alsónadrág bejegyzései

A férfi fehérneműk világában való kalandozásunk második állomása a boxer kategória, ami valahol analóg életem eddigi 30 évének fehérneműk terén történő fejlődésével is. Mert míg eleinte hagyományos alsókat preferáltam kellett viselnem, addig az első magam által választott és beszerzett alsónadrág egy hagyományos boxeralsó volt. Mert más volt, mint amit addig hordtam, és mert szexinek, izgatónak találtam. Sőt, a fétisem bimbódzása is erre az időre tehető, mivel az első boxerem felpróbálása és hordása önmagában szexuális izgalmat váltott ki belőlem...de azt hiszem, ez a too much information kategóriába tartozik. Maradjunk magánál a ruhadarabnál.

A boxeralsó neve nem véletlenül utal a közismert sport-ruhadarabra: onnan származik a stílusa, formája. Hétköznapi viseletté, divattá csak a '30-as évek végén vált, viszont ahhoz képest elég jól tartja magát. Gondoljunk csak bele, hányan hordanak manapság ballonkabátot, kalapot, nadrágtartót vagy jégeralsót. Azok mind kihaltak, viszont a boxer még mindig fénykorát éli. Az okosok azt mondják, hogy a viselése sokkal egészségesebb, mint a hagyományos alsóé, mivel lógni engedi, aminek lógnia kell, nem szorítja a cuccost a hasfalhoz, ergo nem pusztulnak benne halomra a szegény kis spermiumok. Hátránya viszont, hogy nem lehet minden alá felvenni, mivel egy shortban esetleg kilóg a szára, egy szűk farmerban pedig felcsúszik a nap közbeni állandó ficánkolástól. Nekem például eleinte állandóan a valagamban kötött ki a két szára közti rész, a későbbiekben meg csak azért nem, mert leszoktam a hordásáról. Azoknak praktikus a viselete, akik nem szűk vagy kimondottan bő nadrág alá veszik fel. A deszkásoknál és a rappereknél kimondottan szubkulturális tényező a viselése, ezeknél általában szándékosan és jól láthatóan ki is lóg a nadrágból, csak éppen nem a szára, hanem a pántja.

A hagyományos boxer szerintem egyébként kimondottan nem szexi, kivéve, ha a szára maximum combközépig ér, és nem az a bőbuggyos fajta. Állítom, hogy a térdig érő verzió senkinek nem áll jól, a vékony lábú embereket pedig egyenesen röhejessé teszi. Az anyaga jellemzően pamut vagy vászon, de természetesen létezik selyemből, meg olyan anyagból is, ami a sportviselettel azonos. Ez utóbbi véleményem szerint nem alsóneműnek való, de mások nyilván mást gondolnak, különben nem vennék meg. Mintázata gyakran egyszínű, de még gyakrabban kockás/csíkos, esetleg figurázott (például helytelenkedő ördögök). A boxer jellemzően sliccelt. A slicc lehet egy egyszerű kivágás vagy gombolt, de láttam már olyat, hogy egy mérőszalag darabot varrtak rá (ha valaki esetleg nem lenne tisztában az adottságaival), és van zippzáros is, ami meg egy hülyeség. A fentieket összefoglalva: a hagyományos boxer nálam (már rég) nem menő. Igaz, még rendelkezem 2-3 darabbal, de azokat maximum akkor hordom, ha minden más a mosásban van, és ha nincs a közeljövőben szexuális típusú jelenésem.

Sokkal inkább bejövős a másik nagy boxer fajta, aminek az angol neve: boxer brief. Ennek szintén hosszú a szára, viszont feszülős. Általában én is ilyet hordok. Az anyaga főként pamut (mert az elég rugalmas a feszüléshez), esetleg selyem, de az csak a menőknek megfizethető. Ebből is létezik sliccelt (leginkább gombos), és elmondhatjuk, hogy összességében egyáltalán nem hasonlít a boxerre, pusztán a szára hossza miatt maradt rajta ez a név. A hagyományos boxer előnyös tulajdonságát a viszonylagos feszesség miatt némileg elveszti, viszont a hátrányait szintén nem kell elszenvednünk viselés közben. Szerintem kimondottan szexi, és amíg a hagyományos verzió egy szép combú ember adottságait is mellékessé teszi, addig a boxer brief egy izmos combot csak még látványosabbá varázsol, és a fenék formáját is kiemeli. Ebből is vannak hosszú szárúak (mondjuk combközépig érők), amik szerintem nem mutatnak túl jól, de nevetségessé sem teszik a viselőjüket. Vannak aztán olyanok, amiknek némileg rövidebb a száruk, és olyanok is (a nevük: trunk), amik csak alig hosszabbak, mint a combtő. Előbbiek egy fokkal, utóbbiak kimondottan szexibbek, mint a többi alsónemű. Aztán a variációk: létezik olyan, aminek tasak/csőr van az elején. Röhejes, felejtős. Van olyan, ami kötős, van olyan, ami áttetsző anyagú és ebből is létezik olyan, aminek vastag, eltérő színű varrás adja meg a kontúrját. Ez a legtutibb, főleg trunk formátumban.

Van még egy jelentős eltérés a két fő típus között: míg a boxer brief a hagyományos alsóhoz hasonlóan megmutatja az intim testrészek kontúrját, addig a hagyományos boxer még csak nem is sejteti a tartalmát. Tudjuk, hogy lóg alatta valami, de hogy mi, az teljesen zsákbamacska, és csak akkor derül ki, amikor az alsó lekerül a viselőjéről. Ilyenkor az is benne van a pakliban, hogy megereszkedik a tekintetünk, meg az is, hogy kitágul a szemünk (aztán a szánk), de előzetes információ nélkül nem tehetünk óvintézkedéseket (igaz, amikor a másikon már csak alsónadrág van, egyébként sem nagyon van égésmentes visszaút...).

Végül jöjjön ismét pár példa a bejövős és a nem bejövős darabokról.

Nem bejövős:

 

Bejövős:

 

Volt nemrég egy olyan ígéretem, hogy a közakarat előtt meghajolva növelem egy kicsit a 'meleg' kategóriájú bejegyzések számát, ugyanakkor azt is ígértem, hogy ez nem a legutóbbi buzibulis élményeim leírását fogja jelenteni. Mivel a blogírás kezdete óta rájöttem, hogy engem igencsak vonzanak az alsónadrágok, mind magamon, mind máson (egyfajta fétis ez nálam), úgy döntöttem, a témát ebbe az irányba viszem el. Teszem ezt már csak azért is, mert a meleg olvasóimon túl a heteroszexuális férfi, és heteroszexuális női olvasóim is találhatnak az ilyen írásokban számukra kedves dolgokat. Egyszer írtam már egy hosszú, inkább felületes, mint alapos bejegyzést, és volta azóta pár kisebb írásom is, de mostantól igyekszem több részben, visszatérő témaként elővenni az alsónadrágokat. Ez lesz az első rész...

