Tomb Raider bejegyzései

Miután Redbleknél vitatkoztunk egy kicsit a hamarosan megjelenő Diablo III. nevű számítógépes játékról, meg annak az elődjéről, felmerült bennem a gondolat, miért ne oszthatnám meg az olvasóimmal a magánéletem egy újabb szeletét, mégpedig, hogy milyen játékokkal játszom a gépemen. Elvégre sok blogolvasó úgyis a voyeur-ködés miatt látogat az általa preferált oldalakra. Hát akkor most nesze nekik, csak értsék, miről van szó...

Szerintem a lelkes olvasóim közül senkit sem fog meglepni az az állítás, hogy a tanulás, a munka, az otthoni munka, a hétvégi utazgatások, a cicázás, a bevásárlás (nem sorolom tovább) mellett vajmi kevés időm marad arra, hogy bevágódjak a gépem elé, és órákig klikkelgessek az egérrel, meg intenzíven nyomogassam a WASD billentyűket. Viszont ha mégis sor kerül ilyesmire, az általában jó hatással van az idegállapotomra. Én a saját kategorizációm szerint output ember vagyok, azaz olyan, aki inkább alkot, de ha nem, akkor is legalább önmagát építi, a mozizást, tévézést és a játékokat viszont input tevékenységnek nevezem. Ezeket mások alkották meg, mi csak befogadjuk őket.

Néha nekem is szükségem van egy kis inputra, de mivel a játékra fordított időm kábé heti 4-szer fél-egy óra, igazán nem mondható, hogy profi gamer lennék. Ebből kifolyólag a különféle játékokat csak több éves késéssel telepítem fel magamhoz, ráadásul a mostani gépemen nem is futnának megfelelően. Róka fogta csuka helyzet áll fenn, mivel gyengécske a gépem, tehát a mostani játékokat nem is érdemes beszereznem, ezért csak a régebbieket veszem meg, ergo nincs is szükségem jobb gépre. Ha tényleg csak nagyon kevés időm van játszani, nem is fáradok a progik futtatásával, csak felmegyek valamilyen online játékokat összegyűjtő oldalra, ötletszerűen rákattintok valamire, aztán már tolom is. Ezek a játékok úgyis elég egyszerűek (mellesleg éppen ezért nincs is sok esélyük arra, hogy ennél tovább lekössenek), bár néha sikerül egy-egy gyöngyszemre bukkannom, amit nyomban el is mentek a kedvencek közé.

Alapvetően maximalista vagyok, ezért ha valamit feltelepítek a gépemre, azt addig nem vagyok hajlandó letöröni onnan, amíg végig nem viszem, valamint általában a legnehezebb fokozaton játszom, hacsak az nem a csalással egyenlő (a gép javára). A sportjátékok és a szimulátorok egyáltalán nem kötnek le, utálok vezetni, gördeszkázni, repülni, focizni, stb. Nálam a stratégia-FPS-RPG triumvirátus van a toppon. A fantasy/RPG ugyebár már jóval több, mint a fél életemet kitöltötte, tehát szívesen vetem rá magam minden olyanra, amiben mágusok, harcosok, szörnyek és egyéb mesebeli dolgok szerepelnek. A szürkeállományom megdolgoztatására a stratégiai játékok a legalkalmasabbak, de ha csak egy kis agyatlan lövöldözésre vágyom, akkor keresek valami FPS-t. A legjobban azok a játékok jönnek be, amik a fenti 3 kategória valamilyen elegyét képezik, ezeket általában később is újra előveszem. Ezeken kívül még több féle kategória létezik, és azokban is akad egy-egy olyan alkotás, ami megragad, de erre jóval kisebb az esély (platformjátékok, 2D-s akciójátékok, stb.). A joker nálam a horror témájú alkotás, mert abból jöhet bármilyen, viszont semmi olyat nem szeretek, aminek nincs vége (pl. a Sims). Az ilyenek általában rövid idő múltán röpülnek is a gépemről.

