bocsánat bejegyzései

...akik tegnap reggel óta hiába kattintanak a blogomra blogtalis hírekre, nagy beszámolóra éhesen, és mégsem találnak itt semmi újat (amire számítottak, azt meg végképp nem). Ígérem, nem mulasztom el megírni a beszámolót, de ma erre képtelen vagyok. Rendkívül izgalmas és legalább ennyire fárasztó 3 napon vagyok túl, és ez mind fizikailag, mind szellemileg megterhelt, bár nyugodtan állíthatom, hogy a mai nappal együtt komoly érzelmi kihívásokkal is szembesülnöm kellett.

A blogtaliról éjjel 1-re értem haza, és másnap 4:23-kor ébredtem. 14 órát voltam talpon, felelősségteljes, komoly figyelmet és türelmet igénylő feladatot végezve, és ha korábban abszolúte kipihentem volna magam, 8 óra alvás akkor sem lett volna elég, hogy semlegesítsem ezt az iszonyú fáradtságot. Szóval most ingerült, kimerült, érzékeny és álmos vagyok, és persze még ezeket a sorokat is nehezemre esik megfogalmazni, ezért most nem vágok bele a hétvégéről szóló — hogy ne legyen annyira irdatlan hosszú, két részesre tervezett —  beszámolóba. De türelem, mert lesz itt állatorvosos tortúra, lesz Aidan, lesz Cube, lesz Terminator: Salvation, konfliktus a moziban, blogtalálkozó, éjjeli buszozás, hajnali kelés, kávé okozta hasmars kis számú zsebkendővel és némi poltikai kinyilatkoztatás is, bár utóbbi nyilván csak kevesek örömére. Cserébe — úgy néz ki — a még mindig tudatlanok számára az is kiderül, ki az az ember, akit újabban a páromként emlegetek.

Elnézést kérek aztán azoktól is, akiknek a mai nap folyamán sértő, kioktató vagy lekicsinylő tartalmú/hangzású kommenteket írtam, ha volt egyáltalán ilyen. Én egyiket sem ilyennek szántam, de ki tudja, ki hogy interpretálja az 'elhangzottakat', és milyen reakciók, érzések kelnek egyesekben a szavaimat olvasva. Mint említettem, nagyon fáradt vagyok, és ezzel együtt ingerült és türelmetlen is, és ilyenkor kicsit elefánt vagyok a porcelánboltban (egyesek szerint mindig). A délelőttöm — a munka mellett — azzal töltöttem el, hogy bepótoltam a blogolvasás terén felhalmozódott lemaradásomat, és más oldalakon is mászkáltam, a tegnapi választással kapcsolatos véleményekre vadászva. Mire a sokadik véleményt és kommentet elolvastam, megfogalmazódott bennem a vágy, hogy kiszaladjak egy közeli fás területre, és a világba ordítsam, hogy "Minek foglalkozik politikával, aki ennyire nem ért hozzá?". Véleménye persze mindenkinek lehet, de annyi sületlenséget sikerül összehordania egyeseknek, hogy az elképesztő, és a hülyeséget mindig nehezen toleráltam. Ma különösen. A bloggerek szerencsére alapvetően intelligensebb és tájékozottabb emberek, mint az átlag netezők, de azért itt is akad egy-két tévedés, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Így születtek az emlegetett mai kommentjeim. Én sem vagyok persze tévedhetetlen, de mivel

1. rég óta érdeklődöm a politika iránt, és nehezen felejtek,

2. tényleges politikai tevékenységet végzek,

3. (remélhetőleg) hamarosan hivatalosan is társadalomtudós leszek, ami egyben a megfelelő mennyiségű polikia, gazdasági, demográfiai és egyéb, a társadalommal kapcsolatos tudást is jelenti

4. napi 2-3 órát foglalkozom a fent emlegetett témákkal

ezért ki merem jelenteni, hogy ha valamihez, akkor ehhez értek. Nem szokásom — komolyan — ajnározni magam, sőt, leggyakrabban lúzernek tekintem és titulálom magam, de ebből nem engedek, és ez az, ami miatt veszem a bátorságot, és kioktatok másokat.

Na mindegy, csak annyit akartam, hogy bárkinél írtam bármit is, senkit nem akartam megsérteni. 

Végül elnézést kérek azoktól is, akiket a blogtalin esetlegesen megbántottam. Van egy olyan rossz szokásom, hogy ha valakit 5 perce ismerek, és szimpatikus az illető, máris úgy tekintek rá, mintha évek óta cimborák lennénk. Ilyen értelemben semmi nem tart vissza, hogy szúrkálódó beszólásokat eresszek meg, de mivel ez a hozzáállás nem feltétlenül kölcsönös, könnyen lehet, hogy a vicc a másiknak még nem vicc, hanem bunkóság. Szóval bocs a 'korelnök'-ért, a szellemi szintekre tett megjegyzésekért és egyéb csúfolódásokért — ha voltak egyáltalán ilyenek.

Most pedig hazamegyek, hogy pihenjek végre egy kicsit mossak, szúnyoghálót cseréljek az ablakon, otthoni munkákkal is haladjak és persze, hogy ápoltassam kicsit egy ma kapott SMS miatt (is) megsérült lelkemet.