...melynek témája a hagyományos alsónadrág és annak társai. Merthogy a hagyományos alsónadrágról mindenkinek vannak elképzelései, de ha alaposabban utánanézünk a témának, rájöhetünk, hogy ez az elnevezés sokkal változatosabb ruhadarabokat takar, mint pusztán az a megereszkedett, rojtos, kifingott, vonalkódos izé, amit sokan hordanak. Vitakérdés lehet, hogy a hagyományos alsó elnevezés valóban egy csoportot jelent-e, vagy egy bizonyos típust, és a slip, brief és hipster nevekkel illetett példányok valójában külön típusok, de én most a hasonlatosságra való tekintettel egy kalap alá veszem őket.

Itt látható kérem egy ún. tradicionális hagyományos alsónadrág. Kiábrándító. Ha eltekintünk attól, hogy a képen látható figurának gyakorlatilag nincsen pénisze (amiről nem a gatya tehet), akkor is ott a tény, hogy milyen szabás má' ez? Meg milyen szín? Hol van az előírva, hogy egy hagyományos férfi alsónak vagy szürkének kell lennie (esetleg enyhén váltakozó, amolyan koszos szürkének), vagy fehérnek, esetleg fehér alapon borzalmas-csíkos-kockásnak? Márpedig ezek a színek és minták eléggé elterjedtek. Apám például világéletében ilyeneket hordott, amit egy már viszonylag fiatalon kialakított, megereszkedett belezettel tett igazán proletár-tipikussá. Sőt, az első saját beszerzésű alsónadrágjaimat megelőzően (úgy 19 éves koromig) én is állandóan ilyet viseltem, mert
1. nemigen volt kapható másféle
2. ez olcsó volt (5 darabos, fehértől feketéig sötétedő garnitúra a kínainál mondjuk csak öccába került), ezért a szüleim mindig ilyeneket vettek
3. ha nagyanyám valamely jeles alkalomra nem a szekrényből frissen kiemelt törölközővel vagy ágyneművel lepett meg, akkor ő is ezt vett.
Nem csoda, ha elég erőteljes ellenérzés alakult ki bennem ezzel a típussal szemben. De a személyes traumákat nem számítva is unszimpatikus, mert egyszerű, tucatjellegű és szerintem nem szép. A konditeremben például van egy srác, akinek baromi szép, szőrtelen, arányosan kidolgozott teste van. A tekintetem gyakran állapodik meg a súlyok emelgetése közben feszülő-dagadó izmain, ezért örültem, amikor egyszer pont utána érkeztünk az öltözőbe. Levette a pólóját (mmm...), a zokniját (hmmm...), majd a rövidnadrágját, és...áááááá... Hagyományos alsó! De amolyan "hajdan fehér, de azóta cigifüstben ázott"-színű, hártyavékony (közelről talán még foscsíkos is) darab, amitől egy csapásra omlott össze bennem minden illúzió. Hogy lehet kérem ilyet felvenni?

De egy kissé elkalandoztam. A hagyományos alsó előnye például, hogy...izé...mondjuk kényelmes. Ha volna még ilyen, osszátok meg velem. Ellene szóló érv, hogy a vékony anyagú nadrágon átlátszik a varrása/pereme, hogy minden alakból egyen-semmilyent kreál, hogy a világos színű típusok esetén a nyári melegben megizzadt test kimoshatatlan foltot hagy a tövénél, és ami a legfőbb, nem tesz jót a spermiumoknak, mivel a testhez szorítja a heréket (is), azoknak pedig az átlagos testhőmérsékletnél egy kicsit hűvösebb kell. Egyesek szerint szép formába önti a tartalmát, szerintem viszont minden formájú és méretű farokból egy egyszerű halmot csinál, kivéve ha nagyon szűk, mert akkor azért látszik benne egy sejtelmes kígyó-alak. Állítólag a sportoláshoz is ideális, mert fixen tartja a csomagot, de én ezt sem ismerem el, mert az izzadás ugye színelváltozást okoz, a magasabb hőmérséklet biológiailag hátrányos, és a szorosság kiváltható más szabású gatyeszokkal is.

De hogy szegény hagyományos alsót ne döngöljem annyira a sárba, jelzem, hogy a nem pamut anyagból készültek (hanem például olyan recések, mint az atléták) és a nem teljesen tradicionális verziók sokkal enyhébb megítélés alá esnek a szememben. Sőt, némelyiket kimondottan szexinek tartom (már amennyiben a viselője egyébként megmozgat bennem valamit (lelkileg-érzelmileg). Mivel a magyar nyelvben nehéz különbséget tenni a szabások között, a továbbiakban az angol nyelvterület kifejezéseit használom — remélhetőleg helyesen. Az eddig taglalt forma a (traditional) brief. Ennek a briteknél slip a neve (ami egyébként alapvetően egy női ruhadarabra használnak), vagy Y-fronts, ami a hagyományos alsónadrág Y-alakú formájára utal. Vannak olyanok, amiknek egy kicsit lejjebb végződik a pántja, ezért egy szép hasból többet enged látni az éhes szemeknek (low-rise brief), ami nálam már a szexi kategóriába tartozik. Ha a nadrág varrásai, slicc-pereme és kontúrja vastag és az alapszíntől eltérő színű, az megint csak sokkal szexibb, mint a számomra kimondottan visszataszító, feljebb taglalt alaptípus. Ha ez ráadásul egy low-rise brief is, akkor az meg már a "kell" halmazban találja magát nálam.

Van aztán olyan, hogy double-back brief, ami szerintem úgy néz ki, mint egy pelenka, de tényleg. Majdnem a köldöknél kezdődik, ergo a két oldala is nagyon széles. Az elején sliccelés van, ami így egy nagy hasadéknak tűnik. Brrr... És hogy ne legyen végtelen a bejegyzés, még a poch brief-ekre térnék ki (am: erszénygatyó), amik inkább szánalmasan nevetségesek, mint szexik. Ezeknek olyan a szabása, hogy miközben viszonylag szűkek, a faroknak kialakított rés egyfajta tasakot (vagy erszényt formál), így meghagyja a test(rész) eredeti formáját. Ha nagyon viccesek akarunk lenni, vagy nagyon szánalmasak, akkor vehetünk magunknak ilyet például elefántfej vagy locsolóslag formában is, ha pedig még egy csavart is akarunk, akkor ugyanilyet tanga verzióban.

Szabás, méret, szín, anyag és mindenhez külön név annyi van, mint égen a csillag, ezért nem is vállalkozhatom arra, hogy mindet felsoroljam (kimaradt például az elején megemlített hipster, ami egyébként inkább a hosszabb szárú, feszülős típus neve, de hagyományos szabásban is létezik), azért inkább beteszek ide kétszer négy fotót azokról a típusokról, ami oké, és azokról, ami nem.

