adó bejegyzései

A hosszas blogszünet után talán nem szerencsés, hogy egy ilyen unalmas bejegyzéssel jelentkezem újra, de telik az idő, és megint el fogok csúszni, mint két évvel ezelőtt. Úgyhogy most gyorsan letudom a vállalt penzumot, aztán reménykedem, hogy lesz időm érdekesebb dolgokról is értekezni (amiket majd jól szét lehet trollkodni).

Mire pocsékolódott el tehát a márciusi fizetésem?

Kaja (19,53%): érdekes módon idén még minden hónapban ugyanakkora arányt tett ki az élelmiszerre költött pénzösszeg, holott abszolút értékben (forintban) más és más összegekről van szó. Ha több a fizetésem, többet eszem? Vagy csak drágábbakat? Inkább utóbbi lehet. Szerintem ha főzök, akkor olcsóbban megúszom a kajálást, mások szerint viszont olyan magasak az alapanyag árak, hogy ezzel sem lehet már sokat spórolni. Szerintetek melyik az igaz?

Cigi (5,36%): mit lehet ehhez hozzátenni? Még mindig dohányzom, és még mindig ugyanannyit, mint eddig. Mondjuk januárban kb. 3 dobozzal többet szívtam el, mint máskor, de nyilván többet is voltam szórakozni, esetleg többet flangáltam a városban. Mivel viszont nyilvános helyekre viszonylag ritkán járok, az április 1-el életbe lépett dohányzásellenes rendelet sem fog a cigipénz mértékén csökkenteni.

Macska (2,72%): most a korábban betárazott száraz kaják és az alom is elfogyott, ezért mindenből venni kellett. Ezért kicsit több, mint máskor.

Rezsi (17,43%): márciusban a legnagyobb fűtésszámla ellenére is csökkent a rezsim, mivel februárban minden halmozódást, elmaradást letörlesztettem, így csak a havi kiadásokat kellett finanszírozni. Meg aztán a víz- és csatornadíj sem ebben a hónapban aktuális, így ennyivel is kevesebb volt a végösszeg.

Szórakozás (7,67%): a januári és februári mozidömping után márciusban jóval kevesebb alkalom fogyasztotta a pénztárcámat, volt viszont pár buli. Ezek leginkább házibulik, de volt egy félresikerült éjszakázás és egy spórolós Madonna-buli is, amik viszont kompenzáltak. Az ilyen célra előirányzott keretet így sem léptem túl.

Szerzemény (0,2%): itt viszont az előirányzat közelébe sem értem. Másra kellett a pénz, így csak a szokásos, heti Magyar Nemzet Képeslapokat vettem meg. Majd pótolom.

Test (8,8%): rendszeresen kondizni továbbra sem sikerült, amiről a pénzhiány mellett legfőképpen az időhiány tehet, de azért két alkalommal elmentünk, csak úgy mutatóba (meg nézőbe). Ezek mellett a havi fodrász és egy újabb fog megcsináltatása még befért.

Háztartás (0,4%): fogkrém, zsepi, szemeteszsák, semmi extra. Majd áprilisban...

Ruha (0.0%): a százalékérték mindent elmond...

Egyéb (37,84%): a március hónap fő anyagi célkitűzése az volt, hogy a még tavalyról hurcibált adótartozásom lehető legnagyobb részét kifizessem végre, mert frusztráló azzal a tudattal élni, hogy tartozásom van. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nem érzem magam szabadnak addig, amíg tudom, hogy a pénzem egy része valójában nem az enyém. A tartozás pedig már jó ideje ott lógott, mivel tavaly sem a magán- sem a céges pénzügyeink nem voltak a legrózsásabb állapotban, éppen ezért kellett az egyéni vállalkozásomból egy nagyobb összeget átszámlázni a cégbe. Ott levontuk az ÁFÁ-t (kis lélegzethez jutottunk), aztán bíztam benne, hogy a nálam keletkező EVA-kötelezettséget is hamarosan be tudom fizetni. Teltek a hónapok, és én csak egyre bizakodtam, de az anyagi helyzetem, nemhogy javult volna, de tovább romlott. Így jött el az idei év, amikor is a volt főnököm kifizetése után már több jutott magunknak, így elkezdhettem befoltozni a 2012-ben ütött lyukakat. Először egyéb sürgős dolgok kerültek sorra, és most végre a NAV felé fennálló tartozásom kb. 90%-át is letudtam. Maradt még az a 10%, meg a Fővárosi Önkormányzat felé egy 10-15%-nyi összeg, ami a május hónap terve, vagy ha az április nagyon megszalad (van erre esély), akkor azé. Ha még a hátralevő fogaim javítgatásának is a végére érek, végre elkezdhetek előre felé nézni, és akkor a stressz szintje is csökkenni fog bennem. Már csak kis türelem kell...

... ahogy egy következő, normális bejegyzéshez is.

Péntek éjfélkor lezárult a személyi jövedelemadó bevallások határidőben történő benyújtásának lehetősége, és ezzel együtt az adó 1+1%-áról való rendelkezés lehetősége is. Aki eddig nem küldte be a bevallását, azt jobb esetben pótlásra szólítja fel az adóhivatal, rosszabb esetben kapásból mulasztási bírságot kap, az 1%-okról viszont már utólag sem lehet rendelkezni...

...szerencsére - teszem hozzá én szubjektíven, mivel ha van valami, amit a szakmámmal kapcsolatban utálok, akkor az ennek a felajánlásnak az intézménye. Az ügyfelek, azok alkalmazottai és az ebben az időszakban az utcáról betévedő egyének nagy többsége, azt sem tudja, miről van szó, vagy ha tudja, nem érdekli a dolog, ahogy egyébként engem sem. A kolléganőim viszont reszketnek, hogy ki és hova, és mondja meg, és írjon vissza, és hívjon fel, addig pedig nem lehet befejezni, kinyomtatni, elküldeni, úgy en bloc letudni egy bevallást. Azzal érvelnek, hogy "sok kicsi sokra megy" és, hogy "nehogy má' otthagyjuk a pénzt az államnál", miközben ezek a pici kis összegek a felajánlásunktól függetlenül az államot illetik, pusztán arról van szó, hogy mi mondhatjuk meg (bizonyos feltételek teljesülése esetén), hogy mire fordítsa. Én meg utálom, ha félkész kupacok állnak körülöttem, és utálom, hogy egy ilyen apróságok hátráltatnak a munkámban. Bosszankodom.

Másrészt az is bosszant, hogy ez egy újabb koldulás, amit nem tudok kivédeni, mert még a hálószobámba is betör, ha akarom, ha nem. Amikor elindulok dolgozni (vagy valahova), amíg a háztól a metróig elérek, a szembe jövők egy nem elhanyagolható része potenciálisan cigit lejmol. Van egy park az utca mellett, néha még onnan is utánam futnak az ottani padok mellett ücsörgő hajléktalanok. Az Újpest-Központban lézengők szintén betámadhatnak, az aluljáró lépcsőjét pettyező kéregetők pedig professzionális szintre gyakorolt esdeklő tekintettel néznek rám, hátha kapnak tőlem valamit. Teszik ezt gyerekkel, kutyával, hajlongva és minden egyéb módszerrel. Vannak ott utcazenészek is, azok is a pénzemre hajtanak, de azok legalább tesznek is valamit érte. A metrón néha szurtos kis purgyéval kéreget egy-egy anyuka, a gyorsétteremben vagy a vonaton pedig süketek szeretnének nekem plüssállatkákat vagy kulcstartót eladni. A Thököly-Hungária kereszteződésben újabb cigilejmolók támadása várható, a munkahelyemnél a buszról leszállva pedig a sarkon élő hajléktalan próbálkozik újra meg újra. De ha beértem dolgozni, akkor sem vagyok biztonságban. Telefonon napjában többször is megpróbálnak bennünket rávenni, hogy különféle alapítványoknak, különféle célokra pénzt adjunk céges szinten, vagy ha úgy nem, akkor magánszemélyként. Rohadt idegesítő. Hazafelé ugyanez a helyzet minden sarkon, minden aluljáróban, vagy bárhol, ahol 5 percre meg lehet állni. Tegyük fel, hogy beugrom a Ricsihez, és végigmegyek a Nyugati aluljárójában, plusz megteszek pár saroknyit a Nagykörúton. A hajléktalanok és piára gyűjtő punkok mellett (véletlenül mindig cigány) 'alapítványosok' nyomnak a kezembe képeslapot, amiért persze fizessek vagy adjam vissza. Kurvák (férfi és női) ajánlják fel testüket a pénzemért, vonatjegyre gyűjtők ugranak elém, és elkezdik szajkózni az "irataimat, pénzemet ellopták..." kezdetű mantrájukat, krisnások tukmálnak rám érthetetlen szövegű könyveket, vagy éppen a szcientológusok akarnak ingyenes stressz-tesztre berángatni a sátrukba. Utóbbiak a legrosszabbak, ők a lelkemet akarják.

Minderről nem az alapítványok tehetnek, de arról igen, hogyha mindezt 'túléltem', és végre hazaérek, a postaládámban egy kupac boríték vár, amelyben az adóm egy százalékért kuncsorognak, a tévében frappáns reklámok akarnak ugyanerre rávenni, az internetes oldalak szélén, sarkán és mindenhol pedig linkek, bannerek, reklámok villogtatják ugyanezt az üzenetet. Úton-útfélen kopasz gyerekek, csontsovány, kócos, tetves kutyák, bánatos tekintetű emberek versenyeznek egymással a pénzemért és az ingerküszöböm egyre magasabbra tornázásáért. Sikerült nekik: most már olyan magas az ingerküszöböm, hogy mindezt úgy nagyjából leszarom, a fülem süket, a szemem vak, és az sem nagyon izgat, hogy micsoda irdatlan pénzeket költenek el reklámra és az egymással való versengésre, éppen azért, hogy én újabb pénzeket juttassak nekik.

Ettől függetlenül tudom, hogy a magyar adórendszernek ez az intézménye hasznos, tényleg sok problémát lehet így megoldani, a pénzek úgy nagyjából jó helyen landolnak (más kérdés, hogy a reklámok és az esetleges gazemberkedés mennyit visz el belőle, de erre úgysincs hatásunk), és bízom benne, hogy egyre többen ajánlják fel, ami nekik semmibe sem kerül, DE kérem, ne ennyire erőszakosan! Az utcán közlekedő ember számára ez már mindennek a teteje, és ebből kifolyólag az erőszakos tukmálás kontraproduktív is lehet.

De most legalább megint van egy évnyi nyugalmunk...

