bloggerek bejegyzései

...de nem tettem, egyrészt mert sosem volt szokásom hivatalos szünetet tartani, másrészt meg, mert ez a kéthetes kihagyás nem egy eldöntött dolog volt, csak így alakult. Jó sok izgalmas és még több unalmas dolog történt ez idő alatt, ezekből mazsolázom most.

Vettem például újabb dinnyéket, amiket továbbra is lelkesen fogyasztok, bár már kezd az idei csömör kialakulni nálam. Kettővel ezelőtt sikerült egy olyat kifogni, ami joggal pályázhat a minden idők legszarabb dinnyéje címre, és természetesen ezzel együtt az idei legrosszabb címet is elnyerte. Ovális volt, csíkos, 2 centi vastag héjjal, tökmag méretű, kőkemény magokkal és a dinnyéére még távolról sem emlékeztető ízzel. A végét kidobtam. Azóta vettem egy sokkal jobbat, és legutóbb egy egész tűrhetőt, ami viszont már 12,4 kg volt, és majd beszartam, mire hazacipeltem (meg a Ricsi is, amikor besegített). Egy hátránya van, hogy valamilyen okból kifolyólag teljesen tönkreteszi az emésztő szervrendszeremet, azaz borzalmasan felfúj, és egy kicsit meg is hajt. Biztos azért, mert néhány órára kénytelen voltam a hűtőn kívül tárolni, egyszer azért, mert nem fért be, tegnap meg azért, mert kénytelen voltam azt leolvasztani.

Ez már elég aktuális volt, lévén a jégtől nem bírtam kinyitni a fagyasztós rész ajtaját, igaz, ez csak akkor derült ki, amikor már eleve nekiláttam az olvasztásnak-takarításnak. Ha egyszer végre lesz annyi pénzem, hogy megfizessek egy takarítónőt, aki egy hónapban 2-3 alkalommal kiganézza a lakásomat, akkor végre ilyenek nem fordulhatnak elő, ahogy az sem, hogy kimondott diszkomfort-érzet kerítsen hatalmába a saját otthonomban. Ez az energia-kedv-idő trió a legszarabb dolog a világon, mert sosem lehet mindegyikből egyformán elég ahhoz, hogy minden fontos és kevésbé fontos dolgomat elvégezhessem. Igaz, ha mindennel készen lennék, úgyis találnék magamnak valamit, amire utóbb aztán megint panaszkodhatnék.

De ha már blogolással (olvasással együtt) mostanában nem 'pocsékoltam' az időmet, legalább a munkámmal haladtam. Nem tudom, mikor kell majd arra a másik munkahelyre is járnom, ahogy azt sem tudom, nekem meddig fog tartani megcsinálni azt, amit eddig másvalaki csinált ott (még nem hívtak), de úgy voltam vele, hogy ha addig mindent elvégzek, amit csak tudok, akkor később a kiesett napokkal együtt sem fogok megszorulni az idővel. Nem is tudom, mikor fordult elő olyan nálam utoljára, hogy a partner délelőtt elhozta a havi anyagát, és délután már készen is voltam vele, persze nem azért, mert határidő volt vagy a véletlen folytán, hanem mert mint könyvelő pók a hálóban, amint megérkezett a munka, már rá is vetettem magam. Így aztán az az állapot is előállt, hogy esztétikai és hónapok óta halogatott apróságokra is futotta az időmből, sőt, elkezdhettem végre előre mutató lépéseket is tenni. Leboltoltam két linkcserét, amiből egy máris viszonzásra talált (a másik - remélem - folyamatban), kivetettem a hálónkat egy újabb leendő partner ügyvédi irodára, Ricsi segítségével szórólapot készítettem, ami már a nyomdában van, és célzottan, a lehető leghatékonyabban lesz kiszórva, megkértem Tigrit, hogy segítsen elhárítani a honlapunk legfontosabb funkciójának működése elé gördülő akadályt (és persze nem leszek hálátlan, ha sikerül neki), és mindezek felett az ecsetemet újra belemártottam a 'szebb jövő' festékbe, már csak neki kell látni a vonásoknak. Kis lépések nekünk, teljesen indifferens mozdulatok az emberiségnek, de az emberiség ebben az esetben le van szarva.

