csótány bejegyzései

Már vagy két hete ki van írva a lépcsőházban (meg külön értesítőt is kaptam róla), hogy március 25-ére időzítették az idei lomtalanítást. Slendrián hozzáállásom miatt nem jegyeztem meg elég alaposan, hogy most akkor 25-én viszik el a lomokat, vagy 25-én kell kitenni, és csak a következő napon jönnek értük. Azért előre szóltam a Rolandnak, hogy ha lehet, jöjjön át, és segítsen majd lehordani azt a temérdek szart, amit feleslegesnek minősítek. Az előző verziót valamiért szívemhez közelebb állónak éreztem, viszont Húsvét hétfőn sehol sem láttam még kupacokat. Az utóbbi években ennyire alaposan kipucolták volna a pincéket és a lomtárakat? Lehetséges — gondoltam én, és már kezdtem is lemondani arról, hogy végre eltakarítom a nagyanyámtól örökölt haszontalanságokat, mivel nem terveztem, hogy én kezdek valahol a sarkon egy elviendő halmot.

Tegnap reggel viszont az ablakon kinézve megpillantottam egy köbméternyi szemetet, ami összetéveszthetetlenül a lomtalanítás alkalmából került oda. "Nosza, még ha estig el is viszik, legalább egy valamit tüntessek el én is" felkiáltással, kiválasztottam egy feleslegesnek tűnő, dög nehéz, szakadt fülű bőröndöt, ami egyébként is csak maradék tapéták és ismeretlen rendeltetésű fém használati tárgyak tárolására szolgált. Ezt munkába menet a kupackezdemény tetejére hajítottam, és reménykedtem, hogy este még lesz alkalmam növelni a halmot, mivel bőven volt még ott, ahonnan ez jött.

Munka után tőlem egy sarokra szálltam le a buszról, és egyúttal meg is nyugodhattam: a járdán olyan bútorhegyek, festékesbödön- és használt televízió halmok álltak, hogy szinte a földszinti ablakokig is felértek. Még ha a miénket már el is vitték volna, egy saroknyira nem lett volna nagy kunszt elcipelni néhány kézre álló dolgot, de mivel nálunk is ott tornyosult már a lomhalom a ház tövében, még erre sem volt szükség.

Ocsmány dolog egyébként ez a lomtalanítás. Hogy néz már ki tőle az utca, basszus? 20 méterenként tornyosulnak az irdatlan szemétkupacok, és mindegyik mellett ott posztol egy-egy csótány. Igen, csótány. Mindig az jut eszembe, hogy a lomtalanítás olyan, mint amikor a konyhában lekapcsolod a villanyt, és akkor rögtön előjönnek ezek az egyébként sosem látott teremtmények, hogy abban turkáljanak, amit te otthagytál magad után. Ezek az alakok az év többi szakában hol vannak? Tudom, mindig azokon a környékeken, ahol éppen lomtalanítás van. Hiába is próbálsz meg ügyelni arra, hogy minél kisebb felfordulást csinálj, mert ők helyetted is növelik a szemét mennyiségét. Lehet, hogy a hasznosítható dolgokat elhordják, de amíg ezt megteszik, a tévék képernyőjét beverik, az összezsinegelt újságokat szétdobálják, a vezetékeket kitépik, a gondosan bezsákolt ruhákat kiszórják és szétdúlják. Tíz négyzetméternyi szemétből egy négyzetméternyit elvisznek, a maradékkal pedig újabb 10 négyzetmétert terítenek be, ezért is találta ki az FKF, hogy ilyen meglepetésszerűen bonyolítja a lomtalanítást. Egyik nap kirakod, másnap már tiszta az utca. Szóval a csótányok mocskolnak szépen, de ha ez nem lenne elég, ilyenkor mindig orkán erejű szél tombol. Így aztán a '72-es Fülesek a '87-es IPM oldalakkal kergetik egymást az utca túloldalán (is), a fák meg színes nejlonzacskó díszítést kapnak, amik néha még évek múltán is ott tobzódnak az ágakon. Tiszta karácsony... Ha csak most jönne a fűtési szezon, jobb lenne a lakossági újrahasznosítási-újrafelhasználási arány, mert olyankor nemcsak a fémet, hanem a bútorlapokat, széklábakat is elég jó arányban hordják el (gondolom, eltüzelési céllal), most azonban ezekből volt a legtöbb. De jól megyen...