Furdal a lelkiismeret amiatt, hogy én a blogomban, meg más blogokon, komment formájában azt állítottam, hogy az egykulcsos SZJA-val senki sem járhat rosszul, azaz csak azok járhatnak úgy, akiknek kiskorú gyereke sincsen, nem kaptak inflációkövető fizetésemelést, nem minimálbéresek és nem olyanok, akik minimálbéren voltak, de mostanra a garantált bérminimum vonatkozik rájuk. Magyarul nagyon kevesek. Állításomat kvázi-hivatalos bérkalkulátorral is alátámasztottam, és azt is elmondtam, hogy aki azt állítja, hogy havi 3000 forintnál nagyobb lett a kiesése, az hazudik, mivel nincs olyan bruttó bér összeg, aminél ez a helyzet előállhatna. Tévedtem, elnézést kérek érte mindenkitől.

A tévedésben nincs rossz szándék, sem kormánypropaganda vagy szakmai tudásbeli hiányosság, mivel amit leírtam, az úgy igaz, ahogy van. A kalkulátor is működik, és jól működik, meg aki ezt a háromezres dolgot állítja, az is hazudik, DE a hiba mégis létezik, ahogy azt már a kormány is elismerte. Hol lehet? Nos, a Ricsitől már számtalanszor megkaptam, hogy naiv vagyok és túlzottan optimista, és igaza is van, hiszen most is abból indultam ki, hogy az emberek alapvetően jók, tehát a vállalkozók a társasági adójuk megfeleződésével megtartott pénz egy töredékéből igenis végrehajtottak egy inflációkövető béremelést az alkalmazottaik körében. Itt a hiba: nem hajtottak végre, azaz a szelektív észlelés hibájába estem, mivel nálunk, és az általunk könyvelt cégek túlnyomó többségének esetében ez megtörtént, joggal gondoltam tehát, hogy ez általános. (Hozzátenném, hogy egyes gazdasági portálokon azt jelezték előre, hogy ez a bérfejlesztés meg fog történni, de csak kb. félévtől (gondolom, amikor a vállalkozók ténylegesen megérzik az adócsökkentést)). Ezt helyre kellett tennem.

***

Mivel hiszek a pozitív tettek, érzelmek és gondolatok hasznában, hiszek az emberi jóságban, hiszek abban, hogy a jótettnek egyszer pozitív jutalma lesz — bár ez elég szerénytelenül hangozhat — magam is így próbálom élni az életem. Bár hülyének meg nem érzem magam, eddig még nem tűnt fel, hogy ezzel némelyek visszaélnének (akik meg megpróbáltak, azokkal már nemigen tartom kapcsolatot), azaz kárát nem láttam ennek a szemléletnek (max. a csalódások okozta keserűség), viszont egy-egy olyan megnyilvánulás, hogyaszondja "979, te annyira jó ember vagy!" mindenért kárpótolnak. Tegnap felhívott egy vadidegen férfi, aki egy könyvelőirodából telefonált, elmondta, hogy a könyvelőprogramot fejlesztő cég irányította hozzánk mint referenciához (nem az első eset), és megkérdezte, hogy nem-e lehetne-e, hogy a két kolléganőjével el-e jöhetnének-e, hogy én egy fél-háromnegyed órában kiokítanám-e őket-e. Kicsit meglepődtem — mert hát szokatlan egy kérés a konkurenciától, — de a társam javaslata ellenére nem mondtam azt, hogy nem. Jöjjenek, segítek, elvégre nem kerül semmibe, és mivel vidékiek igazából nem is számítanak konkurenciának. Jó, annyit azért hozzátettem a telefonba, hogy zárási időszakban luxus ennyi időt ilyen kérések teljesítésével elpocsékolni, de csak az elégtétel végett. Eljöttek, pontosak voltak, kérdeztek, válaszoltam, aztán elmentek. Gondolkodtam rajta, hogy tanácsadási díjat kérek, de amikor megkérdezték, mennyivel tartoznak, nem volt szívem összeget mondani. Maga a kérdés biztosított róla, hogy mégsem pofátlanságról van szó, plusz még tiltakoztak is egy kicsit, és ez nekem elég volt . Megint javítottam a karmámat.

***

Már régebben megállapítottam, hogy a könyvelők négy alapvető típusba tartoznak: varjak, fiatal picsák, akik majd varjakká válnak, idősebb papucsférjek és buzik, és ezt a továbbképzéseken összegyűlő sereglet végigpásztázása minden alkalommal meg is erősíti. Mert tényleg. A mai trió mindhárom tagjára passzolt a leírás (ha magamat is hozzávesszük, akkor mindannyiunkra), mert volt egy akadozó szavú, lesütött szemű férfi, egy varjú, meg egy erősen varjúsodásnak indult fiatalabb nő. Hiába, a szociológiai érdeklődés...

***

Ha már varjak és ha már naivitásba hajló optimizmus, kapcsoljuk is össze a kettőt. Utóbbi zsigerileg belém ivódott, ezért aztán mostanában az alapvető létélményemmé vált a keserűség, amit az állandó károgás miatt érzek, nap mint nap. Esténként meg főleg, és nem (csak) a hírműsorok tartalma miatt. Most aztán minden szar, mindenkinek, főleg azoknak, akik eddig kussoltak, de most elemükben érzik magukat, és még azt is világvégének érzékelik, ami egyébként teljesen jelentéktelen dolog. A hazaárulók jelentősen megnövekedett szintű és igencsak hatékony tevékenysége miatt pedig rég nem érzett dühöt tapasztalok magamban...de ez a bejegyzés nem a politikáról szól. Csak úgy megemlítettem.

***

A húsvétot egészen jól átvészeltem. Pénteken elutaztam anyuékhoz, szombaton eljöttem tőlük, vasárnap és hétfőn meg pihengettem a négy fal között, és mondjukpéldául játszottam. Nem volt túl izgalmas, viszont a pihenés jót tett a lelkemnek, és amikor a bolt irányába fordítva az orcámat kiléptem az utcára, és megcsapott az eső áztatta tavasz illata, egy pillanatra boldognak éreztem magam. Havi pár másodperc jut nekem ebből az érzésből, mert annyi mindennek kell összejönnie hozzá...de nem vagyok telhetetlen, ennyivel is beérem. A húsvétot meg úgy, ahogy van ignoráltam. Anyámék egyébként a legutóbbi látogatásom óta megcsinálták a nagyobbik húgomnak szánt emeleti szobát (úgy 20 év után...), ami nagyon tuti lett. Persze — mint mindig — mindent maguk csináltak, nem dobták ki a pénzt az ablakon holmi "szakemberre". A húgom közben betöltötte a második ikszet, de én továbbra is egy kislánynak látom, hiába nő a javából. Ja, és még annyit, hogy ha esetleg most előbújásra elszántan léptem volna be a házukba, az első fél órában megeresztett buzizás után letört volna a lelkesedésem. Mikor fog erre így sor kerülni?

***

Végezetül még megemlíteném, hogy újabb kört tettem a fogorvosomnál, aki teljesen fájdalommentesen cserélte ki a tömést abban a fogamban, amivel az utóbbi időben a legtöbb gondom volt. A havi egyenleg 30 ezer forint, és még vagy 570 van hátra, de így — fájdalommentesen — megéri. Ennek ellenére továbbra is infarktus-közeli állapotban vagyok, amikor beülök a székbe, aztán amikor már biztosan nem jöhet kínzás, akkor elunom magam.

Volna még mist mesélni, de dolgozni is kell valakinek, holnap meg utazunk hétvégézni, juppí!

Jaj, már megint eltelt egy hét, és még blogot írni sem volt időm. Olvasni is csak hétfőn meg ma, de nem baj, mert amíg nem pötyögtem, addig igazán hasznosan töltöttem el 7 napot. Megpróbálom most röviden összefoglalni.

Szombat:
Ricsivel végre volt egy kis időnk egymásra, igaz, nem az egész nap. Én nem tudtam olyan sokáig aludni, mint ő, mert a sok teendő kivetett az ágyból, de egy kis közös semmittevés is belefért, kajálással, filmezéssel. Ismét csinosítgattam a már a világhálón látható céges honlapot, aztán a párom hathatós közreműködésével Facebook aloldalt is csináltam magunknak. Azóta oda is bepakolgatok mindenféle híreket. Este aztán elmentünk vacsorázni, és megnéztük a Közösségi hálót, ami szerintem egy korrekt film. Igaz, nem moziban nézős, de kellőképpen leköti az ember figyelmét, lelkesítő hatású, és nem mondható rá, hogy elpocsékolna az ember idejéből 120 percet.

Vasárnap:
Mivel Ricsi szülei feljöttek Budapestre, ezen a napon nem tudtunk találkozni. Ez abból a szempontból nem volt baj, hogy egész nap volt időm magamra és a lakásra. Mostam, porszívóztam, felmostam, felsöpörtem, szőnyeget keféltem, rámoltam meg ami még belefért. Ha jól emlékszem, 20 teendőt írtam össze magamnak, amiből 14-et teljesítettem is. Estére hulla fáradtan dőltem az ágyba, viszont a komfortérzetem nagyban javult.

Hétfő:
A hétvégét ki sem pihenve vetettem bele magam a munkába. Mivel a bevallások már az előző héten elmentek, most volt idő rendezgetni a dolgokat, lefűzés, nem annyira fontos dolgok elintézése, ilyesmi. Este pedig azt folytattam, amit vasárnap nem sikerült elintézni.

Kedd:
Mivel szerdán egy barátommal adó-konferenciára voltunk hivatalosak, este nála aludtam, hogy másnap együtt mehessünk, kocsival. Elbeszélgettünk, boros kóláztunk,  így megint éjfél után kerültem ágyba. Aludni ráadásul nemigen tudtam, mert zavart a számára az alváshoz szükséges tévé, és valószínűleg a sok kóla is felvitte a vérnyomásomat. Mire igazán jól esett volna a pihenés, addigra kelni kellett, és indulni a Lurdy Házba.

Szerda:
Reggel 9 és du. 16 óra között konferencia. A fő téma a 2011. évi változások voltak, adónemenként. Jövedelemadó, ÁFA, járulékok, magánnyugdíjpénztár, számviteli törvény, adózás rendje, illeték, miegyéb. Meglepő módon végig éber voltam, és lekötött a téma, igaz, a seggem teljesen szétültem. Szinte már fájt. Egy csomó változás lesz, és ezek nagy része kimondottan korrekt. Bezárnak egy csomó kiskaput, szigorítják az ellenőrzést, egyszerűsítik bizonyos adózási eljárások menetét, és csökken egy valag adó. A cafeteria utáni terhek például 25%-ról kb. 20-ra, és kb. 98%-ról kb. 51%-ra csökkennek, nem is beszélve a nyereségadóról és osztalékadóról. Az idei évből kiindulva nekünk kb. 600-650 ezer forinttal kevesebb adót kell majd befizetnünk céges szinten, így lesz pénzünk néhány dolgot lecserélni, beszerezni. Alig várom már, hogy megcsinálhassam a jövő évi pénzügyi tervünket.
Este edzés, aztán irány haza. A Ricsivel összekaptunk, otthon eldurrant az asztali lámpámban az — utolsó — izzóm, vacsora közben pedig letört egy fogamból egy elég nagy darab. Az idegeim ekkorra eléggé tropára mentek.

