Vona Gábor bejegyzései

Az egy hete még dermesztő hidegre a minap megérkezett kánikula, meg az újra elkezdett kondi a testemet, a politikai blogok/fórumok olvasása, és a híradók rendszeres élvezete pedig a szellememet kezdi ki teljesen. Ha esetleg esélyem lett volna kipihenni a múlt heti, munkahelyi őrültek házát, akkor ezzel most minden reményem semmivé foszlott. Azt hittem, a választás egyértelmű eredménye után a jobboldal majd csendben építkezik, a baloldal elvonul a sebeit nyalogatni, a Jobbik tovább acsarkodik, az LMP meg megpróbálja kitalálni, mit is kezdjen magával a Parlamentben (meg hogy akkor ők most kicsodák is igazából), és ugyanígy fognak tenni a híveik is. Ehelyett úgy tűnik, mintha mi sem változott volna, mintha választási kampány lenne 7/24.

Naiv vagyok, tudom. Naiv vagyok azért is, mert azt hittem, a ballib média is majd igyekszik megértő türelemmel figyelni a gazdijukat a földbe döngölő politikai ellenfelet, és kíváncsian várja, miként igyekszik az rendbe tenni a totálisan szétzüllesztett és tönkre tett országot. Ehelyett lesben áll, és minden apró dologra kiéhezett hiénaként veti rá magát, cafatokra tépve áldozatát, amint az a legkisebb ballépést teszi. Ezzel nem pusztán az a probléma, hogy igazságtalan, hiszen a kormány alig több mint egy hete van csak hivatalban, hanem az is, hogy közben valami elképesztő mértékű az aránytévesztés. Hol apróságokat nagyít fel, és tesz központi témává, hol meg nagy horderejű dolgokról feledkezik el, és teszi ezt persze számtalan fórumozó és politikában véleményt nyilvánító ember is.

Nézzük például az Országgyűlés alakuló ülését. Nem arról ment a téma, hogy hát felállt az új OGY, mennyi frakciók létszáma, kik ülnek benne, letartóztatták a mentelmi jogát vesztett Hagyó Miklóst, Dávid Ibolyáék is felelhetnek a tetteikért (azóta Ibi is két ügyben ült alperesként a bíróságon), stb., hanem arról, hogy milyen ruhában van Vona Gábor. Mackónadrágban, tüllszoknyában, avagy a betiltott Magyar Gárda uniformisban. Nem nonszensz ez? Eleve nem értettem egyet a MG betiltásával, hiszen akkor még igazából semmi olyat nem csináltak, ami törvényellenes lett volna, meg aztán ruhatörvény legutóbb valamikor a monarchiák idejében született, amikor azt kellett szabályozni, hogy ki hordhat gombos kabátot, kinek milyen hosszú lehet az uszálya és kinek mekkora csőr lehet a cipője végén.

Megszületett aztán a kettős állampolgárságról szóló törvény, ami 90 év után egy olyan horderejű dolog, hogy ahhoz maximum a rendszerváltás aktusa volt fogható. Itt megint a pitiánerkedés ment, hogy mit szólnak hozzá a többi országok és, hogy ezzel mennyit ártunk a határon túli magyaroknak. Érted, ártunk vele... Az aránytévesztés itt a nézőpont esetében van: a többi országok véleményét nézzük a történelmi tragédiánk részleges, szellemi mérséklésének nagysága helyett. Meg aztán hol volt Vona Gábor? Megint Vona... kit érdekel, hogy Vona miért nem szavazott? Az sokkal érdekesebb, hogy volt három szocialista képviselő (köztük Gyurcsány Ferenc), aki képes volt megjelenni ÉS nemmel szavazni. Ez bezzeg nem érdekes annyira, holott a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban egy ehhez hasonló tett felérne egy hazaárulással, de legalábbis a közéletből kiírná magát, aki hasonlóra vetemedik.

Trianon emléknap? Ezt már ecseteltem. Kisebb Parlament? Gyerekek, ez minimum 15 éve téma. Sokan elpofázták, hogy majd mi, de senki nem csinált semmit (beleértve az előző Orbán-kormányt is), most viszont végre meglépték. Nem elég, hogy ennyi idő után 200 főre csökkenhet a képviselők létszáma, de az olyannyira áhított nemzetiségi képviselet is a törvénybe került, így mind a 13 magyarországi nemzeti kisebbségnek lehet egy saját képviselője. Ez nagyon nagy dolog, de a média (egyik része) szinte szóba sem hozta. Megrándította a vállát, aztán inkább valami baromságon pörgött.

