alsónemű bejegyzései

A férfi fehérneműk világában való kalandozásunk második állomása a boxer kategória, ami valahol analóg életem eddigi 30 évének fehérneműk terén történő fejlődésével is. Mert míg eleinte hagyományos alsókat preferáltam kellett viselnem, addig az első magam által választott és beszerzett alsónadrág egy hagyományos boxeralsó volt. Mert más volt, mint amit addig hordtam, és mert szexinek, izgatónak találtam. Sőt, a fétisem bimbódzása is erre az időre tehető, mivel az első boxerem felpróbálása és hordása önmagában szexuális izgalmat váltott ki belőlem...de azt hiszem, ez a too much information kategóriába tartozik. Maradjunk magánál a ruhadarabnál.

A boxeralsó neve nem véletlenül utal a közismert sport-ruhadarabra: onnan származik a stílusa, formája. Hétköznapi viseletté, divattá csak a '30-as évek végén vált, viszont ahhoz képest elég jól tartja magát. Gondoljunk csak bele, hányan hordanak manapság ballonkabátot, kalapot, nadrágtartót vagy jégeralsót. Azok mind kihaltak, viszont a boxer még mindig fénykorát éli. Az okosok azt mondják, hogy a viselése sokkal egészségesebb, mint a hagyományos alsóé, mivel lógni engedi, aminek lógnia kell, nem szorítja a cuccost a hasfalhoz, ergo nem pusztulnak benne halomra a szegény kis spermiumok. Hátránya viszont, hogy nem lehet minden alá felvenni, mivel egy shortban esetleg kilóg a szára, egy szűk farmerban pedig felcsúszik a nap közbeni állandó ficánkolástól. Nekem például eleinte állandóan a valagamban kötött ki a két szára közti rész, a későbbiekben meg csak azért nem, mert leszoktam a hordásáról. Azoknak praktikus a viselete, akik nem szűk vagy kimondottan bő nadrág alá veszik fel. A deszkásoknál és a rappereknél kimondottan szubkulturális tényező a viselése, ezeknél általában szándékosan és jól láthatóan ki is lóg a nadrágból, csak éppen nem a szára, hanem a pántja.

A hagyományos boxer szerintem egyébként kimondottan nem szexi, kivéve, ha a szára maximum combközépig ér, és nem az a bőbuggyos fajta. Állítom, hogy a térdig érő verzió senkinek nem áll jól, a vékony lábú embereket pedig egyenesen röhejessé teszi. Az anyaga jellemzően pamut vagy vászon, de természetesen létezik selyemből, meg olyan anyagból is, ami a sportviselettel azonos. Ez utóbbi véleményem szerint nem alsóneműnek való, de mások nyilván mást gondolnak, különben nem vennék meg. Mintázata gyakran egyszínű, de még gyakrabban kockás/csíkos, esetleg figurázott (például helytelenkedő ördögök). A boxer jellemzően sliccelt. A slicc lehet egy egyszerű kivágás vagy gombolt, de láttam már olyat, hogy egy mérőszalag darabot varrtak rá (ha valaki esetleg nem lenne tisztában az adottságaival), és van zippzáros is, ami meg egy hülyeség. A fentieket összefoglalva: a hagyományos boxer nálam (már rég) nem menő. Igaz, még rendelkezem 2-3 darabbal, de azokat maximum akkor hordom, ha minden más a mosásban van, és ha nincs a közeljövőben szexuális típusú jelenésem.