Csütörtök:
Nem tudom, honnan, de rengeteg energia keletkezett bennem, így egész nap pörögtem. Délelőtt kis írásbeli segítséggel, de lényegében fejből visszamondtam az előző napi oktatás minden momentumát, és nagyon élveztem a többiek rajtam csüngő tekintetét és kérdéseit. Nem véletlenül szerettem volna tanár lenni... Aztán csupa olyan dolgot intéztem, amik kimondottan ügyvezetői feladatok. Utasításokat osztogattam, alám dolgozást kértem, de mind-mind az év végi és a jövő évi ügyfél-cserkészés érdekében tettem. Reklám, szórólap, céges naptár, körlevelek, stb. Hiányzott ugyan a kulimunka, de ezt is nagyon élveztem.Délután egy leendő ügyfél jött tárgyalni, és mivel eleve pörögtem, felszabadultan folytattam le az egészet. Munka után találka a Ricsivel, otthon pedig újabb fogalmazványok készítése.

Péntek:
A pörgés folytatódott, pedig már igen nehezen keltem ki az ágyamból. További utasítgatások és feladat-kiosztások segítségével előkészültem a jövő évi tervezet elkészítésére, majd a dolgaim végzése közben izgatottan vártam az előző napi ügyfél válaszára, ami ebéd után meg is érkezett. Nem idézem be (a Facebookon megtettem), de mintha hájjal kenegettek volna, és szerencsére minket is választottak. Lenyűgöztem őket a készségességemmel és a tudásommal. Azért is nem érintett meg Lakoszt kommentje (az előző bejegyzésemhez), mert a vadidegenekhez képest én tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem menedzselem rosszul ezt a céget. Ez pedig onnan látszik leginkább, hogy amikor átvettem(-tük), konkrétan csődben volt. Ehhez képest még mindig talpon van, az ügyfelek számát nemhogy megtartottuk, de 20%-kal emelni is tudtuk, más kérdés, hogy a bevétel kb. ugyanennyivel (vagy többel) esett vissza. Viszont egyik partner sem miattunk ment el, hanem mert konkrétan csődbe ment, vidékre költözött, nem tetszett neki, hogy a korábbi ingyenes könyvelést fizetőssé tettük volna, nem volt hajlandó fizetni, vagy eleve alkalmatlan volt egy vállalkozás vezetésére. Mindennek ellenére nincs sem adó-, sem bér-, sem egyéb tartozásunk, mindig mindent határidőben kifizettünk, és bár a karácsony szűkös lesz, megteremtettük az alapokat a jövő februári talpon maradáshoz, amikor is egy nagyobb adag bevételünk keletkezik, ami az év végi tulajdon-átrendezésig gondtalan hónapokat ígér. 2012-ben pedig elvileg hawaii, persze csak akkor, ha nem történik közben katasztrófa. Állítom, hogy a legmélyebb mélyponton túl vagyunk, és mivel a napokban az operatív teendők elvégzése után — avagy a háttérbe szorításukkal — konkrét lépéseket teszek az új partnerek toborzásához, talán vége a sodródásnak is. Nem várjuk, hogy maguktól keressenek, aztán vagy jöjjenek vagy nem, hanem mi keressük meg őket. Szerintem lesz még erről egy külön bejegyzés, de azért itt is leszögezném, hogy eddig is az volt a fő probléma, hogy az erőforrások mozdíthatatlanul szűkösek voltak, azaz tudtam én, mit kell csinálni, de bármerre indultam volna el, egy elháríthatatlan külső ok mindig korlátozott. Nem volt időm, új alkalmazotthoz nem volt pénz (hogy legyen időm), és ki kellett várnom, amíg a napi teendők mellett elkészülök azokkal az alapokkal, amire marketinget lehet építeni. Most sem rózsás a helyzet, de a szép új felépítmény első téglái már a helyükre kerültek, csak habarcs kell, és újabb sor építőkövek.

Most pedig haladunk tovább. Este társasági élet, hétvégén kis lassítással egybekötött tervezgetés és alkotás, aztán meglátjuk. Majd pihenek eleget a sírban.

Van ez a magánnyugdíjpénztári téma, ami már hetek óta borzolja a kedélyeket, és nem látszik nyugodni. Gumicsont, amin jó sokáig lehet rágódni. Rágódnak is, csak észre kellene már venni, hogy nem sok értelme van, mert úgy tűnik, a régi mechanizmusok már nem egészen úgy működnek, mint ahogy pár hónapja még működtek. A FIDESZ népszerűsége — bár egy rövid időre picit elindult lefelé — újra emelkedik, és például a 98%-os különadót is a nép 91%-a támogatja.

Egyébként is, manapság az a módi, hogy valakik bedobnak valami 'botrányos'-nak kikiáltott dolgot, valamit, amiből ki lehet hozni egy rövid felháborodási hullámot, aztán amint a fórumokon, hírportálokon és háttérbeszélgetéseken elkezdenek témázni rajta, mindjárt kiderül, hogy nagy kamu az egész. Itt van például ez a gyerektelenségi adó. Valaki bedobja, hogy nehogy má' legyen ilyen, amit a gréczizsiltok és drágabolgárurak rögtön úgy írnak meg, hogy "felháborító, hogy ebben a diktatúrában már megint mire készülnek", alakul gyorsan pár cinikus nevű Facebook-csoport, aztán azóta sincs gyerektelenségi adó, meg a jövő évi költségvetésben sincs, van viszont gyerekkedvezmény az új jövedelemadóban (tehát nem büntetés, hanem támogatás van). Bár nincs kizárva, hogy lesz ilyen, egyelőre nem látni, mikor (ha egyáltalán lesz). Muszáj mindig valamit kitalálni, különben még élhetnénk nyugodtan az életünket, a "Kósa-Szijjártó tandem bedöntötte a forintot" duma pedig már nem működik, lévén tegnap megint 200 Ft alatt volt a svájci frank, és 272-n az euro. Sajnos az, hogy valami unalmas, nem játszik szerepet, mert ha uszítani lehet vele, akár évekig is képesek emlegetni. (Mellesleg eddig is az volt a vesszőparipám, hogy az árfolyamokat szándékosan lendítették ki, egyfajta bosszú-nyomásgyakorlásként a banki különadó miatt).

Bár néha én is felhúzom a szemöldökömet, a károgásból alapvetően nem sok dolog tud meghatni, lévén nekem eddig csak hasznom származott a változásból, és a környezetemben sem találni olyat, akit bármi kér ért volna az eddig megszavazott törvények miatt. A magánnyugdíjpénztári  téma hasonló. Leszarom, hogy ki ül a pénzemen, mivel az "Orbán Viktor einstandolta a nyugdíjunkat" téma a fent emlegetett sorba beillő szar szöveg. Az a pénz eddig sem volt a miénk. Ugyanúgy 9,5% nyugdíjjárulékot vonnak most is, csak éppen nem a nyugdíjpénztárak fejeseinek milliós fizetéseire meg a szolgálati laptopokra basszák el, hanem az állam, másra, én pedig abból akkor is csak 30 év múlva látnék egy forintot is, ha az állam ezt most nem tartaná pár hónapig magánál. Járni akkor is jár, ha aztán majd az államtól kapom vissza, és nem egy 'maszek' cégtől. Még két dolog. Én Aegon-tag vagyok, és emlékszem (valahol meg is van a papír), amikor kiküldték, hogy hát igen válság van, és elveszett a pénzem egy része, de milyen jó, hogy náluk vagyok tag, mert így sokkal kevesebbet vesztettem, mintha másnál lettem volna. Ó, de kedves. És miért kötelező nekem mindenáron valamilyen (alacsony-közép-magas) kockázatú befektetést választanom, miért nem választhatom azt, hogy kössék le a befizetésemet egy banknál, aztán 40 évig hozzá se nyúljanak? Ja, hogy a végén akkor fel kéne tudni mutatni a pénzt, és nem lehetne azt mondani, hogy "sajnáljuk, de rosszul választott"? Másrészt ha olyan gazdaságtalan ez a magánnyugdíjpénztári dolog, akkor miért csinálják a bankok/biztosítók már 12 éve? (És itt jegyezném meg, hogy tévednek azok a megmondóemberek és népszerű bloggerek, akik a téma kapcsán Orbán Viktorra mutogatnak vissza, mivel az eredeti törvényt 1997.július 15-én fogadták el, akkor meg hol volt még az első Orbán-kormány...).

Na, szóval a lényeg, hogy LVSZ-kategória (azaz le van szarva kategória) LENNE a dolog, ha — hetero kifejezéssel élve — nem én lennék a fasz másik végén, mint könyvelő. Merthogy a legnagyobb nyugalommal végeztem én (és az egész szakma) a munkámat, hiszen a 14 hónap ugye idén november-december, meg a jövő év (és akkor majd csak december elejétől kell foglalkozni vele), amikor is arra ocsúdok, november 3-án, hogy az APEH közleménye szerint az októberi számfejtésre már alkalmazni kell az új törvényt. Mi a picsa? És olvasom, és újra elolvasom, és hát csak azt írja a beste, hogy október. Felháborodás, szentségelés, pluszmunka felmérése és felnagyítása gondolatban, hápogás és értetlenkedés. Először biztos voltam benne, hogy valami barom elírt a törvényben egy szót, és emiatt állt elő ez a helyzet (például novemberre vonatkozó helyett novemberben esedékes), de másnap a könyvvizsgálónk arra gyanakodott, hogy a költségvetés pénzforgalmi szemléletű mivolta miatt, direkt készült így a törvényszöveg. És igazat is adtam neki, mert valószínűleg így van. Szopinyali.

De akkor is, hogy lehet az, hogy az APEH november harmadikán, csak úgy mellesleg közli, hogy "háhá, mindenki rosszul tudja", és miközben arra kötelez, hogy helyesen alkalmazzam az új törvényt, nem teremti meg hozzá a feltételeket? Merthogy a nyomtatványkitöltő program megfelelő bevallásait nem frissítette, és azok még ekkor is a régi, időközben helytelenné vált adatokat fogadták el helyesnek. Mellesleg az adózóna.hu internetes szakmai portál már 2-án közölte a változást (amit mis is csak 3-án kutattunk fel), de az APEH-nak még egy napig ráért.Nem tudom, pontosan mikor fogadta el az Országgyűlés a törvényt, de a 45 nap így se, úgy se lett volna meg (ami ebben az esetben nem is érdekes, mivel ha a jogszabály személyi hatálya alá tartozó alanyokat nem érinti hátrányosan a változtatás, akkor visszamenőlegesen is meghozható), na de amikor megvolt a törvényszöveg, akkor nem lehetett volna előre szólni, hogy esetleg legyen idő felkészülni, és mondjuk kevesebb hibás adatszolgáltatás legyen?