Sajnos egy három hónapja nem fizető ügyfelünkről (pont arról, ahol a Ricsi is dolgozott) is kiderült, hogy többé nem látunk tőle pénzt. Ezzel újabb 150k HUF ragadt be, amiről már lemondhatunk, bár a remény hal meg utoljára (csak előbb még ez a cég). Faszok voltak az első perctől kezdve, ez már akkor is nyilvánvaló volt, a tanácsra meg nem hallgattak eléggé. Amit elértek ezidő alatt, azt is nekünk köszönhetik, de még ezek a tanácsok sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy előbb jussanak egyről a kettőre, minthogy az összes tőkéjüket felélnék. Ahogy az lenni szokott, jött helyettük pótlás nyomban, 1+1, meg egy potenciális ügyfél, ezek azonban nem termelnek annyi bevételt, amennyi az előbbi esetben kiesik. Az egyik cég ugyanis új, frissen indult, a másik meg már évek óta vegetál, sőt, haldoklik, most is csak a ganajból kell kihúzni. Mondjuk azt szeretem, mert a szakma legizgalmasabb feladata a szarból várat építés, és az ügyfél a végén mindig nagyon hálás. Ez a a nő például bír egy másik céget is, amit remélhetőleg szintén nálunk fog parkoltatni, amíg újra életet nem lehel belé. Pici pénz, (szinte) nulla munkáért, akárhogy is nézzük, akinek ez nem derogál, annak megéri. Az új ügyfelek pedig mindig új szeleket hordoznak magukban (á la Medgyessy), akarom mondani újabb picike kis csápocskák, amiket talán sikerül vagy nagyra növeszteni vagy kinyújtani őket a gazdasági élet távolabbi pontjaihoz.

A céges pénzügyeink egyébként továbbra is elég romos állapotban vannak, de valamilyen bravúros módon az orrunkat még mindig a víz fölött tudtuk tartani. Néha ugyan nyelünk egy kicsit, de még mindig nem fulladtunk meg. Az mindenesetre elég valószínűnek látszik, hogy ez most már tényleg az utolsó ilyen ínséges hónap, és akkor most a rendes olvasóim legyenek szívesek lekopogni ezt. HA valamilyen eddig ismeretlen okból kifolyólag nem lép vissza az a bizonyos cég, akinél kihelyezetten fogok könyvelni, ÉS HA a legrenitensebb tartozónk a közeljövőben tényleg kifizet egy egész hónap könyvelési díjat (a már eddig fizetett fél hónap felett), akkor könnyűszerrel éljük túl azt a 2-3 hónapot, ami még hátravan a volt főnökömmel kötött megállapodásból. Jaj, csak tartanánk már ott...

A céges pénzügyek viszonylagos víz felett tartásának ára azonban - többek között az , - hogy a magán pénzügyeim tényleg tragikus állapotokban legyenek. Nem akarok nagyon belemenni, de lassan már csoda kell ahhoz, hogy azt a hónapot túléljem. Az adótartozásom felett közműtartozásom is van (de magán- még nincs, és nem is szeretnék), és nem egészen tudom, miből veszem meg a héten a BKV-bérletet. Lavírozásból jeles, de zátonyok felé közeledem. A UPC egyik csekkjére kilátásban van egy kisebb összeg hétfőn, a kaját megoldom jegyből, és TALÁN fussa arra a bérletre is. Mindezt azután, hogy bizonyos szórakozási lehetőségeket kénytelen voltam lemondani és, hogy gyakorlatilag a napi megélhetésen és csekkeken felül semmire nem költök (ami persze így nem egészen igaz, mert költök, csak éppen rendkívül minimálisat). Két kiutam van ebből a helyzetből, azonban mindkettő - mondhatni - a szerencsén múlik. Az egyik a magánnyugdíjpénztári reálhozamom, amit a zOrbán ellopott végre (harmadik nekifutásra) sikerült megnéznem a mnyp. honlapján. Ez hivatalosan 80407 Ft, de azért még nem költöm el, mert ki tudja, mennyi lesz végül, és most nem az átutalás költségét értem ezalatt. Na, ez rendbe tenne, igaz az adótartozásra akkor sem futná belőle. A másik pedig az a Budapest Bank hitelkártya, amit annyira tukmáltak rám. A szerződés aláírását követően állítólag 5 nap a kipostázás, ennek ellenére három héttel később rám telefonáltak, hogy "Jaj, még a személyi igazolványa érvényességi oldalát faxolja már át", de azóta is eltelt 1,5 hét, és még mindig semmi. Készpénzfelvételre úgysem használnám, mert annak bazi nagy a költsége és a kamata, én meg nem rontani akarok a helyzetemen, hanem túlélni ezeket a hónapokat, de vásárlásra kimondottan kedvező. 50 napig kamatmentes (na, ki számolta ki, hogy kb. pont ennyi idő kell a stabilizálódáshoz?), ráadásul a vásárlások 2%-át még jóvá is írják a számlámon. Szóval most úgy lesem a postaládát, mint anno, amikor egy levelezős szerepjátékkal játszottam, és vártam a levelet, amiben a legutóbbi cselekedeteim eredményét ecsetelték a készítők. De sehol semmi...pontosabban csekk az jön, bazdmeg.