Oké:

Nem oké:

 

Eszembe jutott, hogy nekem van egy olyan nagy bánatom, hogy a "meleg" kategóriában alig van bejegyzés, holott ez mégiscsak egy melegblog vagy mifene. Az a két pasi odafent — aki egyrészt egy, másrészt sajnos nem én vagyok— meg önmagában még nem elég melegkedni. Persze más kategóriák is ritkásak (pl. kondi meg macska), de azok eleve nem olyanok, hogy újra meg újra érdemes volna irkálni bennük, nem úgy, mint a buziskodásban.

Szóval buziskodjunk!

A múlt héten hallottam a konditeremben téblábolva, hogy a Twilight-saga sztárja, ez a Pattinson gyerek a nevét adta egy alsónadrág-kollekcióhoz, és akkor most örülünk. Én meg ugye alsógatya-fan vagyok, így rögtön adódott az alkalom, hogy rákeressek erre a témára, és ebből jött az ötlet is, hogy a későbbiekben rendszeresen jelentkezzek fehérneműs témákkal. De most maradjunk ennél, és menjünk csak szépen, sorban.

A Marks & Spencer volt az a szerencsés, aki az új kollekciója számára megnyerte ezt a kölköt, merthogy a srác állítólag olyan egyedi módon hordja az alsónadrágjait, hogy az már követendő és elnevezendő példa.  Valahogy a csípőjén, persze a megfelelő szabású nadrág mellett. Oké, lelkük rajta, végtére is egy ilyen mesterségesen bugyinedvesítőnek kikiáltott, tinimilliók által istenített nyomit gazdaságos dolog behúzni a márkánkba, és külön terméket szentelni neki. Meg aztán ha már a megfelelő üzleti körök Stephanie Meyer sorozatát nevezték ki az aktuális fejőstehénnek, miért ne lehetne az ilyen Pattinsonokat is fejni, és divatot tulajdonítani neki, hogy még több pénzt lehessen kiszedni a szerencsétlenből? Szerintem úgy néz ki ez a srác, mintha az anyja még terhesen, gumikalapáccsal verte volna a hasát — á la Molnár Oszkár, — mert hót torz a feje, és egyébként vámpírrá sminkelni sem lehetett nagy munka. Szóval kellőképpen nyomi, és számomra semmi vonzó sincsen benne, de hát én én vagyok, a tinimilliók meg tinimilliók. A teste ráadásul végképp nem olyan, amit mutogatni kéne, és ugyan a Ricsimé is hasonló, de ő nem dollármilliomos, akinek más dolga sincs, minthogy karban tartsa a kinézetét (és ennek ellenére mégis igyekszik), de azért na. Van itten egy kép róla, amin éppen alsónadrágban 'pózol', amennyiben egyáltalán valóban ő szerepel a fotón...

Nos, a mongolidiótákra hajazó arckifejezésű fiatalember alsóneműje hmm...hmmm... hát piros. Egyebet nem tudok róla mondani, én semmi extrát nem látok benne. Persze ez még nem AZ az alsónadrág, amit a Marx meg az Engels forgalmazni fog, és még csak nem is egyértelműen boxerbrief (az a tapadós boxerszerűség, amit én is hordok), merthogy a mi Bobunk állítólag olyat hord. Ez az információ eddig ugyan rejtve maradt a világ fontos dolgokért aggódó fele előtt, de még februárban lekapták őt, ahogy egy Tom Sturridge nevű másik fiatalemberrel együtt vásárolgatni indult, és olyanokat vett a bótban. Utóbbi legényről gyakorlatilag semmit nem tudok, ezért csak rosszmájúan feltételezem, hogy unalmas perceikben egymást kúrogatják, amikor meg már unják, akkor bótba járnak (mellesleg fél évvel korábban szintén együtt flangáltak, de nyilván jó barátok, azért szokás ez náluk). Szegény, szegény tinilányok...

De térjünk vissza az alsókhoz, amiknek nagyon frappánsan R-Pants lett a neve, merthogy kiejtése szerint azonos Pattinson becenevével (R-Patz), és biztosan szaré'-hugyé' fogják a vevők után hajigálni (az M&S pont arról híres). Ezek a vevők ráadásul azért is érdekesek, mert hát Rob-ért a csajok rajonganak, de ők meg viszonylag kis arányban hordanak férfi alsókat...de sebaj! A probléma áthidalva, mert a forgalmazók remélik, hogy a sikongató lányok majd nem maguknak, hanem a párjuknak vesznek ilyet, ajándékba. Zseniális! Én is kérek.

Egyébként az ilyen csípő-alsók (low-rise pants, saját fordításban) egészen jól néznek ki, de ezekhez aztán végképp kell a belevaló, esetünkben egy szép férfi csípő és has. Balatonon terpeszkedő, sörhasú NDK-s turistáknak nem való, ők ne is próbálkozzanak vele, viszont a karcsú legényeken kimondottan jól áll, amennyiben nincs 5 centis szőr a hasukon (merthogy akkor megint csak viccesen hathat). Viszont a jobb oldali képen levő felső gatyeszba nem tudom, mekkora bré fér bele, ugyanis eleve nem sok anyagot használtak fel a készítéséhez (gondolom, részben azért is lesz rohadt drága, mint a női bugyik esetében).

Végül ami kimondottan vicces lehet, az a következő fürdőruha. Hogy létezik-e ilyen, vagy csak egy jópofa tréfa, azt nem tudom, de vicces belegondolni, ahogy valaki álló f*sszal pózol benne, Pattinsonnak meg úgy nő tőle az orra, mint Pinocchiónak a mesében. Vagy ha nem pont merőleges a szög, úgy is nézhet ki, mint Quasimodo, esetleg mint saját maga, egy kicsivel több gumikalapács alkalmazása után. Az meg végképp vicces helyzet lehet, amikor valaki egy szexi sráccal végre vízszintbe kerül, és a kicsomagolás közben egyszer csak a nyomigyerek pofája kacsint vissza ágyéktájról. Én megijednék, az biztos, aztán meg halálra röhögném magam.

Ja, és még annyit, hogy a névválasztás szerintem nem a legszerencsésebb. R-pants, ez olyan snassz. Miért nem inkább Pantieson (kb.: bugyifiú)?

Utolsó előtti tagjához ért a sorozat. Talán már meg sem kellene írnom, de akkor még egyel kevesebb tavalyi fogadalmat teljesítenék, az meg aztán már botrány volna. Viszont eszembe jutott, hogy az idén is vezetni kellett volna a kiadásaimat, hogy összehasonlíthassam az alkalmazotti és a főnöki állapotokat, meg aztán bejött ugye ez a temetés dolog és egy leendő lakással járó minden kiadás is (de erről majd később, meg ugye ne igyunk előre semmire). Vagy ez a statisztikázás már beteges?