Sokkal inkább bejövős a másik nagy boxer fajta, aminek az angol neve: boxer brief. Ennek szintén hosszú a szára, viszont feszülős. Általában én is ilyet hordok. Az anyaga főként pamut (mert az elég rugalmas a feszüléshez), esetleg selyem, de az csak a menőknek megfizethető. Ebből is létezik sliccelt (leginkább gombos), és elmondhatjuk, hogy összességében egyáltalán nem hasonlít a boxerre, pusztán a szára hossza miatt maradt rajta ez a név. A hagyományos boxer előnyös tulajdonságát a viszonylagos feszesség miatt némileg elveszti, viszont a hátrányait szintén nem kell elszenvednünk viselés közben. Szerintem kimondottan szexi, és amíg a hagyományos verzió egy szép combú ember adottságait is mellékessé teszi, addig a boxer brief egy izmos combot csak még látványosabbá varázsol, és a fenék formáját is kiemeli. Ebből is vannak hosszú szárúak (mondjuk combközépig érők), amik szerintem nem mutatnak túl jól, de nevetségessé sem teszik a viselőjüket. Vannak aztán olyanok, amiknek némileg rövidebb a száruk, és olyanok is (a nevük: trunk), amik csak alig hosszabbak, mint a combtő. Előbbiek egy fokkal, utóbbiak kimondottan szexibbek, mint a többi alsónemű. Aztán a variációk: létezik olyan, aminek tasak/csőr van az elején. Röhejes, felejtős. Van olyan, ami kötős, van olyan, ami áttetsző anyagú és ebből is létezik olyan, aminek vastag, eltérő színű varrás adja meg a kontúrját. Ez a legtutibb, főleg trunk formátumban.

Van még egy jelentős eltérés a két fő típus között: míg a boxer brief a hagyományos alsóhoz hasonlóan megmutatja az intim testrészek kontúrját, addig a hagyományos boxer még csak nem is sejteti a tartalmát. Tudjuk, hogy lóg alatta valami, de hogy mi, az teljesen zsákbamacska, és csak akkor derül ki, amikor az alsó lekerül a viselőjéről. Ilyenkor az is benne van a pakliban, hogy megereszkedik a tekintetünk, meg az is, hogy kitágul a szemünk (aztán a szánk), de előzetes információ nélkül nem tehetünk óvintézkedéseket (igaz, amikor a másikon már csak alsónadrág van, egyébként sem nagyon van égésmentes visszaút...).

Végül jöjjön ismét pár példa a bejövős és a nem bejövős darabokról.

Nem bejövős:

Bejövős:

Volt nemrég egy olyan ígéretem, hogy a közakarat előtt meghajolva növelem egy kicsit a 'meleg' kategóriájú bejegyzések számát, ugyanakkor azt is ígértem, hogy ez nem a legutóbbi buzibulis élményeim leírását fogja jelenteni. Mivel a blogírás kezdete óta rájöttem, hogy engem igencsak vonzanak az alsónadrágok, mind magamon, mind máson (egyfajta fétis ez nálam), úgy döntöttem, a témát ebbe az irányba viszem el. Teszem ezt már csak azért is, mert a meleg olvasóimon túl a heteroszexuális férfi, és heteroszexuális női olvasóim is találhatnak az ilyen írásokban számukra kedves dolgokat. Egyszer írtam már egy hosszú, inkább felületes, mint alapos bejegyzést, és volta azóta pár kisebb írásom is, de mostantól igyekszem több részben, visszatérő témaként elővenni az alsónadrágokat. Ez lesz az első rész...

...melynek témája a hagyományos alsónadrág és annak társai. Merthogy a hagyományos alsónadrágról mindenkinek vannak elképzelései, de ha alaposabban utánanézünk a témának, rájöhetünk, hogy ez az elnevezés sokkal változatosabb ruhadarabokat takar, mint pusztán az a megereszkedett, rojtos, kifingott, vonalkódos izé, amit sokan hordanak. Vitakérdés lehet, hogy a hagyományos alsó elnevezés valóban egy csoportot jelent-e, vagy egy bizonyos típust, és a slip, brief és hipster nevekkel illetett példányok valójában külön típusok, de én most a hasonlatosságra való tekintettel egy kalap alá veszem őket.