Állítom, hogy kitört a pánikhangulat, hiszen valószínűleg az ország egyetlen bérszámfejtő programja sem működött jól, és a felháborodás is tutira futótűzként terjedt végig a szakmán. Én például azonnal hívtam a szintén könyvelő barátomat, és ő is megdöbbent. Csak egy példa: aki 2010. október hónapban hagyta ott a munkahelyét (vagy elküldték), és magánnyugdíjpénztár tag, annak mindnek rosszul készült el a bérszámfejtése, és a kilépéskor kapott papírok java is rossz. Ez nem feltételezés, ez tuti. Na most akkor ezt mind vissza kell szerezni, újat csinálni helyettük, a bérszámfejtést módosítani, stb. stb. Marha jó. Nálunk speciel az októberi rendes számfejtések is rosszak lettek, hiszen még a módosítás kihirdetése előtt csináltuk meg őket (én mondjuk csak egyet, mert mindig számítok hasonlókra), ezeket mind módosítani kell, azaz gyakorlatilag most kétszer dolgozunk.

Másnap reggelre frissült a nyomtatvány-kitöltő program (az APEH programozói sem aludhattak sokat...), de ráadásul olyan balfasz módon, hogy ihaj. Még akinek a bevallása eddig jó volt, most az is rossznak számít, mert a főlapra kikerült egy rubrika, hogy az adott emberke tag-e vagy sem. Könyörgöm, minek, amikor eddig is szerepelt a bevallásokban a magánnyugdíjpénztári tagság kódja? Állítom, hogy valami más törvény miatt van ez (mondjuk az adózás rendjéről szóló miatt), és ilyenkor mindig felerősödik bennem az érzet, hogy ezt az egészet le kéne söpörni a francba, és nulláról, normálisan újraírni mindent. Például az idei egészségügyi hozzájárulás változást a Bajnaiék a vagyonadóról szóló salátatörvénybe zsúfolták bele (tökre nem oda, ahova kellett volna), így ha az AB az egész vagyonadót alkotmányellenesnek nyilvánította volna (és nem csak az ingatlanokra vonatkozó részét), akkor az EHO mégis úgy működött volna, mint tavaly, és akkor nekünk is hónapokra visszamenőleg kellett volna visszacsinálni mindent. Na ezzel kéne már kezdeni valamit, hogy a jogszabályok erdejében ne tévedjen el előbb-utóbb mindenki, aki belép oda. Nonszensz...

Na, kiméltatlankodtam magam, jöhet a hétvége és a Lédig Gaga konzerv. Ráér a szopást a jövő héten folytatni.

Már elég sok idő eltelt azóta, hogy Orbán Viktor bejelentette ezt a bizonyos 29 pontot, de sajnos azóta sem nagyon tudni róluk bővebbet, pedig azért nyilván kíváncsi lenne rájuk a magyar társadalom. Engem azonban ez nem tart vissza attól, hogy röviden kommetáljam őket, aztán ha majd életbe lépnek, talán visszatérek némelyikre.

1. A cégek nyeresége utáni adó 19%-ról 10%-ra csökkentése az évi 500 millió forintos árbevétel alatti cégek esetében

Erről már az is elhangzott, hogy a mostani, 50 milliós határra vonatkozó szabályok mellett történik a csökkenés, meg az is, hogy így, ahogy van, 9%-kal kisebb lesz a társasági adó (és nyilván az SZJA is, egyéni vállalkozók esetében). Előbbivel az a baj, hogy nemigen tudja igénybe venni senki, mert egy csomó feltétele van, a megspórolt adót meg csak bizonyos dolgokra lehet felhasználni. Utóbbi viszont szimpatikus, ráadásul a szélsőjobb multikkal szembeni ellenérzését is kielégítheti, meg eleve, versenyképesebbé teszi azokat a kisvállalkozásokat, amik az foglalkoztatottak nagyobb hányadát teszik ki.

2. Az egykulcsos, 16%-os SZJA bevezetése (az adójóváírás megszüntetése)

Ez az intézkedés igen sok embernek nem tetszik, köztük nekem sem. Először is, nem értek egyet az egykulcsos adóval, eddig sem tettem, mert aki többet keres, az igenis progresszíven fizessen több adót (az egy kulcs mellett is többet fizet, hiszen több a jövedelme, de ez jelentős csökkenést jelent). Másrészt az adójóváírás kivezetése is problémás, hacsak nem kerül be a rendszerbe valami, ami kompenzálja azt, hiszen így akár a legkisebb jövedelműek is adóznak majd. Értem én, hogy túl kevés ember tart el túl sokat, de azokat ne taszítsuk már még mélyebbre, akik így is a béka segge alatt tengődnek. Ez ráadásul csökkenti a fogyasztást is, az pedig a nyereségadó és ÁFA bevételeket. Bízom benne, hogy aki kitalálta ezt, az számol a többi hatással is. A szuperbruttósítás megszüntetése viszont még így is örömteli, mivel az a könyvelői és bérszámfejtői szakma megszopatása volt.

3. A kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül 10 eltörlése

Abszolút helyes, már csak azt kellene tudni, melyikek azok. A munkaadói és munkavállalói járulékot, meg a vállalkozói járulékot már a Bajnai is eltörölte (pontosabban hozzáadta az egészségbiztosítási járulékhoz), ezekről tehát nem lehet szó. Van még bőven belőlük, de vajon melyik 10 lehet? 10 önálló vagy 10 önálló névvel rendelkező? Mert például a telefonadó csak nyűg, de nem hoz sok bevételt (különben pedig 4 másik adónem együttese), a cafeteria adói romba döntik az ország gazdaságát (mivel egy csomó mindenki egyszerűen megvont minden béren kívüli juttatást az alkalmazottaitól), az ilyen gumiabroncsok környezetvédelmi termékdíja (és hasonlók) meg olyan keveseket érintenek, hogy azok eltörlésétől nem nagyon lélegezhetünk fel. Azt hiszem, mind közül ez a kérdés izgat a legjobban.

4. Az adórendszeren kívüli kereset fogalmának bevezetése

Korrekt. Arról van szó (tudtommal), hogy ha valaki például ház körüli munkákra felvesz valakit (bébiszitter, kertész, takarító, stb.), és annak fizetést ad, akkor ne kelljen már megint adót fizetni azután a pár ezres után. De az is lehet, hogy tévedek, és ez a pont egészen mást takar. Nagyon más nemigen lehet. Ez a — 16%-os SZJA mellett — a középosztályt erősíti, abból is inkább a felső-közepet, tehát olyan sokakat szintén nem érint, de azt azért tudni kell, hogy minden társadalmat a középosztály tart el, mivel az tud (több) adót fizetni. Ilyen értelemben a 2. pont sem olyan vészes, de azért azt ne má'.

5. Az egyenes ági vagyonmozgásra vonatkozó adózás megszüntetése.

Öröklési illeték sutty, ajándékozási illeték huss. Meg még ki tudja, mi minden. Azt hiszem, erre rosszat nemigen lehet mondani. Sokak panasza volt eddig is, hogy az adózott jövedelemből vásárolt vagyontárgyak megszerzése után megint adót kell fizetni, ha azt egy családtagnak átadjuk, és ez egy moslék dolog. Valóban az VOLT.

6. A beruházásokhoz kérendő 51 engedély harmadának eltörlése.

Helyes, mert ez is egy nonszensz volt. Számtalan embert az tartott vissza a vállalkozástól, hogy megtudta, mi mindennek kell megfelelnie, hány helyre kell mennie, hogy egyáltalán belefoghasson valamibe. Nekem is van hasonló tapasztalatom, mert hallottam, mit kell művelni ilyenkor. Az egyik illető el is intézte, hogy "akkor ott egye meg a rosseb az egészet" felkiáltással, és mégsem csinált inkább semmit. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevesebb feltételnek kell megfelelni (biztonsági, egészségügyi, közegészségügyi, HACCP, stb.), de ha kevesebb az engedély, kevesebb a hivatalnok, kevesebb a bürokrácia, és a mutyi lehetősége is csökken. Szóval nagyon hasznos intézkedés.

7. Az egyszerűsített foglalkoztatás feltételeinek megetermtése

Ezt nem is értem, hiszen egyszerűsített foglalkoztatás most is van, igaz csak a szélhámoskodásra jó. Majd megtudjuk, mit kell ezen érteni.

8. Az ingatlan-bérbeadáshoz ne kelljen vállalkozónak lenni

Szintén nem értem, mivel most sem kell, elég kiváltani egy adószámot (ami nem azonos a mindenki által birtokolt adóazonosító jellel), és kicsit máshogy kell adózni. Nyilván arra gondolnak, hogy ezt se kelljen, elég legyen csak beírni az adóbevallásba az éves bérbeadós jövedelmet, azt' bóbi. Ebben az esetben ez a bürokráciát csökkenti, azaz helyes.

9. A szabad gyümölcspárlat készítés joga.

Amivel remélhetőleg nem jár együtt a szabad forgalmazás joga is, mivel akkor elég sok haláleset fordulna elő. Nem mindenki ért ám ahhoz, viszont aki igen, annak ezentúl nem kell sutyiban, a szomszédok feljelentésétől tartva kivitelezni ezt. Annak ellenére, hogy sok kockázattal jár ez az intézkedés (remélem, odafigyelve iktatják törvénybe), csak tapsolni tudok hozzá. Ide veletek, nagypapa-törkölyök!

10. ÁFAmentes adományozás

A Gyurcsány-Bajnai kormányok számos moslék intézkedést hoztak, amik közül — azt hiszem — ez volt a legordenárébb: ha bármit is adományoztál bármilyen szervezetnek, ki kellett fizetned az adomány után az ÁFÁ-t, mintha eladtad volna. Következésképp nem adományoztál, a segélyszervezetek bevétele lecsökkent, a segélyezettek pedig nem kaptak annyit, mint korábban, esetleg kevesebb emberhez jutott el a segítség. Ha elkezdeném ezt elemezni, akkor csúnya dolgokat írnék le, ezért inkább elég legyen ennyi, úgyis mindenki érti, miről van szó.

