blogstatisztika bejegyzései

Kicsit öncélú, és valószínűleg élvezhetetlen lesz a mai bejegyzés, de mint arra tegnap már utaltam, ma van szerény kis blogom első születésnapja. Ha 2008. nem szökőév volna, akkor már a második évben lennék, de így még nem.

Amikor 368-369 napja unalmas perceim egyikében beírtam az explorer keresősávjába a "melegblog" kifejezést, a rendszer az elsők között dobta ki Kyan blogját. Szerencsére ezt kezdtem el olvasni (és nem másikat), és annyira elmélyültem benne, hogy csak az álmosság volt képes egy kis szünetet erőltetni rám. Már valami hajnal fél 4 lehetett, amikor aludni tértem. Másnap persze ott folytattam, ahol előzőleg abbahagytam, aztán kisvártatva a végéhez is értem. Nagyon nagy hatással volt rám, amit ott olvastam. Kyan azóta sajnos elhagyta köreinket, de a kezdeti sikeren felbuzdulva újabb blogokat kerestem, és azokkal folytattam az olvasást. Nem telt bele két nap, amikor felmerült bennem a gondolat, hogy akár én is elkezdhetném írni a sajátomat, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Túl nagy reményeket nem fűztem az egészhez, mivel — ismerve magamat — tudtam, hogy nálam minden csoda 3 napig tart. És lőn, már egy év eltelt, de a lendületem még mindig a régi (és most tekintsünk el a tegnapi gondolati botlástól).

Kezdetben olyan naplónak szántam, amit megmutatok 'a valakinek' is, de aztán ahogy egyre nőtt a napi látogatók száma, egyre többen és többet kommenteltek, elkezdtem egyfajta küldetésnek is tekinteni. Szerintem mással is így van ez. Először magának ír az ember, aztán már a 'mindenkinek' (is). Így a kezdeti, a mindennapokkal, szánalmas kis életemmel foglalkozó, unalmas bejegyzések közé egyre több olyan került, ami a világ dolgaival, a gondolataimmal foglalkozik. Mert idő közben rájöttem, hogy akár missziót is teljesíthetek. Elvégre — akárcsak mindenki más — én is egy megismételhetetlen, pótolhatatlan csoda vagyok, egy egyedi létező, aki ráadásul egy csomó világ határán táncol. Biszexuálisnak születtem, tehát nőket is szerethetek és férfiakat is. Otthonom a heterók világa, és a melegeké is, a liberalizmus szolgálná a létem, mégis konzervatív vagyok. Egy évtizede a gazdaság, a pénzügyek töltök ki a munkaidőmet, engem mégis a társadalomtudományok érdekelnek, egyszerre vagyok tehát reál és humán érdeklődésű. A családom egyik fele balos, a másik jobbos. Minden ember tartozik valahova, én viszont egyszerre tartozom egymást elvileg kizáró csoportokhoz.

Az emberek kategorizálnak, tipizálnak, amikor a mindennapjaikat élik. És én azt látom, hogy a szociológusok pfujolnak a gazdasági emberekre, a gazdaságiak nem értik, mi haszna a szociológiának, a jobboldaliak kommunistáznak, a baloldaliak fasisztáznak, a heterók buziznak, a melegek pedig lekicsinylően tekintenek a heterókra. És akkor itt vagyok én, aki talán megmutathatja a többieknek, hogy az általánosításuk helytelen, hiszen én is egy teljesen átlagos ember vagyok, és mégis mennyire ellentmondásos személyiség. Hogy én is cimkézek, meg általánosítok? Persze, azokat, akikről kevés ismerettel rendelkezem. A blogomon keresztül viszont engem már eddig is alaposan ki lehetett ismerni, ezért bízhatok abban, hogy ha valaki egy keresőkifejezés nyomán idetéved, akkor nemcsak azt találja, amit keresett, de még a szeme is tágra nyílik, hogy 'igeeeen? ilyen is van?". Ez tehát az elsődleges célom, az árkok temetgetése, de nem elhanyagolható szándék az exhibicionizusom kielégítése, a szórakoztatás, a naplóírás, és az izgalmas, új egyéniségek megismerése sem. Na meg aztán olyan igényeimet is kielégíthetem, amiket — sajnos — a magánéletemben nemigen tudok, mint például a fontos dolgokról folytatott diskurzus, az emelkedett témájú vita, a mesélési, alkotási lehetőség és a megbecsülés iránti vágy. Ezeket mind teljesíthetem a blogolással, és még az sem érdekel, ha emiatt a párom folyamatosan pöröl, és a többi bloggerre úgy tekint, mint a véres rongyra. Sokat veszekedtünk már emiatt.