Itt látható kérem egy ún. tradicionális hagyományos alsónadrág. Kiábrándító. Ha eltekintünk attól, hogy a képen látható figurának gyakorlatilag nincsen pénisze (amiről nem a gatya tehet), akkor is ott a tény, hogy milyen szabás má' ez? Meg milyen szín? Hol van az előírva, hogy egy hagyományos férfi alsónak vagy szürkének kell lennie (esetleg enyhén váltakozó, amolyan koszos szürkének), vagy fehérnek, esetleg fehér alapon borzalmas-csíkos-kockásnak? Márpedig ezek a színek és minták eléggé elterjedtek. Apám például világéletében ilyeneket hordott, amit egy már viszonylag fiatalon kialakított, megereszkedett belezettel tett igazán proletár-tipikussá. Sőt, az első saját beszerzésű alsónadrágjaimat megelőzően (úgy 19 éves koromig) én is állandóan ilyet viseltem, mert
1. nemigen volt kapható másféle
2. ez olcsó volt (5 darabos, fehértől feketéig sötétedő garnitúra a kínainál mondjuk csak öccába került), ezért a szüleim mindig ilyeneket vettek
3. ha nagyanyám valamely jeles alkalomra nem a szekrényből frissen kiemelt törölközővel vagy ágyneművel lepett meg, akkor ő is ezt vett.
Nem csoda, ha elég erőteljes ellenérzés alakult ki bennem ezzel a típussal szemben. De a személyes traumákat nem számítva is unszimpatikus, mert egyszerű, tucatjellegű és szerintem nem szép. A konditeremben például van egy srác, akinek baromi szép, szőrtelen, arányosan kidolgozott teste van. A tekintetem gyakran állapodik meg a súlyok emelgetése közben feszülő-dagadó izmain, ezért örültem, amikor egyszer pont utána érkeztünk az öltözőbe. Levette a pólóját (mmm...), a zokniját (hmmm...), majd a rövidnadrágját, és...áááááá... Hagyományos alsó! De amolyan "hajdan fehér, de azóta cigifüstben ázott"-színű, hártyavékony (közelről talán még foscsíkos is) darab, amitől egy csapásra omlott össze bennem minden illúzió. Hogy lehet kérem ilyet felvenni?

De egy kissé elkalandoztam. A hagyományos alsó előnye például, hogy...izé...mondjuk kényelmes. Ha volna még ilyen, osszátok meg velem. Ellene szóló érv, hogy a vékony anyagú nadrágon átlátszik a varrása/pereme, hogy minden alakból egyen-semmilyent kreál, hogy a világos színű típusok esetén a nyári melegben megizzadt test kimoshatatlan foltot hagy a tövénél, és ami a legfőbb, nem tesz jót a spermiumoknak, mivel a testhez szorítja a heréket (is), azoknak pedig az átlagos testhőmérsékletnél egy kicsit hűvösebb kell. Egyesek szerint szép formába önti a tartalmát, szerintem viszont minden formájú és méretű farokból egy egyszerű halmot csinál, kivéve ha nagyon szűk, mert akkor azért látszik benne egy sejtelmes kígyó-alak. Állítólag a sportoláshoz is ideális, mert fixen tartja a csomagot, de én ezt sem ismerem el, mert az izzadás ugye színelváltozást okoz, a magasabb hőmérséklet biológiailag hátrányos, és a szorosság kiváltható más szabású gatyeszokkal is.

De hogy szegény hagyományos alsót ne döngöljem annyira a sárba, jelzem, hogy a nem pamut anyagból készültek (hanem például olyan recések, mint az atléták) és a nem teljesen tradicionális verziók sokkal enyhébb megítélés alá esnek a szememben. Sőt, némelyiket kimondottan szexinek tartom (már amennyiben a viselője egyébként megmozgat bennem valamit (lelkileg-érzelmileg). Mivel a magyar nyelvben nehéz különbséget tenni a szabások között, a továbbiakban az angol nyelvterület kifejezéseit használom — remélhetőleg helyesen. Az eddig taglalt forma a (traditional) brief. Ennek a briteknél slip a neve (ami egyébként alapvetően egy női ruhadarabra használnak), vagy Y-fronts, ami a hagyományos alsónadrág Y-alakú formájára utal. Vannak olyanok, amiknek egy kicsit lejjebb végződik a pántja, ezért egy szép hasból többet enged látni az éhes szemeknek (low-rise brief), ami nálam már a szexi kategóriába tartozik. Ha a nadrág varrásai, slicc-pereme és kontúrja vastag és az alapszíntől eltérő színű, az megint csak sokkal szexibb, mint a számomra kimondottan visszataszító, feljebb taglalt alaptípus. Ha ez ráadásul egy low-rise brief is, akkor az meg már a "kell" halmazban találja magát nálam.

