Tina Daniell bejegyzései

Hat újabb könyvet olvastam el azóta, hogy a Dragonlance világán játszódó történetekről írtam, ezért már nagyon aktuális ezekről beszámolni (mielőtt elfelejtem őket). Ez két "Dragonlance triót" is megtöltene, de mivel nem akarom a többi olvasót újra meg újra ilyen bejegyzésekkel untatni, most egyben tudom le mind a hatot.

Maquesta Kar-Thon

Ez a furcsa cím valójában egy tulajdonnév, mégpedig annak a kalóznőnek a neve, akinek a hajóján az alap trilógia hősei is utaznak egy keveset. Az epizód végkifejlete és csattanója az egyik kedvencem, Maquestáról mindeközben azonban csak keveset tudhatunk meg. Ezt a hiányt hivatott pótolni a Harcosok sorozat ezen könyve, hiszen itt a hajóskapitány lánykoráról és korai kalandjairól van szó. A könyv minőségét jól jellemezhetné, hogy a borítón és a gerincen feltüntetett cím eltér egymástól (azaz a borítón lemaradt egy 'u'), de erről a magyar kiadó tehet, nem a szerző. Sajnos azonban a beltartalom sem nyújt valami felejthetetlen élményt, ahogy általában a Harcosok sorozat többsége sem. Tina Daniell neve nem véletlenül nem kering a köztudatban, és ezen — a később tárgyalandó — Kalandvágy megírása sem változtatott. A sztori szerint Maquesta apja benevezi a hajót és a legénységet a minotaurusz királyság által rendezett éves versenyre, így próbálván pénzt szerezni a legénység bérére és a szükséges javítási munkákra. Minden esélyük megvan a győzelemre, azonban mégis alul maradnak, aminek nem pusztán a dicsőség elmaradása a következménye, hanem az is, hogy Maquesta apja egy kegyetlen minotaurusz lord fogságába esik, hajójuk pedig zálogba kerül. A kiváltás feltétele egy esélytelennek látszó küldetés elvállalása, amit külön nehezít, hogy Maquestának a kapitány lányaként, tapasztalatlanul kell átvenni a hajó irányítását.

Az alapsztori nem lenne rossz, de a megvalósítás sajnos gyengécske. A történet vontatott, a fordulatok erőltetettek és kiszámíthatóak, és nekem valahogy túl sok benne a csodálatos esemény, főleg a reménytelen helyzetből való váratlan megmenekülés. Összességében 5/10-re értékelem.

Vasverő Theros

Na, ez már egy sokkal jobb példány. Számomra a Harcosok sorozat utolsó könyve volt, úgyhogy amiről eddig nem írtam, arról már nem is fogok (ez szolgálati közlemény volt). Emlékszünk az ezüst karú kovácsra, aki a legenda szerint elkészíti majd a Sárkánydárdákat? Nos, ő is volt fiatal, sőt, gyerek is, és aki kíváncsi, miként jutott odáig, hogy rajta álljon vagy bukjon a Dárdaháború megnyerése, az nyugodtan olvassa el ezt a könyvet. Ezúttal nem fog csalódni. Igazán izgalmas ahogy a kis falusi gyerekből rabszolga lesz egy minotaurusz hajón, megtanulja a kovácsmesterséget, majd még mindig rabszolgaként részt vesz az elfek elleni háborúban is, hogy végül szabaddá váljon...és persze tovább is van, de nem árulom el. Lehet, hogy csak azért, mert szeretem a pörgős életrajzi történeteket, de igazán faltam ezt a könyvet. Külön öröm, hogy a történet a végén becsatlakozik az alap trilógia eseménysorába, ergo a Majere testvérek is feltűnnek benne, és persze Fizban, Kova... Az értékelésem: 8/10.

Itt áttérünk egy négy részből álló újabb sorozatra, a Találkozások címűre, és ki is vesézzük mind a négy könyvet.

