bosszúság bejegyzései

...hogy nem visz ki egy küldeményt?

Csak azért kérdezem, mert decemberben nem kaptuk meg azt a szakmai lapot, amire a cég nevében előfizettünk. Nem friss előfizetők voltunk, mert már úgy 10 éve mindig kijött a magazin, és ebben az évben is megjött már 11 szám belőle, de a 12. elmaradt. Pont az egyik legfontosabb, amiben a következő évi változásokat boncolgatják. Jó, hát előfordul az ilyen — gondoltuk, — és felhívtuk a kiadót, ahol azt mondták, menjünk be hozzájuk, és megkapjuk a kimaradt példányt. Jött a január, a magazin viszont ismét nem jött, erre kiragasztottunk a postaládánkra egy matricát, ami arra utal, hogy mi előfizetők vagyunk, tessék azt oda bedobni. Ezért majd megint mehetünk a Ferenc körútra, de a következőnél már nem volt gond, azt időben megkaptuk. Tehát nem az előfizetéssel, hanem a postással vagy en bloc a Postával volt gond.

Aztán múlt hét csütörtökön találtam a postaládámban egy ajánlott küldemény értesítőt. Csütörtökön, azaz március 3-án, ez lényeges. Felhoztam, és az asztalomra dobtam, mivel tudtam, hogy 1-2 napon belül úgysem tudom felvenni. Semmit nem néztem meg rajta, csak hogy az Újpesti Önkormányzattól jött, gondoltam, a kommunális adó határozata lesz. E hét kedden úgy jöttem haza, hogy a metróból a Posta felé vettem az irányt, de ahogy beléptem az ajtón, már fordultam is ki. Vagy 20 méteres sorban álltak a küldeményekért az emberek. Tegnap nem aludtam itthon, de ma ismét a Postára vezetett az első utam. Most is sokan voltak, de nem annyira sokan, mint kedden, hát végigálltam a sort. Amíg az ablakhoz nem értem, az előre kikészített értesítőt forgattam a kezemben, és megpróbáltam értelmezni a "március 1-én ismét megkísérelem a kézbesítést" feliratot. Ha eleve 3-án jött először, mi az, hogy 1-én visszajön? Aztán ahogy alaposabban megnéztem, azt is felfedeztem rajta, hogy először február 2-én volt a házban, és állítólag nem talált otthon. Ez könnyen lehet, mert nem is voltam otthon, de értesítőt sem kaptam a küldeményemről. Ebből kifolyólag az ablakhoz érve már biztos voltam benne, hogy nem fogom megkapni a levelet, mert azt visszaküldték...és lőn.

Mivel ezt a levelet aztán sima küldeményként később megtaláltam a postaládámban, nem nagyon érzem szükségét a nyomozásnak, de azért bosszant a dolog. Miközben pedig ezt a bejegyzést írtam, rájöttem, hogy eleve nem stimmel valami. Ugyanis március 3-án nem lehet a postaládámban egy olyan értesítő, amely szerint a kézbesítő visszajön március 1-én, és nem a dátumok miatt, hanem mert ezt az értesítőt már februárban be kellett volna dobnia, hogy tudjam, a hivatalban vár rám egy levél. De ezek szerint a postás bácsi nem dobta be az értesítőt, hanem magával vitte azt, így nem is tudhattam a küldeményről, amikor pedig másodszorra jött, csak akkor dobta be (végleg). Mulasztás és/vagy amatőrség.

Kis bosszúság, de zsinórban a sokadik. Ilyenkor már csak illik elégedetlenkedni. És akkor még az a jó, hogy nem a tavalyi temetési költségek visszatérítése kapcsán zajlott le mindez...

A hétvégén anyáméknál voltam (ezért is nem írtam). Az ottlétem említésre sem méltó, talán az egyhuzamban 11 órányi alvásom az érdekes (meg utána a kóma a túlalvás miatt).

Hazafelé a 16:06-os buszhoz siettem a megálló irányába, amikor látom, hogy 15:55-kor elhúz egy busz Solt-Budapest felirattal. Meg sem állt a megállóban, igaz, nem is állt ott senki. Gondoltam, ez egy olyan busz, ami máskor is erre jön, csak nem áll meg minden fánál, de azért a bogár belehelyeződött a fülembe. Ahogy a másodpercmutatóm egyre pörgött a 16:06 irányába, egyre inkább az volt a benyomásom, hogy ez bizony az a busz volt. 16:20-kor ez már szilárd meggyőződéssé vastagodott, de visszamenni nem volt értelme, mivel a következő járat (elvileg) 16:36-ra kellett, hogy odaérjen. Ha vissza is megyek a házba, mi a garancia, hogy nem fog az is 11 perccel előbb elmenni?

Hamarosan megérkezett egy család: tirpákmama, tirpákpapa + 3 még tirpákabb gyerek. Azok folyamatosan rohangáltak, anyuka állandóan az összeszedegetésükkel volt elfoglalva. Én már rég lepofoztam volna mindet, ő megmaradt a folyamatos légyszívesezésnél, ami kevésbé volt hatékony (semennyire). Az mp3-amban lemerült az elem, és kurva hideg volt, szóval mire megérkezett a busz (egy perccel sem korábban), én már tiszta idegbeteg voltam. Ezer szerencse, hogy aztán le tudtam ülni, mert ha a sötétben kellett volna végigállnom az utat, akkor a Lipótmezőn kötöttem volna ki (ha nem zárták volna azt is be).

Nem baj az, ha egy busz időben odaér, ahova kell. Az sem baj, ha 4-5 perccel korábban érkezik egy-egy megállóba. Az viszont már baj, ha 10 perccel korábban ér oda, ÉS nem vár legalább 5 percet. Főleg vasárnap délután, amikor a ritkábban is járnak a buszok, és az a kevés is sokszor színültig van egyetemistákkal. Már megint a szolidaritás hiánya.

Ezek után persze mondanom sem kell, hogy szegény Rolcsikámon csattant az ostor, mivel az idegbetegségem nemigen apadt le a találkozásunkig. Majd kiengesztelem...