Westend bejegyzései

Tegnap bejártam a Westendet meg a Duna Plázát, hogy táskát találjak magamnak, de psziché-nyugtató célzattal is körülnéztem, hátha találok valamit, aminek a birtoklása enyhítené az életkorom felett érzett fájdalmat. Már máskor is megállapítottam, hogy bár látszatra rengeteg áru van az üzletek polcain, de valójában az egész egy nagy nulla. Nem kapni semmi normálisat.

A jelenlegi táskám Nyugati-aluljárós, és sem kinézetre, sem elosztásban nincs vele semmi gondom, viszont a közelmútban egyszer annyira megpakoltam, hogy a zippzár mellett elrepedt, és azóta erős késztetést érzek a lecserélésére. De ha már csere, akkor normális táska legyen, és ne valami noname. Elvégre kénytelen vagyok minden nap ugyanazt hordani magammal, mivel az edzőcucc nem fér el akármiben, de ha nem is megyek mindig edzésre, a sok tápszart akkor is bele kell tennem valamibe. Amióta pedig buzi vagyok (csak biszex, de mindegy), azóta igyekszem minél jobban adni magamra.

Bementem tehát a Westendbe, mert ott jó sok üzlet van, és — gondoltam — ott biztosan találok magamnak valamit, ha táskát nem is. Hát azt nem is, mert ha voltak valahol táskák, azok túl csicskák voltak, vagy egyszínűek, amik meg nem kellenek. Azért bementem a GAS-üzletbe is, hátha látok egy jó pólót, alsónadrágot vagy atlétát. Ez utóbbiak egészen addig voltak, amíg nem direkt a megszerzésük céljából látogattam ide, mert az első hasonló esetben csak hűlt helyüket találtam, és azóta sincs fehérneműjük. Jó, jöhet az Aboriginal, ahol bár nekem túl élénk színű cuccokat kapni, mégis mindig találok magamnak egy-egy jó kis pólót. És nem is drágák. Ezúttal semmi. Springfield, minden csíkos, alsógatyák rikítóak és/vagy kriksz-krakszosak, amit viszont ruhában nem szeretek. Pedig nincs is velem olyan sok gond, mert nincsenek túl nagy elvárásaim. Stílusom sincs, tehát még csak az sem csökkenti a választási lehetőségek számát, hogy a kiszemelt holmi ne menne semmi már meglevőhöz. Csak annyi, hogy fehér, szürke, fekete, kék, esetleg barnás, táska esetében ne egy színű, alsógatya esetében viszont lehetőleg az legyen. De — mint ismét kiderült — túl sokat kérek még ezzel is, mert bárhova bemegyek, látszólag tele az üzlet, közelebbről megvizsgálva azonban gyakorlatilag semmi nincs. A GAS-ban is van 10 póló, azt' jól van. Azoknak a fele is idióta, de ha találnék olyat, ami tetszik, akkor meg méretben nem volna készleten. Beszaladtam még a J. Press üzletbe is, de ott meg tényleg csak J.Press van, azt meg az aluljáróban is kapok az araboknál, még olcsóbban is. Westend kivesézve, irány a hazafelé, de akkor már szálljunk le a Duna Plázánál.

Itt ugyan sokkal kevesebb az üzlet, és azok egy része is bezárt, de hátha. Elsőként a sportboltokat vettem sorra, de normális táskája egyiknek sincs (basszus, csak nem fogok pepita-kockást venni!). Akkor már a ruházati üzletekbe is bementem, hátha mégsem kell üres kézzel hazamennem. A Reversedben némelyik póló már majdnem jó, de megvételre mégsem érdemes egyik sem. Az gatyáik szabása tetszik, de Istenem, a színük... Így sosem fogom lecserélni a vászon-boxer készletemet. Dr. Jeans, ótvar szarok, persze néhány GAS-cucc is akad köztük, de ugyanazok, mint a Westend szaküzletében. Farmer meg most nem kell, ugyanezért fordultam ki sebesen a LEVI'S-ből is. A földszinti GAS-ba már be sem mentem, mert a kirakatból is jól láttam, hogy a 3 leértékelt darab mellett mindössze néhány tucat teljes árú áru volt.

