Redblek bejegyzései

Redblek jó néhány bloggert megihletett a kelta horoszkópos linkjével, köztük engem is. Eredetileg egy még ennél is unalmasabb bejegyzést terveztem, de kapva kapok az alkalmon, hogy kevés energiabefektetéssel tudjam le a mai restanciát (említettem, hogy sok a munkám idebe'?).

Egyszer már horoszkópoztam itt, de ez a kelta verzió is kíváncsivá tett, így gyorsan megnéztem a sajátomat (09.06.), mire kiderült, hogy szomorúfűz vagyok. Vazzeg. Én... szomorúfűz...Kötve.

Na, de lássuk, mit írnak nekem konkrétan?

Jellemzõi:

Szépségével és bájával arat elsősorban sikereket. (Nahiszen...)

Emberi kapcsolataiban érzékeny, kiváló empátiaérzéke van. (Igen, ennek legjobb példája, amikor valami tragédia hallatán fennhangon kijelentem, hogy  "A Földön 6,5 milliárd ember él, és ez csak egy volt közülük" Igazán empatikus. De a tréfát félretéve ez igaz, nem véletlenül kötöttem ki a szociológia szakon.)

Ennek ellenére sosem lehet tudni, hányadán áll vele az ember. (Ti tudjátok...)

Énje kettős: az egyik álmodozó, melankolikus, a másik ugrásra kész, nyugtalan, változékony. (Előbbi — tartok tőle, — észrevétlenül kicsinálta az utóbbit. Talán újraélesztéssel kéne próbálkozni, hátha akkor előrébb lennék az életben, mert a döglés semmire nem vezet. Mellesleg valóban kettős az énem: például (hivatalosan) biszex vagyok, nem is beszélve a meleg (biszex) — jobbos ellentétpárról és sorolhatnám.)

Félénk, először elutasító minden újjal és ismeretlennel szemben. (Bingó!...de aztán gyorsan alkalmazkodom)

Házias. (Persze-persze...)

Csöndes családi életre vágyik. (A csöndes stimmel, a családi nagyon nem. Az utóbbi 1-2 évben baromira megutáltam a gyerekeket, bár ez még változhat.)

Sokszor álmodozik, gyakran érzi meg nem értettnek magát. (Főleg vitákban és Hajnalka kolléganőm társaságában. Utálom a szavaimat és a képzettársításaimat állandóan magyarázni. Hogy van az, hogy némelyek értik, amit mondok, akkor is ha nem mondom el ugyanazt máshogy is. Az álmodozás is stimmel, de csak önszórakoztató céllal. Nem fogok belerokkanni.)

Munkáját becsületesen, szorgalmasan végzi. (Előbbi még mindig igaz, utóbbi már nem annyira, de régebben mindkettő stimmelt.)

A nehézségek nem rémítik, csupán gyakori hangulatváltásai hatnak kedvezőtlenül rá. (A nehézségek valóban nem rémítenek, mivel tisztában vagyok vele, hogy úgyis mindig van valami, ha éppen nem az aktuális, akkor helyette valami más, de azért gyakran nekilátok picsogni miattuk. Aztán leküzdöm őket (vagy megoldódnak maguktól). Régen a játékokat is mindig a legnehezebb fokozaton toltam, de mostanra marad inkább a 'moderate' vagy 'medium' fokozat. Szórakozni akarok, nem agyvérzést kapni. A hangulatváltásokról annyit, hogy azokat mások sokkal inkább megérzik, mint én (bár néha már én is hülyét kapok magamtól). Szegény Rolcsi is biztosan sokat szenvedett tőle. A mostani R. betűs még csak szeppenve kérdezi néha, hogy van-e valami baj vagy csak fáradt vagyok. Még nem ismer...)

Álmodozó, szeszélyes.(Ez már volt vagy kétszer.)