Végül (de nem utolsó sorban) ott van Szijjártó és Kósa elcseszett nyilatkozata, ami miatt a tőzsdén negatív folyamatok indultak be. Ez összetett dolog. Egyrészt nem egészen értem, miért az a mérvadó, hogy mit gondolnak azok, akiknek a gazdasági világválságot köszönhetjük (meg úgy általában, ennek az egész mesterséges rendszernek), másrészt nem tudom, miért kellene elhinnünk, hogy a gazdaságot nyilatkozatok, szavak irányítják? Attól, hogy a spekulánsok egy része nyer ezen, más része meg veszít, még egy szem epret nem szedtek le, még egy darab csavart nem gyártott le senki. Olyan ez, mintha egész nap azon vitatkoznánk, mi legyen a vacsora, de végül senki nem áll neki főzni. Harmadrészt ez olyan dolog, hogy ma történik valami, aminek hatásai lesznek erre a pszeudo-gazdaságra, holnap meg majd visszaáll minden a 'valóságnak' megfelelő állapotba. Az egyik fórumon valaki kifejtette: az új kormány vagy csinálja tovább az "elhallgatjuk a szart" dolgot, aztán a végén a fejére omlik az egész, vagy szakít a "hazudunk, reggel, éjjel meg este" hagyománnyal, és kerekperec megmondja, mi a helyzet. Aki ezen meglepődik (mármint a helyzeten), az nem ebben az országban élt eddig. Végül a sok hőbörgőnek, meg előre hozott választást rikoltozónak kéne adni vagy két irdatlan pofont, aztán beültetni szépen egy hírarchívum elé, hátha pár nap után eszébe jut, hogy ez a helyzet nem egy hete keletkezett, hanem az elmúlt év(tized)ekben. A problémahalmaz nem attól létezik, hogy valaki megmondja, hogy létezik, hanem a kedves szoci elvtársak növelték ekkorára. Próbáljuk már meg figyelembe venni, hogy a történelem NEM TEGNAP kezdődött. A múltbéli eseményeknek a jelenre (jövőre) ható következményei is vannak.

Szóval csak kapkodom a fejem, amiért egyáltalán nem csendes a közélet, másrészt fogom is, amiért egy kissé kicsavarodott kommentárok látnak óránként napvilágot. Azt hittem, elkerülhetem a politikai témázást, de hát ezeket nem tudom szó nélkül hagyni.

Annyi minden másról szeretnék írni, ha lenne időm és energiám, de tegnap este egyes politikai fórumok olvasása közben annyira felbasztam az agyam, hogy a téma rögtön beelőzte nálam az összes többit. Ez pedig a Jobbik, annak politikusai és szavazói, és ha már róluk lesz szó, beillesztem a témát a sorba, aminek előző két része itt és itt olvasható.

JOBBIK

Ha erről a formációról akarunk beszélni, nemigen kell visszamenni az időben, max. 2006. előttig egy kicsivel. A párt kezdetben még csak nem is párt volt, hanem egy civil szervezet, Jobbik Magyarországért mozgalom néven. Kábé olyasmi lehetett, mint a MIÉP-hez köthető Magyar Út Körök, ami nem pártként, de a párttól elválaszthatatlanul, annak szatellitszervezeteként működött. Vona Gábor valószínűleg egy volt a sok polgári körös közül, ő azonban nem elégedett meg azzal, hogy kerti partikon meg szemétszedéseken a fennálló állapotokat szidja, hanem ennél tovább lépett, és megszervezte ezt a mozgalmat. Emlékszem, amikor már elég jelentős volt a szervezet, és több fórumon is szót ejtettek róla, Vona kijelentette, hogy a mozgalom nem fog párttá alakulni. A sikeresség azonban nyilván meglódította a fantáziáját, és pár hónappal a 2006-os országgyűlési választások előtt a társaival mégis pártot csináltak, ami nyomban össze is állt, a MIÉP-pel, önmagukat helyezve bele ezzel egy vissza nem csinálható képbe: szélsőjobboldali. Persze ha a szókimondás politikai tényezővé erősödéssel jár, az elvtársak úgyis lenáciznak bárkit, de a Csurka István vezette párttal való összebútorozás után még erre sem volt szükség. Gyanítom, hogy az igazi cél inkább az volt, hogy a hajdan prófétikus jóslatokkal teletömött, de a mellőzöttsége és az állandó pártszakadásokba belefáradt Csurka még megmaradt szavazóit felszippantsák. Ügyes!

