Vencel tér bejegyzései

Ha egyszerre értekeznék magáról Prágáról és a prágai utunk történéseiről, azt — tekintve a rám jellemző terjengős stílust — megírni is, olvasni is baromi hosszú lenne, ezért úgy döntöttem, hogy az események taglalása előtt külön foglalkoznék a tapasztaltakkal, és holnapra hagynám a személyes élményeket.

Szóval Prága, avagy a Cseh Köztársaság fővárosa. Amikor társadalmi vagy gazdasági összehasonlításokat olvasok, gyakran látom, hogy a készítők Magyarországot erőszeretettel hasonlítják Csehországhoz, Budapestet pedig Prágához, ezért az első órákban vizsla szemekkel tekintettem mindenre, hogy megerősíthessem vagy alaptalannak tekinthessem magamban Csehország mindehol kihangsúlyozott előnyét. Kicsit utána is néztem, vajon mennyi alapja van ennek az összehasonlításnak.

Csehország területe kb. 14000 km2-rel kisebb, lakossága nem sokkal több, szintén Közép-Európa részét képezi. Fővárosa szintén kisebb valamivel, annak lakossága kb. 2/3-a Budapestének, de egyébként sok minden egyéb stimmel: a főváros egy folyó két partján fekszik, szintén három metróvonala van, az ország Habsburg-Birodalom tagja volt, itt is a kommunisták kerültek hatalomra, és ugyanúgy tönkre is tették őket (mint mindent, ahol hatalomra jutottak), a rendszerváltásuk velünk egy időben zajlott, mint ahogy a kereszténység felvétele is, viszont tőlük 1918-ban nem elvették a honfitársaikat, hanem hozzájuk passzintottak néhány millió idegent. Cserébe a csehek GDP-je közel a másfélszerese a miénknek (az országos és az egy főre jutó is), és egyéb gazdasági mutatókban is előttünk járnak. Ennek sok egyéb mellett két jelentős oka lehet, szerintem: 1. az ország lakosságának 94%-a cseh, azaz nagyon homogén a társadalmuk. A cigányok száma teljesen elhanyagolható, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs nagy számú embertömeg, ami anyagi téren visszahúzná az országot. Egyébként a (szlovákot leszámítva) 4% kisebbség jelentős része szembe jött velem a főváros utcáin, vagy a boltokban dolgozott eladóként, mivel rengeteg arabos-négeres alakot számoltam össze, akik nyilvánvalóan nem turisták voltak. 2. a csehek a rendszerváltásuk során megalkották az ún. lusztrációs törvényt, ami kimondta, hogy a volt kommunisták (a diktatúra "üzemeltetői") nem tölthetnek be funkciókat az államigazgatás, a törvényhozás és a rendvédelmi szervek soraiban. Fel ugyan nem akasztották őket, de ez hosszú időre biztosította a nép számára, hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, amibe mi is csöppentünk (pl. hogy a tévében azt kelljen látni, hogy a volt állampárti cenzorasszony a hajdan az életét is kockára tevő ellenzék képviselőitől védje sikoltozva a demokráciát). Ennek egyéb, nem annyira jelentős következményei is lehettek, amiket most nem firtatnék.

A busszal a szállás közelébe érve meg kellett állapítanom, hogy a lakótelepek kinézetét anno nem a magyar elvtársak, hanem inkább a szovjet elvtársak szabták meg, mivel az tök ugyanúgy nézett ki, mint nálunk. Mintha csak Újpesten szálltam volna le a buszról. Talán annyi különbség lehetett, hogy a cseh panelek valahogy mégis egy fokkal jobban néztek ki, mint a mieink, mármint állagukat tekintve. Na, de egy külvárostól mit várhat az ember, az mindenhol lepukkant. A város közepe felé utazva viszont direkt sasoltam, látok-e például graffitiket. Láttam, de nagyon meresztenem kellett hozzá a szememet, a turistalátványosságnak számító (igen terjedelmes) környéken viszont mindössze csak 1 helyen. Meglepő volt.

Az óvárosi épületeken felül nagyon tetszett az a két irodanegyed, amikben látványosan koncentrálódtak a híres márkákat képviselő cégek üvegfalú épületei. Hatalmas, kocka alakú, acélból és üvegből emelt épületekről van szó, amiknek a tetején ott virít a bérlő/tulaj logója, az oldalain futónövények kapaszkodnak az ég felé, a belsejükben pedig látni a számtalan íróasztalt a számítógépekkel. Szerintem tök jól mutat, és hasznos is ez az elrendezés, mert így a modern épületek nem szennyezik az óvárosi látképet, mint nálunk. Le kell szögezzem, hogy az ember alkotta képződmények messze nem tudnak annyira lázba hozni, mint a természet alkotásai, de azt el kell ismernem, hogy Prága egy nagyon szép város. Olyan, mintha egy irdatlan területen nyúlna el sok Astoria-Múzeum Körút-Andrássy út-szerű környék, DE(!) itt vagy minden fel van újítva, vagy direkt hagyták meg koszosan-kormosan. Esetleg pont most újítják, ugyanis legalább 6-8 épületet láttam, amit éppen tataroztak, de köztük egy olyat is lemostak, ami nálunk már átadáskor koszosabb volna. Minden csak úgy virít, a tetőkön, házfalakon a szobrok tiszták és szépek, és úgy általában látszik az egész óvároson, hogy karban van tartva. Ragozhatnám a végtelenségig, de igazából látni kell. A szűk utcácskák, templomok, tornyok a múltba repítenek, a tágas terek, paloták a monarchia korába, a modern épületekkel tarkított környékek pedig hirtelen visszarántanak a jelenbe. Valahogy sehol sem borul fel az arány (a turisták által látogatott környékeken), üvegfal és kivetítő simán megfér a stukkók és aranyozott szobrok mellett.