Van aztán olyan, hogy double-back brief, ami szerintem úgy néz ki, mint egy pelenka, de tényleg. Majdnem a köldöknél kezdődik, ergo a két oldala is nagyon széles. Az elején sliccelés van, ami így egy nagy hasadéknak tűnik. Brrr... És hogy ne legyen végtelen a bejegyzés, még a poch brief-ekre térnék ki (am: erszénygatyó), amik inkább szánalmasan nevetségesek, mint szexik. Ezeknek olyan a szabása, hogy miközben viszonylag szűkek, a faroknak kialakított rés egyfajta tasakot (vagy erszényt formál), így meghagyja a test(rész) eredeti formáját. Ha nagyon viccesek akarunk lenni, vagy nagyon szánalmasak, akkor vehetünk magunknak ilyet például elefántfej vagy locsolóslag formában is, ha pedig még egy csavart is akarunk, akkor ugyanilyet tanga verzióban.

Szabás, méret, szín, anyag és mindenhez külön név annyi van, mint égen a csillag, ezért nem is vállalkozhatom arra, hogy mindet felsoroljam (kimaradt például az elején megemlített hipster, ami egyébként inkább a hosszabb szárú, feszülős típus neve, de hagyományos szabásban is létezik), azért inkább beteszek ide kétszer négy fotót azokról a típusokról, ami oké, és azokról, ami nem.

Oké:

Nem oké:

Eszembe jutott, hogy nekem van egy olyan nagy bánatom, hogy a "meleg" kategóriában alig van bejegyzés, holott ez mégiscsak egy melegblog vagy mifene. Az a két pasi odafent — aki egyrészt egy, másrészt sajnos nem én vagyok— meg önmagában még nem elég melegkedni. Persze más kategóriák is ritkásak (pl. kondi meg macska), de azok eleve nem olyanok, hogy újra meg újra érdemes volna irkálni bennük, nem úgy, mint a buziskodásban.

Szóval buziskodjunk!

A múlt héten hallottam a konditeremben téblábolva, hogy a Twilight-saga sztárja, ez a Pattinson gyerek a nevét adta egy alsónadrág-kollekcióhoz, és akkor most örülünk. Én meg ugye alsógatya-fan vagyok, így rögtön adódott az alkalom, hogy rákeressek erre a témára, és ebből jött az ötlet is, hogy a későbbiekben rendszeresen jelentkezzek fehérneműs témákkal. De most maradjunk ennél, és menjünk csak szépen, sorban.

A Marks & Spencer volt az a szerencsés, aki az új kollekciója számára megnyerte ezt a kölköt, merthogy a srác állítólag olyan egyedi módon hordja az alsónadrágjait, hogy az már követendő és elnevezendő példa.  Valahogy a csípőjén, persze a megfelelő szabású nadrág mellett. Oké, lelkük rajta, végtére is egy ilyen mesterségesen bugyinedvesítőnek kikiáltott, tinimilliók által istenített nyomit gazdaságos dolog behúzni a márkánkba, és külön terméket szentelni neki. Meg aztán ha már a megfelelő üzleti körök Stephanie Meyer sorozatát nevezték ki az aktuális fejőstehénnek, miért ne lehetne az ilyen Pattinsonokat is fejni, és divatot tulajdonítani neki, hogy még több pénzt lehessen kiszedni a szerencsétlenből? Szerintem úgy néz ki ez a srác, mintha az anyja még terhesen, gumikalapáccsal verte volna a hasát — á la Molnár Oszkár, — mert hót torz a feje, és egyébként vámpírrá sminkelni sem lehetett nagy munka. Szóval kellőképpen nyomi, és számomra semmi vonzó sincsen benne, de hát én én vagyok, a tinimilliók meg tinimilliók. A teste ráadásul végképp nem olyan, amit mutogatni kéne, és ugyan a Ricsimé is hasonló, de ő nem dollármilliomos, akinek más dolga sincs, minthogy karban tartsa a kinézetét (és ennek ellenére mégis igyekszik), de azért na. Van itten egy kép róla, amin éppen alsónadrágban 'pózol', amennyiben egyáltalán valóban ő szerepel a fotón...