Na, de térjünk vissza hozzám. Este, miután hazaértem, ledobtam a cuccomat, és nekiláttam a szortírozásnak. Nagyanyám közel két éve halt meg. Azóta részben Pató Pál módjára halogattam a felesleges holmik kiszórását, részben csak az adódó alkalomra vártam. Azt is kitaláltam, hogy a ruháit majd elviszem a Vöröskereszthez, de közben egy szavazóköri kolléga említette, hogy leadhatnám őket abban a nyugdíjasotthonban is, ahol ő dolgozik. Tehát nem is a ruhákkal volt a probléma, hanem az egyebekkel.

Néhai nagyanyámról tudni kell, hogy minden tekintetben atomtámadásra tárazott. Nehogy má' valami kifogyjon, meg aztán jobb ma egy kiló liszt, mint holnap egy kiló, főleg, mivel holnap már drágább lesz. Így aztán amikor meghalt, nem győztem osztogatni az alapvető élelmiszereket, amikről tudtam, hogy azelőtt tönkremennek, mielőtt felhasználhatnám őket. Amikor anyuék egyszer eljöttek meglátogatni, a temérdek befőttért és lekvárért cserébe felpakoltam őket olyan 8 liter étolajjal, 10 kiló sóval (köztük néhány '80-akárhányas, papír csomagolásúval), 15-20 csomag fűszerkeverékkel, meg egyebekkel, a cukrokat és teákat pedig apránként behordtam a munkahelyemre. Persze nem csak az élelmiszert halmozta. Az eltelt két évben elhasználtakon felül még mindig 5 doboz Calgonom, 12 kg mosóporom, 2 l mosogatószerem, 20 db mosogatószivacsom van, meg sok kis apróságom. Na, ilyen kilátások mellett vetettem bele magam az eddig fel nem derített szekrényekbe és komódokba.

Elképesztő, miket találtam. A teljesség igénye nélkül: egy halom nejlonharisnya, egy halom zokni, vagy 20 pár cipő, antik vasaló (már elektromos), üveghal, egy csomag hajcsavaró, egy csomag karnisgörgő, még egy csomag hajcsavaró, tapétaragasztó, 3 tekercs tapéta, kislámpa, zseblámpa, 3 tekercs cellux, mindenféle festékek és ragasztók, vagy 10 szemüveg, egyszemélyes szendvicssütő, egy marék ceruza, egy marék radír, rajzszeg, tűzőkapocs, hangfalak, cipőpaszták, lámpabúra, konnektorok, szigetelő profil, zsinegek, 10 évre elegendő gyufa, fél kiló különféle gyógyszer, 6 oridzsi mosószappan, mérleg, tologatós porszívó feje, egy fél partvis, sok-sok nemtommi, és persze minden külön nejlonba becsomagolva szépen, akkurátusan. A ruhákat, kesztyűket, kalapokat, blúzokat, kombinékat és mindenféle egyéb holmikat nem is sorolom, mert minek. Fentiekben is csak az az érdekes, hogy fogalmam sem volt a létezésükről. Olyan helyeken találtam őket, ahova korábban nem volt szükség benyúlkálni, azóta meg azért sem kerestem ezeken a helyeken semmit, mert nem gondoltam, hogy amit keresek, az éppen itt is előfordulhat. A felsoroltak 100%-a velem egyidős vagy nálam kicsit öregebb, a 90%-a pedig nyomban a kidobandó kupacba is vándorolt, majd kicsivel később le az utcára, a kidobott kupacra. Amik legalább egy minimális képzőművészeti értéket képviselnek (a szocreál stílust is ide értve), avagy hasznosságuk maximumát tudják nyújtani, azokat megkíméltem, így a következő 10 évre el vagyok látva ablakmosóval, bútorápolóval, törlőkendővel, papírtörlővel, valamint osztogatható porcelánkutyákkal, hímzésekkel és edényalátétekkel.

A lényeg, hogy közel 3 m³-el növeltük a ház előtti lomkupacot, és ez nem túlzás. Persze mire a második kört levittem, az első már totál szét lett dúlva, de az már nem az én bajom (legalábbis nem közvetlenül). Érdekes módon a lakásban semmivel nincs több hely, de ez csak azért lehet, mert minden szekrényben maradt valamennyi cucc. Ha majd összezsúfolom ezeket, akkor érezhetem csak igazán, hogy változott valami.

A ruhák egy része még megmaradt, ugyanis a Rolcsi elviszi őket a second hand storeba (hogy pc legyek), ahol dolgozik, aztán végül tényleg jó helyen fognak kikötni. Kapnak egy pár év haladékot a szemétlétig.