The Grudge bejegyzései

Mostanában a boltok polcain megjelent néhány olcsó horror-DVD, amik közül egy párat már volt szerencsém megtekinteni. Kedvcsinálónak most jöjjön ezek szubjektív kritikája.

Gyerekjáték 2. (Child's play 2.)

1988-ban jelent meg ennek a filmnek az első része. A sztori szerint miután a körözött sorozatgyilkost, Charles Lee Rayt meglövi az őt üldöző rendőr, az egy játéküzletbe menekül be. Az Útszéli Fojtogató nem pusztán a hölgyek lehentelésére szakosodott, de a voodoo-hoz is konyít egy cseppet, legalábbis arra mindenképpen képes, hogy a lelkét egyik testből a másikba továbbítsa. Szerencsétlenségére közel s távol sehol egy élő ember (leszámítva a pisztollyal közelítő rendőrt), ezért végső elkeseredésében az üzletben kapható egyik játékbabába költözteti bele a lelkét. Ez a fajta baba éppen nagy sikernek örvend, mivel érzékeli, ha hozzászólnak, és még néhány egyszerű mondat közlésére is képes. Minden gyerek ilyet szeretne magának a születésnapjára, köztük a csonka családban, egy szem anyukával éldegélő Andy is. Sajnos a mamának nincs pénze ilyen drága ajándékra, ezért is jön számára isteni közbeavatkozásként, amikor egy, a szertartás következtében leégett boltból kimenekített darabra bukkan egy hajléktalannál. Pár dollárért meg is szerzi, hogy meglegyen a gyerek öröme. Chucky (így hívják a babát) eleinte jól viselkedik, de aztán csak nem bír fojtogató énjével, és miután egy-két emberkét meggyilkolgat, ráveszi a kisfiút, hogy az menjen el vele "valahova", azaz ahhoz a férfihoz, aki anno az ominózus szertartást megtanította neki. Az elmondja neki, hogy csak úgy szabadulhat ki a műanyag testből, ha abba költözteti át a lelkét, akinek először fölfedte a titkát...azaz a 6 éves kisfiúba. És ekkor kezdődik a hajsza. Egy jelenet:

A film sztorija — szerintem — elég eredeti, és a forgatás évéhez képest a megjelenítés sem rossz. Az autókon meg a ruhákon persze látszik, hogy '88-at írunk, de Chucky mozgása és megjelenése kifogástalan, még mai szemmel is. A gonosz kis vörös hajú baba ráadásul elég jó szinkront is kapott, bár az eredeti hang az igazi. "Szia, Andy! A nevem Chucky. Akarsz játszani?" 

Természetesen második rész is készült (sőt, igazából összesen 4 folytatás), ami nagyjából ott kezdődik, ahol az elsőnek vége lett. A megégett és szétlőtt babát a gyártó cég egyik alkalmazottja megszerzi, és restauráltatja. A cégnek nagyon rosszul jött a hírverés a gyilkos babáról, és kíváncsiak, mi történhetett. Chucky persze életre kel, és újra Andy üldözésébe kezd. Az anyuka közben pszichiátriai intézetbe került, a kisfiú pedig nevelőszülőkhöz, akik már egy nagyobb lányt is örökbe fogadtak. A gonosz baba persze kinyomozza leendő áldozata hollétét, és ismét megpróbálkozik a testcserével. Az idő pedig egyre sürgeti, hiszen ha nem siet, a műanyag testben fog ismét emberré válni...

Azt kell mondjam, már ezért a filmért is kár volt, nemhogy a többi részért. Igaz, én nagyon elfogultan tudom csak szemlélni, hiszen öcsém révén hajdan vagy százszor láttam az első három részt, szóval 101-szerre egy kicsit már unalmasnak találom. Bár a cselekmény kicsit gyengébb, mint az elsőben, azért még mindig elmegy, a megjelenítés viszont maradt a régi. Nézhető, ha nem is sokszor.

Jöhetnek a szellemek. 

Átok 2. (The grudge 2.) 