11. A kistermelők élelmiszer-termelési, -feldolgozási lehetőségeinek jelentős könnyítése.

Bármiből is fog állni ez, csak támogatni tudom. Ha több ember tud majd érvényesülni az élelmiszer-piacon, és kevesebbeket nyomhatnak el a nagy (sok esetben külföldi tulajdonú) gazdaságok, akkor kevesebb embernek is lesz szüksége külső segítségre, többen dolgoznak, stb. stb.

12. A Széchenyi-kártya hitelkeretének 50 millió forintra emelése

Bár én nem vagyok híve a hitelnek, sőt, soha nem is volt és nincs is hitelem, aki a felvett pénz befektetésével több pénzt termel, mint a visszafizetendő tőke és a kamat együtt (azaz jól tud bánni a hitelével), annak legyen meg a lehetősége. Ha pedig ez uniós pályázathoz kell önerőként, és emiatt sokkal több forrást tudunk megszerezni országos szinten, akkor még tapsolok is hozzá (és iszom egy korty frissen főtt beszerzett pálinkát).

13. Az uniós források radikális átrendezése a kis- és középvállalkozások javára

Csak üdvözölni tudom, mivel a multik sok esetben csak növelték a segítségükkel a befolyásukat, aztán ha mégsem érezték kifizetődőnek a magyarországi jelenlétet, egyszerűen leléptek. Szerintem hasznos a magyar tulajdonú vállalkozások sokaságát támogatni (bár a külföldi kisvállalkozások is nyugodtan kaphatnak), mert akkor vélhetőleg több pénz marad a magyar gazdaságban. Nem tagadom le azt sem, hogy némi önös érdek is van bennem, hiszen én is egy mikrovállalkozás vezetője vagyok, bár pályázni még nincs lehetőségünk. De egy-két év, és remélhetőleg lesz önerőnk is, és eredményeket is tudunk felmutatni, mert lenne hova költeni a pénzt. Új számítógépek kellenének, a leendő alkalmazottainknak is kell majd eszköz, le kellene cserélni az irodagép állományunkat, meg aztán a távlati tervekben ott a saját tulajdonú iroda meg esetleg más könyvelőirodák felvásárlása is.

14. Költségstop az állami intézményeknél

Ha a hatékonyságuk nem csökken ettől, akkor csak támogatni tudom.

Folytatása következik

De ezt most halál komolyan mondom. Kár, hogy idén már nem vezettem a kiadásaimat, mert akkor most jól kielemezhetném az első negyedévet, ugyanakkor jó is, mert lehet, hogy elájulnék a számok láttán.

Például a 'ruha' rovatban 0, azaz nulla forint szerepel egészen máig (és még holnap is, meg azután is...), de minden egyéb kellemes tartalmú rovat számai is igen alacsonyak. Jó, szórakozni persze járok, ide 2 ezer, oda 3, de az még havi szinten sem tesz ki olyan nagy összeget.

Viszont például hétfőn kifizettem 356000 Ft adót, az eddig fizetetteken felül. Eredetileg még 66000-rel többet kellett volna, de a suli miatt visszajárt az SZJA-mból ennyi, ezért azt betudtam (vissza sem kértem, inkább átvezettem). Ennyi adót elvileg még több fizetés után kell kiperkálni, azonban év elején még a kolléganőm helyett is én adtam számlát, ő meg odaadta nekem az adót. Ja, csak közben jött a temetés 170 ezre, amit éppen ebből a pénzből fizettem ki. Ez kiszámítható volt, és készültem is rá, ahogy a cégünk jegyzett tőkéjének rám eső, további 380 ezer forintjára is. Igen, ennyivel még tartozom, és találjátok ki, a volt főnököm éppen mennyivel jön még nekem... Oké, az első negyedév letudva, ami pénzem van (a jegyzett tőke tartozáson felül), az mind az enyém...

...lenne, ha nem bombáznának folyton a további várt és nem várt kiadások. Miután minden csekket és számlát letudtam, megvettem a bérletet, meg ilyenek, maradt kb. 25000 forintom, két hétre. Zsömle, parizer, konzerv, tészta, megoldható. A húgom ballagása azonban 30-án lesz, amire ugye illene valami ajándékot (nem is kicsit) venni. Erre 25 ezret szántam, mert hát mégis csak középiskolai ballagás, meg kitűnő is volt végig, megérdemli. Jó kérdés, hogy "miből?" Megbeszéltem bent, hogy a következő havi fizetésemet hadd kapjam már egy-két nappal előbb, és akkor ez meg is oldódott.

Csakhogy itt a Díjbeszedő számla, amit ugyan kifizettem (olyan, mint egy harmónika), de van benne egy szöveg, hogy a vízóráim bizony 11 évesek, azaz 5 éve lejártak, szóval ki kellene cseréltetnem őket, mert mindjárt szerződést bontanak velem. Igen, ez az a téma, amit kb. másfél éve emlegetek itt, a blogon is. Mennyi is lehet az? 25-30 ezer forint? Szupi!

Na, de a főnyeremény az a levél, amit az óbudai közjegyző küldött. Május 11-én lesz a hagyatéki tárgyalás, ami önmagában még jó is, viszont a levélben jól látható helyen közölték, hogy vigyek már magammal körülbelül 70000 forintot közjegyzői munkadíjra. Ehhez külön gratulálok, igaz, ha az állammal együtt öröklünk, akkor nyilván felezni is fogunk. Vagy az állam képviselője nem hoz magával pénzt, csak az üres markát tartja majd?

Basszus, kifizettem — így vagy úgy — 422000 forintot, erre itt van még egyszer ennyi, sőt, még ennél is több, aminek egy jelentős részére már nincs 3 hónapom, hanem csak 3 hetem.

Tényleg az Isten pénze nem elég.

Kultúrmisszió teljesítése következik, mivel szívemen viselem az átlag (blogolvasó) állampolgárok felvilágosításának ügyét. Ha ugyanis a hozzám hasonló lelkes népművelők nem törődnének az átlag (blogovasó) állampolgárok tájékoztatásával, azok még a végén beszopnák a tévében, rádióban elhangzó ordas hazugságokat holmi adócsökkentésekről meg reformokról. Nagy, villogó felkiáltójelekkel hívnám fel mindenkinek a figyelmét, hogy ez HAZUGSÁG (persze megszoktuk, de azért nem árt újra és újra figyelmeztetni). Sokkal több adót fizetünk már most, mint amennyivel 'több marad a zsebünkben', de lássuk, miként is.

Néhány dolgot még leszögeznék elöljáróban:

1. A mostani bejegyzés baromi hosszú lesz, de igyekszem úgy tagolni, hogy ha valakinek nincs lelkiereje egy nekifutásra végigrágni, később összezavarodás nélkül folytathassa ott, ahol félbehagyta .

2. A bejegyzés nem könyvelőknek szól, hanem laikusoknak. Ez jelenti egyrészt azt, hogy elöljáróban mindig megmagyarázom, miről van szó, és nem megyek bele a szokásostól eltérő esetek taglalásába, másrészt pedig azt, hogy az egyszerűsítésnek áldozatul esik majd a szakmaiság. Például a járulékokat is adóknak fogom emlegetni, mivel az átlagembert úgysem érdekli, milyen néven fizettetnek vele egy halom pénzt.

3. Egy kicsit én is össze vagyok kavarodva a változásokkal kapcsolatban, mivel alkalmasint egyszerre kell tudnom a tavalyi jogszabályokat, a tárgyévi jogszabályokat, a július 1-i változásokat, a 2010. januárjában életbe lépő változásokat, valamint azt az ötletbörzét, ami a csapból is folyik (de minek). Utóbbit persze nem kellene tudni, hiszen a 90%-uk csak a közvélemény szondázására szolgál, egyébként pedig valami elborult agyú barom agyszüleményei, de vitathatatlanul bekavarnak az elmémbe. Mindez a lényegen nem változtat, mivel jelen bejegyzésnek egyébként sem a szakmai továbbképzés a lényege, hanem csak a nagy vonalakban történő homályoszlatás, ezért mindegy, hogy a szar már most szar, vagy csak holnap lépünk bele.

Személyi jövedelemadó (SZJA)

A dolgozó embereket ez érinti leginkább, ugyebár (meg persze az ÁFA, de azt majd később). Az SZJA úgy nézett ki eddig, hogy 1,7M forintig 18%-ot vontak, afölött 36%-ot. Július 1-től ez úgy módosult, hogy az 1,7M 1,9M-ra változott, ergo a legtöbb ember ebből SEMMIT nem fog érzékelni, legalábbis azok nem, akik havi fizetése 141667 Ft alatt van, itt ugyanis változatlanok az állapotok. A haveri híradókból megtudhattuk, hogy a változás egy átlagos családnak havi több tízezer forint megtakarítást jelent, de számoljunk csak utána! Lényegében annyi történt, hogy 200000 forintnyi jövedelem a 36-osból a 18%-os kulcsba került át, tehát (200000*0,18/12) Ft-ot spórol meg havonta az, aki legalább 1,9M forintot keres éves szinten. Az átlagos család pedig 2 keresőt jelent, tehát havi 2*3000 Ft, ami marad. De marad! — mondhatják a hozzám képest ellenkező irányba elfogultak, és igazuk is van. Majd mindjárt tovább megyünk, és akkor már nem lesz.

De maradjunk még egy kicsit a jövedelemadónál, mivel jövőre egy fokkal brutálisabb lesz a változás. 5 millió forintig 17% lesz a kulcs, afelett pedig 32%, azonban az adó alapja nem a bruttó bér, hanem az úgynevezett szuperbruttósított (micsoda hülyeség ez...) adóalap lesz, azaz a rendes bérhez hozzá kell majd csapni a munkáltató által fizetendő járulékokat is, és az így kapott alap után kell fizetni a jövedelemadót. Nem tudom, világos-e: ezentúl nem pusztán az általad keresett bér után kell jövedelemadót fizetned, de még egy általad eleve meg sem kapott összeg után is, amit ráadásul ponthogy szintén adóként fizet meg valaki. Ha a törvényhozók a dollárjeleken felül látnak még mást is, és van valami ideológia is az ilyen változások mögött, akkor itt maximum annyit tudnék elképzelni, hogy azért kell az adót is megadóztatni, mert a munkáltató által fizetett járulékok valahol elvileg téged illetnek. A nyugdíjbiztosítás majd a te nyugdíjadat biztosítja, ugyanígy az egészségbiztosítás is neked lesz hasznos, ha megbetegszel. Ha viszont ez így van, az is nyakatekert, mivel ezekkel az összegekkel nem rendelkezhetsz szabadon, nem is jövedelmek, hiszen sosem kapsz meg belőlük egy forintot sem, és ha holnap feldobod a talpad, végképp nem látsz viszont egy fillért sem, semmilyen címen, és — a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal ellentétben — ezek nem is örökölhetők.