Mindennek ellenére nem kell félteni, hiszen az előre tervezett összejövetelek és programok nem maradtak ki, de a spontán-de-olcsó összejövetelekre is futotta. Múlt hét végén például Nagyvisnyón voltunk egy 10-fős társasággal, és annak ellenére nagyon jól éreztem magam, hogy a szombatom a másnaposságomra tekintettel nem annyira élveztem a létezést. Volt ott sok röhögés, favágás + vízhólyag a tenyéren, tűzrakás és barkács módon életben tartás, paprikás krumpli bográcsban meg sült hús grillezve, TESCO-zás egerben (2x), sok-sok Fütyülős, részegség, közösségi játékok, kínos beismerések a múltból, üvegezés, meztelenül rohangálás bevállalása maroknyi takarással (sajnos egy marék elégnek bizonyul...), hányás, táncikálás (nekem nem), erőteljes másnaposság, Szilvásvárad, pszeudo-kisvasút, Fátyol-vízesés, parkolóhely keresése, étterem keresése, a teljes kiszáradás szélén táncolás, küzdelem az álommal, elalvás egy sötétben bójócskázás minden zaja közepette, iPad + Angry Birds + Fruit Ninja, csocsó és sok maradandó emlék.

Kedden meg mini-blogtali a Kopaszi gátnál, kedvelt bloggerek társaságában. Aki eddig nem ismerte a stílusom, az most megint nagyokat nézhetett, mert elememben voltam, olyankor pedig nagyon övön aluli vagyok, egészen addig, amíg valakit meg nem bántok (pénteken ez sikerült is, ha minden igaz). Rövid volt, de élménydús, csak ne értünk volna olyan sokára haza... Nekem az a hely a világvége.

Hát ilyenek történnek velem, amíg nem blogolok. Amikor blogolok, akkor meg semmi, pontosabban az éhség egyre nagyobb teret hódít el magának a tudatomból, szóval ideje főzni mennem. Ja, és köszönöm az olvasóknak és rajongóknak a leveleket. Igyekszem mielőbb válaszolni rájuk.

Mármint blog-ügyileg.

Magam alatt vagyok, és most nem sok értelmét látom ennek a blogolásnak. A magánéleti, elvileg magamnak írt bejegyzések senkit nem érdekelnek, amit meg a nyilvánosságnak szánok, azzal csak meggyűlöltetem magam. Lassan persona non grata leszek a melegbloggerek között, egy szánalmas kis mitugrász, aki azt hiszi, a Bölcsek Kövének birtokában van.

Az állandó stressz és az időhiány miatt nehezebben viselem az általam butának vélt megnyilvánulásokat, és ilyenkor nincs energiám mosolyogva, finoman rávezetni a kommentelőket állításuk helytelenségére vagy valóságtól elrugaszkodott mivoltára. Szurkálok, igen, és ha beszólnak, én is övön alul ütök. Emiatt hirtelen szánalmas lettem meg szemellenzős, elvakult FIDESZ-es. Szerintem pedig csak annyi a bűnöm, hogy én vállalom az értékrendemet és vállalom, hogy egy konkrét párt szimpatizánsa vagyok. Könnyű azoknak leszánalmasozni, akik semmi mellett nem állnak magukon kívül, viszont minden ellen vannak. Nem örömködtem a választási győzelem okán, nem gúnyolódtam másokon, akikről tudom, hogy nem szimpatizálnak a pártommal, viszont több helyen is kifejtettem, hogy az én életem nem csak a szexualitásomból áll. Némelyeknek ez is bántja a csőrét, de tőlem...egyék meg a melegjogaikat, ha az elég a létezéshez.

