Net Burger bejegyzései

Nem, nem akarok öngyilkos lenni, de tényleg egy kicsit így érzem magam. Ennek két összetevője van, egy kognitív és egy biológiai.

A kognitív, hogy nem jutottam a tanulás végére, így éppen azokkal a tételekkel nem vagyok tisztában, amik a holnapi szigorlat előfeltételei lennének. Persze két és fél óra az út az egyetemre, ezért még a vonaton/metrón lesz időm tanulni őket, de tartok tőle, hogy a fél hatos kelés után az agyam nemigen lesz befogadóképes alapok nélküli elborultságokra. Nem mintha az utóbbi két hét 'intenzív' tanulás nem arról szólt volna, hogy mindig elterveztem, majd holnap mit fogok tanulni. Aztán a holnap persze sosem jutottam addig, és a tervek egy része megint csak holnapra maradt, esetleg a majd estére. Ha megbukok (márpedig így fog történni), akkor csak magam tehetek majd róla, mivel semmi nem akadályozott abban, hogy (még) intenzív(ebb)en tanuljak. Kevesebb tévézés, kevesebb blogolás, kevesebb mosás esetén előbbre lennék. Mindenesetre az vigasztal, hogy ha a beugró kollokviumot sem sikerül 1-esnél jobban teljesítenem, akkor a szigorlatot pusztán csak a köv. félévben kell megcsinálnom, de legalább 1-es nem lesz belőle.

A biológiai ok némileg összefügg a tudásbeli hiányosságokkal, mivel hazudnék, ha azt állítanám, hogy az utóbbi három napban 500 kalóriánál többet vettem magamhoz. Nem naponta, összesen. Egyszerűen nincs étvágyam, így két kiflit, egy szelet kenyeret, meg fél kiló szőlőt ettem meg mindössze (+ sok teát ittam hozzájuk). Ennek eredményeképp ma délután, amikor elmentem a Keletibe megvenni az IC-jegyet, már éreztem a gyengeséget. Fájó ízületek, izzadás, remegés, látási zavarok, alvási kényszer, ezek mind megvoltak. Gondoltam, mielőtt az utcán összeesek, veszek magamnak egy hamburgert a Vas utcai Net-burgerben, mert úgyis arra jártam, ráadásul az alkalmazott ismerősöm (nem potyázni akartam, de gondoltam, váltunk pár szót, a múltkor az Alibiben úgyis csak köszöntünk egymásnak). Erre pont nem ő volt, hanem egy másik fiatal srác (?), aki 10 percig balfaszkodott, mire összedobott nekem egy hambit. Mikor megettem (ez már az 500 kalória feletti rész), természetesen még álmosabb lettem, mint előtte, ráadásul megfájdult a fejem. Ezt tudtam előre, de bíztam benne, hátha mégsem következik be. De, bekövetkezett. Szóval az esti tanulásnak annyi lett, és most itt állok (ülök), mint hajdan a gladiátorok az arénában. De legalább a fizikai halált sikerült elkerülnöm.

A csatolt szám pedig a jelenlegi hangulatomat tükrözi.