Az első rész megtekintése, majd a saját lakásomban történő két heti rettegés után azt mondtam, hogy ezt a filmet inkább kihagyom. Nemcsak moziban, de otthon is. Aztán mivel megláttam, hogy alig 600 Ft-ért vesztegetik, legyőztem a félelmem, és megvettem, rövid időn belül pedig meg is néztem. Bár az első jelenetek alatt még feltámadt bennem az előző részből ismert félsz, ezúttal ez hamar elmúlt. Sajnos túl hamar mutatták meg teljes valójában Kayako szellemét, így semmi szüksége nem volt az agyamnak a hiányzó — az eredetinél sokkal ijesztőbb részletek — legyártására. Ez a közöny aztán végig meg is maradt bennem, egyáltalán nem féltem. Összességében elmondható, hogy egyrészt az előző epizód félelmetességéből nem sok maradt, másrészt bizonyos jelenetek mintha egy az egyben visszaköszöntek volna, harmadrészt a történet továbbra is olyan, mint a "Boci-boci tarka". A cselekmény totális feldarabolása anno telitalálat volt, ezúttal inkább csak bosszantó, viszont legalább néhány momentummal beljebb vagyunk az egész történet alapját kiváltó eseménysorozattal kapcsolatban.

SL8N8

A nem amerikai gyártású filmeknek vannak bizonyos jellemző vonásai. 1. Kis költségvetésűek, 2. gyakran van bennük eredetiség, 3. a hollywoodi faszságokat általában nélkülözik. Persze nem mindig, de joggal reménykedhetünk. Ez a holland gyártmány viszont nem ilyen, mivel hűen követi az amerikai filmek trendjét. Hogy kis költségvetésű-e, az nem derült ki számomra, hiszen kosztüm és trükkjelenet is van benne szép számmal, viszont ellene szól, hogy kevés a szereplő, és lényegében egyetlen helyszínen játszódik. A történet szerint a XVII. századi Németalföldön (ha minden igaz) volt egy csúnya bácsi, aki voodoozni tanult (már megint...), a praktikákat pedig alkalmazta is bőszen. Szeretett volna végrehajtani egy szertartást, aminek következtében szabad ki-be járása lett volna a Pokolból/ba. Ehhez 8 embert kellett (volna) feláldoznia, de a befejezése előtt rajtaütöttek a csendőrök, és elfogták őt. A büntetése az volt, hogy a helyi bányában neki kellett berobbantania a metánt, így ha túléli, szabad lesz, ha nem, akkor meg szellem. Hát persze ezt így utólag nem közölték vele, de mégis így sikerült. Ez a prológus.

A főszereplő kiscsaj apukája a film elején elhuny, viszont a legújabb könyvének kéziratait valakinek el kell hoznia a mára már csak múzeumként üzemelő hajdani bánya egyik irodájából. Nosza, a kiscsaj összeszedi néhány idióta kortársát, és elkocsikáznak a helyszínre. Itt magához veszi apja hagyatékát, de mielőtt hollandosan távozna, a bánya igazgatója ráveszi őt és társait, hogy vegyenek részt az éppen induló tárlatvezetésen. Ekkor azonban galiba történik, mert 'véletlenül' elromlik a felszínre vezető lift, így az 5 hülyegyerek meg a hozzájuk csatlakozott másikak lent ragadnak a föld alatt. Közben, hogy ne unatkozzanak, a papa hagyatékának részét képező szellemidézős táblával játszogatnak, és a gonosz voodoos bácsi máris újra kezdheti a szertartás előkészületeit — ezúttal szellem formájában. 

A film sztorija gyatra, és a cselekmény is hagy némi kívánni valót maga után, de a megjelenítés nem rossz. A bevezetés kifejezetten véres (ami persze nem előny), és a szellem által megszállt csapattagok is ügyesen ki vannak sminkelve (mintha az Ördögűző vége felé járnánk). faszság sajnos akad bőven, hiszen valljuk be, ha valakinek egy baltát vágnak a kézfejébe, azt azért az ilyesmi később is zavarni szokta, na meg aztán Supermant leszámítva nem hiszem, hogy bárkinek sok esélye lenne elfutni egy sújtólég-robbanás elől. Azért egyszer meg lehet nézni.

Hírnök (The messengers)

Na ez rövid lesz. Van egy ház, ahol a hajdani lakók jól elhaláloznak valamitől. Aztán jönnek az új lakók, akik meg beköltöznek, és egyre-másra érdekes jelenségek tanúi lesznek. Leginkább a 3 éves csemete látja a jelenéseket, aki pedig leginkább elszenvedi őket, az a csöppség nővére, a család fekete bárányának számító csajszi, akinek persze senki nem hisz. Végül kiderül, hogy mitől voltak a micsodák, meg mik is voltak azok és mé'. Happy end (kivételesen). Annak ellenére nem rossz a film, hogy lényegében a Ragyogás, The Amityville horror, Darkness vonulatra lehet felfűzni, magyarul kicsit úgy éreztem magam, mintha ezt a filmet már vagy ötször láttam volna, és ezek a kimaradt jelenetek lennének. A látvány megfelel a XXI. század követelményeinek, és a szinkron is jó (ismert magyar színészekkel). Nyugodt szívvel ajánlható, még annak ellenére is, hogy számomra a legnagyobb meglepetést az X-Akták sorozat cigarettás emberét alakító színészének feltűnése okozta. (Ja, ha valaki esetleg megnézte, árulja már el nekem, mitől ez a címe, mert nekem nem sikerült rájönnöm.)