Na jól van — gondoltam — most már juszt sem megyek haza üres kézzel. Kőtteni kell! A fukarkodók szóba sem jöhettek, mivel a szülinapomra úgyis egy halom DVD-t meg CD-t kapok, azt meg nem akarom megkockáztatni, hogy szegények potyára járjanak utána valamelyik kedvencemnek. Maradt tehát az Alexandria, ahol most valami több száz könyvet fél áron lehet megvenni. A múltkori, 'kettőt fizet, hármat vihet' akciójuk alkalmával találtam magamnak egy pár hiányzó kötetet, most is ebben reménykedtem. A polcokat végigjárva azonban csalódnom kellett, mert csupa vacak volt csak. Jó, akkor nézzük a fantasy-felhozatalt: megvan...megvan...megvan...szar...nem kell. No, reménykedtem, hátha a szociológiánál lelek valami hasznosat, de végül tovább kerestem a polcot, mint amennyit eltöltöttem mellette. Jöhetett az erotika részlege, ahol elvileg a melegek is találhatnak maguknak valamit, de itt sem volt semmi. Tiszta kétségbe esés! Mielőtt távoztam, még vetettem egy pillantást a DVD-ikre, hogy ha mégsem kapnám meg senkitől a kedvenc sorozataim valamelyikének soron következő évadát, akkor itt vajon megtalálom-e őket később. Dr. House is volt, meg Queer as folk is, szóval megnyugodtam (bár Millenniumot nem láttam). És akkor megpillantottam: Re-Animator és Re-Animator II. egy díszdobozban. A három már évek óta megvan, és az hülyeség is, de ezt a kettőt már régen keresem. Kb. 10 éves fejjel láttam az első részt, ami akkor némileg kicsinált, aztán amikor H.P. Lovecraft a kedvenc íróm lett, akkor regényben is olvastam (és innen tudtam meg, hogy a filmnek valójában nem sok köze van az eredeti történethez, még a Fangoria horrormagazinba is beírtam egy lebaszós stílusú olvasói levelet, amiért ott annyira ajnározták), de ha már a 3. ott állt a polcomon, mindenáron meg akartam venni az első kettőt is. És most ott voltak előttem. Kicsit drágán ugye, de ez vissza nem térő alkalomnak ígérkezett, attól meg nem kell félnem, hogy valakitől pont ezt kapnám meg. Hát megvettem.

Mégsem volt értelmetlen a plázázás.

Örömöm azonban nem tarthatott sokáig, mivel a metróról Újpest-Központban leszállva beugrottam a Matchba vacsorát venni magamnak, viszont sem épkézláb gyümölcsöt, sem füstlit nem kaptam, pedig azt terveztem vacsorázni. Itt ráadásul macskaalom sincs, és hajzselét meg normális tusfürdőt is hiába keresni. Mondom, ha már itt vagyok, veszek egy üveg kókuszlikőrt, mert csak az hiányzik a kedvenc koktéljaimhoz, de elárulom, ez sem volt.

Most akkor mi van? Tényleg ennyire nincs áru? Vagy csak arra akarnak kényszeríteni minket, hogy azt vegyük meg, ami van, aztán örüljünk neki? Vagy esetleg nekem túl magasak az igényeim? Mert pl. a Tescoban is csak úgy tűnik, mintha dugig lenne mindeféle földi jóval, de ha valami konkrét dolog kell, az vagy nem kapható vagy nagyon nem olyan van, amilyen nekem kéne. Lehet, hogy hamarosan az lesz, mint anno Romániaában? A nagynéném mesélte, hogy amikor néhány évvel Ceausescu bukása után a férjével kimentek, hogy meglátogassák az anyósékat, a boltok polcain két konzerv volt, azt' annyi.

Vagy tudom, mi lehet a baj (a füstlit meg a barackot leszámítva): extravagánsabb holmikat szeretnék hordani, de amikor ott vannak előttem nagy halomban, akkor nem merem megvenni őket, mert félek, hogy nem állnának jól, vagy hülyén néznék ki bennük. Mármint hülyébben, mint ahogy most kinézek. A hajammal ugyanaz a helyzet, mivel szívesen növeszteném meg, hogy keskenyedően vágathassam le (amolyan taraj-szerűre), vagy ha már röviden hagynám, csíkokat vágatnék bele, de ezt meg azért nem merem, mert "mit szólnanák, hozzá az irodában?".

Nem vagyok egy egyszerű eset...