The Fog bejegyzései

Több tucat órányi agyalás után azt hiszem, belefáradt az elmém abba, hogy állandóan a problémáimat sorolja, és úgy döntött a továbbiakban nem hajlandó ezekkel foglalkozni. Ennek rendkívül örülök, mert így jut időm és szellemi energiám az életem pozitívnak maradt oldalával törődni. Magyarul elkerültem a depressziót (bár ez lehet, hogy csak olyan, mint a vihar előtti csend). Néha a mélypont közelében is kell egy kicsit létezni, hogy érezzük, honnan indultunk egy-egy felfelé ívelő életszakaszban, de azért életem grafikonját jobb szeretném a magasabb régiókban tudni. Ennek örömére most foganatosítom egy régebbi post-tervemet, mégpedig, hogy felsoroljam és egyben ajánljam a (szerintem) 10 legjobb horrorfilmet. Aki nem szereti a horrort, az most így járt, bár a hozzáfűzött megjegyzésekben talán ő is talál hasznos/szórakoztató információt.

1. Az átok (The grudge): ennek egyszer már külön bejegyzést szenteltem, ezért most nem elemezném a filmet. Sajnos a második részét még nem láttam, és erősen elgondolkodom azon, meg akarom-e egyáltalán valaha is nézni. Kell nekem, hogy megint hetekig létezni se merjek?

2. A kör (The ring): a film alapötlete elég bárgyún hangzik. Eszerint, van egy videokazetta, amit ha valaki megnéz, pontosan 1 hét múlva meg fog halni. Azonban a magyarázat, a film felépítése, de legfőképpen az atmoszférája bárkit kárpótolhat az alapsztori idiótaságáért. Igazából még nem hallottam olyat, hogy valakinek ne tetszett volna, tehát sokkal kevésbé megosztott a nézők serege, mint az első helyezettem esetében. Nemrég megnéztem az eredeti japán verziót, a Ringut, aminek már az elején nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az amerikai feldolgozás hatványozottan feljavította ezt a filmet. Nem megyek bele a különbségek részletezésébe, legyen elég annyi, hogy összességében sokkal jobb alkotást kaptunk, mint amit az eredeti rendező produkált (aki viszont a Kör 2-t is rendezte...).

3. Fűrész (Saw): igazából ezzel a filmmel együtt szerepelhetne a listán a Bárányok hallgatnak (The silence of the lambs) és a Hetedik (Se7en) is, de ez mindkettőt felülmúlja, ahogy az ilyen kategóriájú filmek teljes kínálatát is. Jól felépített, kellően elborult, véres és megdöbbentő. Az antihős motivációja szintén egyedi (bár a Feltámadás (Resurrection) gyilkosa sem volt semmi). Ha valaki még nem látta, pótolja.

4. A köd (The fog): természetesen az eredeti verzióról van szó, és nem a sokak által nyilván okkal lehúzott közelmúltbeli feldolgozásáról. A rendező, John Carpenter szerintem nagyon sok jó horrort alkotott a '70-es évek végén és a '80-as években. Ez is közülük való. A történet szerint egy amerikai kisvároska megalakulásának 100. évfordulóját készül megünnepelni. Azonban az alapításhoz szükséges vagyont anno egy kalózvezér hajójának elsüllyesztésével teremtették meg úgy, hogy azt a nagy ködben szándékosan zátonyra irányították a partról. Az évforduló közeledtével Blake kapitány visszatér halott matrózaival, hogy visszavegye, ami az övé és, hogy bosszút álljon elpusztítóinak leszármazottain. Aki vérre számít, inkább hagyja ki a filmet, de aki szereti az izgalmas, feszült jeleneteket, esetleg Jamie Lee Curtist, annak mindenképpen ajánlom.

5. A sötétség fejedelme (Prince of darkness): máris itt egy újabb Carpenter alkotás. Hosszú évekig ez a film számomra megnézhetetlen volt (és egy jelenetét mai napig nem bírom nyitott szemmel élvezni), mert annyira féltem a gyermekkoromban szerzett emlékek felújításától. Egy nagyváros nyomornegyedében álló templom főpapja meghal. Sokáig őrizte a titkot, ami most napvilágra kerül, miszerint a pincében egy hatalmas tartályt tárolnak, amiben valami ismeretlen zöld anyag kavarog. A pap barátja a helyi egyetem egyik professzorát kéri meg, segítsen megfejteni az anyag mibenlétét, valamint lefordítani a tartály mellett található, különféle holt nyelveken íródott könyvet. Ő összegyűjti legjobb tanítványait, és egy hétvégére beköltözik a templomba. A szereplők szépen fogynak (bár mégsem), és hamarosan mi is megtudjuk, hogyan készül az Antikrisztus az újjászületésre, hogy aztán együtt könnyebbüljünk meg, amikor mégsem sikerül neki. Bár régi a film, a szereplők jól játszanak, de ha mégsem tennék, a sztori, a mai napig minőségi látványelemek és Carpenter zenéje részben kárpótolhat bennünket. (Érdekességképp említem meg, hogy a filmben szerepel Alice Cooper is, akinek alap kinézetéből kiindulva sejthetjük, hogy nem túl pozitív szerepet kapott).