Nos, a mongolidiótákra hajazó arckifejezésű fiatalember alsóneműje hmm...hmmm... hát piros. Egyebet nem tudok róla mondani, én semmi extrát nem látok benne. Persze ez még nem AZ az alsónadrág, amit a Marx meg az Engels forgalmazni fog, és még csak nem is egyértelműen boxerbrief (az a tapadós boxerszerűség, amit én is hordok), merthogy a mi Bobunk állítólag olyat hord. Ez az információ eddig ugyan rejtve maradt a világ fontos dolgokért aggódó fele előtt, de még februárban lekapták őt, ahogy egy Tom Sturridge nevű másik fiatalemberrel együtt vásárolgatni indult, és olyanokat vett a bótban. Utóbbi legényről gyakorlatilag semmit nem tudok, ezért csak rosszmájúan feltételezem, hogy unalmas perceikben egymást kúrogatják, amikor meg már unják, akkor bótba járnak (mellesleg fél évvel korábban szintén együtt flangáltak, de nyilván jó barátok, azért szokás ez náluk). Szegény, szegény tinilányok...

De térjünk vissza az alsókhoz, amiknek nagyon frappánsan R-Pants lett a neve, merthogy kiejtése szerint azonos Pattinson becenevével (R-Patz), és biztosan szaré'-hugyé' fogják a vevők után hajigálni (az M&S pont arról híres). Ezek a vevők ráadásul azért is érdekesek, mert hát Rob-ért a csajok rajonganak, de ők meg viszonylag kis arányban hordanak férfi alsókat...de sebaj! A probléma áthidalva, mert a forgalmazók remélik, hogy a sikongató lányok majd nem maguknak, hanem a párjuknak vesznek ilyet, ajándékba. Zseniális! Én is kérek.

Egyébként az ilyen csípő-alsók (low-rise pants, saját fordításban) egészen jól néznek ki, de ezekhez aztán végképp kell a belevaló, esetünkben egy szép férfi csípő és has. Balatonon terpeszkedő, sörhasú NDK-s turistáknak nem való, ők ne is próbálkozzanak vele, viszont a karcsú legényeken kimondottan jól áll, amennyiben nincs 5 centis szőr a hasukon (merthogy akkor megint csak viccesen hathat). Viszont a jobb oldali képen levő felső gatyeszba nem tudom, mekkora bré fér bele, ugyanis eleve nem sok anyagot használtak fel a készítéséhez (gondolom, részben azért is lesz rohadt drága, mint a női bugyik esetében).

Végül ami kimondottan vicces lehet, az a következő fürdőruha. Hogy létezik-e ilyen, vagy csak egy jópofa tréfa, azt nem tudom, de vicces belegondolni, ahogy valaki álló f*sszal pózol benne, Pattinsonnak meg úgy nő tőle az orra, mint Pinocchiónak a mesében. Vagy ha nem pont merőleges a szög, úgy is nézhet ki, mint Quasimodo, esetleg mint saját maga, egy kicsivel több gumikalapács alkalmazása után. Az meg végképp vicces helyzet lehet, amikor valaki egy szexi sráccal végre vízszintbe kerül, és a kicsomagolás közben egyszer csak a nyomigyerek pofája kacsint vissza ágyéktájról. Én megijednék, az biztos, aztán meg halálra röhögném magam.

Ja, és még annyit, hogy a névválasztás szerintem nem a legszerencsésebb. R-pants, ez olyan snassz. Miért nem inkább Pantieson (kb.: bugyifiú)?

Régebben baromi bizalmatlan voltam mindenféle olyan dologgal szemben, amiben egyszerre szerepelt az internet és a pénz. Nem csoda, hiszen a médiumok rendszeresen visszatérő témája, hogy miként próbálnak meg lehúzni bennünket a mindenféle népek, és hát Magyarországon a kapitalizmusnak is egy sajátságos fajtája, a 'rablógazdaság' terjedt el leginkább, ezért hát teljesen megalapozottnak tűnt a távolságtartás. Néha még a megadott bankkártya adatok utáni zsetonleszívódás, vagy a posta által eltüntetett/zsebrevágott csomagok esete is eszembe jutott, és ilyenkor aztán végképp letettem a webáruházak látogatásának még a gondolatáról is. Elvégre minek is kéne webáruházban vásárolni, amikor kitartó kereséssel bármit megkapni a valódi boltokban is, nem igaz?

Hát nem, ugyebár éppen a közelmúltban panaszkodtam ezzel kapcsolatban. A táska kérdése könnyedén megoldódott a hagyományos módon, normális alsónadrágot azonban azóta sem találtam. Viszont mind a múltkori alsógatyás bejegyzésem, mind a mostani utánaolvasás során találtam egy két online fehérnemű-áruházat, és végső elkeseredésemben most rájuk fanyalodtam. A legtöbben továbbra sem akadt fark kedvemre való, azonban a Calvin Klein online shopjában felfigyeltem néhány csinos darabra. Vettem egy mély levegőt, és mielőtt visszavonhattam volna, gyorsan megrendeltem 1 gatyeszt meg egy alvóspólót. A bankkártyás dolog azért nem zavart, mert utánvétes fizetést választottam (avagy csak az volt, már nem emlékszem). Mondom, ha bukom a pénzt, akkor sosetöbbet, egyébként meg begyűjtök némi pozitív tapasztalatot, ami a későbbiekben még jól jöhet.

A honlapon 3-4 napot írtak a szállításra, ehelyett viszont már másnap este egy e-mail fogadott a postafiókomban, amiben jelezték, hogy rossz telefonszámot adtam meg, mert megpróbáltak elérni, de nem tudtak, ezért adnám már meg a jó számot. Volt már vagy este 10, de visszaírtam, hogy a szám ponthogy tökéletes, és azért odabiggyesztettem a munkahelyit is, hátha a készülékemmel van valami baj. Amikor elalvás előtt még egyszer beléptem a levelezőprogimba, meglepetten láttam, hogy a késői óra ellenére visszaírtak. Ez azt jelentette számomra, hogy szó sincs valami komoly, nagy cégről, CK viszonteladóról, ez inkább csak egy egyéni vállalkozás lehet, ergo ha kapok is valamit, az tutira egy nyúlós kínai 'Kelvin Clein' felíratú alsógatyesz lesz, aztán mehetek panasszal a a fogyasztóvédelemhez, ahol meg majd jól elutasítanak, hogy "...mert nem győződött meg...", és egyebek.

Másnap délelőtt tényleg csörgött is a telefonom. A vonal másik végén egy érdekes hangú fiatalember (valszeg sorstárs) érdeklődött, hogy akkor tényleg-e, és valóban postán-e avagy kiküldjék inkább motoros futárral. Mondtam, hogy jó a posta, ő meg erre megnyugtatott, hogy másnapra így is megkapom, és köszönik a vásárlást. A bizalmam ettől megnőtt egy cseppet, de addig nem nyugodhattam meg teljesen, amíg nem láttam, hogy ténylegesen mit küldtek.

Péntek este aztán a kondiból hazaérve már a ládámban figyelt az ajánlott küldeményről szóló értesítő. Izgatottan rohantam a postára, mivel a feladó nevénél is valami érdekes nevű cég szerepelt, amiben sem C, sem K nem szerepelt. Gondoltam, most nem szívatom meg magam, és egyből a csomagos részre megyek (merthogy az egy másik bejárat), de ezúttal pont ez volt a szívás, mivel onnan meg az ajánlottas-utalványos részlegre vezényeltek. Annyi előny volt az egészben, hogy a csomagosnál senki nem volt, míg fordított esetben végig kellett volna várnom az egész sort, mire közlik, hogy eleve rossz helyre mentem. A sorban előttem a hajdani, szabadszállási szobaparancsnokom ácsorgott (akiről nem is tudtam, hogy újpesti), de inkább nem ismertem föl, egyrészt mert a családjával volt ott, másrészt mert nem volt kedvem leállni vele beszélgetni. Ő is nagyon nézegetett, de szerintem inkább csak unalmában, mintsem azért, mert megismert volna. Kifizettem a csomagot (benne közel egy ezres postaköltséget), aztán hazaszáguldottam.

Ahhoz képest, hogy mennyire izgatott voltam addig, hazaérkezésem után már szinte nem is érdekelt a csomag. Csak félrelöktem az ágyamra, aztán szépen enni adtam a macseknak, én is komótosan megvacsoráztam, meg is fürödtem, majd csak mindezek után bontottam ki a vastag, puffos borítékot. Nagyon igényes, nyilvánvalóan eredeti csomagolásban kaptam meg mindent, sőt, a rendelt póló helyett rögtön kettő is jött (amit ugyan sejtettem, de a honlap alapján ez nem volt egyértelmű). Már csak azt kellett tisztáznom magammal, hogy vajon a méreteket jól tippeltem-e meg. Ezt egy nagyon egyszerű, felpróbálásos módszerrel teszteltem, és megnyugodhattam, hogy a CK és az én 'M'-ről alkotott fogalmaim azonosak. Szóval boldog tulajdonos lettem.

Így aztán szerencsésen zárult az akció, és nektek is nyugodt szívvel ajánlhatom a CK Online Webáruházat.

Azt hittem, hogy a mai nappal végre befejezem a 'sürgős' és a 'muszáj' kategóriás munkafeladataimat, de csalódnom kellett. Ezeknek sem lesz vége sosem. Mire kipipáltam az utolsó bérszámfejtéseket is, a vezető könyvelő rákérdezett, hogy "És a XYZ-t megcsináltad?". Hja kérem, még a XYZ is ott van... de aztán megcsináltam.

Van egy elmenő cég, ami hónapok óta nem fizet könyvelési díjat (kéne neki, csak egyszerűen nem egyenlíti ki a számláit). Ennek a tulaja most ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy az élő fába is beleköt, csak hogy találjon valamit, mire ráfoghatja a nemfizetését. Emiatt is megy el. Jellemes egy alak. Nem elég, hogy nem fizet (és az én fizetésemet is megrövidíti ezzel), de mivel elmegy az összes cég közül ezt kellett először rendesen megnyitnom, az első 4 havi könyvelését szépen tisztába tennem, stb. Miután megcsináltam, a vezető könyvelő átnézte az egészet, és talált benne néhány apró visszásságot (nem hibát, csak amolyan nem szép dolgot), amiket kijavítottam, majd újra odaadtam neki az egészet. Úgy gondoltam, hogy ezzel be is van fejezve a téma, aviszonlátásra.

Erre jött az újabb pánikroham, hogy hát hol a cég 4. havi bankkivonata (ennek ilyen szartallér havi bankja van, amit cefetül utálok)? Mondom, leszarom, majd az új könyvelő lekönyveli. Mit bánom én? Erre a vezető könyvelő (ki más) addig rágta a főnököm fülét, amíg az rá nem telefonált az ügyfélre, és le nem töltette vele a hiányzó kivonatot. De az meg úgy jött át, hogy kinyomtatáskor egy oldal 3 darabban jött le. Az eleje került egy papírra, a közepe egy másikra, a vége meg egy harmadikra, és az egész totál átláthatatlan lett. Ezen úgy felbasztam az agyam, hogy remegett a hangom, miközben szentségeltem. Nem elég, hogy egy ingyenélő gazember a cégvezető, de még a K. vezető könyvelő szolgalelkű csicskaságát is nekem kell tartalommal megtölteni, és ha már rám van kényszerítve, hogy olyan dolgot csináljak, ami ellen az egész lényem tiltakozik, azt akkor is egy kupac szemétből oldjam meg.