A fentiekből az következhet, hogy ha egyszer valamit elkezdek tolni, akkor semmilyen más játékkal nem is játszom (ebben a heti néhány félórában), amíg azt be nem fejeztem. Ez nincs így, méghozzá nagyon nincs. Éppen az a bajom mostanában, hogy mindent félbehagyok, de addig nem törlöm le őket, amíg végig nem játszottam valamennyit. A gépem erőforrásai pedig végesek, tehát addig újabbat sem próbálok ki, pedig egy halom (sokszor kicsomagolatlan) játék ott sorakozik a polcomon kipróbálásra várva. Emiatt most vagy 10-12 játék figyel feltelepítve, csakis arra várva, hogy végre végigjátsszam őket. Akkor lássuk, mik ezek (innentől kezdve nem biztos, hogy mindenki képben lesz):

1 . Tomb Raider: Angel of Darkness: Ennek már nagyon a végén járok, csak nincs kedvem a befejezésig elvinni, mert szerintem elég szar játék, és már csak azért folytatgatom, hogy elfogyjon végre. Nem igazán akció, inkább amolyan akadályleküzdős logikai, de néhány feladat teljesítéséhez egy csomó szöveget kellene elolvasni, a játékra fordítható szűk időkeretemet pedig — őszintén szólva — nem olvasgatással szeretném elpocsékolni. Ezért ha elakadok benne (gyakorlatilag szobánként), az internethez folyamodom, de az meg már nem olyan.

2. Conflict: Vietnam: egy nem túl színvonalas FPS, de mivel a Conflict: Desert Storm tetszett, erre is lecsaptam. Nem kellett volna. Elődjéhez képest nehézkes a vezérlése, és vannak helyek, ahol végtelen mennyiségű vietkong termelődik, a lőszer viszont véges mennyiségű. Még egészen az elején elakadtam, pontosabban csak nincsen kedvem egy nehéz szakaszon átverekedni magam, ezért virtuálisan a sarokba hajítotam.

3. XIII: szintén akció/FPS kategória, nagyon érdekes képi megjelenítéssel, ugyanis egy képregényhős hányattatásait kell végigvezetni képregény formában, rajzos hatással. A feladatok viszonylag ötletesek, és tényleg jó hangulata van az egésznek, de nem sokkal a vége előtt egy kissé benehezedett, nekem pedig elment a kedvem a 30. újrakezdéstől. Amint visszajön, úgyis újra nekiesek, mert addig nem nyugszom, amíg végig nem viszem. Csak most rápihenek.

4. Thief III.: egy ötletes FPS, amiben semmiképpen sem minden élő egyed halomra gyilkolása a cél, hanem inkább a mellettük való elosonás, közben pedig mindenféle cuccok megfújása. A fegyverarzenálunk nem is teszi lehetővé a mészárszéket, tehát aki a darálásra vágyik az inkább a Soldier of Fortune-nel vagy a Doommal nyomuljon. Ez pusztán azért pihen, mert nincs külön parancsikonja, és ezért mindig elfelejtem, hogy a gépemen figyel.

5. Splinter Cell (+kiegészítői): ezt telepítettem fel legutóbb, Dunára vizet alapon. Sok jót hallottam/olvastam róla, ezért amikor megláttam, hogy viszonylag olcsón beszerezhető, rögtön éltem is a lehetőséggel. Igazából kicsit a Hitmanre hajaz, ezért biztosan nem fogunk rosszban lenni, viszont ha igazi akcióra vágyom, kénytelen leszek valami mást találni, mivel a sötétben lopakodási és kúszás-mászási igényeimet a Thief is kielégíti.

6. Resident evil III.: ez már a többihez képest is öreg, de egy darabig szívesen szórakoztam vele, egyrészt mert horror, másrészt mert kellemes emlékek fűződnek az első végigjátszásához. Múlt időt használtam, mert bár még ott figyel a gépemen, de hülyén mentettem, és éppen egy olyan hely előtt állok, ahonnan a jelen körülmények között asszem lehetetlen tovább lépni. Talán ha egyszer lesz kedvem, egy korábbi mentésből viszem tovább.