Talán nem kellett volna ide-oda kommentelnem, talán megint mosolyogva kellett volna tűrnöm a hülyeséget, talán nem kellett volna megírnom ezt a vitázós bejegyzést, talán eleve csak alsógatyákról meg szopási metódusokról kellene firkálnom, és arról, hány buzit láttam szembe jönni az utcán. Akkor elkerülhetném, hogy a személyiségem és az értékrendem visszatükröződjön az írásaimból, és akkor nem kéne védekeznem meg magyarázkodnom. Legyen ez? Lehet. Vagy ne legyen inkább semmi? A látogatottsági számokból úgy tűnik, azt sem sokan bánnák.

Írni sincs időm (pedig annyi mindent szeretnék), a kommentekre is lassan válaszolok, elmaradok a blogok olvasásával is, szóval most nem érzem úgy, hogy hasznos tagja lennék a bloggerközösségnek, avagy csak férfi menstruációm van. Belecsúsztam egy kellemetlen helyzetbe, elkövettem azt a hibát, ami miatt rám került egy címke, és tartok tőle, most már bármit teszek, mindenki csak a címkét látja majd, akármit is mondok vagy írok.

Így nincs értelme. Lehet, hogy szünetet kéne tartanom...

... ugyan még nincs, de ha huzamosabb ideig úgy folytatnám, ahogy múlt hét pénteken elkezdtem, akkor minden bizonnyal szereznék egyet.

Pénteken munka után ugyanis céges buliba mentünk, a — már nem — főnököm, a könyvvizsgáló, a vezető könyvelő és én. Ugyan az egész cég hivatalos volt a nagy zabálásra, a többiek különféle hivatkozásokkal visszamondták, maradtunk tehát négyen. A Mexikói útnál levő Trófea étteremben voltunk, amiben az a jó, hogy egy fix összeg lefizetése után korlátlanul lehet fogyasztani az önkiszolgáló módon összeszedett ételekből, és 'ingyen' van a sör, bor, pezsgő, kávé, valamint az üdítők. Jó kis hely. Ha nem enni mennék, akkor is érdekes volna számomra ott ücsörögni, mivel számtalan látványos példát találni az emberi kicsinyességre. Szerencsére — előzetes várakozásaim ellenére — fejesek ezúttal nem voltak, és még az alkalmazotti gárdával sem kellett vegyülnünk. Beültünk egy kis boxba, csatlakozott hozzánk a nagyfőnök meg a jobbkeze, aztán elemésztgettünk ott egy másfél órácskát. Ittam egy pohár pezsgőt, meg egy másik pohár bort, de ez még csak a felvezetés volt.

Utána ugyanis rohantam a blogtalálkozóra, ahol már egy kicsit jobban elengedtem magam. Szinte pontosan a meghirdetett időpontban érkeztem meg, és szerencsére ezúttal nem kellett egyedül ücsörögnöm, a szervezőket és a többieket várva. Ott volt már Cube és Captain, Cube párja (?), Matin és Ricsi is (bocs, ha valakit kihagytam). Ledobtam az öltönyt, és mire kikértem magamnak az első Becherovkámat, már jöttek is a többiek, Lost és Földije, Pape, Tigri és Andreas, Pablo, SPF, Assam és sokan mások. Szokás szerint kicsit döcögve indult a beszélgetés, de aztán egészen belelendültünk. Számításaim szerint legalább 7 felest ittam meg közben, de távozásunkkor csak ötöt kellett kifizetnem. Lehet, hogy tényleg csak öt volt? Elbúcsúztunk a rajtunk kívül utolsóként távozó Assamtól, aztán hazabuszoztunk a dermesztő hidegben. Megúsztam másnaposság nélkül.

