bűz bejegyzései

Volt korábban egy eset, amikor arra figyeltem fel a nappaliban (ami mondjuk a háló és a dolgozószoba is egyben), hogy valamilyen furcsa szagot érzek. Mivel semmilyen olyan növényem nincsen, amire gyanakodhatnék, és ételmaradékokat sem szoktam büdösödni hagyni, nyilvánvaló volt, hogy a macska mancsa van a dologban. Az volt a baj ezzel a szaggal (leszámítva, hogy kellemetlen volt), hogy nem tudtam megállapítani a forrását. Valahol éreztem, aztán egy lépést megtéve már nem. Hiába szagolgattam körbe a szobát, az Istennek sem tudtam megállapítani, honnan jön. Közben persze baromira hülyén nézhettem ki, ahogy négykézláb kúszva, kitágult orrlyukakkal keresgéltem, beszagolva az ágy alá, az íróasztal alá és egyéb helyekre. A Rolandnak is panaszkodtam, de ú csak legyintett, hogy hallucinálok.

Aztán egy mozizás után hazatérve, a szobába belépve megint erőteljesen megcsapott. Hiába volt már éjfél, nem hagyott nyugodni a szag, meg a forrása. Elvégre ha vendéget fogadok (pl. Redbleket egy cicasimogató partira (amihez előbb ki kellene takarítani)), ő is tutira megérzi, azt' akkor meg is lesz rólam a véleménye. Néhány percnyi kutakodás után kitapasztaltam, merre erősebb, és honnantól gyengül, így hamarosan rábukkantam az inkriminált szőnyegdarabra. Az egyik fotelt félretolva, a szőnyeg sarkát megemelve rögtön tudtam, hogy jó helyen járok, mivel a parkettán egy foltot vettem észre, a visszahajtott szőnyeg alján pedig egy másikat. Korábban volt egy olyan gyanúm, hogy a cicám már próbálgatja a területjelző mirigyét (holott ahhoz még most is fiatal), de ezennel ez az eshetőség kiesett. Vagy pisiről volt szó, vagy hányásról. Mivel eddig egyetlen egyszer kaptam félrepisilésen, abban állapodtam meg magammal, hogy az ecetes-rizses borogatás alkalmával nyalhatott bele az előbbibe, és attól kellett hánynia. Márpedig hányni tutira nem jár az alomba. No, éjfél ide vagy oda, ez nem maradhatott így, ezért nekiláttunk a szőnyegtisztítós kezelésnek, és elég jó eredményeket is értünk el.

Egy darabig semmi probléma nem volt, egészen addig, mígnem megint hasonló szagot éreztem, ezúttal viszont máshol. Megint jött a szagolgatás, de teljesen esélytelen voltam a felderítésére, és mivel napról napra gyengülni látszott, ráadásul nyaralni is elutaztam, annyiban hagytam a dolgot.

Ma este viszont megint erőteljesen megcsapott, és megint késztetést éreztem a forrás felderítésére. Szagolgattam délután, semmi. Szagolgattam kora este, semmi. Szagolgattam késő este, és valahogy megint a fotel mögötti-alatti helynél kötöttem ki. Amikor a szekrény és az üvegasztal közötti bútordarabot elgörgettem, rögtön erősebb is lett a szag. A múltkori helyen felhajtva a szőnyeget, már láttam is, hogy a múltkorinál is nagyobb foltban nedves az alja, és eddigre már abban is biztos lehettem, hogy húgyról van szó. Ahogy megtapogattam, még nedves volt. Mit lehetett tenni, megfogtam a macskámat, szépen odaléptem vele, és durván belenyomtam az orrát a büdös szőnyegdarabba, sűrű 'Mit csináltál?'-ok közepette. Különösebben nem hatotta meg a feddés, mert közben végig dorombolt, de azért remélem, értette a célzást. Ismét elővettem egy lavórt, szőnyegtisztítót öntöttem bele, meg vizet, és amíg a habot gyártottam egy szivaccsal, felhívtam a páromat, hogy közöljem vele, a macskája alternatív almot gyártott magának, hogy ott végezze el a dolgát, ha éppen nincs kedve kimenni.

Két feladat maradt: eltüntetni a foltot és a szagot, valamint megelőzni a hasonló eseteket, mivel ha egy macska valahova odaszokik, újra meg újra oda fog csinálni. Az elsőt a szőnyegtisztító segítségével igyekeztem kivitelezni. A habosra logybált vízzel jó alaposan végigsikáltam egy 20 cm²-es területet, alul, felül. A macsek közben végig ott sündörgött, és a szokásos kíváncsi pofát vágta (ilyenkor megdönti a fejét, és úgy néz), meg dorombolt, pedig hozzá sem értem, csak kommentáltam neki a produkciót. Közben egy másfél méteres szökkenéssel átugrott a fejem fölött, hogy jobban lásson. Miután ezzel megvoltam, jöhetett a megelőzési fázis. Van egy macksa-távol tartó spray-m, azzal jó alaposan befújkodtam a szőnyeg ezen sarkát, bár szerintem egy cseppet sem fog hatni. Eddig sem hatott. Utána fotelt úgy toltam vissza, hogy a lehető legközelebb legyen mind a falhoz, mind pedig a szekrényhez, de a formája miatt így is maradt mellette/mögötte annyi hely, hogy a macsek bemászhasson oda. Ahhoz ugyan már egy batár állat, hogy ugrándozni tudjon a szűk helyen, de neki ez nem probléma, mert ha megfordulni nem is tud, legfeljebb majd kitolat, ahogy szokott. Ezt megelőzendő, a Rolcsi egy használaton kívüli bőr irattáskáját raktam be a fal mellé, hogy a macska tutira ne férjen oda, és ha meglátom, hogy a szekrény melletti részt még használja, majd oda is bepakolok valamit. Még egy óvintézkedést tettem: megnöveltem a használatban levő alom-adagot, hátha eddig azzal volt a baj. Bár a cicám a tejet már nem issza meg, és a vize sem fogy, mégis hatalmas foltokat hugyozik bele az almába alomjába, mégpedig erőszeretettel a kavicstalan részbe. Ekkor aztán ott kis pisa-tavak keletkeznek, az meg már nem tetszik neki. Talán ha több almot szórok be a tálcába, csökken e tavacskák kialakulási esélye, és akkor majd a macsekom is szívesebben végzi a dolgát a rendes helyre. Legalábbis nagyon bízom benne.

Desiré persze rögtön baromira kíváncsi lett, és minden irányból kifürkészte a megváltozott állapotot, de mivel ez az átrendezés valójában csak néhány centinyi változást jelentett, valószínűleg az egészből mindössze annyit fogott fel, hogy a jó kis vizeldéje megszűnt létezni.

De ha keres magának másikat, akkor leverem.