Az utóbbi egy évben tehát sokat írtam magamról, beszámoltam 2,5 vizsgaidőszakról, a munkahelyemről, meg az ottani dolgokról, a macskámról, a kondizásomról (az első perctől kezdve), a páromról (persze csak mérsékelten) vagy a mindennapjaimról. De megismerhettétek a gondolataimat, néhány emlékemet, hogy milyen magasabb rendű eszmékből vezetem le a világ bármely jelenségéről alkotott véleményemet. Sokat viccelődtem, de néha komoly is tudtam lenni.

Ez alatt az egy év alatt megismertem egy csomó jó fej embert, akikkel élőben is szívesen találkoznék, vagy ha már találkoztunk, szívesen töltenék velük több időt, mint afféle haverokkal. Köztük biztosan jól érezném magam. Bízom benne, hogy mások is így éreznek irántam, és nem sértettem meg túl sok embert (bár sajnos némelyek kommentjeinek látványos elmaradása arra enged következtetni, hogy elegük lett belőlem és a lényemből).

Egy kis statisztika:

Ez a 244. bejegyzésem, ami azt jelenti, hogy heti 4-5 írást tettem közzé. Ez talán azt is jelenti, hogy megbízható blogger vagyok, akinek az oldalára tévedve inkább találni friss bejegyzést, mint másoknál. Itt szinte mindig fogadja valami új az olvasót. Ezen bejegyzések általában tartalmasak, de legalábbis terjengősek, ami viszont már nem mindig előnyös.

A 244 bejegyzésre 752 komment jutott, ráadásul az utóbbi időben már alig van olyan írásom, ami az átlag alatti mennyiségű kommentet kapna. Ez nagyon jól esik, de hiszen a sok megjegyzést minden blogger szereti. Ez jelenti azt, hogy nem unalmas dolgokról ír. A hasznosságot pedig csak a keresőkifejezések egyre szaporodó száma jelenti, tehát egy naiv kis fiura a keresőjébe pötyögve egyre nagyobb valószínűséggel talál rám, és remélhetőleg választ is kap nálam a kutatott dologra (vagy legalább közelebb kerül). A 2865 keresés között azonban nyilván egy csomó olyan is van, aki potyára jött ide, mint például az, aki "kifordított pina", "fasz és picsa egybe basz", "smegma blog", "fityma pattanások" vagy "gecis bugyit nyalok" kifejezésekkel kapcsolatban érdeklődött volna — hogy csak egy párat említsek, találomra.

És akkor hogyan tovább? Amíg a látogatók száma szaporodik vagy legalább stagnál, és nem jön közbe valamilyen vis maior, addig biztosan lesznek új bejegyzések. Egy csomó mindent ki szeretnék még magamból írni, az ötleteim is szaporodnak, meg a mindennapokban is történnek olyan dolgok, amiket majd beszámolásra érdemesnek fogok tartani. Szeretném még megoldani, hogy működőképes állapotba biggyesszem a bejegyzések mögé a főoldalra ajánlás lehetőségét, amit egyszer már megpróbáltam, de akkor nem működött. Sajnos nem értek az ilyesmihez, pedig lassan ideje volna egy kis egyedi színt is vinni a megjelenésbe a gyári sablon helyett. Talán találok olyan megbízható embert, aki segíteni tud legalább egy egyedi fejléc megszerkesztésében, addig viszont minden marad a régiben. (A blogom ajándéka pedig néhány illusztráció, amikkel a régebbi bejegyzéseimet szeretném színesíteni.)