Mondanom sem kell, hogy "a havi több tízezer spórolás" jövőre sem lesz igaz. Aki például 100 ezer forintot keres, az — csak az SZJA-kulcs változása miatt — 1000 Ft-tal lesz beljebb, de ha ezt a szuperbruttós izét is hozzákombináljuk (valamint az adójóváírást is belevesszük), akkor 470 FT-tal több fizetést visz haza. Kezdődhet a dőzsi! Igaz, ahogy feljebb megyünk a jövedelmi létrán, egyre jobb a helyzet. Míg az összes adózó 40%-a valójában több adót fog fizetni ezen a címen, mint eddig, addig a legmagasabb jövedelműek határozottan jól járnak, tekintve, hogy a magánszemélyek különadóját is eltörölte a szocialista kormány. Magyarul az átlagember szopni fog, a legmagasabb jövedelműek zsebében viszont még több marad. De ne is ragozzuk tovább az SZJA-t, lépjünk tovább! (Ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel.)

Általános forgalmi adó (ÁFA)

Nos, most, hogy megkaptuk a fizetésünket, ideje elkölteni, viszont bármit is veszünk, azon bizony ÁFA van, ami pedig éppen most emelkedett igen vaskosan.

Ugorjunk vissza az időben 10 évet (egyrészt az kerek, másrészt akkor még a jelenlegi hatalom előttről beszélhetünk). Az Orbán-kormány idején 3 adókulcs létezett: 25%, 12% és 0%. Mondhatnánk, hogy na persze, mit rinyálunk, amikor volt már 25%-os kulcs, és most csak — néhány évnyi kedvezményes vásárlás után — újra a kiindulópontnál vagyunk. Csakhogy 2002-ig, a dolog úgy nézett ki, hogy a kedvezményes adókulcs (12%) alá tartozott az összes alapvető élelmiszer, a közüzemi díjak, a fuvardíj, az ásványvíz és jó pár szolgáltatás (például temetkezés) is. Jött aztán a D-209 és kormánya, ami először sutyiban átpakolgatta az ásványvizet és a fuvardíjat a 25%-os kulcs alá, majd apránként a közüzemi díjakat is, míg végül adócsökkentés címén a 12%-os kulcsot 15-re emelte, kis idővel később pedig el is törölte azt, és egységesen 20% ÁFÁ-t vezetett be. Ez már Gyurcsány regnálása idejére esett. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az átlagember fogyasztását nagyobbrészt az élelmiszer és a rezsi teszi ki, ami ebben az időszakban először a fuvardíjak 8%-os emelkedése miatt növekedett, majd még 3, később pedig újabb 5%-kal drágult. Ilyen értelemben a +5/-5%-os ÁFA változás inkább okozott életminőség romlást, mint javulást... normál esetben. Bár a ballib média nem győzte a győzelmi jelentéseket harsogni, a szkeptikusok már előre megmondták, hogy miközben az élelmiszerárak természetesen nőni fognak, a csökkentéssel érintett termékek árából a kereskedő zsebre fogja vágni a különbözetet, azaz nem fogja a vevők számára visszajuttatni. Gyurcsány erre bejelentette, hogy 'ÁFA-kommandót' fognak létrehozni, aminek az lett volna a feladata, hogy megvizsgálja, az adott üzletben érvényesítik-e az ÁFA-csökkentést vagy lenyelik. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy egyrészt komplett idiótaság, másrészt létre sem jött, harmadrészt pedig tökéletes képet ad a szocialisták demokrácia-felfogásáról, tekintve, hogy szabad országban a kereskedők maguk határozzák meg az áraikat (a jövedéki termékek egy részét leszámítva). Ennélfogva az üzletek valóban lenyelték ezt az összeget, amelyik pedig úgy tett, mintha valóban csökkentené az árait, az mindössze akciónak tüntette fel a dolgot, és később szépen ő is beállt a sorba.

Ott tartunk tehát, hogy például egy csomag rizs 2002. óta csak az ÁFA-emelések miatt 10%-kal kerül többe (és akkor ebben sem a válság, sem az infláció, sem a devizaárfolyamok változása nincsen benne), és erre jön még a mostani 5%-os növekedés. Igaz, bizonyos élelmiszerek a 18%-os kulcsba kerülnek (csak éppen senki nem tudja, melyikek...de ez egy másik történet, ami a dilettantizmusról szól), azaz egy 120 Ft-os valami mostantól 118 Ft-ba kerül, ha nem számítjuk bele, hogy a 118 Ft-os valami fuvardíja viszont 5%-kal emelkedett, amit a kereskedő nyilván nem fog lenyelni. Tehát az "olcsóbb lesz/lett a tej" jellegű kijelentések már megint ordas hazugságok. (Összegezve: a szocialista kormány 7 év alatt +13% adót pakolt az élelmiszerek java részére.)

Még néhány dolog:

- míg SZJA csak annak van, akinek jövedelme is van, addig ÁFÁ-t mindenki fizet, aki egyetlen zsömlét is megvesz, így összességében nem marad több pénz az embereknél, sőt. A másik, hogy miközben az átlagjövedelemmel rendelkezők 1%-kal több pénzt költhetnek el, addig az összes jövedelemből 5%-kal kevesebb árut vehetnek meg, azaz 4%-kal rosszabbul járt mindenki.

- nemcsak ÁFA, de jövedéki adó emelés is volt a nyár elején, ami pedig egy ÁFA-alapot képező adó. Ez azt jelenti, hogy a kávé, alkohol és az üzemanyagok hatványozottan drágultak. Újabb érv a leszokás és a bicikli mellett.

- az egyéntől levont SZJA egy részét azok az önkormányzatok kapják meg, ahol az adott egyén lakik. Ezzel a változtatással (SZJA csökkentgetés) a túlnyomó többségében ellenzéki vezetésű településeket hozzák még szarabb helyzetbe, főleg, mivel az önkormányzatoknak is az 5 százalékponttal emelt árú szolgáltatásokat kell megfizetniük. Kettős prés, gratula. (Az — emelt — ÁFA egy része viszont az EU kasszájába vándorol...)

Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)

Az EVA azon kevés újítás/változás közé tartozik, ami valóban előre mutató és pozitív hatású volt (következésképp évek óta meg akarják szüntetni).

Normál esetben egy vállalkozás a bevételei után megfizeti ugyebár az ÁFÁ-t, a nyeresége után fizet 16% társasági adót és 4% különadót, majd az így kapott adózás utáni eredményt felveheti osztalékként, amit ha megtesz, ismét csak 25% forrásadót kell fizetnie. 125 Ft bevételből tehát 65 Ft-ot fizet az államnak, ha mondjuk csak bevétele van ( tehát szélsőséges esetben). Ilyen azonban csak ritkán fordul elő, mivel minden vállalkozásnak vannak bejövő számlái, amik ÁFA-tartalma levonható a fizetendőből, és az adózás előtti eredményt is csökkentik a különféle költségek. Csakhogy nagyon sok olyan vállalkozó, vállalkozás létezik, aminek a bevételeihez képest szinte semmi költsége nincs. Amíg egy kereskedőnek árubeszerzése, egy iparosnak anyagköltsége van, addig egy oktatást vagy tanácsadást végző gazdasági szereplőnek maximum néhány ív papír meg egy bélyegző az, amit le tud vonni a bevételeiből, ergo közel a fenti adómértéket kell leperkálnia. És ami a legtragikusabb az, hogy az ilyen vállalkozások zöme kényszervállalkozó, aki számlára kapja a fizetését, így viszont abból szinte semmi nem marad.

Korábban ebben a helyzetben csak csalással lehetett túlélni: fiktív számlák vétele, hogy cca. 65% helyett csak 10-15 ugorjon a levesbe, meg minden szir-szar elszámolása, aztán lapítás az elévülési idő végéig. És akkor jött az EVA, ami kezdetben 15 (+1) %-os adómértékkel váltotta ki az ÁFÁ-t, a nyereségadót, az osztalékadót és a cégautóadót, cserébe viszont az EVA szerint adózó semmilyen költséget nem számolhat el, és alanyává is csak szigorú szabályok betartásával válhat (pl. 0 adótartozás, max. 25M Ft bevétel, stb.). Talán mondható, hogy igazságtalanság volt a bevezetése a többi vállalkozóval szemben, de én azt mondom, hogy az áldatlan állapotokat ez jelentősen mérsékelte, az adózási morált pedig nagyon feljavította. Ha magamból indulok ki, én az utolsó EVA-alanyiság előtti évemhez képest 100x (százszor!) annyi adót fizetek be éves szinten, és szerintem én nem vagyok egy extrém példa. Az EVÁ-val mindenki jól járt, ide értve az államot is, hiszen végtére is sokkal több adót szedett be, mint a bevezetése előtt, az alanyok többet költhettek (a saját fizetésükből), a többiek pedig rosszul semmiképpen sem jártak. Az EVA a jó példa arra, hogy az adócsökkentés (egy bizonyos fokig) az állam javára válik...és arra, miként oldja meg a szocialista vezetés a tömegesen előforduló törvénytelenségeket: elismeri őket, és erre az EVA csak egy példa. A többit nem rángatom ide.

Sikertörténetről beszélhetünk tehát, ami ennélfogva igen hányattatott sorsot is élt meg, hiszen nemcsak az EU akarta kikezdeni, de a korábbi főnökét hátba szúró Gyurcsány erre is rádobatott 10 százalékpontnyi emelést, most pedig a libás utód kormánya emel újabb 5 százalékpontot (az ÁFA emelésére hivatkozva). Ezzel alig pár év alatt éppen a duplájára nő ez az adónem, és így már mindjárt nem is éri meg annyi mindenkinek, ráadásul a felső határ meghagyása mellett némelyek egyszerűen kikerülnek a hatálya alól, akár szerették volna, akár nem.

Cafeteria

Na kérem, ez a témakör mutatja a legjobban, hogy a rabláson meg az uniós pénzek lenyúlásán kívül semmi máshoz nem értő alakok miként okoznak a dilettantizmusukkal hatalmas károkat az országnak. Mi is az a cafeteria? Nem szép nem magyar szó, de egyszerű szinonimája és összefoglaló neve a 'választható béren kívüli juttatásoknak'. Ide tartozik az üdülési csekk, az ételutalványok, a kultúra utalvány, a helyi közlekedés térítése (a helyközit a munkáltató köteles (részben) megtéríteni a dolgozójának), egészség- és nyugdíjpénztári befizetések, otthoni internet térítése, és még egy pár dolog. A nagy cégeknél általában meghatároznak egy keretet, amin belül a munkavállaló dönti el, miből mennyit kér, a kis cégeknél viszont az 'ez van, ezt kell szeretni' elv működik, ha egyáltalán van egyetlen forint cafeteria is. 

