Needful Things bejegyzései

Képzeljünk el egy álmos amerikai kisvárost a napsütéses októberi őszben. Az utcán gyerekek bicikliznek haza az iskolából, a kézen fogva sétálgató párocskák mosolyogva biccentenek egymásnak, a varrónők pedig kacagva végzik a dolgukat a kis szalonjukban. Öcsi, az autószerelő szorgosan dolgozik műhelyében, a mélyen vallásos polgárok istentiszteletre sietnek, az asszonyok finomsággal várják haza férjüket...tiszta idill az egész.

Aztán képzeljük el ugyanazt a kisvárost egy tomboló éjszakai vihar közepette. Amikor az áram nélkül maradt település sötétjébe villám szaggat bele, a felvillanó fénynél láthatjuk, amint emberek ölik halomra egymást. Halálsikoly itt is, halálsikoly ott is. Dühödt, vérben forgó szemű katolikusok és habzó szájú baptisták esnek egymásnak az utca közepén, a rendőrség pedig képtelen megfékezni a tömegverekedést. Autók száguldanak egymásba, és a vihar zaján keresztül is jól hallatszódnak a szirénázó rendőrautók távoli hangjai. Aztán amikor már azt hisszük, hogy a látványt már nem bírjuk tovább ép ésszel, akkor robban fel szemet sértő fényességgel a bank, majd a városháza épülete is, törmelékkel és bútordarabokkal borítva el az aszfaltot...

De mi történhetett közben? Mi viszi rá egy ilyen kisváros lakóit, hogy eszüket vesztve törjenek rá egymásra és, hogy elpusztítsák mindazt, amiért egy egész életen át küzdöttek? Erről szól ez a könyv.

Na meg persze a kapzsiságról, a bírhatnékról, a féltékenységről, az irigységről, lelkiismeretről és számos más pozitív vagy negatív emberi tulajdonságról, egy kis misztikummal fűszerezve.

Az érdi lakótelepen a '80-as évek végén néhány lépcsőház összedobott egy parabola-antennára, amin aztán évekkel később az HBO-t is fogni lehetett. Mivel már akkor is tudtam, Stephen King milyen műfajban utazik, nem volt kétséges, hogy megnézem a Hasznos Holmik megfilmesített változatát. Bevallom, nagyon tetszett. Egyrészt Max von Sydow Gaunt-alakítása feledhetetlen, másrészt lenyűgözött az emberi(?) gonoszság ilyetén megnyilvánulása. Említettem már, hogy az ilyen témák mennyire vonzanak?

Aztán valamikor középiskolás korszakom delén kaptam kölcsön ezen könyvét egy olyan osztálytársamtól, aki gyűjtötte az író könyveit (és persze el is olvasta azokat). Szünetekben mindig elmesélte, hogy hol tart az éppen aktuális kötetben, én pedig szívesen hallgattam, mert elég jól adta tovább a sztorikat. Korábban magam is olvastam egy-két King-művet (Cujo, A ragyogás), de amikor meghallottam a cimborám szájából, hogy megvan neki ez is, rögtön kölcsön kértem. Akkor már egy csomó idő eltelt a filmélmény óta, de arra emlékeztem, mennyire tetszett az adaptáció.

Aztán el is olvastam a könyvet, és bár a több mint 700 oldalból igazán csak a 289.-en történik végre valami (majd a 600. körül kezd igazán beindulni a sztori), úgy tettem le, hogy "én többet nem olvasok Kinget". Na nem azért, mert csalódtam volna, éppen ellenkezőleg: úgy gondoltam, ennél jobbat nem tud írni, és úgyis csak csalódnék. Ehhez azóta is tartom magam, nem is vagyok hajlandó más King-könyvet a kezembe venni.

Kicsivel később valahol ismét adták a filmet, amit újra megnéztem. Bíztam abban, hogy miután már alaposabban is megismertem a történetet, még jobban fogom élvezni azt a másfél órát, de nem így lett. Nagyon nem, ugyanis a film rengeteg helyen eltér a könyvtől, sok helyen kimondottan durván. Max von Sydow persze továbbra is lenyűgöző benne, de a többi hulladék. Ezért aki a filmet látta, annak is ajánlom, hogy inkább a betűkkel bírkózzon meg, mert nagyon megéri.

Mellesleg nem is csodálom, hogy szociológus hallgató lettem, na nem a Hasznos Holmik hatására, hanem inkább azt mondanám, hogy már akkor is nagyon érdekeltek a társadalmi dolgok, az emberek kapcsolatai, viselkedése. Talán ezért is tetszett ennyire ez a mű, ugyanis ez ezekről szól.

Mást nem árulok el róla, tessék elolvasni. Én is ezt tettem a napokban, ugyanis a szakmai lapok száraz szövege nem tudta elterelni a gondolataimat a magam bajáról, valami szórakoztatóbbra vágytam. Most már persze más a helyzet, de erről majd egy másik bejegyzésben.