Több tucat órányi agyalás után azt hiszem, belefáradt az elmém abba, hogy állandóan a problémáimat sorolja, és úgy döntött a továbbiakban nem hajlandó ezekkel foglalkozni. Ennek rendkívül örülök, mert így jut időm és szellemi energiám az életem pozitívnak maradt oldalával törődni. Magyarul elkerültem a depressziót (bár ez lehet, hogy csak olyan, mint a vihar előtti csend). Néha a mélypont közelében is kell egy kicsit létezni, hogy érezzük, honnan indultunk egy-egy felfelé ívelő életszakaszban, de azért életem grafikonját jobb szeretném a magasabb régiókban tudni. Ennek örömére most foganatosítom egy régebbi post-tervemet, mégpedig, hogy felsoroljam és egyben ajánljam a (szerintem) 10 legjobb horrorfilmet. Aki nem szereti a horrort, az most így járt, bár a hozzáfűzött megjegyzésekben talán ő is talál hasznos/szórakoztató információt.

1. Az átok (The grudge): ennek egyszer már külön bejegyzést szenteltem, ezért most nem elemezném a filmet. Sajnos a második részét még nem láttam, és erősen elgondolkodom azon, meg akarom-e egyáltalán valaha is nézni. Kell nekem, hogy megint hetekig létezni se merjek?

2. A kör (The ring): a film alapötlete elég bárgyún hangzik. Eszerint, van egy videokazetta, amit ha valaki megnéz, pontosan 1 hét múlva meg fog halni. Azonban a magyarázat, a film felépítése, de legfőképpen az atmoszférája bárkit kárpótolhat az alapsztori idiótaságáért. Igazából még nem hallottam olyat, hogy valakinek ne tetszett volna, tehát sokkal kevésbé megosztott a nézők serege, mint az első helyezettem esetében. Nemrég megnéztem az eredeti japán verziót, a Ringut, aminek már az elején nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az amerikai feldolgozás hatványozottan feljavította ezt a filmet. Nem megyek bele a különbségek részletezésébe, legyen elég annyi, hogy összességében sokkal jobb alkotást kaptunk, mint amit az eredeti rendező produkált (aki viszont a Kör 2-t is rendezte...).

3. Fűrész (Saw): igazából ezzel a filmmel együtt szerepelhetne a listán a Bárányok hallgatnak (The silence of the lambs) és a Hetedik (Se7en) is, de ez mindkettőt felülmúlja, ahogy az ilyen kategóriájú filmek teljes kínálatát is. Jól felépített, kellően elborult, véres és megdöbbentő. Az antihős motivációja szintén egyedi (bár a Feltámadás (Resurrection) gyilkosa sem volt semmi). Ha valaki még nem látta, pótolja.

4. A köd (The fog): természetesen az eredeti verzióról van szó, és nem a sokak által nyilván okkal lehúzott közelmúltbeli feldolgozásáról. A rendező, John Carpenter szerintem nagyon sok jó horrort alkotott a '70-es évek végén és a '80-as években. Ez is közülük való. A történet szerint egy amerikai kisvároska megalakulásának 100. évfordulóját készül megünnepelni. Azonban az alapításhoz szükséges vagyont anno egy kalózvezér hajójának elsüllyesztésével teremtették meg úgy, hogy azt a nagy ködben szándékosan zátonyra irányították a partról. Az évforduló közeledtével Blake kapitány visszatér halott matrózaival, hogy visszavegye, ami az övé és, hogy bosszút álljon elpusztítóinak leszármazottain. Aki vérre számít, inkább hagyja ki a filmet, de aki szereti az izgalmas, feszült jeleneteket, esetleg Jamie Lee Curtist, annak mindenképpen ajánlom.