Jöjjön a táblázat:

Kaja (19,34%): szerintem novemberben jó depressziós lehettem, és emiatt ettem sokkal többet, mint egyébként. Vagy csak drágább holmikat vettem, vagy kevesebbszer főztem magunkra, vagy nem tudom. Mellesleg meg is látszik a bendőmön, amit holnaptól ismét elkezdek csökkenteni. Monogonnál úgyis olvastam mostanában egy bejegyzést a Gayromeos (és egyéb társkeresős) képekkel kapcsolatban, és az önmagát kihúzós, hogy kevésbé nagy hasúnak látszós kategóriánál nyeltem egy nagyot. Magamra vettem, pedig nincs is aktív társkeresős profilom. Pocak huss, kész passz.

Macska (3,77%): egyre nyugodtabb és emiatt egyre aranyosabb cicmacskám nem volt drága mulatság novemberben sem. Tegnap ugyan vettem neki új almot, új tálkát meg sok-sok finomat, de azt már nem jegyezzük sehol.

Cigaretta (5,23%): na, mondom én, hogy a depresszió miatt többet ettem, kevesebbet dohányoztam ugyanis, mint máskor. Ez nyilván azt jelenti, hogy sokat dolgoztam, odabent ugyanis nem gyújtok rá. Jó rendes vagyok, mi?

Háztartás (0,6%): teljesen felesleges kategóriánk e havi tartalma egy csomag pézsé meg egy csomag klotyópapír. Hiába, a háztartásomat nemigen halmozom el, de minek is tenném, ha még csak nem is vezetem rendesen? Ha legközelebb ilyen nyilvántartásra adom a fejem, ezt a kategóriát tutira hozzácsapom valami máshoz.

Rezsi (22,65%): például ehhez. A több tízezer forintos rezsiköltség mellett egy csomag papírzsepi meg sem látszana, merthogy a szaros kis 34,5 négyzetméteres lakásom annyiba kerül, mint amennyi sokak havi fizetése. És akkor még nem is ettek (meg a fűtés is csak az alapdíjról szólt).

Vállalkozás (-22,64%): itt ismét az az eset áll fönn, mint pár hónappal korábban, azaz a kolléganőm helyett kiállított számla után megkapott adót nem fizettem be egyből (csak decemberben, amikor aktuálissá vált), így mínuszt mutat a grafikon. Decemberben azonban helyre áll az Univerzum rendje, és nagyon is pozitívba fordul az az oszlop. Hajjaj, de még mennyire.

Szórakozás (8,55%): ez a kedvenc részem, mert ezen látom igazán, hogy van-e értelme élnem, vagy csak vegetálok a munkahelyen és az otthonomban. Novemberben voltunk egyszer moziban, meg buliztunk kétszer, ami nem is olyan rossz arány. Aztán volt némi befizetésem egy internetes prémium tagságért, és minden héten megvettem magamnak a Magyar Nemzet Képeslapot. Már hat éve veszem, és csak három szám hiányzik a hiánytalan sorozatból! Ha egyszer elkezdek valamit gyűjteni...

Test (20,3%): soha nem látott mértékű kiadások önnön porhüvelyemre. Na igen, volt néhány utam a fogorvosomhoz, ami önmagában 30000 Ft-ot jelentett. Viszont megtanultam újra rágni a pofám bal oldalán, és ez mindenképpen megérte. Aztán fodrászkodtam is egyet meg edzőteremben is jártam. Idén viszont még nem voltam, ami remélhetőleg holnap változik meg.

Egyéb (6,74%): egy darabig mondjuk gondolkodtam rajta, hogy az a 3 'ajándék' címen kiadott pénzösszeg mi a fene volt, de aztán rájöttem:  I-vel és a barátommal mostanra toltuk az összevont születés- és névnapjainkat. Na ez volt az.

Ruha (9%): a jellemzően üres oszlopban ezúttal egy nagyobb tétel volt, Tigri ugyanis volt olyan szíves, és felajánlotta, hogy amikor alsógatyát rendel a távoli Ausztráliából, hozzácsaphatom a saját kiszemeltjeimet, és akkor az jó lesz. És jó is lett — bár anyagilag éppen nem a legjobbkor jött, — így három Aussiebum gatyesszal gazdagodtam...meg jó sok pénzzel szegényedtem, mivel sikerült a legdrágább alsókat kiválasztanom (bevallom, nem is igen néztem az árakat). De jó őket hordani, szexinek érzem magam bennük, és még a kézzel mosás is csupa öröm és boldogság. Na jó, utóbbi némileg túlzás.

(Már csak egy hónap van hátra.)

 

 

 

Update 1, blog: az első és legfontosabb, hogy újra lesz tőlem blog. A nyaralási élményeken túl vár rám még a május 1-i beszámoló, a Dragonlance-könyvekről egy ismertető leírás és Rás-nak egy, a cigánysággal kapcsolatos írás. Ez utóbbit mondjuk nem ígérem, mivel azt akkor kellett volna megírnom, amikor ugyanerről olvastam nála, és meglódultak a gondolataim. Viszont amikor megint történik valami, ami e kisebbséggel kapcsolatos (kb. 1 héten belül), valószínűleg előveszem a témát.

 

Update 2, macska: a nyaralás után cicámat is hazahoztam, aki megint egy csomót nőtt. Szerintem már közel három kiló, de készítettem is róla egy fényképet:

Már nagyon komoly és méltóságteljes, ezért csak akkor simogathatom, ha azt ő is akarja. Egyébként meg sokat dorombol és nyávog, viszont kevesebbet játszik. Rolcsival úgy döntöttünk, hogy elég az ablak miatti izgulásból, ezért ma este felszerelünk egy szúnyoghálót. Akkor aztán Desiré annyit ülhet ott, amennyit csak akar, és mi is nyugodtabban alszunk (főleg mivel így talán hűvösebb is lesz a panelban).

Update 3, MÁV. Amikor legutóbb Balatonlellére mentem, megint jól kezdődött az utam. A Keleti Pályaudvarról indult a vonat, ahova lóhalálában nyargaltam el, mert balfaszkodó időhúzások miatt későn léptem ki az ajtón. Ha tudtam volna, hogy semmi okom a sietségre... Amikor odaértem, a központi kijelzőn még nem szerepelt a vágányszám, viszont percről percre egyre több induló és érkező vonat mellett volt adat a késés oszlopban. Hol 10 perc, hol meg 30. Ennek megfelelően az enyém is fél óra késéssel indult... de nem is folytatom. Ez egyszerűen elképesztő.

Update 4, bőrszín: bár a lellei hétvégén nem volt túl jó az idő, és a víz is csak 17 fokos volt, egy kicsit azért ért a nap. Az utána következő egyhetes nyaralásom alatt viszont folyamatosan tűzött a nap, és én sem tudtam előle sehova bújni, ezért mostanra olyan barna vagyok, hogy elképesztő. Csak úgy világítanak a fogaim.

