bolha bejegyzései

A tegnapi fürdés szemmel láthatóan nem hozott átütő eredményt, mivel Desiré kurkászása során megint találtam bolhát. Persze nem is gondoltam, hogy egy fürdetés majd parazitátlanítja.

Ma tehát jött a második felvonás, a bolhanyakörv. Ezt még tegnap vettem a samponnal együtt, de a boltos javaslatára csak ma tettem a macsek nyakába. Teljesen nyugodtan tűrte, és az átható citromillat sem zavarta láthatóan. Kicsit rugdalta a nyakát, de egyébként szemmel láthatóan nem zavarta. A kilógó csonkot rövidre vágtam, a hurkot pedig úgy húztam meg, hogy még véletlenül se szorítsa a nyakát, de azért ne jöjjön le könnyen, ha mégis nekilátna letúrni. Szépen megvacsoráztunk, aztán elmentem fürödni, a macsekot pedig engedtem a kád szélén szambázni, hadd szokja a víz közelségét. Azért már tudta, miről van szó, és egy pillanatig azt is hihette, hogy újabb fürdőzés következik, mivel a kád széle felé emelve egy hangos nyávogást eresztett meg. Azért a kíváncsisága erősebbnek bizonyult a félelménél.

Fürdés után folytattam a házidogám pötyögését, amikor is iszonyú nyávogásra lettem figyelmes. Az addig békésen flangáló Desiré hirtelen megőrült, és mint akit nyúznak, vagy mint akit megmérgeztek, úgy dobálta magát. Nyávogott, vernyogott, karmolta a világot, és testi épségével nem törődve dobálta magát neki mindennek. Rettentően ijesztő volt. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, a macska pedig közben egy pillanatra sem hagyta abba a vonaglást. Én ilyet még nem tapasztaltam. Odamentem hozzá, hogy leszedjem a nyakából a bolhanyakörvet, mert biztos voltam benne, hogy azzal van valami. Amikor megfogtam, szanaszét karmolt, de hiszen magára sem vigyázott, rám miért lett volna tekintettel? Néhány nyugtató szó lecsitította egy pár pillanatra, én meg addig igyekeztem kioldani azt a szart, de mivel sokáig tököltem, a macska újabb vonaglásba és nyivákolásba kezdett. Egy szökellés során hangos koppanással fejelt neki az asztal aljának, meg minden másnak is. Azt hittem, menten kiszenved, és közben az ijedtségtől a sírás kerülgetett. Szólongattam, mire egy kicsit megint lenyugodott, így pusztán erővel sikerült letépnem a nyakörvét.

Rögtön semmi baj nem volt. Mintha egy perccel korábban még nem akart volna ott helyben kimúlni. Nyilván valahogy megnyalta, beleharapott, vagy a csonk megszúrta a szemét, és csípni kezdte azt. Nem hinném, hogy pusztán az idegen tárgy váltott ki belőle ilyen eszelős reakciót. Bár gyanús, hogy aztán hamar lenyugodott.

Én viszont most úgy reszketek, mint tegnap ő, és kezdek kétségbe esni. Mi a szart csináljak? Holnap elmegyek a munkahelyem melletti állatorvoshoz, mert bár Redblek javasolt egy szert, hozzátette azt is, hogy anno majdnem kinyírták vele a macsekot, és azt hiszem, tegnap a pet shopos is erre figyelmeztetett engem. Újabb fürdés-traumának sem tenném ki ilyen rövid időn belül, de az a tudat is nyugtalanít, hogy azok a kis férgek folyamatosan a vérét szívják.

Ha létezik ICP (Nemzetközi Macska Rendőrség), akkor minden bizonnyal most felvettek a különösen veszélyes macskaellenes terroristák listájára. Mentségemre váljék, hogy mindent Desiré testi épségének és általános közérzetének javítása érdekében tettem. Bolhás ugyanis a kis nyavalyás.