6. Ideglelés (The Blair Witch Project): ez a film azért érdekes, mert erre viszont még senkitől sem hallottam, hogy tetszett volna neki. Én viszont szabályosan azért könyörögtem a moziban, hogy legyen már vége, mert már nem bírtam a feszültséget. Azt sem tudtam, hova nézzek, hogyan ne vegyek tudomást a hangokról, és eleve, hogyan próbáljam az agyamra rákényszeríteni a tudatot: ez csak egy film. Amikor vége lett, a távozó nézőktől csupa csalódott megjegyzést hallottam, amit akkor még nem értettem. Aztán rájöttem: ők még sosem éjszakáztak erdőben. Én viszont már igen (és azóta többször is), ezért rendelkeztem azzal a pszichológiai alappal, ami nélkül az egész film csak egy kevésbé látványos horror. Ha tervezed, hogy a közeljövőben erdőben sátrazol, ne nézd meg ezt a filmet (csak utána), mert lesz néhány nyugtalan perced.

7. Halálos kitérő (Wrong turn): úgy tűnik, a slasher horror is felkúszott a listára... Egy tipikus darabolós példányról van szó, aminek a sztorija semmiben sem tér a megszokottól: néhány fiatal különféle okokból kifolyólag egy számára ismeretlen környéken találja magát. A kis csoport elindul segítséget keresni, és közben néhány, a környéken garázdálkodó, beltenyészettől mutálódott alak rosszvoltából elfogyogat. Szerintem ez a film a műfaj legjobbja, simán veri a Texasi láncfűrészest (The Texas chainsaw massacre), vagy a Sziklák szemét (The hills have eyes), ezért is került fel erre a listára.

8. Pokolkeltő (Hellraiser): Clive Barker horror-író elborult klasszikusa a saját rendezésében. Nem mesélem el a sztorit, de szerintem nagyon eredeti. Sajnos 20 év elteltével a látványvilág kissé avíttnak hat, de még a nézhető kategóriába tartozik. A folytatás még szorosan az alapmű cselekményét viszi tovább, de a további 5 rész már mind csak gyenge próbálkozásnak számít. Ez minden hasonló film sorsa (lásd pl. A kukorica gyermekei (Children of the corn)).

9. 28 nappal később (28 days later): ha már gyakran emlegetem, mennyire szeretem a zombis filmeket, bizonyítékot is kell szolgáltatnom. Itt van. Annak ellenére, hogy kis költségvetésű és, hogy angol gyártmány, ez a film megállja a helyét. A sztori persze elég szokványos (de hát a zombis filmeknél egy kissé meg van kötve az írók keze), viszont elég sok elgondolkodtató elem van benne, ráadásul happy enddel végződik (ami ebben a műfajban — érthető okokból — rendkívül ritka). A folytatását ennek sem láttam, de igyekszem pótolni a mulasztást.

10. Kaptár (Resident evil): egy újabb zombis film, ami épphogy csak nem szorult le a listáról. Hollywoodi szuperprodukció, temérdek pénz, ismert(ebb) színészek, ez mind egy rendes filmalkotás esélyeit csökkenti nálam, de ezúttal valami mégis elvitte a hátán. Talán a tudat, hogy ez eddig az egyetlen olyan film, amit számítógépes játék alapján készítettek, és mégis nézhető (a House of the Dead, az Alone in the dark, a Silent Hill vagy a Doom pl. nem lett olyan sikeres,) valamint, hogy zombis. A folytatások? No comment...

A lista első felét könnyedén összeszedtem, a végén azonban már gondban voltam, melyik helyre melyik kerüljön, és persze más filmek is ott sorakoztak a papírkámon. Ilyen volt a szintén John Carpenter rendezte The thing (Kurt Russel egyik első filmje), vagy az Omen 666, ezek kedvéért azonban mégsem növeltem a listát 12 tagúra. Nyugodtan lehet úgy gondolni, hogy valamelyik kedvencem valójában egy rakás szar, ez az én véleményemet már úgysem befolyásolja.

A Kör kivételével az összes fenti film a birtokomban van, ha esetleg valakit érdekel valamelyik.