Update 5, Kormorán: a később elmesélendő nyaralást és a régebbi, Kormorán együttest összekötő írást összekötendő toldom ide, hogy az utóbbi egy hét egyik katartikus pillanata volt számomra, amikor újra hallhattam ezt a dalt élőben (csak az első 3 perc):

 

Update 6, alsógatyák: a szélsőjobboldalinak tartott gondolkodásom, biszexualitásom és frissen kifejlődött alsónadrág-fetisizmusom együttesen elégül ki egy most vásárolt gatya segítségével. Íme a kép róla (a fekete a Rolcsié lett):

UPDATE 7, anyagi helyzet: (ami anniyra update, hogy még az eredeti bejegyzésből is kimaradt) Nos, miután egy hónapon belül 3 nyaralást is megfinanszíroztam, a következőképpen alakul az anyagi helyzetem: az összes bankszámlám 0-ás, vagy egy kicsit mínuszos, a zsebemben pedig kicsit több mint 2000 Ft van. Ez az össz vagyonom. Ha a kettős könyvvitel szerinti szemléletet is hozzáveszem, akkor árnyaltabb a kép. 20 e Ft-tal tartozom egy barátomnak, 18 e Ft-tal a UPC-nek és az ELMŰ-nek, 46 e Ft-tal az APEH-nak. Ez nem kevés, de mégis sokkal kevesebb, mint a másik oldal. Ugyanis nekem is 20 e Ft-tal tartozik két barátom, az önkormányzat 37 e Ft-tal, a főnököm pedig egészen pontosan 673450 Ft-tal. Gratulálok! Úgy nyomorgok, hogy közben egy valag pénzem van...

 

Úgy döntöttem, hogy egy bejegyzés méretű, Rásnak szóló komment helyett (ami önmagában egy kerek egész bejegyzést alkotna), mégsem a cigányokkal kapcsolatos véleményemet pötyögöm be, hanem inkább törlesztem egyik nem túl régi adósságomat. Amikor a tanga vs. string témában kutakodtam (azaz inkább csak a felszínt kapirgáltam), tettem egy olyan könnyelmű ígéretet, hogy egyszer majd szentelek egy egész postot az alsógatyáknak. Az ígéret pedig úgy jó, ha betartják, ráadásul olvasóim közül valaki elvileg várja is ezt az összefoglalót (talán Tamás?), ezért nem volna illendő tovább késlekedni. Csapjunk hát bele.

Rögtön az elején leszögezném, hogy nem mélyültem el túlzottan a témában, ezért senki se számítson egy igazi, szakmai (alsógatyalógiai) összefoglalóra. A saját tudásom is pusztán 3 főbb forrásból származik: 1. az eddigi életem során általam viselt alsóneműk ismeretéből, 2. a mások által viselt, általam lerántott alsóneműk ismeretéből, 3. a post megírásával kapcsolatos elhatározásom óta eltelt időben (ma) megtekintett és elolvasott, témába vágó tartalmú internetes oldalakról. Na jó, van még egy 3,5. forrás is: az általam eddig öltözőkben, pornóban, másokon (stb.) látott alsónadrágok ismerete, de ezek összessége sem szolgáltatott elegendő információval, elvégre akárhány pornót megnézhetek, attól még nem fogom tudni, milyen viselni egy abban látott gatyát, és a típusok nevét sem tudom meg. Szóval az alábbiakat elolvasva senki nem fog a témából lediplomázni, a kutakodással magam is csak két dolgot értem el: egyrészt a farmer- fétisem mellé felzárkózni látszik egy kezdődő alsónemű-fétis is (na jó, nem is annyira kezdődő), másrészt az illusztrációk keresésének időtartama alatt (az utóbbi két órában) folyamatosan állt a bránerem, ami még jónak is volna mondható, ha éppenséggel otthon lennék, és nem a munkaheylemen. A buzi mivolt egy apró kellemetlensége...

Szóval, a kutakodás közben rájöttem, hogy az alsógatyákat egy alapvető határvonal mentén két részre szokás osztani mégpedig, hogy testhezállók avagy lógni engedik a tartalmukat. Minden egyéb kategorizálás — szerintem — ezen alapszik. Nem is véletlen, hiszen a biológiai következmények nem elhanyagolhatóak, ha ugyanis olyan alsót hordunk, ami a hasfalunkhoz (vagy egyéb tájékokhoz) szorítja a péniszünket, az a herék hőmérsékletének növekedésével jár, az meg a spermiumok pusztulásával. Ez persze a melegek egy jelentős része számára nem egy túl ijesztő perspektíva, hiszen sokan közülünk nem terveznek saját gyártású utódot. A boxerek egy része ezzel szemben a gravitációra és egyéb fizikai erőkre (bizonyos esetekben pl. centrifugális erő) bízzák a tartalmukat, ami ugyan biztosan nagyon jót tesz a spermiumoknak, de egyes esetekben (pl. sportolás közben) nagyon zavaró lehet. A két típus közti 'háború' gyakori témája a legkülönfélébb profilú oldalak fórumainak, és még a Youtube-on is találni több olyan házi videót, ami a témát boncolgatja. Én viszont most nem foglalok állást az ügyben, hanem máris átugrok az eddig felderített férfi alsónemű típusok elemzésére. Ezt persze az esélytelenek nyugalmával teszem, hiszen a típusok és a variációk olyan sokrétűek, hogy maximum a fő csapásirányt határozhatom meg, de mindent bemutatni nem tudok.

Kezdjük rögtön a boxerrel, amit magyar oldalakon néha bokszernek írnak. Fogadjuk el azt is. Mint írtam, a boxer mozogni, lógni engedi kedvenc testrészünket, és segít felfedezni, hogy egyik herénk általában lejjebb ereszkedik, mint a másik (általában a bal). Ettől persze nem kell megijedni, mivel ez természetes. Az alsónadrág vásárlás egyik buktatója, hogy olyat sikerül kifognunk, ami nem a mi méretünk, és ezt próba hiányában csak otthon vesszük észre. A boxer esetében így olyat foghatunk ki, ami nemcsak elszorítja a derekunkat, de ha túl kicsi, a hátsó része pillanatokon belül a seggünkbe tolul, és ott is marad egy későbbi kipiszkálásig. Ezen felül a heréink mögötti részt is szoríthatja és kidörzsölheti, a heréinket magukat pedig pártoskodásra késztetheti, és további kellemetlenségekkel is járhat (például felgyorsult vonalkódosodási folyamat). Ugyanez fordulhat elő akkor is, ha a boxert nem a megfelelő ruhadarab alá vesszük fel és/vagy öltözéskor nem igazítunk gondosan el mindent. Egy szűk farmer alá például kár is boxert felvenni, hiszen ilyenkor amit a viselésével nyerünk (szabadság), azt úgyis semlegesítjük a hosszúnadrággal, akkor meg már kényelmesebb a hagyományos(abb) szabású alsó. Én a magam részéről nem rendezem olyan nagyságú ruhatárral, hogy kedvem szerint válogathassak a kombinációk közt, ezért általában a legfelső illetheti a testemet (LIFO-elven), de mosás után közvetlenül még van annyi eszem, hogy a boxereket meghagyom inkább a rövidnadrágok mellé.

