bolt bejegyzései

Mostanában mintha kissé fogyasztóvédelmis hangulatban lennék, de talán van (lesz) némi haszna. Most is egy ilyen bejegyzés következik, hiszen a napi reggeli- és ebédszerzési körutakon számtalan  visszássággal találkozom, amiket nem tudok szó nélkül hagyni.

Mivel a Róna utcához közel eső CBA üzletbe már nem járok, kénytelen vagyok a Bosnyák térre menni, ahol némileg konszolidáltabb a helyzet. A pénztárosok ugyan itt sem sokkal jobbak, a sorok közt sem több a hely, az árak sem kisebbek, de legalább nagyobb a választék. A vásárlók meg olyanok, amilyenek. Tegnap például a húspultnál állva egyetlen vevő előzött csak meg. Ez viszont 10 dekánként vásárolta fel szinte a teljes kínálatot. Ebből is kért egy keveset meg abból is, sajtot is vett, az éppen beálló pultos meg mindennél megkérdezte, hogy "melyikből?". Hát persze honnan tudná a vevő, milyenek vannak, ezért visszakérdezés után nekem is végig kellett hallgatnom, hogy "van akciós 999-ért, ilyen 1299-ért meg olyan 1599-ért", aztán végig kellett várnom a szeletelést és a csomagolást is. Mire sorra kerültem, már demonstratíve letettem a kosaram, mint aki lemondott mindennemű vásárlásról, aztán persze én is megkaptam a "melyikből?" kérdést, amikor pulykamell sonkát kértem. Külön öröm, hogy 15 deka helyett csak 10-et kaptam, de már nem mertem megszólalni, nehogy még tovább tartson az aktus. A pénztárhoz érve pedig na pont ki állt előttem...?

Mielőtt elfelejteném, már előre kapnak egy jó pontot is, mivel a nejlonzacskókat papírra cserélték, amin ugyan sokan morgolódnak, de azért mégis környezetbarátabb ez az eljárás. Csak azt nem értem, a zöldség-gyümölcs 'részlegnél' mi értelme volt a nejlonokat műanyag krumplihálókra cserélni? Ez mennyivel jobb?

Na, de most nem is ez a téma, hanem az a két jelenség, amiről kutyafuttában már eddig is írtam, és a közös jellemzőjük, hogy mindkettő a mi átverésünkről szól. Mármint a vevőkéről. Mindkettő folytatólagos, de kis odafigyeléssel (esetleg szóvá tétellel) elkerülhető a blama, csak viselkedjünk tudatos vásárlókként. 

Ma ugyanebben a CBA-ban vásárolva a tejes-vajas hűtőnél ácsorogva elmélkedtem azon, mit is vegyek az ebédem mellé kiegészítőnek. Ez mindennapos probléma. Ez a kefír legyen vagy inkább az? Esetleg natúr joghurtot vegyek, de akkor abból melyiket? Ekkor akadt meg a szemem egy Milli vaníliás krémtúrón, amit 119 forintért vesztegetnek. Ez az a régi fajta krémtúró, amire még ovis koromból emlékszem. Megfogtam, megforgattam, és miközben azon elmélkedtem, hogy vajon megengedhetek-e magamnak ilyen bűnözést, megláttam, hogy van belőle XXL-es méret is. Gyorsan lecsaptam rá, de mielőtt a kosaramba tettem volna, ezt is megforgattam. Az ára 289 forint, a tartalma padig 180 gramm. És itt az átverés, mivel a másiké meg 100 gramm. Tehát 80%-kal többet 143%-kal többért kapok meg, ha egyben veszem, magyarul két hagyományos kiszerelés vásárlása esetén még mindig beljebb vagyok 51 Ft-tal. 

Ez nem egyedi jelenség, és nem állítom, hogy az üzlet gazembersége. Köztudott, hogy a TESCO-ban 5x1 liter étolaj kevesebbe kerül, mint 1x5 liter (legalább is sokáig így volt), de korábban már ecseteltem az is, miként lesz néhány hét vagy hónap leforgása alatt egy termék ára sokkal magasabb (20% ingyen, egyet fizet-kettőt kap, aztán már a szimpla kerül annyiba, mint addig a dupla, stb.). Ha azonban kis fejszámolást végzünk vagy pusztán megnézzük a mennyiségeket, könnyen elkerülhetjük az átverést.

Még az Orbán-kormány hozott anno egy törvényt, miszerint az üzletekben a termékek árát ki kell írni SI-egységre számított áron IS. Akkor persze jött a sírás, hogy nyomban tönkre megy az összes bolt, meg szokásos gúnyhadjárat is, bár azt el kell ismerni, hogy a literre számított parfümök ára valóban irreálisnak tűnik. De a célt tökéletesen elérték ezzel: a naiv vásárló pontos képet kap arról, hogy mi mennyibe kerül. Még egy tudatos vásárló is gondba kerülhet, ha a sok becsapásra alkalmas reklámfeliratot és megjelölést is át akarja hidalni, és úgy megállapítani, hogyan járhat jobban. Vásárláskor persze nem pusztán az ár-minőség-mennyiség trió lehet releváns, hiszen valakiknek szinte csak az ár számít (lévén nem engedhetik meg maguknak a drágábbat), másnak pedig hiába érné meg jobban a nagyobb kiszerelés, ha azt egyszerűen nem tudja elhasználni. Ilyenkor sajnos kénytelen beérni a rosszabb aránnyal, mivel a legtöbb termék ára a bikinibugyik módjára alakul: minél kevesebb benne az anyag, annál drágább. Az érdek azonban közös: ne hagyjuk magunkat becsapni.

A másik dolog. Néhány hete az Újpest-központnál található Match-üzletben vásároltam, és tejfölt akartam venni. Bevallom, nekem sem jut mindig eszembe, hogy gondosan végigolvassam a venni kívánt termék összes paraméterét, de akkor azért alaposabban megforgattam. És jé, hát annak szavatossága bizony akkor már 3 napja lejárt. A többi tejfölé nem, de ezé az egyé igen, ráadásul gondosan a legelső sorba tették, hogy biztosan elfogyjon. Minő aljasság. Mérgezzük a polgárokat néhány forintért? Jól bepipultam, és felmerült bennem a gondolat, hogy ott helyben izomból földhöz vágom, hogy aztán a vélhetőelg odanyargaló biztonsági őrnek ártatlan képpel mondhassam, hogy "sajnos leejtettem". Ezt nyilván nem hitte volna el, ezért összeszedés közben naivan vettem volna észre, hogy "jé, hát ez egyébként is lejárt vagy három napja", így nem tudott volna mit tenni. Végül azonban mégsem tettem meg, mert egyrészt nem akartam volna nyakig tejfölöslenni, másrészt elég gyakran vásárolok náluk, és nem lett volna jó, ha megjegyeznek maguknak. A tejfölt azért nem hagytam ott, hanem a pénztárnál leadtam, bár nem tettem zsebre a pénztáros pillantását. 

A lényeg: lépten-nyomon megpróbálnak minket átverni. Ez az egész ország erről szól. A kevésbé arcátlanok csak kicsit, a nagyon arcátlanok viszont akár egészségkárosító élelmiszert is lelkifurdalás nélkül eladnak nekünk... HA nem figyelünk oda. Ez ellen sokat nem tehetünk, de az a kicsi is elég, hogy legalább magunkat megmentsük, nézzük meg, mit veszünk!

Kicsiny hazánkban sajnos sok dolog még a rendszerváltás után 20 évvel is úgy működik, mintha ez az ominózus aktus sosem történt volna meg. A politikát most hagyjuk, maradjunk csak a pénzköltésre alkalmas tényezőknél, mint amilyen az ipar, a mezőgazdaság vagy a szolgáltatási szektor. Minden nap szembesülhetünk azzal, miként próbálnak meg eladni nekünk dioxinos, melaminos, aflatoxinos, romlott, néha már rothadó ételeket, mérgező festékkel bevont gyerekjátékot, balesetveszélyes elektromos készülékeket, de nem csak a kézzel fogható termékek terén fordulnak elő visszásságok. Sokszor túlszámláznak a vendéglátóipari egységekben, ottfelejtenek minket külföldön, vagy éppen elfelejtik, hogy mi vagyunk a vevők, és ők azért vannak, hogy kiszolgáljanak bennünket. Tehetik, mert az élelmiszerbiztonsági, fogyasztóvédelmi szervek nem (sem) működnek megfelelően, a legtöbb magyar ember pedig egyáltalán nem viselkedik tudatos fogyasztóként. Nyilván ennek számos oka van (köztük az egyre nagyobb nyomor), de akik még megválaszthatjuk, mit eszünk, mit veszünk, próbáljunk meg a magunk és a mások kárából tanulni, és figyelmeztessük a környezetünkben élőket is, hátha ezzel is elérünk valamilyen pozitív változást. Most — a múltkori bejegyzésemhez hasonlóan — ismét lándzsát török egy jelenség felett, ez a jelenség azonban ezúttal nem egy termék, hanem egy vegyesbolt.

A Róna utcai 7-es megállóval szemben található CBA-üzlet, vagy inkább CBA-lyuk lesz terítéken, ami egy sarki szolárium és egy helyesírási hibákkal teletűzdelt reklámokkal (pl. dohányárú) borított trafik között található. Egyáltalán nem nevezhető nagy üzletnek, mivel néhány vidéki garázsbolt is nagyobb nála, de hát ennyi még mindig jobb, mint a semmi. Nyilván nincs is szükség nagy árukészletre, mivel a környék lakóépületeinek száma eleve nem túl sok vásárlót feltételez, ráadásul 100 m-en belül legalább 3 másik vegyesbolt is van. Ennek megfelelően nemcsak kicsi az árukészlete, de mérhetetlenül gagyi is. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a TESCO-ban csak az a kék-fehér 'gazdaságos' verzió lenne mindenből. Tudom, a sok nyugdíjas és kispénzű ember úgysem tudná megfizetni a drága, minőségi termékeket, és mivel a bolt területe ilyen kicsi, azok csak az olcsó gagyik elől foglalnák a helyet. 