A választáson ugyan különösebb eredményt nem értek el, de ez arra jó volt, hogy a régi MIÉP-esekkel azt éreztessék, a régi pártjuk teljesen alkalmatlan mindenre, és képtelen a Parlamentbe jutásra. Emellett elindult a porszívó, és az egyre hangosabb Jobbik szépen maga alá gyűjtötte a szanaszét szabdalt társaságokban aktivistáskodó tagokat. Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Kossuth téri tüntetők, hagyományőrzők, FIDESZ-ből kiábrándult rendpártiak, prominens közéleti személyiségek és értelmiségiek, aki csak volt. Amint így felduzzadtak, jött a Jobbik legzseniálisabb ötlete, a Magyar Gárda. Sokat tárgyaltunk már a gárdistákról, és az őket övező dolgokról, és most nem is az a lényeg, hogy mennyire legális vagy helyénvaló, hanem a tény, hogy ezzel úgy berobbantak a köztudatba, hogy még a politikával nem foglalkozó emberek figyelme is feléjük irányult. Magyarországon nehéz úgy politikai sikereket elérni, hogy egy szervezetnek nincs médiafelülete. Ez valahol biztosítja is a régi pártok hegemóniáját, de a Jobbik képes volt arra, hogy áttörje ezt a falat. Tényleg zseniális.

A labda fel lett dobva, és a közélet le is ütötte, pedig jobb lett volna, ha hagyja visszazuhanni és elgurulni. A magyar Gárdával való folyamatos foglalkozás, majd a szervezet betiltása csak tüzelte a szélsőjobboldalt. Nem árt tudni, hogy a politika ezen oldalán a legfogékonyabb a nép az összeesküvés-elméletekre, itt van a legtöbb tenni akaró, sőt, küldetéstudattal rendelkező ember. A Gárda betiltása az ő szemükben a saját igazságuk beigazolódása volt, ez pedig olaj a tűzre. Ennek folytán a jócskán felduzzadt szavazóbázis az EU-s népszavazáson összehozott 14%-ot a pártnak, és innentől kezdve a Jobbik megkerülhetetlen politikai tényezővé vált. Mindnyájan figyelünk rájuk, keressük a nyilatkozatokat, röhögünk a botrányaikon, latolgatjuk az esélyeiket...és fogjuk a fejünket az elképzeléseiktől. És itt a probléma.

Bevallom őszintén, kezdetben még én is szimpatizáltam velük, mert imponált az a határozott szókimondás, amit a FIDESZ-től is elvárnék. Nem, nem a cigányozás, hanem hogy nevezzük nevén a dolgokat. Nem metaforák kellenek meg kódolt üzenetek, hanem mondjuk meg, mi van, úgy lehet csak a dolgok végére járni. Szavazni ugyan sosem szavaztam rájuk, de valahol drukkoltam nekik, hátha lesz egy olyan parlamenti erő, ami a saját pártom lagymatag vezetését egy kicsit jobbról cseszegeti. Amikor Morvait is felporszívózták, annak külön örültem, hiszen szinte Morvai volt az egyetlen, aki teljes mellszélességgel kiállt a 2006.10.23-án megvert, megalázott emberek mellett. A Magyar Gárda ellen eleinte szintén nem volt kifogásom, csakhogy aztán jöttek a gyűléseikről a videók, meg a hülye nyilatkozatok, és számomra is világossá vált, hogy zömében buta emberek gyülekezete lett ez a szervezet. A butaság pedig semmi jóhoz nem vezet, lásd az utolsó két országgyűlési választást és a következményeket.

Ügyes húzás volt a Jobbiktól az is, ahogy ellepték a netet. Néhány belső újság semmit nem ér, ha pedig megjelentek a médiában, az rájuk nézve sosem volt pozitív, ezért hát szükségük volt (van) a saját maguk által irányított nyilvánosságra. Kiadták az ukázt: menjetek, és agitáljatok mellettünk, ahol csak tudtok! Ez is ügyes, ahogy az is, hogy első pillanattól kezdve jelen vannak minden forgalmasabb közterületen. Csakhogy van egy kis baj az agitátorokkal: hülyék. Sőt, mondhatni ugyanolyan hülyék, mint a pártvezetés, hiszen ugyanazt szajkózzák, annak zöme pedig baromság.

Baromság például az, hogy ki kell üldözni a külföldi vállalkozókat, a Tesco helyén pedig Turul áruházakat kell csinálni. Értem én, hogy sokaknak bántja a szemét a magyarok kiszolgáltatottsága, de szerintem a jogi és támogatási rendszert kell úgy megváltoztatni, hogy a külföldiek (köztük a Tesco) is azt érezze, hogy megéri neki a magyar termékek felvásárlása és forgalmazása, nem kikergetni kell őket. Tiltani sem kell, elég a kedvezményeket a mindenkinek jó elvek irányába elvinni.