A slicces boxeralsók a megnövekedett szabadságfok mellett (bár ez a statisztika kategóriája) legalább még egy előnnyel rendelkeznek. A kisdolog végzésekor nincs szükség bonyolult bányászó mozdulatokra, és nekivetkőzni sem kell, hiszen a felsőruházat megbontása után elég egy célratörő mozdulat, és vizeletünk aranyló áradata máris zuboghat a dupla nyílás diszkrét takarásában. Egy ilyen buli után elrámolni pedig semmivel sem megerőltetőbb. Viszont ha nem takarítunk alaposan, a maradék az alsónk jótékonyan rejtő szövete helyett nyomban a combunkon landol, és onnan kezdi meg utazását a bokánk irányába.

A boxer szára lehet rövid vagy hosszú. A hosszú a vékony testalkatúak számára baromi röhelyesen áll(hat), viszont a magas embereknek vagy a túlsúlyosaknak ideális viselet, mivel rajtuk nem tűnik olyan aránytalanul nagynak. A rövid szárú boxer sportosabb és szexisebb hatást kölcsönözhet viselője számára, bár a szexi kifejezés kezdődő (és percenként egyre jobban elhatalmasodó) alsónadrág-fetisizmusom miatt talán csak számomra állja meg a helyét. Aki pedig még testmozgás közben is ehhez a típusú alsónadrághoz ragaszkodik, annak létezik ún. sprinter boxer is. Ez a lehető legrövidebb szárral rendelkezik, ami a comboknál a fenék felé 'lazul', így gyors futás közben is kényelmes viseletet biztosít.

A boxer lehet slicceletlen is, bár én eddig csak slicceltekkel találkoztam, ez utóbbiakon belül pedig létezik simán kivágott, gombos (ez semlegesíti a toalett használatakor mutatkozó előnyöket), farokmérő-centis és nyilván zippzáros is (bár ez utóbbi tutira marha hülyén néz ki).

Tegyünk egy félfordulatot az ellenoldal irányába, hogy a fél-boxerekre (csípőnadrágok vagy angolul boxer-briefs, máshol trunk) vetülhessen tekintetünk. Ezek már inkább a hagyományos alsónadrágokra hajaznak, mivel testhezállóak, viszont a hosszú szár miatt mégis a boxerre emlékeztetnek. Az egészből gyakorlatilag ki van lúgozva a boxer minden előnye, leszámítva, hogy véleményem szerint ezek sokkal szexisebbek, mivel elöl-hátul (főleg hátul) többet sejtetnek. Több szót nem is érdemes pocsékolni rájuk.

A félfordulat után megérkeztünk a testhezállóra szabott alsónadrágok széles skálájához. Angolul ezekre legtöbbször a briefs kifejezéssel utaltak, de néhol a slip is előfordult. Bevallom őszintén, nem sikerült megfejtenem a különbséget, de ha valaki megpróbálná utánam csinálni ezt a nyomozást, tutira összezavarodna ő is. Szóval ebben a kategóriában találjuk a teljesen hagyományos alsónadrágot, amit megvehetünk a közeli piacon a kínainál (5 db-os kiszerelésben a szürke árnyalataiban vagy rikító színekben pompázva), vagy egy ruházati márkaboltban, sokkal igényesebb kivitelezésben. Ha létezik az alsóneműknek evolúciója, akkor szerintem ez egy kihalásra ítélt faj. Vagy csak én gondolom így... Mindenesetre ha egy eddig ismeretlen sliccet kéne kigombolnom, és amögött egy ilyen kínai típusó alsót találnék, az nagyon kiábrándító volna számomra, persze lehet, hogy csak azóta gondolom így, mióta a haladó kategóriába léptem az alsógatya-fétis terén (cca. 20 perce). A briefs fő jellemzője, hogy alapvetően Y alakú, azaz rendelkezik egy többé-kevésbé széles pöcstartó részleggel, valamint egy határozott mennyiségű testen tartó körbe-résszel. Az anyagot sehonnét nem spórloják ki, ezért az ilyen gatyáknak összetéveszthetetlen alsónadrág kinézete van.

A hagyományos (és -szerű) gatyák előnye, hogy egy helyben tartják a tartalmukat. Ez akkor hasznos, ha a lógás valamilyen oknál fogva kényelmetlenséggel, veszéllyel járna, vagy ha képtelenek vagyunk elviselni, hogy ne minden a mi akaratunk szerint történjen. Hátrányuk — a fent már elemzett hőmérsékletnövelő hatásukon felül, — hogy kisdolog előtt hosszas vetkőzési procedúrát (öv, övtáska, gomb, zippzár) vagy bányászbravúrt kell kiviteleznünk, ami nyilvános helyeken sok kényelmetlenséggel járhat. Véleményem szerint fehérneműből a legkevésbé célszerű valóban fehéret választani, ahogy semmilyen világos szín nem praktikus. Nem az alapos seggtörlés elmulasztásából származó következmények miatt, hanem mert nyáron a melegtől, télen a több rétegű ruhától megizzad az ember, és akkor csúnya, sárgás foltok maradhatnak az alsón mondjuk a combja tövétől. Ez különösen igaz ezekre a típusú alsókra, hiszen ezek szabásuknál fogva a legzártabb részeken ívelnek által, többszörösen megnövelve ezzel önnön elszíneződésük esélyét. Persze (vélhetőleg pont emiatt) számtalan olyan alsót találni, aminek eltérő színű és vastagságú a pereme (amolyan kontúrja van), ezek egyébként sokkal vadítóbbak is, mint a kontúrtalan alsók (mármint a hozzám hasonló, immár haladó alsónadrág-fetisiszták számára).