Ezen eddig még gyakran túl is tettem magam, maximum megelégedtem a helyettesítő termékekkel, azt' jól van. Több más dolog is zavar azonban:

- a boltba lépve időutazásnak lehetünk tanúi, hiszen az enteriőr az 1960-as éveket idézi, kb. azóta is lehet ott. Kopott padló, elnyűtt farostlemezekből összetákolt szekrények, Dexion-Salgó állványzat, megsárgult falak és koszosság-hatás; ez kíséri utunkat a zsúfolt sorok között.

- az üzlet előtt gyakran ácsorog egy hajléktalan 'bácsi', néha pedig bent is. Beszélget, poénkodik, bűzölög és ki tudja, mi mindent fogdos össze, amiket aztán mások is összefogdosnak, majd ezek a mások az egész izét ráhordják azokra a termékekre, amiket én később megveszek. Talán nem így történik, de nekem mégis minden alkalommal ez jut az eszembe. Például amikor a hajnali zsömlének a délutánra már beszakadt tetejére pillantok, rögtön az jut eszembe, hogy vajon nem éppen az ő, vagy valamelyik hasonló sorsú társának ujjai nyomán keletkezett-e ott az az üreg. Ha én odafigyelek a higiéniára és a saját egészségi állapotomra, elvárom, hogy ahol a pénzemet hagyom, ott is figyeljenek rá. 

- a felvágottas pult amellett, hogy szintén elég szűkös készlettel rendelkezik (volt, hogy reggel 8:30 körül az utolsó 5 szelet sonkát vittem el), elég borzasztóan is néz ki. Teljesen nyilvánvaló, hogy az előző nap(ok)ról megmaradt karikákat passzolják el, ami nyilván más üzletekben is így van, de azokban mintha ügyelnének a látszatra, és nem ásítoznának a pultjaikban pöndörödött-barnult felvágottszeletek. Itt ez nem így van.

- az alkalmazottakkal sem igen vagyok megelégedve. Mindenki csinál mindent (bár mintha egy öreglány volna a boltvezető), ezért nem tudom azt mondani, hogy ez vagy az milyen szemét. Mindenesetre van egy cigányos kinézetű nő, aki a múltkor egy darab hús lemérése után a mérlegen megjelenő összeg helyett egy jóval nagyobbat írt a ceruzájával a termék csomagolására, rögtön a kedvencem is lett. Egy másik csaj is dolgozik ott, akit eddig még szinte csak rámolni láttam, meg egy fiatalabb legény, aki viszont nyugdíjas-poénokkal szórakoztatja a betérő vásárlókat. Tisztára mint a férfi ápolók a magatehetetlen betegekkel. El tudjátok képzelni. Egy méretes kopasz srác is dolgozik ott, de azzal semmi bajom sincs, ellenben a nyugger-szerű — általában — pénztáros nővel. Ez egy kis gané, aki elfelejti, hogy ő van a vásárlókért és nem fordítva. A ritkás forgalmú bolt kasszájában ülve gyakran olvas gagyilapokat, amiket hangos sóhajtozások közepette tesz le, ha valaki elé áll. Ez nálam még csak a "primitív vén kurva" jelzőt eredményezi, azonban a múltkor elkezdett velem pampogni, amiért du. 1 órakor ötezressel mertem kifizetni 95 Ft-ot. Mindig figyelek, hogy a boltosoknak miattam ne fogyjon ki az aprójuk, sokszor már előre ki is készítem a fémpénzeket, de ebben az esetben csak a pénztárnál vettem észre, hogy vagy 75 Ft van nálam vagy 5000. Ezt be is jelentettem (igaz, a gépbe való beütés után), mire a VK. rámförmedt, hogy ne is adjam oda, mire én viszont felháborodottan kérdeztem vissza, hogy "talán vásároljak még valamit"? Egyébként akartam még venni egy doboz cigit is, de ez az intermezzo teljesen kizökkentett. Végül a 'kedves' pénztáros 'kisasszony' nagy kegyesen visszaadott, de közben megjegyzéseket mormogott az orra alatt arra vonatkozóan, hogy máskor is milyen kis összegekben szoktam náluk vásárolni. És akkor még egy pillanattal előtte én kértem elnézést, amiért így alakult a pénztárcám tartalma.

Na ekkor döntöttem el, hogy ebbe a trágyadombba többet be nem teszem a lábam. Ha még csak egyszer fordult volna elő ilyen visszásság, talán, de miután a kasszás eset egy kolléganőmmel ugyanígy megesett, és miután — minimum — egyszer már átbasztak, végleg betelt a pohár. Tudom, hogy ezzel nemigen fogom meghatni őket, tudom, hogy csak magamnak csinálok ezzel plusz utat a következő boltig, és azt is tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de legalább a közérzetem jobb lesz, amiért nem csinálok magamból újra meg újra lábtörlőt, és amiért nemcsak pampogok a tudatos vásárlói magatartásról, hanem be is tartom azt.

Vagy talán kötelező a romos, koszos, drága és udvariatlan kiszolgálású helyen vásárolni? Ugye, hogy nem. Ti se tegyétek, főleg itt ne.