Rokon lelkek

Az első könyv Tanis Tanthalas és Tűzkovács Kova megismerkedését, összebarátkozását taglalja. A félelf Tanis születésének körülményei, gyerekkora és hányattatásai, és Kovának még a Napszónok udvaráig is elérő ismertsége, tehetsége a két vonulat, ami persze már egészen korán összekapcsolódik. Előbbi nekem talán azért tetszett annyira, mert valahol a saját gyerekkoromra ismertem benne: mellőzöttség, állandó megalázások, magány, és senki, akiben megbízhatnék, aki a mindennapokban ott lenne mellettem. Különösen tetszett, hogy a könyvből úgy ismerhetjük meg az elf királyság mindennapjait és szokásait, hogy az egyáltalán nem szájbarágós, nem valami szárazon leírt szócik egy lexikonban. Akkor is érdemes elolvasni, ha a folytatásokra nem vagyunk kíváncsiak. Szerintem 9/10-es.

Kalandvágy

Bravúros megoldásnak találtam, hogy egy másik szerző folytatja a korábban megkezdett cselekményt, és ahogy abba a korábbiak mellé egy újabb szereplőt told be. Nagyon bíztam benne, hogy ez a további két résszel is így lesz, azonban csalódnom kellett...de erről később. A két elválaszthatatlan barát, Tanis és Kova Qualinestit elhagyva élik mindennapjaikat, amit nyugalmasan is tehetnének, ha a sors nem sodorná az útjukba Tasslehoff Fúrólábat. Ez már önmagában felér egy katasztrófával, Tasslehoff azonban eltökít egy fontos, megrendelésre készített karperecet, ezzel keverve kalamajkába önmagát és újdonsült barátait. Nincs mit tenni, vissza kell szerezni az értékes tárgyat, de ebben nemcsak magukra számíthatnak, hanem magára a megrendelőre is. Kicsit itt is megszaporodnak a csodás események, ami nálam általában az élvezhetőség rovására megy, de ezúttal talán még nem olyan zavaró a mennyiségük. Az előzmény 9/10-es értékelését ezért rontottam le egy ponttal, a másik pontot pedig azért vonom le, mert Taslehoff karaktere (is) csak a Weis-Hickman páros tollából az igazi, úgyhogy 7/10 a végső értékelésem (és vonhatnék még azért is, mert Tasslehoffot több helyen is 'kender'-nek nevezi a fordító (az eredetit fordítatlanul hagyva) a már megszokott 'surranó' helyett). 

Sötét szív

A harmadik könyv jelentősen eltér az első kettőtől, nemcsak azért, mert a cselekmény itt megszakad, hanem mert a színvonala is sokkal gyengébb. Ismét Tina Daniell az elkövető, aki ismét egy női karaktert választott magának, ezúttal Kitiara Uth Matar-t, Raistlin és Caramon féltestvérét. Tanis, Kova és Taslehoff egy pillanatra sem tűnik fel a történetben, ahogy Sturm sem, pedig úgy egy kicsit elfogadhatóbb lenne az egész. Cserébe viszont a sztori fele szembe megy a 'hivatalos' történettel, azaz Raistlin és Caramon gyerekkora máshogy szerepel a könyvben, mint a Weis-féle Lélekkovácsban. Ezen először csak ráncoltam a szemöldököm (merthogy én is másra emlékeztem), aztán leesett, miért szerepelt abban az, hogy "Raistlinről számtalan legenda kering...de ez az igazi". Kitiara kislány kora és felcseperedése, az apja utáni szakadatlan keresése, első ellógásai és mindeközben lelkének megkeményedése van terítéken. El lehet olvasni, maximalistáknak kötelező is, de egyébként teljesen felejthető. 5/10-re értékelem

Kódex és Törvény

A sorozat leggyengébb eresztése ez a könyv, ami egyébként Fényeskardú Sturmról szól. Az apja jogán a solamniai lovagok közé vágyódó fiatalember kalamajkába keveredik, és ha meg akarja menteni a lovagok közt oly nagy becsben tartott becsületét, el kell vállalnia egy kihívást, azaz a megadott időben a megadott helyre kell érnie. Mindeközben igyekezne minél többet megtudni halottnak hitt apjáról, és túl kell élnie egy váratlan összeesküvést, ami az elveszejtésére szövődött. A könyvvel főleg az a bajom, hogy egyrészt abból megint (szinte) teljesen kimaradt a többi ismert szereplő, másrészt, hogy az egész sztori egy baromság, amire a későbbiekben sincs semmiféle utalás. Ennyi erővel akármi másról is szólhatna. Ez csak 4/10.

Az összes magyarul megjelent Dragonlance könyv listája: itt.