 

Kicsivel a megérkezése után, máris feltűnt, hogy gyakran rugdossa a nyakát. Rolcsi feltette a költői kérdést, hogy vajon nem bolhás-e a macsek, de én csitítottam, hogy 'Á, csak vakaródzik'. A következő fázis egy-egy furcsa, sötét dolog megpillantása volt a fehér szőrzetben, de még ezt is elütöttük azzal, hogy biztosan csak valami kosz. Különben sem bámulhattuk sokáig, mivel egy energiával teli macskáról van szó. A harmadik fázisban szinte biztosak voltunk abban, hogy alkalmanként bolhát láttunk, mire elkezdtük túrni a szőrét — ameddig engedte. Ma pedig felhívott a Roland, hogy vegyek valami irtószert, mert reggel egyértelműen látta a kis élősködőket. Na bumm. Még ez is.

 

Ebédidőben kiszaladtam a sarki állateledel boltba, ahol a sor végigállása után bolhairtót kértem. A boltos elsőre egy jó drága, ámde hatékony szert ajánlott, ami garantáltan és gyorsan végzi a dolgát, azonban némi beszélgetést követően kiderült, hogy 1 kg alatti macseknál nem szabad használni. Maradt a sampon és a nyakörv, lehetőleg egyszerre a kettő.

Mivel biztos voltam benne, hogy egyedül esélytelen leszek a fürdetést kivitelezni, gondoltam, megvárom a holnapot, amikor majd Roland is segíteni tud. Viszont némi szőrtúrás után én is felfedeztem több ocsmány kis férget, ami miatt addig nyugtalanított a dolog, hogy végül átöltöztem vizezhető ruhába, lecsatoltam az órámat, majd langyos vizet engedtem a kádba. Megmarkoltam a macsekot, majd elindultam a fürdőszoba felé.

Amikor a vízbe tettem, semmi reakció nem volt, talán azért, mert eddig már kétszer is sikeresen belezuhant egy kádnyi vízbe (másodszorra ráadásul visszaeső tendenciát is mutatott). Első alkalommal keserves nyávogás volt a reakció, de másodszorra már csak rezignáltan vette tudomásul, hogy a következő fél órát nyalogatással kell majd töltenie. Jól indultunk tehát. Bevizeztem nyakig, majd jöhetett a sampon. Továbbra is csak megszeppenve bámult, én pedig minden ilyen ajándék másodpercet testének dörzsölésével töltöttem ki. Amikor a sampon leöblítése következett, már beindult az egyszemélyes nyávogó kórus, amit lágy hangú nyugtatással igyekeztem tompítani. A sampon használati utasítása szerint ügyelni kell, hogy a cucc ne menjen a macska szájába vagy szemébe, ezért egyrészt a fejét érintetlenül hagytam, másrészt igyekeztem minél alaposabban leöblíteni. Mikor kiemeltem, csak akkor jött rá a menekülési vágy. Megpróbáltam egy törölközőbe csavarni, de nem engedte, viszont mindenáron le akart ugrani, amit heves küzdelem árán sem tudtam megakadályozni. Macskám hangos toccsanással landolt a padlón, majd a szobába menekült. Közben beverte a fejét a mosógép felhajtott ajtajába (bár lehet, hogy nem), én pedig egy mélyenszántó karmolással lettem gazdagabb.

A szobában jött a törölgetési fázis, amit viszont már sokkal kisebb hatékonysággal tudtam kivitelezni, mivel Desiré nem nagyon engedte. Közben annyira meg volt szeppenve, és annyira reszketett, hogy majdnem elsírtam magam a látványtól. Újra és újra rávetettem magam egy törölközővel, így lassanként azért sikerült viszonylag szárazra törölnöm. Reszkető macskám a szoba különböző pontjain állt neki önnön teste nyalogatásának, míg végül az ölemben kötött ki. Kicsit féltem, hogy most egy életre elástam magam a szemében, de hosszas traumatikus didergés után végül elaludt az ölemben.

Most pedig úgy szaladgál, mintha mi sem történt volna, szóval remélhetőleg szent a béke. A bolhák meg — remélem — megdöglenek.