csokoládé bejegyzései

Nemrég nyílt egy új üzlet az iroda közelében, amolyan százforintosféle, a kolléganőim meg erőszeretettel járnak ki oda például csokit venni. Minden olcsóbb ott, mint a legtöbb helyen, meg kapni fornettis ótvarpogácsát is, de ami a legjobb benne, hogy a Milka csokoládék mindössze 200 Ft-ba kerülnek, táblánként. Ez sokkal olcsóbb, mint bárhol máshol. A Matchban pl. 269-289 között vannak, egyes éjjel-nappalikban meg nem ritkán 300 felett.

Eleinte nem is kerestem az eltérés okát (biztos nyitás utáni vevőcsalogatás...), de aztán csak nyugtalanítani kezdett a világegyetem e súlyos anomáliája. Mi ilyenkor az első gondolat? Biztos lejárt a szavatossága! Nos, az aluljárókban a cigány árusoktól vett édességek 90%-val ellentétben ezeknek nem járt le, sőt, még hónapjaim lennének arra, hogy felzabáljam őket. Sem kifehéredésnek nincs nyoma, sem szakadt csomagolásnak, molylepkének, penésznek vagy bármi másnak. Viszont legutóbb, amikor a csomagolást tüzetesen vizsgálgattam, felfigyeltem arra, hogy egy deka magyar szó nincs rajta. Mindenféle népek nyelvein ott a megnevezés is, meg az összetevők listája, de magyarul nincs. Ahá, szóval nem a magyar piacra szánták! A boltos biztos kiment külföldre, megvette olcsónért, ezért tudja itthon is potom összegért adni (plusz nyitási akció, plusz ez meg az).

Erre ma megláttam ezt, és rögtön felment bennem a pumpa. Hiába mondom bazmeg, hogy 'állítólag' egyes bútorüzletek következetesen azokat a termékeket hozzák Magyarországra, amiket Nyugat-Európában szem elé sem mernének tenni, az ilyen kijelentésre válaszul csak amolyan "persze-persze" nézéseket kapok. Pedig köztudomású egyes vegyesbolt-láncoknál is, hogy az olcsóságuk garanciája a termékeik szemét mivolta. Német-német, de azt a német meg nem eszi, az nekünk készült. A bútorlapban sem lehet ám mindenhol annyi és akkora görcs, mint nálunk. A népek meg mennek, és megveszik, amiért csak részben lehet őket hibáztatni. Ha nincs miből zabálni, érthető, hogy a Tesco-ban is csak az alsó polcok áruira fussa, rájuk nem is haragszom emiatt. Akinek viszont van miből költeni...nos, sajnos azok is megveszik a sok szart, mer' olcsó, mer' most akciós, vagy mert egyszerűen nincs meg bennünk az a tudatos fogyasztói magatartás, ami a nyugati emberek közt sokkal alapvetőbb. Megvesszük a dupla mennyiséget drágábban (holott a nagyobb kiszerelésnek olcsóbbnak kellene lennie), eltűrjük, ha packáznak velünk a boltban, ha ránk szólnak, hogy a régebbit vegyük "mert abban is ugyanaz van", ha pofákat vágnak kiszolgálás közben, satöbbi. Szoktam ezekkel foglalkozni, mert nem tudok beletörődni abba, hogy 20 év sem volt elég ahhoz, hogy mi megtanuljunk vásárlókként, az eladók pedig eladókként viselkedni. Pedig ez nekünk igazán nem kerül semmibe, nekik viszont nagyon sokba kéne, hogy kerüljön, ha nem képesek európai minőséget európai módon eladni nekünk. Miért ne adná el a balatoni Laci-konyhás a nyálkás, büdös halat, ha az egyetlen félnivalója, hogy az ÁNTSZ éppen nála csap le (aminek kicsi az esélye), és ha meg is történik, többet keres az egészen, mint amennyi a büntetés?

Hozzáteszem persze, hogy a bejegyzés (ismét) csak amolyan szabad asszociáció a linkelt hír kapcsán, elvégre a vizsgált gyártók közül a Milka csokoládét készítő cég követte el a legkisebb csalást. A fenti kis sztorit csak azért kötöttem ide, mert az is éppen a napokban történt. Viszont az, hogy Kelet-Európában nem garantált, hogy a termék valódi, alpesi tejből készült, az én világomban egyből azt eredményezné, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság hivatalból már el is indította az eljárást, amiért a reklámokban mégis ennek határozott állítása szerepel. A hír eredetije több hónappal ezelőtti, vizsgálatról és százmilliós büntetésről még sincs szó, tehát nem indította el...

