biszex bejegyzései

Szóval ott tartottam, hogy hazamentem a suliból. Erre az estére melegbárban való szórakozás volt eltervezve, mivel már jó ideje nem voltam sehol. Rolcsinak szóltam, hogy csődítse össze a népeket hozzám, de amíg haza nem érek, lehetőleg úgy viselkedjenek a lakásomban, mintha otthon lennék. Mikor hazaértem, még csak egy ismerős érkezett meg, de hamarosan jött a további három ráérő is, akik közül kettőt még nem ismertem. Ők — állítólag — egy hetero párt alkotnak, de a srác teli van ezüsttel, állítása szerint az Alibiben dolgozott évekig, a csaj meg minimum biszex, de inkább leszbikus. Szóval érdekes a helyzet. Kicsit italozgattunk, és előkerült a Békésszentandráson kapott maradék pálinka is, amiből ketten bevállaltunk egy-egy felest, ennek következtében a következő három órában azon elmélkedtem, hogy vajon hányjak-e vagy inkább mégsem. Ilyen kibaszott rossz ízű pálinkát én józanul még nem ittam, részegen viszont mint az üdítőt, így néhány hónap távolságból megértettem, miért voltam én anno olyan szarul (még harmadnap is).

No, irány az Alibi, merthogy Rolival is ott ismerkedtünk meg, meg miért is ne oda. Odalent viszont valami történhetett, mert olyan mennyiségű válogatott nyomorék tűnt fel, hogy az csak na. Ilyen koncentrációban sosem láttam igénytelen embert egy szórakozóhelyen, ráadásul (nem tudom, máshol ez hogy van, de) ez a hely lassan kezd leszbibárrá átlényegülni. Meg is állapítottuk, hogy legközelebb máshova megyünk.

Ahogy ott elvagyunk, kavargunk, iszogatunk, láttam egy srácot, akit tudtam, hogy sokszor láttam már a 'civil' életben is, de hogy hol, azt nem tudtam megmondani. Azóta sem tudom. Meg láttam egy másikat, aki viszont nagyon emlékeztetett arra a srácra, akivel először csókolóztam (6 éve), mielőtt zárójelbe tettem volna az életemben (egy időre) ezt a biszex/meleg dolgot. Később kiderült, hogy tényleg ő volt, és bár én is rengeteget változtam, megismert, de már csak akkor köszönt oda és mutatkozott be, amikor éppen menni akart. Nagyon olyan érzésem volt, mintha direkt belém akart volna rúgni a múltbéli sérelmekért (ezt majd külön megírom). Kicsit el is szaródott a hangulatom, de eleve álmos voltam már, és a párom éppen nagyon jól érezte magát egy másik srác társaságában, akit én is ismerek (meg a melegek közül nagyon sokan, mivel kiszolgáló egy ismert helyen). Ennek ellenére rám tört a féltékenység, főleg, amikor elmondtam Rolcsinak a srácot a múltból, és megjegyzést tett rá. Ezen kicsit felbasztam az agyam, úgyhogy hazáig veszekedtünk, amit még az ágyban is folytattuk elalvásig.

Mondjuk én csak megemlítettem, hogy ha én csinálnám ugyanazt, amit ő csinált (gyakorlatilag semmit), akkor ő már szakítani akarna. Innen indult az egész, és mivel képtelen arra, hogy amit mondok, azt úgy értse, ahogy mondom, általában hamar veszekedés lesz a vége. Mindegy, végül is nem volt komoly a dolog, mert aludtunk rá egyet, aztán elfelejtettük az egészet.

Ma meg megyünk Kaptár 3-at nézni premier előtt, mert nyertem rá két jegyet.

Nem biztos, hogy normál körülmények között a blogomban ezzel a témával foglalkoznék, de Kyan blogjának legutóbbi bejegyzése elindított egy véleménydömpinget, és mivel nem akarok oldalas kommentet írni, inkább itt fejteném ki a nézőpontomat.