Szombaton este egy házibuliba voltunk hivatalosak, ahol a tévéből ismerős Beugró című műsor utánzása volt a fő program. Míg összejött a tíz feletti létszám, muszáj voltam alapozni kicsit, hogy ne égjek be a marhulás közben, szóval: bólé + pálinka + Jagermeister, és máris nem számított semmi. A 10 jelenet közül egyszer bankrablót kellett alakítanom, akire közben ráhajtott a (meleg) biztonsági őr, és akinek egy transzvesztita pénztárostól kellett elhappolni a kassza tartalmát, máskor meg egy castingon megjelent travit kellett eljátszanom, akinek miközben a buzibár tulajdonosát kellett meggyőzze kvalitásairól, a konkurens travival is meg kellett küzdenie a szerepért. Külön csavar, hogy első alkalommal csak egyszavas mondatokat mondhattam, másodszorra meg az előre megírt idióta mondatokat kellett beillesztenem a szerepbe. Egy harmadik játékban egy AIDS-teszten megjelent megszeppent buzitól kellett (volna) nővérként vért vennem, folyamatosan változó stílusban (kurvás, együttérző, stb.), persze úgy, hogy közben a másik szereplőnek is váltogatnia kellett a stílusokat. Rég röhögtem annyit, mint ezen az estén, és mivel kevés volt a játék, a végén még egy rögtönzött Mónika Showt is csaptunk, ahol én voltam Maunika. Közben persze erőteljesen becsíptem, de legalább volt, ami hazáig melegen tartott.

Vasárnap kómáztam/tunk, meg eleve délben keltem. A napi program az lett volna, hogy a mai munkahelyi karácsonyozáshoz valami olcsó bóvlit vegyek, és mivel már vagy két hete mondogatom, hogy ki kéne menni a Vörösmarty térre, most láttam elérkezettnek erre az időt. Jó későn értünk ki, ráadásul egész nap nem ettünk szinte semmit, szóval 10 percen belül úgy átfagytam, hogy néhány kézzel készített szappan megvásárlása után már iszkoltam is vissza a metróba, a Ricsi meg utánam. Füstölgött egy kicsit, amiért ennyit készültünk, utaztunk, aztán már vissza is mentünk a lakásba, de megértem. Forralt borral ugyan késleltethettem volna a dolgot, de két nap vedelés után nem akartam megint inni.

Ma úgyis kellett megint, mivel eljött az utolsó munkanap, meg a karácsonyi beszélgetés. A főnököm sütött-főzött, tortát rendelt, mindenki más meg behordta a csetreszeit, ajándék gyanánt. Kisorsoltuk szépen a sok vacakot (ahogy szoktuk), aztán nekiláttunk enni-inni. Megint négy felest erőszakoltak belém (most erőszakolni kellett), de közben kaptam egy mécsestartót töltettel, némi bonbont meg egy könyvet a főnököm jókívánságaival kipingálva. A következő munkanapon már nem lesz főnök, csak üzlettárs. Az utolsó problémás alkalmazott (aki jelenleg gyerekkel van otthon) bejelentette, hogy néha még benéz, de már nemigen jön felénk, és másik munkát is talált magának, szóval ez is spontán megoldódott. A főnök férje sok sikert kívánt nekünk, aztán szépen elszállingóztunk haza.

Hát, nem unatkoztam, de inni most egy darabig nem kéne.

Ma két éves a blogom, juppí!

A számok és a net nyelvén ez a két év 411 bejegyzést, 2212 kommentet, 43000 egyedi látogatást,  170000 'elérést', napi 148, heti 1011, havi 4329 átlag látogatót jelent. A leglátogatottabb hónapban 11649-en néztek felém, a legtöbb napi látogató pedig 453 volt. 