Érdemesebb mindezt látni, már csak azért is, hogy tudjuk, nálunk hogyan kellene kinéznie a történelmet idéző épületeknek. Prága ezen részében a sima lakóépületek mindegyike műemléknek számít (vagy műemlék jellegűnek), és nem kis területről van szó. Viszont akármennyire szépek kívülről, mégsem tudom elképzelni, hogy belülről olyan az állapotuk, mint nálunk, azaz életveszélyes. Nem tudom elképzelni, hogy miközben a színes festékekkel lekent falak a napfényben csak úgy virítanak, aközben a belső udvaron gerendákkal van aládúcolva néhány emelet, avagy csak szerencse kérdése volna, hogy még nem csapott agyon senkit egy bedőlő kémény. De hagyjuk is az épületeket.

Prága belvárosában megszámlálhatatlan mennyiségű üzletet, éttermet, szállodát és pénzváltót találni, és ezek elég sokáig nyitva is vannak. Az árak hasonlatosak a mieinkhez, már amennyiben sikerül 100 Ft/10 Kc arányban váltani. Ilyenkor a fejben számolás is könnyű, és még a keresztárfolyamok számítása sem túl nehéz. Sajnos nekem nem volt időm idehaza pénzt váltani, ezért csak ott kint tudtam, jelentősen rosszabb árfolyamon. Mindig hasznos, ha nem az első Exchange felíratú bódéban verjük el a pénzünket, hanem alaposan körülnézünk, de itt ez hatványozottan igaz. Míg az arab tulajdonú váltókban (teljesen legális körülmények között) közel 9 koronát lehetett kapni 100 Ft-ért, addig volt olyan hely is, ahol mindössze csak 5,5-öt. Azért ez elég durva különbség. A szuvenírek kissé drágák, de hát ebben azt hiszem semmi meglepő nincs. Egy prágás öngyújtót 500 Ft-ért, egy hűtőmágnest 700-800-ért vehetünk, de képeslapot már 50 Ft-ért is találni, persze a többinél is spórolhatunk, ha alaposan körülnézünk. A híres cseh kristály persze nem az átlag magyar pénztárcájának való, legalábbis nem a terjedelmesebb darabok. Láttam olyan kristályvázát, ami önmagában 100e Ft felett lett volna, és nem ez volt a legdrágább darab. Egy kisebb kristálycsibe is minimum 1500 Ft-nál kezdődött, és az tényleg kicsinek mondható. Kíváncsi lettem volna, hogy a kirakatban a csibék elé 'szórt' kristálykukorica szemecskékért mennyit kértek.

Két deci forraltbor 40, 45 vagy 50 Kc-ért lehet a mienk, a hamburgeres-kolbászos megoldások pedig 25 és 50 Kc között mozognak, attól függően, hol vesszük őket. A Vencel-tér(nek vélt) hosszú, széles úton legalább 10, piros-fehér hamburgeres bódé van, ahol elég jókat ettünk. Gyors, kényelmes és nem túl drága. Érdekes volt, hogy náluk a hamburger hagyományos zsömlébe töltött cuccot takar, azt viszont folyamatosan gőzölve tartják puhán, így nem karcolja fel a szájpadlásunkat. A majonéz meg inkább sós, mint édes, de ez már csak nüansznyi különbség, ráadásul nem is biztos, hogy általános, lehet, hogy csak mi fogtunk ki ilyen étkezdéket.

Turistákból meg aztán annyi van, hogy azt szavakkal le sem tudom írni. Reggel 9-től este 8-ig az utcán tartózkodtam, és közben non-stop hömpölygött az embertömeg. Mindeféle nációk a kanadaitól a németen át a temérdek magyarig — merthogy azokból is volt bőven. Némelyek a 3 fokban is rövid ujjú pólóban vagy rövidnadrágban, mások indokolatlanul beöltözve. Érdekes módon négereket csak mint alkalmazottakat láttam: matrózruhába öltözve és hajókirándulásra invitálás közben, night club 'portásaként', eladóként, pénztárosként...

...és akkor most itt be is fejezem a bejegyzést, mert egyrészt úgysem tudok minden apró részletet leírni, másrészt az élménybeszámolóból úgyis kiderül még egy pár dolog. (Hamarosan képek is lesznek.) De azt leszögezhetem, hogy annak ellenére, hogy vannak rendkívül ocsmány (pl. húgyban úszó) környékek, összességében valóban szebb Prága mint Budapest.