A VBK azért kedvelt metódus a cégeknél, mert adómentes (volt, és csak egy határig), tökéletes ösztönző, hatékony módja a premizálásnak, és mert úgy lehetett a segítségével fizetést emelni, hogy közben a munkáltató terhei alig-alig növekedtek. Nos, ennek most vége, mivel 2010. januárjától a cafeteria legmeghatározóbb elemeit a kormány 25% SZJA-teherrel sújtja. Ennek nem az lesz a következménye, hogy amellett, hogy minden marad a régiben, még az állam is beljebb lesz ennyi adóval, hanem az, hogy a munkáltatók vagy kevesebbet adnak ezentúl az alkalmazottaiknak (hogy az adóval együtt ugyanott legyenek), vagy egyáltalán nem fognak adni semmit. A közvetlen következményeken túl pedig ez olyan brutális közvetett hatásokkal fog járni, ami nemhogy mérsékli a válságot, de még tetézi is azt. A mindenben csak a dollárjeleket látó idióták azt hiszik, hogy ha mondjuk a munkáltatók éves szinten 100 Mrd forintot fizetnek ki cafeteriára, akkor az államkassza ezen 25 Mrd forintot kaszál majd, és a korlátolt tyúkeszükkel nem jönnek rá, hogy nemhogy 25 Mrd forint nem fog befolyni, de az országnak minimum 100 Mrd forintnyi kárt okoznak a változtatással. Miért? Csak két érv a sok közül:

- Mert akármennyi étel-, kultúra, internet-, stb. utalvány esik ki a gazdaságból, az ugyanennyi bevételkiesést fog okozni a beváltóhelyeken, az pedig ÁFA és nyereségadó csökkenést az államkasszában.

- Mert sokan például csak azért vásárolnak jobb minőségű ételt (azért esznek étteremben), azért mennek el belföldön üdülni, hogy elhasználják az utalványaikat. Ha nem volna utalványuk, nem mennének, vagy nyaralni például külföldre mennének, ez tehát egy szelíd ösztönzés a belföldi költekezésre.

Ha ezek a pénzek kiesnek a gazdaságból (főleg a vendéglátásból és a turizmusból), újabb csődhullám indul el, megint nő a munkanélküliség, ez tovább gerjeszti a fogyasztás csökkenését, satöbbi, satöbbi. A többi lépés is csak árt, de ez a legnagyobb öngyilkosság, amit el lehet képzelni. Ki az a hülye, aki ezt kitalálta? 

Járulékok

Most már csak röviden, de még megemlékeznék egy újabb hülyeségről. Július elsejétől a munkáltató által fizetendő járulékok 143000 Ft-os fizetésig összesen 4%-kal kevesebbek, és csak afölött kell a jelenlegi mértékű biztosítást fizetni. Ez így jól is hangzik, és talán egy leheletnyit erősítheti is a foglalkoztatást, de ha józan ésszel belegondolunk, mi lesz a fő következménye? Aki eddig magasabb fizetésre jelentette be magát/alkalmazottait, ezután az is leveszi ezt a szintet a minimálbér kétszeresére. Majd hülye lesz többet fizetni, amikor innentől kezdve legálisan csökkentheti a járulékait (erre mondtam korábban, hogy szocialista módszer az anomáliák felszámolását hallgatólagos elismeréssel megoldani). Nálunk, az irodában máris vannak erre utaló kívánságok. Elismerem, hogy összességében ez egyébként is kevesebb adóterhelést jelent a vállalkozásoknak, na de miközben évek óta azt hallgatjuk, hogy a sok gazember minimálbérre jelenti be magát, aztán meg Mercedesszel furikázik... Ezt a csökkentést összegtől függetlenül kellett volna meglépni, így valóban igazságos lenne, nem a rosszra ösztönözne, és nem okozná az adminisztráció megduplázódását.

Vagyonadó

A legvégére hagytam ezt az adót, pedig el is hagyhattam volna, mivel a többséget (?) úgysem érinti majd, talán éppen ezért is olyan alacsony az elutasítottsága. Ezzel kapcsolatban is van azonban egy pár gondolatom.

Ha emlékszünk, a vagyonadó bevezetése nem mostani ötlet, hiszen már korábban is volt egy sikertelen nekifutás, majd néhány hónap lappangás után ismét előkerült ez az új sarc. Először még ingatlanadó néven futott, aztán amikor a kormány végre felfogta, hogy az eredeti elképzelés magvalósíthatatlan, ismét jött az ötletbörze. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, míg végül kisütötték, hogy az ingatlanokra csak 30 M feletti érték esetén kell fizetni, és a hajókat meg a repülőket is adóalappá tették. A közvélemény ezt a verziót fogadta el a legkönnyebben, hiszen így azt érezheti, hogy most végre a gazdagokon ütnek egy nagyot. Na igen, a legocsmányabb emberi tulajdonságokra (esetünkben az irigységre) alapozni mindig hálás dolog, a szoc-lib kormányok gyakran építenek is rá. De ne örüljünk annyira, mert tudjátok egy új adónemet mindig sokkal nehezebb bevezetni, mint aztán módosítgatni benne a mértékeket, értékeket. Mosolyogva fogadjuk a báránybőrbe bújt farkast, aztán majd nézhetünk, amikor az értékhatárt szépen megfelezik.

Magyarországon nem kifejezetten divat a vagyoni típusú adó, nincs is sok belőle. Az ilyen adófajtának az a lényege, hogy a már megszerzett tulajdon után kell újra és újra adót fizetni (ha jól tudom, az USA adórendje alapvetően ilyesmire épül). A vállakozásoknak kell általában kommunális adót fizetni a helyi önkormányzat felé (potom összeg), de ilyen az építményadó és a gépjárműadó is, amik szintén a helyi önkormányzatoknak jelentenek bevételt. Mindhárom összeg viszonylag alacsony (vagy csak olyanokra vonatkozik, akik könnyen kitermelhetik). Az idén a cégautóadó is vagyoni típusú adó lett, ezt követi majd jövőre a vagyonadó. Pedig nem kéne elkezdeni az ilyesmit, mert akkor megint lesz hivatkozás az újabb, hasonló adók bevezetésére, és a bőrök nyúzgálása sosem áll meg.

Végül összefoglalás gyanánt ismét leszögezném, hogy NEM volt adócsökkentés, és ez NEM válságkezelés. Ezektől az intézkedésektől csak tovább romlik a helyzet, tovább mélyül a szar, ami már most is olyan ordenáré dolgokat produkál, hogy az mind külön bejegyzéseket igényelne. Több bloggernél is olvasom, hogy "hát igen, ez mind muszáj, mert a válság...meg az Orbán sem tehetne mást", ami szintén nem igaz. Azért mert valakik sokszor elmondanak egy hazugságot, még nem kéne benyalnunk. Nézzétek meg a világ többi országát, és nézzétek meg, adóemelés helyett vagy mellett hány ötletes, előre mutató intézkedést vezettek be ott, ahol van szándék is, nem csak a bőrök nyúzása. Tudom én, hogy a szocik szeretik magukat ez egyetlen üdvözítő megoldás letéteményeseinek beállítani, de soha nem csak egy út van. Éshamarosan azt is meglátjuk, hogy az ő útjuk pedig végképp nem az.

Oktatás vége.

Jó hosszú héten vagyok túl, már ami a munka részét illeti. A szórakozás még csak most jön, amit ezek után meg is érdemlek.

Ez a hét az év legmunkásabb hete, és egyben persze a legfárasztóbb és legstresszesebb is. Ilyenkor kell megcsinálni a cégek előző évi mérlegét, eredménykimutatását, társasági- és iparűzési adó bevallását, de erre csak azután van idő, hogy elkészítettük a rendes havi munkákat, például a bérszámfejtést meg az ÁFA-bevallásokat. Elvileg persze nem kéne a május 31-i határidő előtt 10 nappal nekilátni ennek a munkafolyamatnak, de addig is olyan sok munka van, hogy nemigen marad mellette idő az előkészületekre. Ott vannak például a SZJA-bevallások vagy az oroszos nevű NYENYI, amik szintén sok időt igényelnek. A társasági adóval és barátaival nem is az a probléma, hogy meg kell őket csinálni, hanem az, hogy az elkészítésüket számtalan egyéb teendő előzi meg, ezek tartanak olyan sokáig. Maguk a bevallások már pöccre összeugranak — ha értünk hozzájuk. Csak a teljesség igénye nélkül:

Össze kell hasonlítani például, hogy egyeznek-e a tárgyi eszköz analitikák a könyveléssel. Minden beszerzés szerepel itt is, ott is? Az értékcsökkenések le vannak könyvelve? Kivezetések, eladások, selejtezések szintén? Satöbbi. Mivel az idén programot váltottunk (szintén egy hajtós időszakban), előfordulhat, hogy a régi és az új adatbázis között eltérések vannak, ezért ha valamit javítgatunk a régiben, az újban is meg kell tenni ezt, különben jövőre megint csak nézünk, hogy mi van.

A deviza- és valutakészleteket egyeztetni kell, és árfolyamdifferenciát kell elszámolni rájuk, mivel a vállalkozók tulajdonába kerüléskor és év végén nyilván nem egyforma az adott pénznemek árfolyama. A vevőkkel és szállítókkal szembeni devizás követelések/kötelezettségek szintén ebbe a kategóriába tartoznak.

Az előlegeket egyeztetni kell, mert lehet, hogy év közben már rendezték őket, csak nem vettük észre. Az átvezetési számlák és jövedelemelszámolási számlák egyenlegének jellemzően 0-nak kell lenniük és, hogy ne soroljam fel mind a kb. 20 munkafolyamatot, megemlíteném még az időbeli elhatárolásokat.

Ezek igazán buzi dolgok, mivel van belőlük aktív meg passzív. A számviteli alapelvek között van egy olyan, hogy időbeli elhatárolás elve. Ez annyit tesz, hogy a különféle bevételeket és költségeket arra az évre vonatkozóan kell elszámolni, amelyikre vonatkoznak. Magyarul, ha már december hónapban kifizetek egy januári bérleti díjat, az a következő évet érinti, hiába fizettem ki még az előzőben. A pénzmozgás egy dolog, a költség meg egy másik. Az előre fizetett költség (biztosítás, bérleti díj, újság-előfizetés) meg az utólag kapott bevétel (pl. kamat) aktív, fordítva pedig passzív időbeli elhatárolás. Ha valami egyszerre több évet érint, akkor azt arányosan kell elszámolni, és ez az igazi trágyaság. Fénymásolgatni (hogy mindkét évben legyen bizonylat), osztani az összes nappal, szorozni az adott évi napok számával, átlépkedni a programok és évek között.

