Országgyűlés bejegyzései

Az egy hete még dermesztő hidegre a minap megérkezett kánikula, meg az újra elkezdett kondi a testemet, a politikai blogok/fórumok olvasása, és a híradók rendszeres élvezete pedig a szellememet kezdi ki teljesen. Ha esetleg esélyem lett volna kipihenni a múlt heti, munkahelyi őrültek házát, akkor ezzel most minden reményem semmivé foszlott. Azt hittem, a választás egyértelmű eredménye után a jobboldal majd csendben építkezik, a baloldal elvonul a sebeit nyalogatni, a Jobbik tovább acsarkodik, az LMP meg megpróbálja kitalálni, mit is kezdjen magával a Parlamentben (meg hogy akkor ők most kicsodák is igazából), és ugyanígy fognak tenni a híveik is. Ehelyett úgy tűnik, mintha mi sem változott volna, mintha választási kampány lenne 7/24.

Naiv vagyok, tudom. Naiv vagyok azért is, mert azt hittem, a ballib média is majd igyekszik megértő türelemmel figyelni a gazdijukat a földbe döngölő politikai ellenfelet, és kíváncsian várja, miként igyekszik az rendbe tenni a totálisan szétzüllesztett és tönkre tett országot. Ehelyett lesben áll, és minden apró dologra kiéhezett hiénaként veti rá magát, cafatokra tépve áldozatát, amint az a legkisebb ballépést teszi. Ezzel nem pusztán az a probléma, hogy igazságtalan, hiszen a kormány alig több mint egy hete van csak hivatalban, hanem az is, hogy közben valami elképesztő mértékű az aránytévesztés. Hol apróságokat nagyít fel, és tesz központi témává, hol meg nagy horderejű dolgokról feledkezik el, és teszi ezt persze számtalan fórumozó és politikában véleményt nyilvánító ember is.

Nézzük például az Országgyűlés alakuló ülését. Nem arról ment a téma, hogy hát felállt az új OGY, mennyi frakciók létszáma, kik ülnek benne, letartóztatták a mentelmi jogát vesztett Hagyó Miklóst, Dávid Ibolyáék is felelhetnek a tetteikért (azóta Ibi is két ügyben ült alperesként a bíróságon), stb., hanem arról, hogy milyen ruhában van Vona Gábor. Mackónadrágban, tüllszoknyában, avagy a betiltott Magyar Gárda uniformisban. Nem nonszensz ez? Eleve nem értettem egyet a MG betiltásával, hiszen akkor még igazából semmi olyat nem csináltak, ami törvényellenes lett volna, meg aztán ruhatörvény legutóbb valamikor a monarchiák idejében született, amikor azt kellett szabályozni, hogy ki hordhat gombos kabátot, kinek milyen hosszú lehet az uszálya és kinek mekkora csőr lehet a cipője végén.

Megszületett aztán a kettős állampolgárságról szóló törvény, ami 90 év után egy olyan horderejű dolog, hogy ahhoz maximum a rendszerváltás aktusa volt fogható. Itt megint a pitiánerkedés ment, hogy mit szólnak hozzá a többi országok és, hogy ezzel mennyit ártunk a határon túli magyaroknak. Érted, ártunk vele... Az aránytévesztés itt a nézőpont esetében van: a többi országok véleményét nézzük a történelmi tragédiánk részleges, szellemi mérséklésének nagysága helyett. Meg aztán hol volt Vona Gábor? Megint Vona... kit érdekel, hogy Vona miért nem szavazott? Az sokkal érdekesebb, hogy volt három szocialista képviselő (köztük Gyurcsány Ferenc), aki képes volt megjelenni ÉS nemmel szavazni. Ez bezzeg nem érdekes annyira, holott a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban egy ehhez hasonló tett felérne egy hazaárulással, de legalábbis a közéletből kiírná magát, aki hasonlóra vetemedik.

Trianon emléknap? Ezt már ecseteltem. Kisebb Parlament? Gyerekek, ez minimum 15 éve téma. Sokan elpofázták, hogy majd mi, de senki nem csinált semmit (beleértve az előző Orbán-kormányt is), most viszont végre meglépték. Nem elég, hogy ennyi idő után 200 főre csökkenhet a képviselők létszáma, de az olyannyira áhított nemzetiségi képviselet is a törvénybe került, így mind a 13 magyarországi nemzeti kisebbségnek lehet egy saját képviselője. Ez nagyon nagy dolog, de a média (egyik része) szinte szóba sem hozta. Megrándította a vállát, aztán inkább valami baromságon pörgött.

Végül (de nem utolsó sorban) ott van Szijjártó és Kósa elcseszett nyilatkozata, ami miatt a tőzsdén negatív folyamatok indultak be. Ez összetett dolog. Egyrészt nem egészen értem, miért az a mérvadó, hogy mit gondolnak azok, akiknek a gazdasági világválságot köszönhetjük (meg úgy általában, ennek az egész mesterséges rendszernek), másrészt nem tudom, miért kellene elhinnünk, hogy a gazdaságot nyilatkozatok, szavak irányítják? Attól, hogy a spekulánsok egy része nyer ezen, más része meg veszít, még egy szem epret nem szedtek le, még egy darab csavart nem gyártott le senki. Olyan ez, mintha egész nap azon vitatkoznánk, mi legyen a vacsora, de végül senki nem áll neki főzni. Harmadrészt ez olyan dolog, hogy ma történik valami, aminek hatásai lesznek erre a pszeudo-gazdaságra, holnap meg majd visszaáll minden a 'valóságnak' megfelelő állapotba. Az egyik fórumon valaki kifejtette: az új kormány vagy csinálja tovább az "elhallgatjuk a szart" dolgot, aztán a végén a fejére omlik az egész, vagy szakít a "hazudunk, reggel, éjjel meg este" hagyománnyal, és kerekperec megmondja, mi a helyzet. Aki ezen meglepődik (mármint a helyzeten), az nem ebben az országban élt eddig. Végül a sok hőbörgőnek, meg előre hozott választást rikoltozónak kéne adni vagy két irdatlan pofont, aztán beültetni szépen egy hírarchívum elé, hátha pár nap után eszébe jut, hogy ez a helyzet nem egy hete keletkezett, hanem az elmúlt év(tized)ekben. A problémahalmaz nem attól létezik, hogy valaki megmondja, hogy létezik, hanem a kedves szoci elvtársak növelték ekkorára. Próbáljuk már meg figyelembe venni, hogy a történelem NEM TEGNAP kezdődött. A múltbéli eseményeknek a jelenre (jövőre) ható következményei is vannak.

Szóval csak kapkodom a fejem, amiért egyáltalán nem csendes a közélet, másrészt fogom is, amiért egy kissé kicsavarodott kommentárok látnak óránként napvilágot. Azt hittem, elkerülhetem a politikai témázást, de hát ezeket nem tudom szó nélkül hagyni.