Millennium bejegyzései

Az utóbbi néhány napban egy kicsit elhanyagoltalak benneteket, de mentségemre szolgáljon, hogy a hétvégén nem is voltam netközelben, tegnap pedig nem jutottam a beszámoló végére (már megint olyan rövid...). Addig is, amíg elkészül, írnék néhány sort az egyik kedvenc sorozatomról, amit címszavakban már eddig is sokszor emlegettem, de sosem vettem a fáradságot, hogy kifejtsem, miről is beszélek. Tehát a Millennium.

Anno a TV3-on, majd a Viasat3-on nyomták az X-Akták előtt, én pedig mindkettőt lelkesen néztem, aztán amikor a Viasaton elölről kezdték az egészet — a folytatás helyett, — akkor megint. Ahhoz képest mostanában elég sok epizódnál jön rám az 'ezt már láttam' érzés, aztán meg mégsem emlékszem rájuk. Persze jobb is, így legalább ismét meg tudok lepődni. Az X-Akták azért is jó, hogy szóba került, mert a Millennium stábja is abból a gárdából került ki, gyakorlatilag zömében ugyanazok készítették. A producere ennek is Chris Carter, a zenét pedig szintén Mark Snow szerezte — hogy csak kettőt említsek. A Millennium azonban sokkal földhözragadtabb, nincs benne annyi elborultság, mint elődjében (gumiember és hasonlók), tulajdonképpen sok-sok Hetedik vagy A bárányok hallgatnak, csak éppen 43 percben.

A főszereplő, Frank Black egy volt FBI-os különleges ügynök, akinek van egy paranormális képessége, mégpedig, hogy képes a gyilkosok szemével látni. Ez nem szándékos, mert csak néha villan be neki egy-egy képkocka (mondjuk az áldozat rémült arca), de a sorozatgyilkosok lelkivilága terén szerzett tudásával együtt ez elég ahhoz, hogy elkapja az aktuális elkövetőt. Itt jellemzően ki is merül a sorozat paranormális vonulata, és inkább a valósághű történetek kerülnek terítékre. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy némelyik epizód sztorija megtörtént eseten alapul. Frank egy napon egy áldozatainak polaroid fotókat küldözgető sorozatgyilkos célkeresztjébe kerül, és amikor a postaládájában megtalálja a feleségéről és kislányáról készült képeket, otthagyja az FBI-t. Néhány évvel később azonban visszaköltözik Seattle-be, beáll a Millennium Csoport nevezetű, hozzá hasonló képességekkel rendelkező tagokból álló szervezetbe, aminek az a feladata, hogy a különféle esetekben kívülről segítse az FBI munkáját. Amikor valahol egy nem szokványos eset történik, a rendőrség vagy az FBI Franket hívja, hogy minél több 'extra' infot szerezzen a gyilkosról. Láthatunk itt papokat gyilkoló elkeseredett (volt) családapát, nyugdíjazott bírót, aki a későbbiekben is ítéleteket hoz — otthonról — majd azokat frissen szabadult gyilkosokkal hajtatja végre, bekattant robbantási specialistát, titkos orvosi kísérleteket folytató gyógyszergyári alkalmazottat vagy fiatalokból álló, drogos vallási szektát, hogy csak néhány epizódot említsek. A későbbi részekben pedig egyre inkább belelátunk, miről is szól valójában ez a Millennium Csoport, és kiderül, hogy akit korábban segítő, támogató barátnak hittünk, az igazából nem a jófejek kategóriájába tartozik. Itt már egy kis összeesküvés-elmélet is belekerül a sztoriba, de ettől csak még izgalmasabb lesz az egész.

A főszereplőt alakító Lance Henriksen szerintem telitalálat, hiszen egy ilyen komor hangulatú filmsorozathoz az ő feje negyon is passzol, és végre egy normális szerepet is kapott. Legalább is nekem ez a véleményem, hiszen az eddigi filmjei vagy B-kategóriásak voltak vagy csak mellékszerepet kapott bennük (kivéve persze az Alienst), pedig nekem ő egy nagyon szimpatikus színész (holott ronda, mint a bűn). Gyakran tűnik fel még Terry O'Quinn, akit a LOST rajongóinak nem kell bemutatni. Itt Frank Black főnökét játsza.

Sajnos a sorozatot a 3. évad után leállították, pedig akkor kezdett csak igazán beindulni. Hiába, a pénz mindenek felett... 68 epizódot ért meg, magyarul eddig az első 45 jelent meg, 2*6 DVD-n. Remélem a 3. is napvilágot lát, és ahogy az amerikai verzión, ezen is helyet kap majd az X-Akták azon epizódja, amiben a két sorozat találkozik (meglepő módon Millennium epizódcímmel). Anno egy kicsit leesett az állam, lévén mindkét sorozatot lelkesen néztem.

Mindenkinek ajánlom a Millenniumot, de főleg annak, aki szereti a borzongást, de zavarja a túl sok misztikus elem, vagy aki a horrorokat már nem bírja, de akinek a thrillerek még bejönnek.

