RSS
Defalla nemrég kifogásolta, hogy hol marad már a 979-költészet újabb gyöngyszeme, úgyhogy most álljon itt az ő kedvéért egy mélyenszántó filozófiai mű, mely szinte letaglózó naturalizmussal fest nyomasztó képet a születésről és az elmúlásról, és nem utolsó sorban az élet tragikus rövidségéről.
A versben megjelenő rövid történet természetesen a képzelet szüleménye, sőt, bevallom, eddigi életem során én is inkább csak mástól hallottam hasonló esetről.
Tehát akkor: