antibiotikum bejegyzései

Munka közben azon elmélkedtem, hogy vajon hogyan nézhet ki a gyomrom és a bélrendszerem mostanában. Antibiotikumot kell szednem, az pedig köztudomásúlag pusztítja a barátságos bélbaktériumokat is.

Tehát ha én is baktérium lennék, és mondjuk egy valaki által korábban lehányt kilincsről egy mosatlan kézen utazva bekerülnék egy tüszős mandulagyulladás miatt antibiotikumos kezelésen átesett ember gyomrába, akkor mit látnék e rokonlátogatás során? Vajon gyanút fognék-e már a mandula közelében, miután megpillantottam a saját maguk által okozott gennykupacokba belefulladt kórokozó rokonokat, vagy amikor a nyelőcsövön lefelé liftezve sehol nem látnám a szomszédokat, kollégákat, ellenségeket? És leérkezve lehet, hogy olyan lenne, mint amikor a Kaptár végén a Milla Jovovich felébred a kórházban és sehol nem talál semmi élőt? Lelki szemeimmel szinte látom, ahogy a szolgálati helyemre érkezve holdbéli táj fogad. Mint Orwell 1984-ében, minden szürke, romos és lerobbant. Lactobacillus acidophilus tetemek hevernek szanaszét, némelyik még halkan hörög, meg-megrándul, segítségért rimánkodik, a sok candida albicans meg csak azt várja, hogy a lactobacillusok körül kifolyt enzimkupacok elpárologjanak, hogy aztán nyugodtan nekiláthassanak szaporodni. Némelyik türelmetlen példány már az előjátékhoz is hozzákezdett. A tetemhalmok között egy-egy lefejezett mikrokokkusz, sérült védőburkú helicobacter piroli, kifolyt belű klosztridium és szarszagú kólibaktérium teteme hever, de értük nem kár, mivel máskor éppen tőlük kell rettegni. Most jól megkapták a kis g*cik — gondolhatnám baktériumként, de tévednék, mert azok néhány szövetnyivel odébb továbbra is vidáman ficánkolnak. Vajon teljes-e a pusztulás vagy maradtak túlélők, akik menekülttáborokba tömörülve tengetik életüket amerikai kollégáik, a lactobacillus sanfranciscensisek segítségére utalva? 

De vajon mi történik akkor, amikor megérkezik az erősítés, mert az illető megiszik 5 ml színtelen, szagtalan, enyhén opaleszkáló szuszpenziót, ami 2 milliárd többszörösen antibiotikum-rezisztens bacillus clausii spórát tartalmaz? Amikor leérkeznek a bélbe, akkor búskormoran lapátot és talicskát fognak, hogy eltakarítsák a romokat, vagy mintha csak egy vidámparkba érkeznének, kacagva, sikongatva vetik magukat a környezetre, olyanokat kiabálva, hogy "Stipistop, ez a bélbolyh az enyém"? Esetleg az asszonyok egymás mitokondriumait cibálják és durva endoplazmatikus retikulumaikat pörgetve csépelik egymás fejét, mert valamelyikük előbb látta meg azt a sötét sarkot vagy azt a gyomorsavtól ázott, pepszinben tocsogó cérnametélt-kupacot?

Akárhogy is van, nem lehet egy könnyű világ.