Természetesen nem állítom, hogy elfogulatlan lennék, hiszen nagyon is elfogult vagyok, és sértve érzem magam, amikor valaki olyan kijelentést tesz, hogy a biszexek gerinctelenek. Ez túláltalánosítás, és eleve alig bírom elhinni, hogy egy meleg, aki jó eséllyel az egész életét titokban, hazugságban, rosszabb (jobb?) esetben nyíltan ugyan, de megvetésben éli, és éppen ezért elvárja a többségi társadalomtól az ő elfogadását, maga is megvet másokat. Én tudom, hogy akiket folyamatosan kinevetnek, lenéznek vagy gúnyolódnak rajtuk, azoknak szükségük van olyan emberekre, akikhez képest magukat többnek érzik. A melegek esetében lehetnek azok a transzvesztiták, a nagyon nőiesen viselkedő srácok, különböző fétisek hívei — vagy éppen a biszexuálisok. Mert ugye én, aki meleg vagyok, tudom ám, hogy ő is meleg, csak a kis buta még nem tud róla, és mivel én előrébb járok, ezért okosabb is vagyok nála, akkor meg már, szebb, jobb és erkölcsösebb is. Tisztára mint az új világ meghódítóinak az őslakosokkal szemben érzett felsőbbrendűsége.

A biszexualitás megítélése eleve kettős (pont mint ők maguk). A  heteroknak buzik, és nincs olyan fokozat, hogy ők csak 'kicsit melegek, de egyébként olyanok mint mi', a buziknak meg megbízhatatlanok. Két pad között a földre... Márpedig ezt sem lehet feketében, meg fehérben látni. Miért kell elvitatni egy társadalmi csoport létét? Magamat nem akarom példának felhozni, mert az egy vitában nem érv. De én is ismerek olyan embert, aki egyszerűen képes férfibe és nőbe is szerelmes lenni. Olyan elképzelhetetlen ez? Nekem volt egy hosszabb kapcsolatom (tartósnak mondható) egy lánnyal, akit NAGYON szerettem, de elhagyott egy másik fiú kedvéért. Hétköznapi dolog. Aztán találkoztam egy olyan fiúval, akiben meg tudott fogni valami, és most ő a párom. És legközelebb (ha lesz legközelebb) könnyen lehet, hogy megint egy lányt sodor az utamba a sors, és beleszeretek. Nemi vágyat is érzek mindkét nem iránt. Nem vagyok sem meleg, sem hetero. Biszexuális vagyok. Persze erre bárki mondhatja, hogy várjam csak ki a végét, és majd akkor legyek okos.

Egy viszont biztos: sem a barátnőmet, sem a barátomat nem csaltam és nem csalom meg, mert van becsületem, és ez független a nemi beállítódásomtól. Kétségtelen, hogy egy biszex illetőnek kétszer annyi lehetősége van a félrelépésre, de a lehetőség még nem minden. Jellemtelenség is kell hozzá.

És kibaszottul elegem van abból, hogy sehova sem tartozom. Mert a heteroknak — mint mondtam — csak egy buzi vagyok, és volt rá példa, hogy egy leendő barátom amikor megtudta, hogy nem meleg, 'csak' biszex vagyok, rögtön lelépett. Miért vagyok én mindkét oldalon lenézett és megvetett? Az, hogy a heterok megvetnek, oké, ebben semmi meglepő nincs. De olyan emberek milyen alapon szólnak meg, akik maguk is az elfogadásukért küzdenek, és milyen alapon feltételezik rólam látatlanban is, ismeretlenül is, hogy gerinctelen gazember vagyok?

Aki meleg, az tökéletesen tisztában van azzal, milyen felfedezni magában a másságot, milyen elfogadni, és milyen elfogadtatni. Bátorságtól függően vannak, akik mindhárom fázison keresztülmennek. Akkor ezek most gondoljanak bele abba, hogy léteznek a földön olyan emberek, akik hiába mennének végig mindhárom szakaszon, mert az egyik oldalon semmiképpen sem fogják elfogadni őket, és majdnem ugyanolyan meggondolatlan butaságok (esetleg sztereotípiák) miatt, mint a másik oldalon. Sosem érhetsz így révbe.

Persze nem írtam le mindent, amit akartam, és vitatni is lehet az állításaimat, de a célom csak annyi volt mindezzel, hogy bárkit rávegyek arra, hogy gondolkodjon kicsit, mielőtt általánosít.