Lépjünk tovább. A viszonylag magabiztos boxer-vizekről a hagyományos gatyeszok ködös tengerén át a tangák háborgó óceánjára érkeztem. Magyarul itt már teljesen össze vagyok zavarodva, mivel fogalmam sincs, mitől tanga a tanga, és miben tér el ettől a thong, a string és a strap. Ahogy a képeket nézegetem, — és közben nyugtalanul fészkelődöm a munkahelyi gépem előtt —, csak egyre jobban elbizonytalanodom a fogalmakkal kapcsolatban. Mire sikerülne megfejteni valamelyik típus sajátosságait, meglátok valami olyat, ami aztán mindent összezavar. Régebben azt hittem, hogy a tanga az "elől valami - hátul szinte semmi" elven működik, de már ezt sem hiszem, hiszen az alsógatyás oldalakon számtalan olyan tangát találni, amik éppúgy teltek hátul, mint elöl. Mármint nem farokkal teltek, hanem anyaggal. Bár az is lehet, hogy keverem a bikinivel, amit férfiak esetében eleve nem tudok értelmezni, hacsak nem úgy, mint az úszónadrág szinonímáját. Egy biztos: az ebbe a kategóriába tartozó alsókból jelentős mennyiségű anyagot kispóroltak a készítőik, tehát viselésükkor az embernek hol a fél segge lóg ki, hol meg az egész (típustól függően). Ezt nyugodtan leszögezhetjük. Néha meg az ember farka lóg ki (C-ring), ez viszont értelmezhetetlen a hagyományos alsónadrág-felfogás keretein belül, és inkább már a szexuális játékokra hajaz. Szerintem a gatyák ezen csoportját eleve nem is hétköznapi viseletre szánták, én legalábbis nem tudnám magam elképzelni a munkahelyemen egy férfitangában. Persze szex közben sem, de ez már az én túlzott maradiságom következménye. A hasonló szabású gatyákat inkább szexre, különleges alkalmakra szánhatták, kizárólag a hálószobába, vagy esetleg testépítő versenyekre, ahol célszerű a férfitestből minél kevesebbet kitakarni. Mindenesetre rám nem gerjesztő hatással vannak, mert inkább a röhögőgörcs kap el némelyik láttán, és nem a nemi vágy. Na persze találni olyan anyag- és szabáskombinációt, ami még engem is feltüzel, de élőben ilyennel még nem találkoztam.

Meglátásom (vagy inkább sejtésem szerint) a thong olyan tanga-szerűség, aminek a csípő része egy kicsit vastagabb, a string tutira a 'szinte semmi' kategória, a strap pedig egy olyan alkalmatosság, aminek egy zsinórokon lógó faroktartó zsákocskája van. Létezik még egy jock nevezetű cucc is, aminek a lényege, hogy a stabilitást nem egy, a lábak között átívelő pánt oldja meg, hanem kettő másik, oldalról, így a viselő feneke a végbélnyílással együtt szabad marad. Lusta embereknek vagy heves szeretkezés esetén ideális viselet anális szexhez, mivel le sem kell hozzá venni.

Vannak aztán a nagyon nevetséges jéger-alsó szerű fehérneműk (leggings), amiket európai viszonylatban az ember maximum a hűvös téli éjszakákra vesz fel, és különben is nehéz rájuk erőltetni az alsónadrág kifejezést. Ezekkel nem foglalkozom.

A formák után jöhetnek a színek. Mondanom sem kell persze, hogy itt a lehetőségek tárháza valóban végtelen. A snassznak mondható egyszínű gatyák mellett ott vannak a többféle színből kombináltak, a figurások, a mintások. Néha a fenék részen lángnyelvek csapdosnak, néha egyszerű szövegeket olvashatunk rajtuk, de olyan is van, amin kis vörös ördögök kefélgetnek. Van hosszanti csíkos, harántcsíkos, cikcakkos, nemzetiszín, virágos, és igazából kár is sorolni, mennyi féle...mert úgy sem érnék a végére.

Az anyagok tárháza már sokkal kisebb, de még itt is találunk variációt bőven. Boxer esetén alap a vászon és a pamut. Szerintem a vászon férfiasabb, a pamut viszont kellemesebb tapintású. A selyem már az elit jussa, a lycra a vadabb megoldások alapanyaga és fürdőruha-anyagból készülteket is találni. Némelyik áttetsző szövésű, némelyik nedves-hatású, de fényes csillogású is van. Van olyan, ami két darabból készült, és a két darabot cikkcakkban köti össze egy-egy zsineg, meg van olyan is, ami eleve kötős.

Nem elhanyagolható paraméter az ár sem. A kínai megoldások ötösével is alig kerülnek néhány száz forintba, a noname boxerek 1000 Ft alatt vannak. A Reserved alsók 1500-3000 Ft-ot kóstálnak, a Springfield márkájúak 3000 Ft-ba, a GAS termékei kb. 5000 Ft-ba kerülnek, a Calvin Klein termékeiért pedig legalább 8000 Ft-ot kell fizetni. Nyilván léteznek ennél drágább alsók is, és persze gyártóból is találunk számtalannal.

Végezetül akármilyen alsónadrágot is hordunk (vagy éppen nem hordunk semmilyet), nekünk, melegeknek ezek a ruhadarabok többet jelentenek, mint a heteroszexuális férfiak számára. Nem csupán ruhadarab, de a hóditás eszköze is (mint a heteroszexuális férfiak esetében), akár mi szeretnénk hódítani velük, akár minket hódítan(án)ak meg vele. És a legfontosabb: legyen akármilyen szabású, színű, méretű vagy anyagú, számunkra igazán a tartalma a lényeg.

További képek és linkek:

http://bebrief.stores.yahoo.net/underwear3.html

http://www.otto.hu/zbozi.php?setpozice=4&setpozicelimit=8

http://www.hisroom.com/

http://www.thegaymalebody.com/go/shop/30164/Underwear/1/rating/

... az aktívan megélt biszexuális időszakom előtt az igényesség és a pénz hiányában oly erőszeretettel hordott kínai származású, hagyományos típusú alsógatyáimat. Ezek jó ideig magányosan (esetleg sáfrányosan is) ott gubbasztottak az alsó szekrényem alsógatyák számára fenntartott szegletében, mígnem a közelmúltbeli lomtalanítás alkalmával megváltam tőlük. Ezért is volt most meglepő, amikor tegnap a mosási céllal a mosógépbe tömködött irdatlan mennyiségű szennyes között felbukkant az egyik példány. Mit keresett ott az olcsó kategóriás boxerek és az egyetlen valamirevaló GAS alsóneműm társaságában (ami utóbbi árából a harmadik világban hetekig élhetne egy ember)? Roland sosem venne föl hasonlót, az enyémet meg (remélem) végképp nem, tehát ha meg is úszta a kidobást, akkor sem illethetett mostanában férfitestet, ergo szennyessé sem válhatott. Vagy a kandúrkezdeményem mancsa van a dologban? Esetleg a kidobás elől henteredett el valahova (úgy seggszőrösen, hereizzadékosan), és csak most került volna elő? Rejtély...

