blogolás bejegyzései

Félezer bejegyzés, sok millió karakter, több kötetnyi duma, 3100-nál is több komment, ha számokban akarnám kifejezni az eddig eltelt 2,5 évnyi blogolást.

Ha címszavakban, akkor kultúrmisszió, önkifejezés, oktatási és alkotási vágy kiélése, rinya minden mennyiségben, naplóírás, és a mindig érvényes ars poetica: egy meleg élete éppen olyan, mint bárki másé (na jó, ez így ebben a formában ugye nem...de azért nagyjából).

Azt hiszem, ez a bejegyzésszám a veterán bloggerek sorába emel, ugyanakkor igyekszem magamra ugyanolyan szerényen tekinteni, mint amikor kezdtem. A bejegyzéseim semmivel sem jobbak, mint anno, márpedig azért, mert a legtöbbet fejből írom, ad hoc módon. A témájuk persze zömmel tervezett, de a felépítésük csak nagyon ritkán, ezek eredője pedig mindennél jobban tükrözi a gondolkodásomat, mindennél jobban visszaad...engem.

Büszke vagyok arra, hogy a tartalom kitöltéséhez nincs szükségem Youtube-videókat berakni egymagukban (nem mintha azoknak nem lenne létjogosultsága, de hát én igénylem a mennyiséget), büszke vagyok arra, hogy a bejegyzéseim nagyon sok mindenről szólnak, és büszke vagyok arra, hogy érzésem szerint az írásaimmal valóban bebizonyítom, hogy egy meleg élete nem csak a pasizásról és magáról a meleg életről szólhat. Nem vagyok viszont büszke a sok esetben kioktató hangvételű kommentjeimre, hogy későn válaszolgatok a hozzászólásokra, hogy sokkal kevesebb — szerintem — említésre méltó dologról írok, mint szeretnék, és hogy mostanában már azt is csak 3-4 naponta.

Nemrég még az abbahagyáson agyaltam (immár második alkalommal), most ünneplek, holnaptól pedig minden megy a régiben. Még egy csomó eseményt nem ecseteltem, még egy csomó (eltervezett) témát nem boncolgattam, még annyi minden fog velem történni a jövőben, amit érdemes lehet rögzíteni magamnak, és természetesen nektek, olvasóknak.

Az eltelt időben rengeteget kaptam ettől a blogtól, a blogolástól: megismertem más melegek helyzetét, hogy objektívebben értékelhessem a sajátomat, helyre tettem magamban bizonyos dolgokat, a kommentek hatására a lényem is alakult, kiéltem számtalan igényemet, rátaláltam a (mostani) páromra és ami az egyik legfontosabb, igazi barátokra leltem. Remélem, nemcsak elvettem a világtól, hanem adnom is sikerült.

Ha ez a blog többé nem lenne, biztosan nagy űr lenne utána az életemben, és csak remélhetem, hogy egy kicsit másoknak is hiányozna.