A való életben ebben a két évben sokkal érdekesebb dolgok történtek. Harcias biszexuálisból a biszexualitást mellékesen kezelő ember lettem, megismertem egy csomó új embert, főleg bloggereket, miközben a hetero kapcsolataimat szinte teljesen leépítettem. Magam mögött hagytam 4-5 egyetemi félévet, két születésnapot, elolvastam vagy 40 könyvet, szakítottam a párommal, majd új kapcsolatba kezdtem. Blogtalálkozókon vettem részt, nevettem, sírtam, beszélgettem, és erről mind-mind beszámoltam, így ezek nagy részét ti magatok is olvashattátok. Volt már itt sok vita, filozófia, gondolatmenetek, rengeteg fikázás, negatív vélemény, egy kevés dicséret, idióta versek, hangulatátvívő zenei videók, tréfálkozás, film- és könyvismertetők, 1-2 (elkezdett) sorozat, kíméletlen harc a kettős mérce ellen, más bőrébe bújva a világra tekintés, politizálás, moralizálás és még az ördög ügyvédje is voltam párszor. Parodizáltam más bloggereket, köldök-szépségversenyen vettem részt, láthattátok a számítógép asztalomat, a macskámat, olvashattatok a nyaralásaimról, Prágáról, Krakkóról, a hozzáállásomról számtalan dologgal kapcsolatban. Hogy hány kommentet hagytam szanaszét...az már nyomon követhetetlen, de biztosan százszámra. Sajnos azóta a linkfal 'temető' néven futó részén jól megszaporodtak a nevek, és még nincs is mind ott, akit valaha végigolvastam (pl. Kyan22). Némelyek nem voltak olyan lelkesek vagy kitartóak, mint én, némelyek akkor sokalltak be, amikor hozzám képest már régen blogoltak. Így van ez, tudomásul kell venni a változást (még ha számomra ez sokszor nehezen is megy). Közben részt vettem egy közös melegblog írásában, (ami sajnos már nem olvasható), indítottam egy novellablogot (ami hónapok óta nem frissült),és legutóbb egy fogyasztóvédelmi blogot (amit meg senki nem olvas). Lesz ez még máshogy is.Ja, és ki ne felejtsem, hogy hosszú idő után a blogom sablonja is szép és egyedi lett.

Van, akinek mindez bejött, és vannak olyanok, akik nem bírják a stílusomat, a véleményemet vagy éppen túl hosszúnak találják az írásaimat. Előbbieknek örülök, és utóbbiak is csak azért keserítenek el kissé, mert tényleg igyekszem minden elvárásnak megfelelni, és ez a kudarcomat jelzi. Felnőtt ember vagyok, ezt is tudomásul veszem.

És hogy mi lesz még? Sok-sok bejegyzés, az biztos. Nem tervezem a blogolás szüneteltetését vagy befejezését, hiszen nekem ez örömet okoz, és talán más olyan is akad, aki bánná az elvesztésemet. A bejegyzéseim sűrűsége persze csökkent az utóbbi időben, de azt hiszem, egy idő után ez mindenkinél jellemző tendenciává válik. Eleinte még naponta írtam, aztán egynapos szünetek jöttek, amik az idő múlásával egyre gyakrabban nőttek 2-3 naposakra. Jelenleg a két nap az irányadó nálam, hiszen egy-egy témának van némi kifutási ideje (nem mindenki olvas minden nap blogot, viszont ha már ráblogol az ember az előző bejegyzésre, ugyanezen emberek egy része már nem szól hozzá), ráadásul így a megunás esélye is a felére csökken. Nem szipolyozom ki magam valamilyen íratlan szabályhoz való ragaszkodás miatt. Van egy csomó bejegyzés-tervem, amiket már régóta szeretnék megírni, de eddig nem volt hozzájuk ihletem vagy időm. A paródia-verseny már vagy fél éve volt, de Defalla még mindig talonban van, a meleg skinheadekről sem készítettem még el a beszámolót, szeretnék vicceskedni az ételek a szexben témakörben, és egy abszurd mese is megírásra vár. Az átlagos hétköznapjaimról már félig megírtam a bejegyzést, de azt dobhatom ki, hiszen a szakítás utáni időszak óta jelentősen megváltoztak a mindennapjaim. Más témák is vannak a fejemben (vagy piszkozatként), megint másokról pedig végképp letettem, vagy elévültek. Hajdan például szerettem volna írni egy sorozatot Trianonról és más történelmi témákról, de az olyan bejegyzések, amikhez otthon kell lennem, utána kell olvasnom és/vagy jegyzetelnem kell, mindig kis valószínűséggel készülnek el. Ilyen vagyok. Attól pedig nem félek, hogy valaha is ne tudnék miről írni, hiszen szószátyár vagyok. (Még annyit, hogy a visszamenőleges írásaimat is apránként címkézgetem, illusztrálgatom, a nem működő videókat cserélgetem, hogy aki esetleg kíváncsi azokra is, kicsit igényesebb összhatást kapjon.)