Romantikus, művészi adottságú. (Nahiszen. Jó, szerintem is romantikus vagyok, de a gyakorlatban ezt valahogy sosem sikerül kiviteleznem. Egy üveg bor, meg két gyertya a fürdőkád szélére még nem jelenti, hogy romantikus valaki. Vagy de? A művészi adottság meg maximum az írás, de ez meg nem teljesítmény.)

Szereti a természetet, irtózik a várostól, a rendetlenségtől. (Így van/ így van/ így van, azt' mégis egy csomót gyártok belőle a lakásba.)

Megérzései erősek, könnyen ráhangolódik az emberek érzéseire, és kérés nélkül teljesíti kívánságaikat. (Igaz, előbbi már jó pár ember veszte lett, elég ha csak visszaolvasunk egy kicsit a blogomban. Tényleg fogékony vagyok a lelkekre és az érzelmekre, és ha valakit kiismerek, az Isten mentse meg tőlem, legyen szó poénról vagy övön aluli ütésről. Hogy kérés nélkül teljesítem a kívánságokat, az nem annyira egyértelmű. Alapvetően igaz, de ezt igyekszem magam előtt úgy beállítani, hogy igazából magamnak akartam örömet okozni az adott dologgal, hogy láthassam az örömet a másikon. Viszont nem mindig, mert néha erősebb az önérzetem vagy egyszerűen nincs kedvem kívánságokat teljesíteni.)

Gyakran kihasználják. (Faszt!)

Szerelmi élete:

A szerelemben igényes. Szeszélyes és érzéki. (Ezt merem állítani. Meg mást is.)

Könnyen sértődik, hamar békül. (Szerintem nem vagyok sértődősebb, mint mások, de ha olyanom van, valóban meg tudok bántódni. Viszont nagyon hamar túlteszem magam a dolgon (ha hagynak), és nem vagyok haragtartó. Ha viszont észreveszem, hogy valaki visszaél ezzel a tulajdonságommal, az gyorsan bekerül a persona non grata fakkba.)

Számára fontos, hogy akit szeret, az állandóan mellette legyen. (Ez így igaz. Ennyi.)

Fél a csalódástól. (Ki nem?)

Minden apró kilengésre érzékenyen reagál. (Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, talán a közeli ismerőseim majd hozzászólnak)

Újabb és újabb bizonyítékra van szüksége a szerelemben. (Ez nem tudom, mit takar, de nem igaz.)

Féltékeny természete miatt úgy körülfonja partnerét, hogy az alig jut levegõhöz. (Tökre nem vagyok féltékeny típus, de nem tűröm, hogy átbasszanak. A mindenkori párom oda megy és azt csinál, amit csak akar, akár még az exével is találkozhat, nem bánom. Egészen addig, amíg betartja a játékszabályokat. Nálam elég sok minden belefér, de ha egyszer valamit megbeszélünk, az úgy is legyen. Szóval szerintem tökre levegőhöz jut mellettem akárki, de ha visszafogja a lélegzetét, ne csodálkozzon, ha megfullad.)

Állítólag ez vagyok én. Az emo-s fa. Mellesleg utálom a fűzeket, mert teli vannak fülbemászókkal, azok pedig a top undormányt képviselik a listámon. Ha meglátok egyet a testemre pottyanni, (férfiasan) sikoltozva próbálom levakarni magamról. A fűz ágával viszont — játék címén — jó finomakat lehet odasózni másoknak, csak ne akarják visszaadni. Ehe-ehe.

Na megyek a dolgomra.

Komolyan nem tudom, hogy ez most nekem a harmadik vagy a negyedik blogtalálkozó volt, pedig egyrészt utánanézhetnék a blogomban, másrészt senkit nem érdekel, harmadrészt pedig szerintem a negyedik, de a lényeg, hogy ezúttal már úgy mentem el, mintha csak a haverokkal beszéltünk volna meg egy újabb sörözést. Komolyan, hiszen a társaság minimum felét már volt alkalmam megismerni, és/vagy a szabadidőm egy részét a társaságukban eltölteni. Sőt, bloggertársaim egy részét alaposabban ismerem, mint a saját barátaimat, hiszen azok nem írkálnak heti/napi rendszerességgel a lelkükről, a mindennapjaikról vagy a perverz szexuális szokásaikról, és ez még akkor is így van, ha némelyik bloggert sosem láttam élőben (sem).