No, ilyen hangulatban voltam, amikor valamelyik tisztasági betét reklám szövegében a 'string' kifejezés ütötte meg a fülem. Micsoda hülyeség ez? — gondoltam magamban. Miért nem lehet ezt a nevén nevezni? Zsinór. Lehet szépíteni, meg ángliusul menőzni (mert ugye a magyar nevén hívni valamit az égő), de ez a szar nem más, mint egy darab zsinór (vagy kettő), amire ráfogják, hogy bugyi. Így drágábban lehet eladni, mintha zsinórként árulnák, az biztos. A női fehérneműknél különben is az az irracionális tendencia figyelhető meg, hogy minél kevesebb bennük az anyag, annál drágábbak.

De az elnevezésre visszatérve, jó ideje megfigyelhető az a szokás, hogy a dolgokat nem a nevükön nevezik. Igazából ez a kommunisták kedvelt taktikája volt, de a most hatalmon levő volt KISZ-esek és MSZMP-sek is nagyon szívesen élnek vele. A cigány az roma, a buzi az meleg, a néger az fekete vagy afroamerikai (a magyar verziót még nem hallottam, de gondolom hungafro), a semmihez sem értő, magamutogató fostalicska az sztár, ha cserébe még éneklés helyett is csak nyihogni tud, akkor megasztár. A rombolás az reform, a drágítás az árkorrekció, a kocsma az pub, valaki megfosztása az eddig kapott juttatásaitól az igazságosság. Nem folytatom. 

Ehhez képest milyen is az a string? Tényleg csak két zsineg? No, elkezdtem nyomozni, és beírtam a keresőbe: string bugyi. Néhány oldalra fel is mentem, és először még jobban megkavarodtam, mert már abban sem voltam biztos, hogy a string a kevesebb vagy a tanga, aztán viszont az is kiderült, hogy ebből létezik T, G, meg V típusú is. Whoa! A T az tutira az, amiben úgy lehet sz*rni, hogy a furkó kifele jövet rögtön meg is feleződik, a V állítólag bikini-szerű, háromszög alakú, de a háromszög közepe ki van vágva (szóval erotikus), a G meg nemtom. Reggel még azt sem tudtam, hogy ilyen létezik, a munkaidő végére meg hogy kiokosodtam.

Ha még az engem inkább érintő férfi fehérneműkben is annyira otthon lennék, mint a string kérdésben, akkor könnyebben vásárolnék olyasmit is. Eddig tudtam, milyen a hagyományos, meg a boxer. Ilyeneket is hordtam, mióta az eszemet tudom. Mostanában viszont változtatásra vágyom alsógatya fronton is, ezért elkezdtem nyitott szemmel járni a ruhaboltokban. De ezeknek is mindenféle fantázianeve van (az is angolul), úgyhogy még ki kell okosodnom, mielőtt feltankolnék belőlük. Tudjátok, öregszem, az egyre ritkuló hajamat, konditermi tartózkodással, meg szexi fehérneműkkel igyekszem kompenzálni. Igaz, van párom, de manapság sosem lehet tudni, mikor szakad meg egy kapcsolat, és akkor itt állok boxeresen, fecskésen (amiket ráadásul nem is hordok (a javát eleve kidobtam)), max. pucéran. 

Hiába, egy átlagos meleg fiatalembernek nehéz dolog lépést tartani a mai, rohanó világgal. 

Ui.: lelkes meleg olvasóimtól elnézést a nemi identitásukkal esetleg összeegyeztethetetlen, és melegblogon valószínűleg váratlan illusztrációkért, de megnyugodhatnak, azok csak oktatási célzattal kerültek oda.