Ilyen jól szórakozom egy ideje (kb. 2-3 hete), de most sűrűsödött be igazán, mivel egyrészt eddig túl kényelmes voltam, másrészt a végére maradt több olyan cég is, aminek a tulajdonosa szeret variálgatni, ezért ezeket újra meg újra meg kell csinálnom. Egy szám változása számtalan másik dolgot változtat.

Ahogy pedig az idő telik, úgy nő bennem a stressz. Számolgatni, mennyit kell még megcsinálnom, saccolgatni, mennyi idő kell ezekhez, bosszankodni, ha valamit elcsesztem és azon is, ha az ügyfél rúgja fel az egészet. Közben a könyvvizsgáló, a főnököm és a vezető könyvelő is csesztet, sürget, segítséget kér, ami miatt rendszeresen félre kell tennem az éppen nézegetett céget, hogy a másikkal foglalkozzak, ez pedig nagyon megnöveli a hibázás esélyét. És ha valamit elrontok, csinálhatom újra. Menedzselni kell ilyenkor az időmet. Minél többet mielőbb vagy inkább a nehezeket vegyem előre? Kalkuláljak azzal, kinek mennyit kell majd fizetni, és azokat hagyjam a végére, akiknek semmit? Általában ez sikerülni szokott, de most nem ment. Ezen a héten háromszor kaptam meg, hogy "Miért most kell szólni?" (és ezek variációit), ami persze nagyon jól esett.

Ráadásul volt egy-két intermezzo is. A kolléganők például elkevertek egy már korábban elkészített bevallást (vélhetőleg duplán adták fel, azaz mindkét példányt), ezért ezt újra meg kellett csinálnom. El lehet képzelni, ilyen hajtás közben mit reagálok egy hasonló esetre. Ott volt aztán egy cégem, aki kiemeltnek számít, ergo a főnököm rendszeresen tájékoztatja az ügyvezetőt az aktuális számokról. Most is ezt tette, csak éppen elfelejtett a végébe belekalkulálni egy nem kis összeget, így a 6 millió nyereség mindjárt 5 millió veszteség lett. Na, jöhetett az izzadás, hogy miként csináljunk mégis nyereséget neki (jelentem, sikerült).

A mai cécó sem volt rossz. Van egy ügyfelem, aki nagyon sok céggel áll kapcsolatban, azok viszont nem minden esetben fizetnek neki. Olyan is van, hogy az egyik partnere (látszólag) egy másiknak fizeti ki a számláját, ami miatt elég nagy káosz keletkezhet. Ennek a káosznak a tisztázása tegnapra és mára maradt, az ügyfél pedig kifejezetten nem örült ennek. Ráadásul ma konferencián volt, ezért nem is igen tudtuk elérni, és amikor végre sikerült, akkor is az lett a vége, hogy rúghattam fel, amit egyszer már megcsináltam.

Na, de nem is ragozom tovább, készen lettem (egy kicsi maradt csak keddre), bár itthon még van mit tennem. Fáradt vagyok és kimerült, amin a hétfő éjjeli hosszas fennmaradás nemigen javított. Főleg, mivel azért maradtam olyan sokáig fenn, mert volt mit megbeszélnünk a párommal. Kis pipulás, kis tisztázás, de semmi komoly, csak a kimerültség okozta kesergés és az ebből eredő pszichés problémák. Edzésen is csak hétfőn voltam, szerdán meg ma nem. Nem is volt honnan elmaradnom, mivel az edzőmnek is besűrűsödött a dolga, szóval amúgy is egyedül kellett volna edzenem. Én viszont inkább dolgoztam, volt, hogy este fél nyolcig. Sebaj, egy évben egyszer belefér.

Ma viszont felültem néhány akciónak. Mivel eddig egész hónapban nem volt időm elverni a fizetésem, tegnap meg ma elmentem költeni egy kicsit (meglesz még ennek a böjtje...). Stresszes időszakban jót tesz a lelkemnek egy kis vásárolgatás. Megvettem például a Dragonlance sorozat magyarul megjelent utolsó kötetét is, így végre megvan mind a 40 (erre majd visszatérünk egyszer), de nem is ez az érdekes. Bővíteni kellett már a ruhatáramat, mivel sokszor úgy érzem, hogy nincs mit felvennem. Vannak ugyan ruháim, de nem tudok stílusosan öltözni, mosás előtt kicsivel pedig igazán gondban vagyok, hogy mit aggassak magamra.

Beszaladtam tehát a Westendbe, mivel nemrég láttam ott egy inget, ami megtetszett. Nem vettem meg rögtön, mivel drágállottam, de aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Közben akciót indítottak a Kenveloban, csakhogy azon nyomban rábasztak 2 rugót az ingre. Jó, ha tudjuk, hogy az akciók jellemzően így működnek. Ha 20000 felett vásárolsz, kapsz 10000 Ft kedvezményt, de akkor már rárakunk 20%-ot mindenre. Mindegy, belefér — gondoltam, csakhogy mire elszántam magam, minden nekem való méret elfogyott. Vettem azért egy buzis-rockeres övet (ilyenem még úgysem volt), meg egy óccsó farmert is, mert eddig csak két farmerom volt. Ma egyébként megszámoltam, és az a kettő egy picit pontosabban tizennégy, de mivel csak elnagyoltan leltároztam, van az 16 is. De mit csináljak, ha azt a többit már nem szeretem vagy nem szívesen veszem fel (mert mondjuk szakadtak, elnyűttek, stb.)?

Az ing kérdése azért csak frusztrált, ezért ma elmentem az Árkádba is, ahol szintén van egy Kenvelo üzlet. Itt is ugyanúgy felnyomták az árát, de mivel bulirucim is alig van, csak megvettem egy méretemben való példányt. Ha pedig már akció, itt is vettem egy farmert, így a 13 ropis farmerért meg a 10 ropis ingért együtt csak 13-at fizettem. Máris megérte. Igaz, az egy nappal korábban vásárolt övet kozmetikázni kellett egy kicsit (barkácsolni), de végül talán az is hordható lesz (persze csak buzik között).

Átmentem aztán a dm-be, hogy macskakaját meg kozmetikumokat vegyek, mire lecsapott rám egy akciózós néni. Rávett, hogy vegyek egy csomag Purina One macskakaját, viszont kaptam mellé három másik terméket, így 400 Ft-ért hazavittem egy ezresnyi cuccot. Így szeretek vásárolni.

Csak egy gond volt, mégpedig, hogy amikor bementem kaját venni a sarki Matchba, egy halom cekkerrel léptem be oda. Persze mindenről volt blokkom, és csak a pénztárnál állva ocsúdtam, hogy ha a rendszeresen rám cuppanó (és most is stírölő) biztonsági őr megállít (aminek a szatyrok cibálása igencsak megnövelte az esélyét) mégsem tudok MINDENRŐL blokkot felmutatni, hiszen az ajándék termékekről nem volt. És nem lehet itt is éppen ugyanilyen dolgokat kapni? Dede....de végül megúsztam a kellemetlenségeket.

Szóval most a székemben ülök, blogolok, fáradtan, kimerülten, de lélekben már a hosszú hétvégére készülve. Jó lesz nagyon...

...remélem.

Majd mesélek róla, most már úgyis lesz rá időm.

... a Főpolgármesteri Hivataltól. Persze megint ajánlva, hogy minimum egy napig idegesítsem azon, vajon mi állhat benne. A postán végigálltam a sort, aztán amikor megkaparintottam, rögtön ki is bontottam. Nem kicsit röhögtem. Így szólt:

FIZETÉSI MEGHAGYÁS

A 979 (cím) alatti vállalkozó 2007. évi bevallása alapján a 2008. évi éves iparűzési adó előlegét 0 Ft-ban, azaz nulla forintban állapítom meg.

Az előleg első részét 2008. március 15-éig kellett teljesíteni.

A második előlegrészt 0 Ft-ot, azaz Nulla forintot

2008.év szeptember 15-éig kell megfizetni.

2009. évi adóelőleg első részét 0 Ft-ban, azaz Nulla Ft-ban írom elő, melyet 2009. március 15-éig kell megfizetni.

Mi ebben olyan vicces?

1. Képesek voltak ezért kiküldeni (és megfizetni a postai díjat) egy ajánlott levelet.

2. A levél mellé 4 db, azaz Négy darab csekket is mellékeltek, amin megtehetem a befizetést.

3. Jóval azután küldték ki ezt a levelet, hogy az első előleget be kellett volna fizetnem (3 hónap).

4. Hülye vagyok, mint a segg.

Utóbbi egy kis magyarázatra szorul. Iparűzési adót Budapesten csak annak kell fizetni, akinek az iparűzési adó alapja meghaladja a 700000 Ft-ot (azaz Hétszázezer forintot). Ez normál körülmények között a nettó árbevétel, csökkentve az anyagköltséggel, árubeszerzéssel és a közvetített szolgáltatások értékével. Mivel én EVÁ-s egyéni vállalkozó vagyok, nekem az IPA alapja a bevételem fele, ami viszont csak valami 684000 Ft (azaz...). Pedig tökéletesen tisztában vagyok a szabályokkal, de mivel suszter cipője módon csináltam meg a saját bevallásomat (azaz utoljára), a határidő szűkössége miatt kapkodtam, és adófizetési kötelezettséget állapítottam meg magamnak, holott nem kellett volna. Erre csak most jöttem rá, miután elővettem a tavalyi bevallást.

Szerencsére az önkormányzat előadója (vagy a számítógépes rendszer) jelezte a hibát, és automatikusan javította is azt, tehát nemcsak nem kell adót fizetnem, de még a 2007. évi adatokból kiindulva 2008. évi adóelőleget sem kell kiperkálnom. Pontosabban nem kellett volna, így most 37000 Ft túlfizetésem keletkezett.

Talált pénz, csak az a baj, hogy nem tudok vele semmit sem kezdeni. Ettől egy fillérrel nem lesz több pénzem. Maximum annyit tehetek, hogy az önkormányzati folyószámlámról ezt a túlfizetést átvezettetem az APEH-hoz, az EVÁ-mra, abból ugyanis elmaradásom van. Így a következő fizetésemből spórolhatok meg 37e Ft-ot.

De ha már talált pénz, akkor hadd meséljem el, hogy az edzőm felajánlott egy üzletet: nem kér az edzésért semmit, ha cserébe elvállalom a vállalkozása könyvelését. Az elmondása alapján potya meló (szakmai kérdések alapján állapítottam meg), így megint beljebb vagyok legalább havi 25000-rel.

Hiába, egyszer fent, egyszer lent...