Azt is tudom, hogy súlyos különbség van aközött, hogy valaki nem engedheti meg magának a prémium (vagy csak normális) minőségű termékeket, ezért a legolcsóbb és legrosszabb minőséget választja, meg aközött, hogy a megfelelő ismeretek hiányában nincs is módunk mást választani. Az ugyanis, hogy másodrendű állampolgárok vagyunk a termékek minőségét tekintve is, egészen eddig nem volt nyilvánvaló, egyáltalán nem is választhattunk tehát. Megvettük, azt' kész. Persze lehetett volna országos botrányt csinálni belőle, felülvizsgálni, cáfolni/alátámasztani a szlovák eredményeket, de ez nyilván nem fért bele a médiatörvényes, alkotmányozásos, demokráciavégés őrjöngéssel teli médiumokba, csak a jobboldali orgánumok írtak róla (azaz pontosabban: rákerestem, de tényleg, és leszámítva erdélyi és felvidéki, magyar nyelvű online lapokat, meg pár jobbos(nak mondható) internetes terméket, semmit nem találtam. Persze talán nem voltam elég alapos). Én viszont fontosnak tartom a témát, ezért is tartottam bejegyzésre érdemesnek. Érzékeny vagyok erre, nem véletlen, hogy anno volt egy fogyasztóvédelmi blog-kezdeményezésem, ami érdektelenségbe fulladt — sajnos. Ez is jellemzi a tudattalan vásárlási szokásainkat...De hogy valami jót is mondjak, legalább a Tékozló homár és más blogok kinőtték magukat, és tényleg sokan olvassák őket.

Szóval a Milka még csak hagyján, de mi az, hogy a bolgároknak szánt fűszercsomagok (a Kotányi ráadásul nem is magyar?) 10%-a konkrétan szemét? Mi az, hogy a magyar fűszerek nedvességtartalma magasabb, mint nyugaton? Mi az, hogy a Coca-Cola nálunk máshogy és másból készül, mint máshol? Nem arról volt szó, hogy az a világon mindenütt egyforma? Arról volt szó, persze, én meg egy év leforgása alatt megtapasztaltam, hogy mind a lengyel, mind a szlovák, mind a román Coca-Cola más ízű mint a magyar (mind szarabb is), szóval ezt a kijelentést már akkor áttettem a hazugság fakkba... Mi az, hogy a magyaroknak szánt kávé színe és állaga eltér a nyugatitól, ÉS mi az, hogy ezek egy része ráadásul még drágább is nálunk, mint ott? Persze, tizedannyit keresünk, aztán még többet is fizetünk az élelmiszerért. Minő igazságosság! (És itt a válasz a 200 Ft-os Milkára is. Nem kell ide gyártótól vásárlás, meg a nagykereskedők kihagyása az értékesítési láncból, olcsóbb azt' kész.)

És most, hogy ezt tudjuk, hol a felháborodás, hol a bojkott, hol vannak a bírságok? Az ÁNTSZ, a GVH, a Fogyasztóvédelmi Hatóság meg Zacher Gábor miért nem adják egymásnak a kilincset az említett cégek képviseleteinél? Addig ne akarjunk a Nyugatra mutogatni, amíg mindezt eltűrjük.

A különféle testi szükségletek kielégítése örömet okoz, még ha azok többsége nem is akkorát, mint az orgazmus. Ha éhesek vagyunk, baromi jó enni, szomjasan sokszor azt mondjuk, hogy "képes lennék még a Dunát is kiinni", és milyen jól esik, ha ezt néhány deci erejéig meg is próbáljuk. Nem csoda hát, ha ezeket az örömforrásokat sokan kombinálni próbálják. Most nem a pisi- és/vagy kakiszexre gondolok (bár némelyeknek az is ide tartozik), de az evést és a szexet egyáltalán nem aberrált dolog összevonni valamilyen szinten. 

Már az ókori rómaiakról is lejegyezték, hogy a hatalmas orgiáikon a szőlőzgetés és a borozás mellett jól megfértek más gyönyörök is, igaz, ennek (is) szépen véget vetett a kereszténység terjedése, mivel annak tanai a földi élvezetek megtagadását hirdették. Hogy a későbbi korokban mennyire fért meg egymás mellett a szex és a kukoricakása, azt nem tudom, de hogy napjainkban semmi nem tiltja a kettőt együtt, az biztos. Közismert kép, amikor meztelen nők testéről esznek a menők, én pedig már vagy 20 évvel ezelőtt láttam olyan hetero pornófilmet, amiben az asztal körül falatozó (bajszos, szőrös, göndör hajú) fiatalokat egy pucér néni kényeztette szájon által, egy fél szinttel lejjebb (az asztal alatt). Mi ebben a rossz (hacsak nem az, hogy a körömpörkölt — vagy mi — szaftja a szőke hajába ragadt)? 

