jól indul, olyan csúfos véget ér...de inkább nem árulok el részleteket. Az biztos, hogy az egyik jelenet közben még az ágyamon fekve is szinte rám tört a klausztrofóbia, ez pedig nagy érdem egy film részéről. Érdemes megnézni.