5. A sötétség fejedelme (Prince of darkness): máris itt egy újabb Carpenter alkotás. Hosszú évekig ez a film számomra megnézhetetlen volt (és egy jelenetét mai napig nem bírom nyitott szemmel élvezni), mert annyira féltem a gyermekkoromban szerzett emlékek felújításától. Egy nagyváros nyomornegyedében álló templom főpapja meghal. Sokáig őrizte a titkot, ami most napvilágra kerül, miszerint a pincében egy hatalmas tartályt tárolnak, amiben valami ismeretlen zöld anyag kavarog. A pap barátja a helyi egyetem egyik professzorát kéri meg, segítsen megfejteni az anyag mibenlétét, valamint lefordítani a tartály mellett található, különféle holt nyelveken íródott könyvet. Ő összegyűjti legjobb tanítványait, és egy hétvégére beköltözik a templomba. A szereplők szépen fogynak (bár mégsem), és hamarosan mi is megtudjuk, hogyan készül az Antikrisztus az újjászületésre, hogy aztán együtt könnyebbüljünk meg, amikor mégsem sikerül neki. Bár régi a film, a szereplők jól játszanak, de ha mégsem tennék, a sztori, a mai napig minőségi látványelemek és Carpenter zenéje részben kárpótolhat bennünket. (Érdekességképp említem meg, hogy a filmben szerepel Alice Cooper is, akinek alap kinézetéből kiindulva sejthetjük, hogy nem túl pozitív szerepet kapott).

6. Ideglelés (The Blair Witch Project): ez a film azért érdekes, mert erre viszont még senkitől sem hallottam, hogy tetszett volna neki. Én viszont szabályosan azért könyörögtem a moziban, hogy legyen már vége, mert már nem bírtam a feszültséget. Azt sem tudtam, hova nézzek, hogyan ne vegyek tudomást a hangokról, és eleve, hogyan próbáljam az agyamra rákényszeríteni a tudatot: ez csak egy film. Amikor vége lett, a távozó nézőktől csupa csalódott megjegyzést hallottam, amit akkor még nem értettem. Aztán rájöttem: ők még sosem éjszakáztak erdőben. Én viszont már igen (és azóta többször is), ezért rendelkeztem azzal a pszichológiai alappal, ami nélkül az egész film csak egy kevésbé látványos horror. Ha tervezed, hogy a közeljövőben erdőben sátrazol, ne nézd meg ezt a filmet (csak utána), mert lesz néhány nyugtalan perced.

7. Halálos kitérő (Wrong turn): úgy tűnik, a slasher horror is felkúszott a listára... Egy tipikus darabolós példányról van szó, aminek a sztorija semmiben sem tér a megszokottól: néhány fiatal különféle okokból kifolyólag egy számára ismeretlen környéken találja magát. A kis csoport elindul segítséget keresni, és közben néhány, a környéken garázdálkodó, beltenyészettől mutálódott alak rosszvoltából elfogyogat. Szerintem ez a film a műfaj legjobbja, simán veri a Texasi láncfűrészest (The Texas chainsaw massacre), vagy a Sziklák szemét (The hills have eyes), ezért is került fel erre a listára.

8. Pokolkeltő (Hellraiser): Clive Barker horror-író elborult klasszikusa a saját rendezésében. Nem mesélem el a sztorit, de szerintem nagyon eredeti. Sajnos 20 év elteltével a látványvilág kissé avíttnak hat, de még a nézhető kategóriába tartozik. A folytatás még szorosan az alapmű cselekményét viszi tovább, de a további 5 rész már mind csak gyenge próbálkozásnak számít. Ez minden hasonló film sorsa (lásd pl. A kukorica gyermekei (Children of the corn)).

9. 28 nappal később (28 days later): ha már gyakran emlegetem, mennyire szeretem a zombis filmeket, bizonyítékot is kell szolgáltatnom. Itt van. Annak ellenére, hogy kis költségvetésű és, hogy angol gyártmány, ez a film megállja a helyét. A sztori persze elég szokványos (de hát a zombis filmeknél egy kissé meg van kötve az írók keze), viszont elég sok elgondolkodtató elem van benne, ráadásul happy enddel végződik (ami ebben a műfajban — érthető okokból — rendkívül ritka). A folytatását ennek sem láttam, de igyekszem pótolni a mulasztást.

10. Kaptár (Resident evil): egy újabb zombis film, ami épphogy csak nem szorult le a listáról. Hollywoodi szuperprodukció, temérdek pénz, ismert(ebb) színészek, ez mind egy rendes filmalkotás esélyeit csökkenti nálam, de ezúttal valami mégis elvitte a hátán. Talán a tudat, hogy ez eddig az egyetlen olyan film, amit számítógépes játék alapján készítettek, és mégis nézhető (a House of the Dead, az Alone in the dark, a Silent Hill vagy a Doom pl. nem lett olyan sikeres,) valamint, hogy zombis. A folytatások? No comment...