 

... a televízióadások egyikét sem, mivel egyiket sem tartom megtekintésre méltónak, kihagyhatatlannak pedig végképp nem. Ami érdekel, azt vagy hatszor ismétlik, vagy csak egyszer, de akkor éppen ráérek, vagy megnézem a neten, utólag. Így a 3, halaszthatatlannak minősített adások rögzítésére szánt videokazettám is kiközösítve ácsorog a tévésszekrényem aljában. Ott várják a sorsukat, rajtuk a sok-sok egymásra másolás következtében fragmentált Fiúk a klubból jelenetekkel, HírTV-s műsorok félbemaradt mondataival, vagy a Bennünk élő vadvilág című dokumentumfilm sorozat egy-egy ijesztő képkockájával (mondjuk a bélférgekről). Nemigen van már rájuk szükség, ezért asszem legközelebb ők is mennek a süllyesztőbe.

...a lépcsőházunkban felgyűlő irdatlan reklámfecni és akciós újság példányokat, mivel szélmalomharcnak érzem az önkéntes takarítói szerepet. Ezekkel a már legyártásukkor hulladékká váló papírszemetekkel állandóan tele van a lakók postaládája, így amikor azok megpróbálják közülük kiválogatni a hasznos vagy hasznosnak tűnő dolgokat, akkor egy-egy ügyetlen mozdulat következtében a nagyobb példányok hangos csattanással puffannak a szocreál hidegpadlóra, a kisebbek pedig őszi falevél gyanánt szállingóznak a gravitációs erőnek engedelmeskedve egyazon cél irányába. Szemérmesebbek azért az előbbieket még fölveszik, és az erre a célra rendszeresített ex-banános kartonba lökik őket, hogy a takarítónő heti egy alkalommal az egészet a kommunális hulladék közé dobhassa a ház bejáratától 20 méterre levő szelektív hulladék gyűjtő helyett. És akkor jön 979, Proliland kakukktojása (több tekintetben is), és a sajátjaival együtt a mások által széthagyott szemeteket is összeszedi, amennyiben azok nem tartalmaznak nyilvánvalóan organikus eredetű anyagokat (szaros toalettpapír, taknyos zsebkendő, hányásos szalvéta, gecis bugyi, stb.). Elvégre attól, hogy a társasház higiéniai menedzsere hetente egyszer összeszedi őket, még nem kell (akár) hat napig ott nézni a büdös bunkó Kádár-kaptár lakók és a reklámújság gyártók valamint kihordók kooperációjának ezen végeredményét. De már nemigen teszem, mert minek. Nekem is járhat egy kis slendrehányizmus, nem igaz? Ha majd megint lesz hozzá indíttatásom, újra kisegítem, az ezek szerint gyámságra szoruló lakóközösséget.

...hogy a temérdek munka és az emiatt érzett kilátástalanság-érzés csökkentése okán ma közel teljesen hiábavalóan mentem be dolgozni. Igaz, hogy 979 a nemzetgazdaság megmentése, és a GDP kimutathatósága érdekében (mivel ez kb. annyi, amennyit az általam könyvelt cégek megtermelnek) egész héten 10 órákat dolgozott, majd szombaton ZH-zott az egyetemen, még képes volt a hét 7. napján is megindulni a munkahelye irányába. Igen, valóban bementem. Abban reménykedtem, hogy majd egyedül leszek, amikor is a legjobb dolgozni, és majd tök jól haladok. A lelkem felszabadul a terhek (egy részének) nyomása alól, blogot is írok majd, és még az egyik házidogám elkészítésére is marad néhány nyugodt pillanatom. Ehelyett mire beértem (mint a zöld banán), a vezető könyvelő már ott gubbasztott, és csak rám várt. Oh, minő boldogság! Mire meg eltakarodott hazament, addigra megérkezett Hajnalka, hogy még ezen a szép nyári és potenciálisan nyugodt napon is boldogíthasson fekete lyukat megszégyenítő elméjének diszfunkcionális működésével. Na, de ez még mind semmi, ahhoz képest, hogy mire nekiláthattam volna valami igazán hasznos munkafolyamat kivitelezésének, addigra huss, elszállt a gépemnek az .exe és .bat fájlok végrehajtásáért felelős részlege. Tehát se könyvelőprogram, se semmi. Lehet rajta netezni, meg hekket enni a klaviatúrán (szigorúan újságpapírból, mint anno a strandokon), esetleg nyálas szotyihéjakat köpködni a monitorra, és boldogan felkacagni, ha valamelyik oda is ragad. Mást nem. Egy ideig próbálkoztam a helyreállítással, de ahogy az életem többi terén, úgy itt is minden irányban akadályba ütköztem, és bár a számítástechnika terén a laikusnak is lightos (am.: lájtos (esetleg lálytos)) szinten már felülemelkedtem, sima laikusként sem tudom egyiket sem áthidalni. Ergo a gépem nem csak rossz, de az is marad még keddre is, amikor viszont már pótléktalan üzemmódban kellene használnom (bár túlóra pótlékot egyébként sem kapok, mert nem úgy számolnak el velem). Sebaj, a legnagyobb hajtás kellős egyharmadánál majd papírokat lyukasztgatok, meg sorkiemelem a számlaszámokat, addig is hasznosan töltve azt az időt, míg az eleve csak 9-re érkező főnököm értesíti a gépemet tegnap megberhelő eleve hülye fiacskáját, hogy javítsa már meg, amit tönkrecsinált. (Peeeersze, fogjuk rá.) Egyébként a közeli Madaras-Tesco nyitva tartását szerettem volna megtekinteni az internet segítségével, amikor ez az ominózus eset történt. Jellemző, hogy ennek következtében minden meghalt, csak a net nem (holott valahogy azt logikusabbnak érezném). Szép kilátások elé nézek, de ezt már fel sem veszem...

Hogy Monty Python Repülő Cirkuszát idézzem: And now something completely different:

Az újságos standoknál mindenféle hasznos lapot kapni, mint amilyen például a kb. '52-nél leragadt színvonalú és tartalmú Népszava, vagy a közvetlenül 2002-es választások előtt indult, első számának címlapján a D-209-est mosolyogva mutató, beljebb lapozva már széles nyelvcsapásokkal ajnározó csatornalap, a BEST magazin, de ezeken kívül is talál magának az ember fia olvasnivalót. Némelyik akkora szarzuhatag, hogy a kiadók különféle csecsebecsék melléklésével igyekeznek eladhatóvá tenni azokat, így 1 Ft 30 fillér értékű műanyag gyöngysort, gumi karkötőt vagy hajdísznek kikiáltott közönséges szalagdarabot csomagolnak melléjük. Ma láttam egy olyan magazint, aminek a címe "Az emberi test titkai", amiből következően a lelkes ifjúbiológus egy-egy szám megvásárlásával az emberi test műanyagból fröccsöntött darabkáit is hazaviheti magával. Az aktuális lap melléklete egy nagy, barna, 1:3 arányú vastagbél, de olyan szögbe csavarintva, hogy gyakorlatilag semmilyen létező lakás semmilyen pontja nem alkalmas a tárolására. Jó szórakozást hozzá gyerekek!