Baromság az is, hogy a falvakat önellátóvá kell tenni. Ez ugyan tök jól hangzik, és egy bizonyos szintig meg is valósítható, de amikor az erőforrások kérdése merül fel, akkor sajnos nemhogy helyi, de országos szinten is problémákba ütközünk. Magyarországnak nagyon kevés természeti erőforrása maradt, és az szinte semmire sem elég. Nem számolhatjuk fel tehát a nemzetközi kapcsolatokat, sőt, újakat kell kötni olyan országokkal is, akikkel szemben — történelmi tapasztalataink okán — eddig ellenérzéseink voltak. Nekik van valamijük, ami nekünk nincs, cserébe mi adunk nekik valamit, ami nekünk van. Hiába termeli meg egy falu vagy régió önmaga élelmiszerkészletét, ha nincs mivel fűtenie, és sorolhatnám.

A nemzetközi színtér azért is fontos, mert uniós tagország vagyunk. Én sem örültem a csatlakozásnak, és meggyőződésem, hogy rosszul is járunk vele, de mi nem vagyunk Svájc, nem engedhetjük meg magunknak, hogy körbe vegyen minket Európa, és mi kimaradjunk belőle. A Jobbik képviselői bejutottak az EU-parlamentbe is, ami önmagában is érdekes, hiszen ők marhára támadják azt. Belülről akarnak bomlasztani, vagy mi a cél? Nekem úgy tűnik, hogy ottlétükkel és tevékenységükkel azt a hazug képet támasztják alá, amit a külföldi sajtó alakított ki rólunk, azaz hogy itt tombol az antiszemitizmus és a rasszizmus. Ha csak ártani tudnak, akkor inkább üljenek ott szépen csendben, vegyék fel a fizetésüket, azt jól van. Tudom én, hogy szépen hangzik, hogy eztán majd itt mink leszünk az urak, és akinek ez nem tetszik, az mehet, ahova akar, de gyerekek, ha ez bekövetkezik, akkor nekünk végünk. Egymást fogjuk felzabálni. Szóval jó lenne tudomásul venni, hogy van erősebb kutya és van nagyobb hal, és nem kell ahhoz feladni önmagunkat, hogy előnyösen működjünk velük együtt. A mostani önfeladást be kell fejezni, aztán csak okosan, mint Putyin: bármit tesz, azt az országa érdekében teszi.

Aztán ez a csendőr téma is elég buta. Mi az, hogy majd a csendőrség az európai normákba veri a cigányokat? Ezt tegnap olvastam az egyik jobbikos megmondótól. Mi az, hogy gárdista nyelvvizsgabiztos? Miért kell ellenségesnek lenni a melegekkel? Miért csak a tiltás és az erőszak a válasz mindenre? A fórumokon a jobbikosok miért nem érvelnek rendesen, miért a címkézés, a zsidóbérencezés, az obszcenitás és a mocskolódás a fegyverük?

Miért kellett a FIDESZ-nek is nekimenni? Nem lett volna jobb csendben, egymás mellett meglenni, és a közös ellenféllel felvenni a küzdelmet? Nem mint szövetségesek, hanem úgy, mint két, egymást nem szekírozó párt. És akkor csodálkozik a Jobbik, hogy össztűz zúdult a pártjukra... Morvai, Pörzse, Király András, pornós csaj, satöbbi. Vajon nem tűnik fel nekik, hogy ha mindenkinek nekirontanak, akkor ez lesz a vége? Az a rövidtávú kis haszon, ami a választásokig jól jön ('látjátok, mindenki ellenünk van') nagyon csúnyán vissza fog ütni hosszú távon. Vajon ez a módszer lenne az alap a kormányzati szerep esetén is? Szépen is néznénk ki.

Én azt gondolom, a Jobbik léte az elmúlt 8 év következménye. Az ordító igazságtalanságok, a leplezetlen lopás, a semminek nincs felelőse jelenség, az egyre növekvő nyomor, az ország sodródása, a semmire sem jó újabb és újabb megszorítások és a többi mind a Jobbik malmára hajtja a vizet. A Jobbik egy ordítás, hogy "ELÉG!" Érthető a léte, és valahol előre látható is lehetett volna, hiszen politológiai alaptétel, hogy a szegénység növekedése a szélsőségesek megerősödéséhez vezet. Mindig. Mindenhol.

Ezért azt mondom, ha azt szeretnénk, hogy ez a párt ezután a fellángolás után újra jellegtelenné zsugorodjon, akkor igyekezzünk mindent megtenni, hogy az őket éltető problémák szép lassanként megoldódjanak. Nyugodt építkezés és lassú javulás kell, valamint a jogrendszer megváltoztatása, az emberek igazságérzetének és anyagi helyzetének javítása.

És akkor most a kedvetekért rövidre fogtam, pedig a Jobbik egy igen összetett téma.