A lista első felét könnyedén összeszedtem, a végén azonban már gondban voltam, melyik helyre melyik kerüljön, és persze más filmek is ott sorakoztak a papírkámon. Ilyen volt a szintén John Carpenter rendezte The thing (Kurt Russel egyik első filmje), vagy az Omen 666, ezek kedvéért azonban mégsem növeltem a listát 12 tagúra. Nyugodtan lehet úgy gondolni, hogy valamelyik kedvencem valójában egy rakás szar, ez az én véleményemet már úgysem befolyásolja.

A Kör kivételével az összes fenti film a birtokomban van, ha esetleg valakit érdekel valamelyik.

Mivel holnap Rolcsival (és még sok más vadidegennel) Lengyelországba megyünk (úgyhogy vasárnapig (vagy inkább hétfőig) ne is számítsatok rám), tegnap este elugrottunk a közeli TESCO-ba némi tartós élelmiszert vásárolni. Tök jó volt, mert alig voltak páran, úgyhogy akár bálozni is lehetett volna, akkora üres terek voltak az áruházban. De ez baromi unalmas téma, szóval ugrok egyet. Későn értünk haza, mire a párom kitalálta, hogy nézzünk meg egy horrorfilmet, persze én leállítottam, hogy csak nem gondolja, hogy én még este fél tizenegykor nekiállok filmet nézni, amikor a kondizás után eleve hulla vagyok, de a kérdést megoldotta, hogy az RTL-en Az átok című film indult éppen. Ez a film nekem is meg van DVD-n, de képtelen vagyok önszántamból még egyszer megnézni, tegnap is csak Rolcsi háta mögül lestem ki néha-néha. Eddig még csak egyszer láttam, mégis fejből nyomom a jeleneteket. Mi az hogy! Nagyon is! (újabb gyurcsányizmus). Hogy miért?

Nos, akkor következzen a 979-féle Horror top 10 1. helyezettje: Az átok (The grudge / Ju-on)

Ez az a film, amitől a 28 éves 979, azaz én (ilyen hülye nevet választani blogoláshoz...) hátán feláll a szőr, amitől két hétig (+ tegnap) csak sűrű villanykapcsolgatások közepette volt csak hajlandó a wc és a szoba között közlekedni (kb. 1,5 méter a táv), amitől ugyanezen időintervallumban alig mert a liftből kiszállni, és minden sötét helyiségre alig merte az ajtót rácsukni. Aki látta a filmet, az érti, miről beszélek, és egyben önkényes felosztásom első két csoportjának valamelyikébe tartozik. Ugyanis az emberiség 3 csoportba osztható:

1. aki látta az Az átok című filmet, és nagyon tetszett neki

2. aki látta az Az átok című filmet, de nem fogta meg benne semmi

3. aki nem látta

Utóbbiaknak javaslom, hogy sürgősen nézzék meg, mert pofon lesz, a 2. kategóriásoknak javaslom, hogy maradjanak a darabolós horrornál, mert max. az való nekik, de az 1. kategóriákba tartozókkal még beszédem van.

Ugye, milyen tökéletes atmoszférája van ennek a filmnek? Az első percben rögtön beindul a cselekmény, és leszámítva 1-2 két jelenetet, szinte semmi vért nem látni, mégis olyan nyomasztó és félelmetes, hogy nem csoda, ha hozzám hasonlóan más is a fent említett tüneteket produkálta. Ráadásul a készítők aljas módon felrúgták a konvenciókat, így megszűntek az ember természetes védelmi lehetőségei, mint például a takaró alá bújás, a sok ember között való elvegyülés, vagy a tudat, hogy nappal sosem történik semmi rossz. Bravo! Bravissimo! Nálam működött a dolog. A véres jelenetek nem hiányoznak belőle, nem is kell, hogy lássuk, mi történik az áldozatokkal. A félelem alapja az, hogy az agyba érkező számtalan információ egy része hiányos vagy nehezen értelmezhető, tehát a Motelhez hasonló csupa-vér filmek éppen ezért nem félelmetesek. Megnézed, szörnyülködsz, aztán megy tovább az élet. De ez a gyöngyszem nagyon nem ilyen (ahogy a 979-féle Horror top 10 második helyezettje, A kör sem). Kell ennél több? Tessék megnézni, és átélni!

Hát szóval ilyen izgalmas dolgok vannak...