Múlt héten ugyebár volt egy kis hangulati-érzelmi-szellemi mélyrepülésem, amire válaszul többen felajánlották, hogy a lelkükkel megtámasztanák az enyémet, amennyiben élőben is találkoznék velük. (ABC sorrendben) Redblek, Ricsi és Tigriék is jelezték ebbéli szándékukat, és amikor Gus-nál olvastam a szombati találkozóról, kapóra jött mind az időpont, mind a helyszín. Szóval az említett társaság egy kicsit előbb odacsődült, hogy több időnk legyen társalogni, de ez nem jelenti azt, hogy az előzetesen emlegetett találkozókat ne tarthatnánk meg a jövőben (ez a tagmondat nekik szólt). Jaj-jaj, de álmos vagyok, érzem a saját fogalmazásomon (is)...

Szóval 16:30-ra javasoltam a Tandem-be érkezést, ennek megfelelően is keltem útra. Nem mesélem el a fürdésem történetét, mert gonosz vagyok, és pont ott rövidítek, ahol a sok perverz olvasó a leginkább legeltethetné a szemét. Inkább ahhoz a pillanathoz ugrok, amikor leszálltam a metróról, és megpróbáltam eltüntetni a fél órával korábbi, Burger Kingben történt vásárlásom nyomait, azaz egy sajtburgeres zacskót. Na nem csak azért, hogy le ne bukjak Redblek kondi-kolléga előtt, hanem mert nem volt túl esztétikus a zsebemet püffesztő barna zacskó látványa. Erre éppen 1 mp-el az aktus előtt oldalról belém karol valaki (de nem Wojtyla), akiről gyorsan megállapítottam, hogy egy erős borosta és szélfútta haj mögé rejtett Ricsi. Neki jobban örültem, mint annak a hetero barátomnak, aki anno akkor veregetett üdvözlésképp hátba, amikor éppen feltéptem az Alibi ajtaját. A mozgólépcső tetejénél — meglepetésünkre — Redblek ácsorgott, aki az éppen akkor odaérő Captainre várt. Hivatalosan persze még nem tudhattuk, hogy ő a Captain, de előzetes, kíváncsiságleplező nyomozásom erre engedett következtetni. Szerencsére bölcs voltam, és egészen addig hallgattam, amíg magától ki nem derült, hogy baromira nem ő az, akire én gondoltam, így elkerültem egy iszonyat égést. Üdvözöltük egymást, én zsebre tettem Redblek megjegyzését, miszerint egyre jobban nézek ki, majd elindultunk a Tandem irányába, hogy aztán félúton szétröppenjünk, ki-ki a maga dolgára. Ricsi az otthon+fésű+borotva kombinációra vágyott, Redblek és Captain lakásra mentek (nem rosszra gondolni!), én pedig a Tandembe siettem, nehogy elkéssek. Vicces, hogy Andreas és Tigri pont akkor közeledett az ellenkező irányból, amikor én a nekik ellenkezőből, így az ajtó előtt találkoztunk. Ez ám a pontosság!

Na jó, gyorsítsunk! Szóval nekiláttunk traccsolni így hárman, aztán megérkezett Redblek és Captain is, aki utóbbit most már hivatalosan is ismerhettünk, mivel bemutatkoztunk egymásnak. Szegény láthatóan meg volt szeppenve, de ez 17 évesen, első blogtalálkozósan és Redbleknél járás után teljesen érthető. Nekem ő élőben legalább olyan szimpatikus, mint amilyen a blogja, szóval egy pozitív, új élménnyel gazdagodtam. Végül már csak Ricsi hiányzott, aki kicsivel azután jelent meg, hogy elkezdtük erőltetni az agyunkat, hogy vajon mit is mondott, "megborotválja az arcát" vagy "megborotválkozik"? Utóbbi ugyanis tovább is tarthat, mint az előbbi.

