asztal bejegyzései

Éppen ma van 7 éve annak, hogy erre a munkahelyre jöttem dolgozni, ezért — gondoltam — szentelek egy bejegyzést a közvetlen környezetem leírásának. Mondjuk eredetileg április 1-én kezdtem dolgozni, de mivel 2001-ben az vasárnapra esett, 2-ától számítom a jubileumot (és még bonyolíthatnám a kérdést a szökőnapok nyilvántartásával is (akkor csak holnap lenne ok az ünneplésre), de ilyen szinten még én sem vagyok hülye).

Azon az ominózus első napon földrajzilag még nem ebben az épületben láttam neki a munkának, mivel kb. két éve jöttünk csak át Zugló ezen részére (Zugló azon részéről). Akkor az asztalomtól kezdve mindent úgy örököltem az elődömtől, úgyhogy maximum abba tudtam beleszólni, hogy a tollaim tőlem jobbra vagy balra legyenek. Sajnos nemcsak az irodaszereket, az asztalt, meg az első számítógépet vettem át tőle, hanem egy halom tisztázatlan ügyet és felesleges szokást is. A lezáratlan dolgokat apránként megcsináltam, a felesleges szokásokat viszont magam is csak évekkel később bátorkodtam elhagyni, mivel nem tudhattam, mikor fog mégis kelleni ez vagy az. Igazából idén irtottam ki az utolsó ilyet. Na, de nem is ez a lényeg.

Az előző irodában volt egy-két átrendeződés, amikor már igyekeztem a saját érdekeimnek megfelelően gazdálkodni a közös hellyel, a mostani irodában pedig már lényegében én mondhattam meg először, hol és hogy szeretnék ülni, és csak utánam jöhetett a többi kolléga. A fő szempont természetesen az volt, hogy senki se láthasson a monitoromra (rajtam kívül). Nem mintha idebent olyan dolgokat nézegetnék, de sosem lehet tudni, melyik blogger pakol fel a bejegyzéséhez félmeztelen fiatalemberekről vagy egymást levizelő kigyúrt buzikról készült képeket, amikre még én sem tudok előre felkészülni. A másodlagos szempont legalább ennyire praktikus volt: minél kevesebbet kelljen munka közben felállnom a székemről, azaz bármit elérhessek a karom kinyújtásával vagy maximum némi székes gurulgatással. A többi már jött magától, és persze változott is az eltelt évek során. Ennek megfelelően a következőt kell lehet elképzelni:

Egy olyan helyiség egyik sarkában van a kis zugom, amire két ajtó nyílik (mindkettő nyitva). Ha előttem van észak, akkor északon van a főnök szobájára nyíló ajtó, észak-keletre ül Hajnalka egy ugyanolyan sarokban, mint én, a dél-keleti sarokban ablakok helyezkednek el L-alakban, délen, dél-nyugaton, nyugaton fal található (ez a sarkom), észak-nyugaton pedig a vezető könyvelő szobájára nyíló ajtó van, meg egy használaton kívüli, vajszínű cserépkályha. A falakon körben ötemeletes polcrendszer húzódik végig, ezen tároljuk az iratokat (meg sok egyéb dolgot). Ez úgy néz ki, hogy a sárgára festett falakra lyukacsos polctartókat fúrtunk fel, és ezekbe illesztettük be (konfigurálható magasságokba) a fehér, kb. 25-30 centi széles polcokat. Az iratok (szigorúan) kék színű iratrendezőkben sorakoznak mögöttem is, Hajni mögött is, de míg az irattartó papucsok nálam kizárólag feketék, addig Hajninál a szivárvány minden színében pompáznak. Az egységes színű iratrendezőket én vezettem be a cégnél, ragaszkodom is hozzájuk. Az általam könyvelt cégek dolgain csakis az én írásom lehet, és ha valaki elköveti azt a hibát, hogy ocsmány kaparásával illetni meri valamelyik felületét, akkor egyrészt azt azonnal átjavítom/megsemmisítem/leragasztom, másrészt szóvá is teszem a dolgot (hangulattól függően valahol az odamondástól és a botrányig terjedő intervallumban). Beteges? Ugyan, teljesen racionális. Ha bejön egy ügyfél, nem azt látja, hogy úgy néz ki az iroda, mint egy cigányszoknya (csiricsáré, tarkabarka), hanem bizalomgerjesztően. A polcokon található még néhány kitöltési útmutató, némi szakirodalom, meg egy valag gaz, amiket a kolléganőim pakolásztak az iratmentes helyekre. Locsolgatják is őket rendesen, aminek általában az a vége, hogy a gazak apránként kirohadnak. Ehe-ehe.

Az asztalom teteje jó nagy, kb. 180x110 centis, én pedig a kék szövetű, gurulós székemmel középre szoktam begurulni. A térdeimtől jobbra és balra fiókos részek vannak, ezekben egy halom üres nyomtatványt, bújtatós és három sarkú dossziét, használt elemet és hasonló haszontalan vagy hasznos dolgot tárolok. A monitorom a bal oldalon van, tőle jobbra a fekete, Logitech típusú egerem, aztán egy különféle magasságú hatszögekből összetoldott tolltartó, teli használaton kívüli íróeszközökkel, meg egy nagy, fekete ollóval. Ettől jobbra egy asztali naptár kapott helyet, amellett egy szalagos számológép, ezek előtt pedig apró, 'bármikor kellhet' dolgok sorakoznak teljesen rendszertelenül. Van itt egy jegyzettömb, egy post-it tömb, 2 db floppy, egy 2 Ft-os érme, egy pendrive kupakja, 3 db névjegykártya, egy kinyitható piperetükör, a címeres bögrém (amiből a teát iszom), egy szem Strepsils (becsomagolva), 3 szem valami, egy tekercs cellux, egy munkaszemüveg (amit már jó rég óta nem hordok), egy bélyegző, egy tűzőgép, 2 db radír, egy piros kapocskiszedő és 7 db, különféle színű íróeszköz a 'mindig kell' kategóriából. A monitoromtól balra csak egy dolog van, a fülhallgatóm zsinórja. Más nem is férne el, az viszont a gépem hátuljától egészen a fülemig kúszik, és per pillanat az In your room bömböl benne a Depeche Mode-tól (belinkeltem, ha esetleg valaki kedvet kapott volna hozzá).

Tőlem jobbra egy kisebb szekrényke van, pontosabban egy lábakon álló, kétszintes izé, a tetején a (mátrix)nyomtatómmal, az alatta levő polcon pedig egy halom firkapapírral (amiket már csak mellékszámításokra, firkálásokra lehet használni). Mögöttem egy fekete, műanyag szemetes van, balra hátul, a fali polcrendszer legalsó szintjén pedig egy újabb halom izé. Itt a táskám a kondicuccommal (munka után megyek), egy halom REM, Genesis és Phil Collins CD (mind eredeti!), amiket még nem vittem haza, 4 db dunsztosüveg (befőzős édesanyámnak gyűjtetem őket a kolléganőimmel), egy doboz tűzőkapocs, egy tűzőgép, egy mobiltöltő, egy elemtöltő, 3 doboz floppy, 2 db lyukasztó, egy walkman, egy kisrádió, néhány vonalzó és egy discman. A monitor mögött két kartondoboz áll egymáson, amellett pedig egy újabb kisasztalka, ami ugyanolyan, mint az enyém, csak nincs a tetején ilyen batár asztallap. Viszont ott gubbaszt rajta néhány szakkönyv, egy tintasugaras nyomtató, és a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 1999-ig visszamenőleg egy sárga dossziéba lefűzve.

A padló parkettás, amin egy jó nagy, bíbor színű szőnyeg terül el, meg Hajni, ha elgáncsolom. Ő tehát a szemközti sarokban ül, majdnem úgy, mintha az én környékemet középpontosan megtükröztük volna, de ezt már nem írom le részletesebben.

Szóval ez az én birodalmam, ahol a napjaim aktív szakaszának zömét töltöm. Ha sikerülne a kollégáimat elpaterolni innen, még élvezném is az egészet, így viszont csak elviselem. Persze lehetne rosszabb is, ne panaszkodjunk.