Végül pedig mazsoláznék egy kicsit a 2009-es év keresőkifejezései közül, hiszen ezt a 400. bejegyzésemnél megígértem.

A leggyakoribb keresőkifejezés a skinhead, ami így 1782-szer, rosszul leírva, magyarosan vagy szóösszetételekben összesen kb. 2300-szor szerepel. Mi lesz még itt a közeljövőben? Utána a kutya(579) következik, majd a cigány (330) és a melegblog (274).

Sokan próbálnak nálam információt lelni közismert emberek meleg mivoltával kapcsolatban. Első helyen a Mester Tamás meleg (113) szerepel, de Fábry Sándor vagy Dave Gahan magánéletére is sokan kíváncsiak. Nagyobb csoportot alkotnak még a Dragonlance-könyvekkel kapcsolatos keresőkifejezések is, amik jellemzően könyvcímek vagy a szereplők nevei.Ennek imondottan örülök, hiszen valahol éppen az a célom ezekkel a bejegyzésekkel, hogy akik idetalálnak, azok megkapják a keresett információt. A különféle alsóneműkkel kapcsolatos kifejezések szintén nagyon gyakoriak, pedig ezekről csak egyetlen bejegyzést írtam egyszer (ami máig bazi népszerű)

A melegséggel kapcsolatban van aztán minden, meleg férfiak, Népliget meleg, meleg párkapcsolat, első meleg szex, meleg gay tv, meleg tesztek, meleg partyk, első meleg élmény (sorolhatnám), vagy a durvábbik vonalon a buzik szexelnek, meleg dugás, homo porno, buzik az ágyban, satöbbi. Sőt, még ennél is mocskosabb dolgokkal jönnek ide, legyen az fosás-hányás, gecis Tescos bugyi, öreg picsák, ökölbaszás, cigány pinák, pisis tanga, szellentés alvás közben, és ki tudja, még hány variáció. A bőség zavarában csak innen-onnan kiemeltem egyet.

De az igazi kincsek az egyszeri találatok között vannak (eddig mind legalább 2x szerepelt). Mind a 161 oldalt nem olvasgatom végig (bár lehet, hogy lesz egy két űrkitöltő bejegyzés belőlük, random oldalakkal, ha egyszer ahhoz lesz kedvem), ezért ezekből is csak szemezgetnék.

spermiumnak jót tesz a hideg? (Nem, megdöglik tőle, aztán lehet szájon át lélegeztetni)

serdülö fiuk fasz meretei (vajon a sajátja normalitására volt kíváncsi vagy a kiszemelt korosztályéra?)

gyöngyösön mennyi a cigány lakosság (mire erre választ találsz, máris egy kicsivel több)

összetörte a szívem én meg az orrát (szemet szemért, szívet orrért)

1960-as évek ismerkedési szokásai (egy leendő időutazó klaviatúrájából (vagy csak egy tüzes 70 évest szeretne meghódítani?))

hogyan verjük ki a péniszünket képekkel (javaslom a rajzszöget vagy a gombostűt, meg egy kis érzéstelenítőt hozzá)

a melegek hol hordják a karláncot (a válasz benne van a kérdésben...)

meleg pornó úgy,hogy a másik közbenn pisil (Szűz Mária! Mi közben? Milyen másik?)

pocsék blog (ezt csak a rendszer meghibásodása irányíthatta hozzám)

hogyan hordjuk a péniszünket az alsónadrágban (Kardnak, csajnak, csatnak, fasznak...balra...)

csodálatos vadállatok nyilvános főpróba (segítek: Melegfelvonulás, 2009. szeptember 5., a kordonon kívül)

MILIOMOS MELEG FERFIT KERESEK (a céltudatos ember...rossz helyesírással...kiabálva)

mikor jössz rá hogy meleg vagy (reggel 6-kor, de mindenképpen azután, hogy ilyen keresőkifejezéseket írsz be)

kivagyok-éhezve-faszra (vagyunk így egy páran)

ebihal blog (hát az izgi lehet: "Ma kinőtt a lábam...")

huzatot kaptam mi a teendő (gombold ki, rakd bele a paplanodat, aztán aludj benne (vagy add tovább))

Na jó, hagyjunk máskorra is.