Hogyan lehet, hogyan érdemes, hogyan célszerű az ételt-italt bevinni a hálószobába? Mikre figyeljünk és milyen lehetőségeink vannak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a bejegyzés, amit egyben ötletbörzének is szánok.

Nagyon fontos először is a helyszín. Nyilván a McDonald's-ban nem áll neki az ember sültkrumplikat dugdosni a partnere valagába, ahogy egy előkelő étteremben sem célszerű a citromos mártást lenyalogatni a másik mellbimbójáról, de említhetném a különféle arab, török vagy perzsa éttermeket, ahol viszont eleve nem célszerű homoerotikus tevékenységet folytatni, mert esetleg le találunk fejeződni. Marad a négy fal közti intim nokedliben dagonyázás. Otthon viszont nyilván igyekszünk vigyázni az enteriőrre, ezért ha ilyesfajta huncutkodásba kezdünk, célszerű előtte biztonsági óvintézkedéseket tenni. Hogy a különféle szószok és szaftok ne kenjék össze az ágyneműt, szőnyeget, bútorokat, takarjuk le a helyszínt valamilyen koszolható anyaggal. Ez lehet egy pótlepedő, festők által használatos takarófólia, vékony pénztárcájúaknak szétszaggatott reklámszatyrok garmadája vagy — stílusosan — piros kockás abrosz, tulipán mintával szegélyezve. Figyeljünk oda arra, hogy a takarásra használt anyag ne legyen értékesebb, mint a védeni kívánt felület, kár lenne ugyanis azért az eredeti perzsaszőnyegért vagy az ükmamától örökölt kéziszőttesért. Könnyen áthidalható a probléma, ha eleve a fürdőszobában, esetleg a kádban locsoljuk kedvesünk testére a direkt erre a célra készített lebbencslevest, bár vitathatatlan, hogy kellemetlenséget okozhat, egy hátunkba nyomódó zuhanyrózsa, esetleg ha utóbb értékes perceket kell tölteni azzal, hogy megtaláljuk valakiben a hentergés közepette nyomtalanul eltűnt káddugót. A takarófóliára visszatérve: ha ezt használjuk, már előre gondolhatunk a maradékok hasznosítására, hiszen a nejlont könnyedén összehajthatjuk, és kis árkot képezve önthetjük belőle a szánkba a fel nem használt főzelék- és/vagy levesfolyamokat. Kár lenne azokért a finom falatokért. (Előtte azért gondosan pöcköljük ki belőle a sokak számára nem kívánatos ejakulátum-csimbókokat.)

A ruházat nem kevésbé védendő, ha az értékes vagy pótolhatatlan. Oké, hogy anyu úgyis Persillel mos, na de az a pörköltszaftot mégsem biztos, hogy kiveszi a drága pólónkból. Ezért aztán vagy eleve meztelenül lássunk neki a szodómiának vagy használjunk szexi (már akinek) latex cuccokat, mivel azokat könnyű tisztítani. Ezzel ugyan van annyi kis probléma, hogy ha a hagymás rostélyos leve beszorul a bőr és a feszes anyag közé, az egyeseket irritálhat, ezért vagy pótoljuk a latexet szexi, Tesco-s szatyorból varrt öltözettel, vagy mégis inkább maradjunk a meztelenségnél. 

A teljesen spontán egymásba gabalyodásnál maximum akkor kerülhet sor gasztronómiai élvezetek kombinálására, ha a frissen elfogyasztott vacsora edényzetébe beleküzdjük magunkat, hiszen megszakadna a gyönyörök hajszolása, ha egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszaladnák a konyhába egy vekni kenyérért vagy egy oldal szalonnáért. Ezért ilyen esetben célszerű már előre odakészíteni a felhasználni kívánt étel- és italféleségeket, hogy ne okozzunk törést az együttlétben. Vigyázzunk a veszélyes eszközökre, hiszen baromi kellemetlen lehet, ha véletlenül belefekszünk egy késbe, húsollóba, dugóhúzóba vagy konzervnyitóba. Viszont külön virtuális élvezetet okozhat számunkra egy ízlésesen összeállított gyümölcstál vagy egy petrezselyemmel díszített fatányéros.

Bár a testszőrzet ízlés kérdése, nem árt, ha ilyenkor egy kicsit kevesebb van rajtunk belőle, hiszen az együttlét után kellemetlen eltávolítani a sűrű mellkasszőrzetbe nyomódott bolognait vagy a fanszőrzet közé vegyült borsófőzeléket. Másrészt már szex közben is megszakadhat a koncentrációnk, ha kedvesünk testének rágott étellel való végignyalását állandóan meg kell szakítanunk azon profán okból, hogy egy marék hónaljszőrt válogassunk ki a fogaink közül.