(A Youtube-on fenn van két rész 12-12 szeletben. Ez az egyik eleje, ez pedig egy másik vége (érdemes megnézni)).

A cégnél tegnap megünnepeltük a névnapomat. Erről a rendszerről korábban már írtam, de azért — a könnyebb érthetőség kedvéért — néhány szóban felelevenítem: a kollégák 6000 Ft-ig finanszírozzák az ünnepelt ajándékát, az meg meghívja őket egy 2-3 órás konyhai beszélgetéssel egybekötött fogyasztási alkalomra. Vesz némi süteményt, sós biszbaszokat, egy üveg bort, meg valami töményebbet is, oszt' jól van. A társaság ilyenkor kötetlenül társalog (néha azért a munka is szóba kerül), aztán mindenki visszaül dolgozni.

Nem bontanám ki a teljes igazságot, ha elhallgatnám, hogy nem egyedül én voltam az ünnepelt, hanem Hajnalka kolléganőm is. Neki már volt a névnapja, nekem meg csak lesz, így valahol félúton választottunk egy időpontot, és egyszerre tudtuk le mindkettőt. Így munkaidőben is jól jöttünk ki (mivel minden lógással csak magunkat károsítjuk meg, hiszen senki sem végzi el helyettünk a munkát), meg pénzben is, mivel be tudtuk osztani, hogy Hajni csinálja/szerzi/készíti a táplálékot, én meg az ivadékot.

Régebben úgy volt, hogy az ünnepelt előzetesen megvette magának, amit kapni szeretett volna, azt behozta a céghez, itt szépen becsomagolták, aztán a gyűlés elején megkapta, és jól meglepődött. Az idén már újítást vezettünk be: az ünnepelt előzetesen felír 3 olyan dolgot, amire vágyik, és ezek közül szerez be egyet a főnök, ami így valóban meglepetés lesz. Az én három dolgom a Millennium c. sorozat 1. évada, Dr. House 1. évada és a Nemzet és Emlékezet c. sorozat hiányzó tagja, a Mohács című volt. Bár a Millenniumra vágytam a legjobban, mégis a könyvet kaptam. Azért ennek is örülök, mert az én kis szűz lelkem végre beteljesülhetett egy sorozat összes tagjának birtoklása okán, nem is beszélve arról, hogy a 8 könyv közel 80000 Ft-ot ér. Ez egy olyan sorozat, ami a magyar történelemmel foglalkozik. A/4-nél nagyobb alakú, fekete borítójú, hófehér lapokkal teli könyvekről van szó, amiknek a legnagyobb varázsa számomra az, hogy nem egy történész írja le a véleményét egy-egy adott korszakról, hanem a korabeli írásos dokumentumokat fűzik egybe kommentár nélkül, így mindenki maga alakíthatja ki a véleményét, nézőpontját. A Trianon című rögtön az Antant-hatalmak és Románia 1916-os szerződésének közlésével indul (amiben már méterre pontosan meghatározták, hol fog húzódni Románia új keleti határa, holott hol volt még a háború vége), majd ezt követi Károlyi Mihály egyik parlamenti beszédének jegyzőkönyve a bekiabálásokkal együtt, stb. Ez így sokkal objektívebb (bár már az összegyűjtött anyag szelektálása is torzíthatja a képet). Mivel a 8 könyv legalább 6000 oldal, és egyenként is dögnehéz, a buszon valószínűleg nem fogom őket forgatni, így viszont fogalmam sincs, mikor fogom mindet elolvasni. Azért majd törekszem... 

Egy kis időm mindenképpen felszabadul azáltal, hogy majd nem House és/vagy Millennium nézéssel töltöm el... Tudom, töltsem le őket, de 1. gépen úgysem nézném meg, mert ahhoz nincs türelmem, 2. eredetiben jobb szeretem, mint a töltögetést. Szóval egyszer majd megveszem magamnak őket.

De egy pillanatra még visszatérek a 'bulihoz'. Eddig még nem fordult elő, hogy a főnököm itt dolgozó férje is részt vett volna rajta, ezúttal azonban ő is közénk ült. Ezzel nem is lenne gond, azonban ő és a könyvvizsgálónk eléggé távol állnak egymástól politikailag. És még ezzel sem lenne gond, viszont a férj ritkán állja meg, hogy ne fejtse ki a véleményét az aktuális közéleti dolgokról, a könyvvizsgálónk pedig sosem állja meg, hogy erre ne egy kirobbanó gyűlöletáradattal reagáljon. Nem voltam hát túl boldog, amikor megtudtam, hogy plusz egy fő lesz ott, mivel már előre tartottam a botránytól. Szerencsére ezúttal mindketten eltekintettek ilyetén gondolataik hangoztatásától, úgyhogy egész jó kis hangulatban telt az egész. 

Legközelebb egy év múlva, de nem ugyanitt.