burn out bejegyzései

Eredetileg az I am legend-ről akartam volna kritikát írni (vagy két napja), ehelyett alig bírom rávenni magam, hogy legalább egy pár sort bepötyögjek a blogomba. Nem, nem unom, meg semmi ilyesmi, hanem csak baromi fáradt vagyok, és kétszer annyi időre volna szükségem, mint amennyi egy napban (hétben, stb.) van.

Eleve elég szarul jöttek ki a munkanapok, nálunk odabe' meg negyedév van. Így ezen a héten le kell könyvelni az összes cég összes anyagát, meg eleget kell tenni a partnerek hülye extra kéréseiknek. Normál körülmények között akár szombaton is dolgozhatnék, azonban én szombaton 3 tantárgyból vizsgázok Miskolcon. Ráadásul hétfőre is beterveztem egy vizsgát, tehát a határidő utolsó napján sem mennék dolgozni. Ez viszont azt jelenti, hogy minden dolgomat el kell végeznem még péntek délutánig. Mindezzel talán nem is volna probléma, azonban folyamatosan azon izgulok, hogy kész leszek-e, vagy mégsenem, és mennyi idő alatt mennyit tudok lekönyvelni, estébé, így a nap végére idegileg teljesen kimerülök. Itthon persze (ha éppen nem voltam kondizni) jöhet a tanulás a három tantárgy valamelyikéből. Ilyen idegi/szellemi állapotban elképzelhető a hatékonysága. Plusz az apró, de azt már nem ecsetelem.

A kiégés (burn-out) a hivatással összefüggő stressz egyik tünete, válasz a krónikus lelki megterhelésre. A folyamat azonban lassan, hosszú évek alatt fejlődik ki, ezt jelzi az angol szakkifejezés nyelvi alakja is [...] A kiégés során ciklikus ismétlődések figyelhetők meg. Kezdetben a pszichés tünetek a jellemzők, később jelennek meg a testi zavarok.

Ezt egészségszociológiai tanulmányaim során olvastam ma a fürdőkádban. De lássuk tovább:

Az emocionális kimerültség a fáradtságot, a krónikus kimerültséget, az álmatlanságot, a megbetegedési hajlamot és az egyéb pszichoszomatikus panaszokat jelenti. A deperszonalizáció negatív, cinikus beállítottságot jelent mind a betegekkel (ügyfelekkel, kliensekkel, tanítványokkal, diákokkal), mind a kollégákkal szemben, valamint magába foglalja a társadalmi kapcsolatok beszűkülését, a visszahúzódást is.

Jaj, hát ez nagyon tuti, már nem is kell pszichológushoz mennem. Ez 100%-osan igaz rám.

A harmadik fontos faktor a teljesítmény csökkenése, a sikertelenség és a tehetetlenség megélése, az elismerés hiánya és a túlterheltség. A kiégés hullámzó módon zajlik le, szakaszai a következőképpen különíthetők el:

1. Idealizmus

2. Realizmus

3. Stagnálás

4. Frusztráció

5. Apátia

Nem folytatom és nem elemzem, magáért beszél. A munkahelyemen a 4. és 5. szakasz között vagyok. Persze nem pont ezen a héten, hanem úgy általában. Kifejthetném, melyik szakasz alatt mit kell érteni, de ahhoz sokat kéne gépelnem, én pedig inkább a párnámat szeretném ölelni. Ezt most nyomban meg is teszem.