Felkérésnek teszek eleget, bár a kezdeményezést nem tartom a legcélszerűbbnek, mivel mostanában a melegbloggerek között egyre több a repedés, a törésvonal. Már a paródiáknál is megvolt az esélye az alapos sértődéseknek, és ezzel most csak egy újabb kört futunk. Ha sértődés nem is, tüske mindenképpen keletkezhet ebben vagy abban, amin később még haragtartás is épülhet. De talán vagyunk annyira felnőttek, hogy harag helyett mosolyogjunk egyet, és utána úgy éljük tovább az életünket, mintha mi se történt volna.

Szóval itt az én listám.

- Aidan: delegáció
- AvPlaten: alapos
- Captain: pálesz
- Confessor: szakítás
- Christof-m: pincér
- Cody's: bölcselet
- CubeBlog: busz
- Defalla: kotta
- Fors: vörös
- Gus: közösségteremtő
- Iguazu: díva
- Latens: nyelv
- Littleearthquakes: mély
- Lost: fog
- Mexx Fly: Erdély
- nonCredam: TESCO
- Pablo: maci
- Redblek: macska
- Spikey: csillag
- Spring: tánc
- Tigri: pornó
- Treen: kaméleon
- Wiko: érzékeny
- YshuldIBaSaint: humor

...ot írni? Mint azt az első bejegyzésben már említettem, nekem közlési kényszerem van. Akik egy asztalnál ültek velem a mostani blogtalálkozón, azok tapasztalhatták, hogy ha beszélni kell, nincs félnivalóm (leszámítva a szóbeli vizsgákat). Nyomom csak nyomom, bármilyen témában, maximum hülyeségeket mondok. Minden téma érdekel, és mindent tudni akarok. Ráadásul van bennem némi pedagógiai késztetés is: állandóan mindenkit tanítani akarok. Oké, ez nem annyira jó tulajdonság, cserébe viszont rendkívül idegesítő tud lenni. Majdnem annyira mint, hogy imádok magamról beszélni: ÉN mit olvastam, ÉN mit hallottam, VELEM hogy történt, stb. Ez sem túl jó tulajdonság.

Itt viszont senki nem szól közbe, meg vissza sem, nyugodtan kiélhetem magam mindhárom aspektusból. Ha meg valakinek nem tetszik, van egy kis X a jobb felső sarokban, az megoldja a dolgot (vagy kommentben megvitatjuk). A legutóbbi történések tükrében jegyzem még meg, hogy  ez külön egy jó lehetőség elmesélni valaki-bárki-akárki számára az engem foglalkoztató, velem történő dolgokat, tehát még hasznos pszichológiai mellékhatása is van.

...ot olvasni? Amint az előbb is írtam, mindent tudni akarok. Sajnos olyan dolgokat is, amikre semmi esélyem, mint például, hogy a buszon velem szemben ülő valaki-bárki-akárki fejében éppen mi jár. Van-e férje/felesége, vagy esetleg inkább a saját neméhez vonzódik? Mit evett tegnap, és miért éppen azt, milyen alsógatyát hord, milyen filmeket szeret? Nem sorolom. A vadidegenek ott vannak előttem hús-vér valójukban, de ezekre a kérdésekre tőlük nemigen kaphatnék választ. Itt egy csomó ember mindennapjairól, érzéseiről olvashatok, és még a fenti kérdésekre is megkaphatom a feleletet, viszont (legalábbis alapból) nem tudom archoz kötni az olvasottakat.

...találkozón részt venni? Na pont ezért. Itt össze tudom kötni az olvasottakat meg az embert magát. (Úgyhogy szégyellhetitek is magatokat, hogy ilyeneket irkáltok!). Ráadásul átlag feletti szellemi szintű emberekkel tölthetek órákat, meghallgathatom eleddig napvilágot nem látott gondolataikat, beszélhetek nekik arról, amiről a legjobban szeretek (magamról), megehetem a süteményeiket, lerészegedhetek a társaságukban, és a tapasztalatokból kiindulva partnerközvetítés gyanánt is meglehetősen jól funkcionálna az esemény (ha nem volna párom már így is).

Na ezért.