7. Neverwinter nights: klasszikus, mászkálós RPG a D&D 3. kiadásának szabályrendszere alapján egy olyan képzelt világban, amit a könyvekből és hajdani szerepjátékos múltamból kifolyólag alaposan ismerek (Forgotten Realms). Jó kis fejlődési lehetőségek meg csihi-puhi, viszont gyenge a grafika, korlátozott a játéktér, és a küldetések zöme is unalmas és előre kiszámítható. Csak azért fogom végigjátszani, hogy végig legyen játszva (és bízom benne, hogy a kiegészítői dobnak majd valamit rajta).

8. Elder scrolls IV: Oblivion: az általam megismert szerepjáték alapú programok közül eddig ez van a toppon (előtte a Gothic II volt). Gyönyörű grafika, hatalmas terület, ötletes küldetések, rengeteg tárgy, saját varázstárgy, -ital és varázslat készítési lehetőség, és számtalan más pozitívum. Sajnos a videokártya-csere óta élvezhetetlenné lassult, ezért egy alapos gépfelújításig nincs értelme megvenni sem a Shivering isles, sem a Knights of the nine kiegészítőit.

9. Spellforce: az RPG-k és a stratégiai játékok ügyes keveréke (sokkal jobb, mint a Warlords). Egyszer már végigjátszottam, de egy év után most megint elővettem, hogy egy másik karakterrel is megcsináljam. Szép a grafikája, ügyesen vannak felépítve a pályák, és viszonylagos szabadságunk van benne a feladatok teljesítése terén — hogy csak egy pár pozitívumot említsek.

10. Age of empires II: ahogy az RPG-k között az Oblivion, úgy a stratégiai játékok között ez viszi nálam a pálmát. Az első rész is fasza volt, de ez még annál is jobb egy kicsit. Szintén nagyon élvezetesek a pályák, jól is vannak felépítve, és a kihívás is jól el lett találva. Most egy kicsit leparkoltam szegényt, mert az egyik kampány utolsó pályája egy kicsit mintha mégis nehézre sikeredett volna, ezért a sokadik nekifutás után elment tőle a kedvem,. De csak pihenek, mert tudom, hogy hamarosan úgyis pontot teszek a végére.

11. Empire Earth II: az előző gyenge utánzata. Bár itt nem egy történelmi korszakot hadakozhatunk végig, hanem az emberiség egész történelmét a kőkortól az űrkorszakig, mégis sokkal kevésbé élvezetes, mint az Age of empires. Pedig jó sokat loptak belőle, és fejleszteni is próbáltak rajta, de a végeredmény sajnos elég unalmasra sikeredett. Lehet neten is tolni más nemzetek szülöttei ellen, de ott meg el van baszva a balansz, ezért egy-két meccs után akkor is unalmassá válik, ha történetesen mi győztünk.

12. Panzers, Phase II.: mostanában ezzel nyomulok a legtöbbet. Egy második világháborús stratégiáról van szó, amit magyar(!) fejlesztők készítettek. Ha jó a fülünk, a szinkronhangok között felfedezhetjük Reviczky Gábort, Stohl Andrást, Zana Zoltánt vagy akár Németh Kristófot is, ami jelentősen dobhat az élményen. Ráadásul nem egy építkezős stratégiáról van szó, hanem olyanról, amiben adott egységgel kell elvégeznünk adott feladatot. Tuti színvonal, változatos kihívások.

Akiknek nem hangzottak idegenül a fenti címek, azok rájöhettek, hogy leginkább a PCGuru mellékleteivel és az olcsó, kiöregedett játékokkal szórakozom, na de mi értelme volna tizenezreket kiadni a legújabb fejlesztésekre, ha csak ennyi időm van az egészre?

Ilyen téren nincsenek nagy igényeim.