A neheztelőknek tehát itt a válasz a "sarokban ülő kis társaság" kérdésére: korábban érkeztünk, eleve egymás mellé ültünk, ezért voltunk olyan sokat együtt. Pedig bárki nyugodtan odajöhetett volna hozzánk, mint ahogy 22-23 óra után már mi is vegyültünk (a teljesség kedvéért Redblek és Ricsi már jóval előbb is).

Gyorsítsunk még! Mi minden történt az este folyamán?

- nem volt hely, mert elfoglalták a csúnya idegenek. Ezért aztán volt lemenés a hideg pincébe, majd felmenés a fűtött földszintre, miután a csúnya idegeneknek fellőtték a pizsit.

- volt buzisan viselkedő, mosolygó pincérfiú, meg morózusan viselkedő, igénytelen kinézetű, buzis pincérfiú. Még 2-3 ilyen blogtalálkozó, és a magukat hajdan egész jól tartó fiatalemberek tollboával és kifestve fognak minket kiszolgálni.

- volt nénike, aki még az elején azt mondta nekünk, hogy "Fiúk, igyatok pálinkát is!", mi meg nem tartottuk be a kérését, bár én részteljesítést vállaltam néhány Hubertus képében.

- Gus és Zslatko pontosan érkezett, majd a helyek szűkösségén való meglepődésük és a helyzet konszolidálódása után még beszélgettem is velük, pedig ez ritkán fordul elő. Nem a személyük miatt, hanem mert mindig annyira népszerűek, hogy csak kevés idejük jut 1-1 emberkére. Ennek eredményeképpen okosabb lettem a vegetárius táplálkozással kapcsolatban, és ráeszméltem, hogy részben már én is ezt követem, amennyiben a bevitt táplálék nagyrészt eltolódott nálam a káposzta irányába (diéta címén). 

- volt Ogre, akit eddig — asszem — csak említés szintjén ismerhettem, most viszont nemcsak ő volt, hanem egy üveg Whiskey is, amit gondosan széttöltögetett a jelenlévőknek. Így aztán részemről volt fintorgás is, mivel utálom a Whiskeyt.

- volt sok-sok beszélgetés. Tigriékkel, Captainnel a mindenről, Numával a minden mellett egy kicsit politikáról is, Confessorral az érzelmekről és a párkapcsolatokról, Kisvirággal a szolgáltatók szolgáltatásának minőségéről, meg sok egyéb résztvevővel sok egyéb dologról

- volt alkoholfogyasztás, kinek-kinek egyéni mértékben. Captain jól leplezte, hogy egy szeszkazán, avagy csak törvénytisztelő, mivel korára való tekintettel, még ki sem szolgálhatták volna (avagy nem szereti az alkoholt/most nem akart inni), a magam részéről becsíptem egy rövid időre, mások is becsíptek hosszabb-rövidebb időre, Gus be is rúgott (saját bevallása szerint), Ogre pedig a többiek bevallása szerint is berúgott. 

- volt hiányérzetem, tekintve, hogy néhány blogger nem jött, nem jöhetett el. Hiányzott innen például Spring, Lost és Földije, Wiko, YshouldIBaSaint (aki ugye Angliában tartózkodik) és még Kyan is.

- néhány szót beszéltünk Évivel is, aki megismert (mégsem vagyok olyan reménytelenül szürke?), és egyébként egy tünemény csaj, és végre Treennel is találkoztam élőben (meg a 'klikkesedésünk' miatt némileg elhanyagolt, általam eddig nem ismert K-val).

- végül éjfél körül asztalbontás volt, majd hazamenés. Nekem ez fél 2-re sikerült, tehát hamarabb, mint legutóbb, igaz, előbb is kezdtem.

Összességében: szép volt, jó volt. Legközelebb mikor lesz?