ajánló bejegyzései

Tarthatatlan ez az állapot, amit itt a blogban művelek, se bejegyzés, se erekció reakció, se semmi. Nem fér bele az időmbe. De hogy ez legalább kicsit megtörjön, halmozás nélkül, külön-külön fogok írni a közelmúltbeli film- és egyéb élményeimről, kezdve a legrégebbivel, haladva a legfrissebb felé. Ez van...

Tehát Suszter, szabó, baka, kém, amit kb. három hete láttam valamelyik moziban. Ricsinek várós film volt, és a témája alapján én is kíváncsi voltam rá, de annyira nem jött be. Hidegháború, megfigyelés, ügynökösködés, konspiráció, politikai gyilkosságok, meg minden, ami ezzel jár. Ez eddig oké, mert az ilyet szeretem, de ennek a filmnek a története annyira szövevényes, hogy a magam részéről — bevallom — a végén már végképp nem tudtam, hogy ki kicsoda, és mi miért történik. Az a sok név, fedőnév, helyszín és esemény...már néhai nagyanyám jutott eszembe, aki hajlamos volt egy film második felénél megkérdezni a családtagoktól, hogy "ez ki?", mindezt a főszereplőre vonatkozóan. Röhögtek is rajta, at kérdezve, hogy "Te melyik filmet nézed?". A könyvváltozat biztosan érthetőbb, hiszen ott több a tér a történetvezetésre és a kifejtésre.

Kimondottan rossz persze így sem nem volt a film, mert például a helyszínek és a kosztümök tök jól idézték a korabeli, elnagyolt használati eszközöket, az éles szögekben végződő vagy éppen ebben az időszakban kerekedésnek induló karosszéria-vonalakat és a szürke-barna-fekete vonalon mozgó ruhákat, és a színészi játékkal sem volt gond. Sőt, sztárparádéról beszélhetünk, mi pedig még a magyar statiszták feltűnésének is örülhetünk. Mucsi Zoltánnak smink se kell a balkáni karakter megformálásához, elég egy rettenetes garbó, Kálloy Molnár Péter kellőképpen gusztustalan az izzadós pincér szerepében (szvsz utálom őt), és az éles szeműek még Csuja Imrét is felfedezhették a Párizsi udvarban játszódó jelenetben. A filmben egyébként meleg vonal is van, és nem is olyan hangsúlytalan.

Nem volt kidobott pénz, de a végén azért kissé zsongó fejjel jöttem ki a teremből.

(0:56-nál a Parlament, 1:30-nál Kálloy Molnár)

Amíg meg nem írom a beszámolómat a tegnapi blogtalálkozóról, álljon itt egy rövid post egy mostanában felfedezett, és gyorsan végig is játszott flash-es játékocskáról. Tegnap úgyis megkaptam, hogy hosszúak a bejegyzéseim, úgyhogy miután megalapítottam a 979 Blogjának Terjengősségét Ellenző Ligát (9BTEL), majd be is léptem, eltökéltem, hogy a jövőben a töménységet egyszerűbb bejegyzések beszúrásával fogom higítani. Öncenzúra továbbra sincs.

Tehát a móka és kacagás: Chain of fire (katt. a képre)

Nem mondanám, hogy bonyolult szórakozási lehetőségről van szó, de azért az angolul nem értő, a játszogatásra mégis kapható olvasók kedvéért néhány szóban a lényegről: 

A játékban egy kis terepen mászkálnak emberkék, akik közül egy kattintással ki kell választanunk egyet, majd egy irányt kell neki megadni. Újabb kattintásra a kis választottunk felhagy az addig folytatott egyenes vonalú, egyenletes mozgással, és lángolva rohanni kezd az általunk megadott irányba. Amennyiben érintkezik más emberkékkel, azokat is felgyújtja, akik hozzá hasonlóan rohanni kezdenek, újabb kollégákat változtatva ezzel lángoszloppá. Ez azért jó, mert ez a cél, azaz lehetőleg egy láncreakcióban kiirtani minden mozgó alakot. Ha egy emberke falnak megy, akkor billiárdgolyóként halad tovább, de a lángolása csak néhány másodpercig tart, úgyhogy ez alatt kell vele minél több másik alakot felgyújtani. 

A játékban 70 pálya van, amiből az első 6 csak oktatás. A többi viszont egy ideig egyre nehezebb (idegtépőbb), majd a 40.-től újra könnyebbedni kezd (legalábbis nekem úgy tűnt). A játéktér alján láthatjuk, mennyi pontot kell elérnünk a továbblépéshez. Mindig minden embert ki kell irtani, de úgy, hogy az első gyújtás során minden áldozatért 5 pontot kapunk, aztán már csak 2-t, 1-et, végül semennyit sem. Tapasztalatom szerint ha az első adagból nem érjük el a kellő pontmennyiséget, már kattinthatunk is az újrakezdésre.

A játék elég morbid, és a kenyai hírek ismeretében kissé neheztelni is lehet rám, amiért belinkeltem, de én ennek ellenére én mégis csak jó játékot kívánok hozzá. Érzéketlen kis szemét vagyok. Végül a számítógépek épségének megőrzése érdekében jegyezném meg, hogy az az utolsó kis kolbászoló fazon nem azért maradt életben, mert a gép szemét/g*ci /buzi, hanem mert te vagy a béna/szerencsétlen/logikátlan.