Még egy fontos dolog: ha a fajtalankodás közepette a különféle testnyílásokat is szeretnénk alkalmazni, célszerű azokat a lehető legtisztább állapotba hozni (egyébként is), hiszen — hacsak nem vagyunk a kakiszex hívei, — nyilván nem szeretnénk a műpéniszként felhasználandó vaníliás piskótarudat csokis verzióban viszontlátni. 

Milyen ételeket érdemes használni? Nos, mindenki tudja, mennyi szexológus ajánlja a hagyományos pároknak a pezsgőt, hiszen ha azt a férfi a szájába veszi, és úgy ingerli kedvese csiklóját, extra gyönyöröket okozhat annak. Ez nyilván nálunk is működik orális szex közben. Ha nincs otthon pezsgő, jó lesz bármilyen szénsavas üdítő (Coca-Cola, Lift, Trombi Dumbi), szörpike szódával vagy ásványvíz is (utóbbiból persze csakis a bubis). Az alkohol jobb, mert az a fejünkbe szállva még fűtheti is a vágyunkat. 

Ha már pezsgő, eszünkbe juthat az eper, amit a magukat arisztokratának képzelő suttyó sznobok együtt fogyasztanak, annak ellenére, hogy a kettő együtt geci szar nem is mindenkinek ízlik. Az eper szexi dolog, lehet például a két végéről kezdve enni, hogy a végén a partnerünk szájához érve csókban forrjunk össze vele. Ki lehet enni aztán a másik köldökéből is, amit sajnos nem mindenki szeret. Ugyanerre a célra megteszi a szőlő vagy a ribizli is, bár miközben előbbi fürtről való fogyasztása egyfajta perverz érzést is garantálhat, utóbbit nem árt előtte gondosan lecsipegetni a szárról, mert amúgy nem jó. Kis probléma lehet az ilyesmivel, hogy a szemek szétgurulnak, aztán meg csak akkor vesszük észre, hova lettek, amikor gyanútlanul beléjük fekszünk.

Az eperről rögtön asszociálhatunk a tejszínhabra, ami valóban izgató felhasználási lehetőségekkel bír. Lehet nyomni például a legintimebb testtájékokra, majd lenyalogatni azokról. Mmmmm... Ötletesebbek egyéb helyekre is pakolhatják ezen tej-masszát, például megtehetik azt, hogy belenyomják a partnerük szájába, majd vákuumos hatással kiszívják annak orrán keresztül (minden egyébbel együtt). Fülbe is lapátolható, csak aztán az otológián győzzük megmagyarázni a szakorvosnak, mit keres fél deci tejszínhab a hallójáratainkban. Javaslat: "elestem a szülinapi tortával a kezemben", "politikus vagyok, és arcon dobtak". Tejszínhabból van a szifonos meg a nyomós. Az előbbi tartósabb habot készít, de kell hozzá patron, utóbbi viszont instant, csak hamar összeesik, úgyhogy sietni kell a felhörpölésével.

Ott van aztán a csokoládé, ami közismerten szexi dolog. Használjuk nyugodtan, korlátlanul. Laár András Csoki-nász az avaron című versétől ihletetten megtehetjük, hogy egy (vagy több) tábla csokoládét a partner testére helyezünk, majd ráfeküdve addig csókolózunk, amíg az édesipar ezen gyönyörűsége el nem olvad közöttünk. Akkor aztán mehet a menet! Csak arra figyeljünk, hogy 1. az anális interakciók esetén elaltathatja az éberségünket, és esetleg olyan dolog juthat a szánkba álcázottan, amit egyébként nem szerettünk volna, 2. az egész mogyorós, mogyoródarabos (stb.) cuccok a felolvadás után karcolhatnak, külsérelmi nyomokat okozhatnak, a robbanós cukros megoldással kapcsolatban viszont lásd a pezsgős bekezdést.

 

A tésztafélék használata esetén leginkább a hosszú, egyenes típusokat javaslom, mert azokkal lehet igazán incselkedni. Biztosan jó a lebbencs is, meg a kagylócska, de például a spagetti vagy a makaróni az, amivel ügyes kis köröket lehet kígyózni a másik hasán, figyelve ahogy az apró mákszemek rákenődnek annak szexi bőrére. Ugyanezek a típusok alkalmasak a Suzy és Tekergőben látható 'két végén szívjuk a tésztát' metódusokhoz is (a csapkodó szaft ellen javasolt pepita kockás keretű védőszemüveg!).

 

A szaftok, folyadékok alkalmasak arra, hogy azokkal feltöltsünk mindenféle mélyedéseket, például a köldök környékét. Használjunk nyugodtan olvadt fagylaltot, csokoládét, pudingot, tejet, süteménykrémet, esetleg szűrt zöldborsó levest. Kellő védelem híján azonban ezek fokozott veszélyt jelentenek a bútorzatra, ezt végig tartsuk szem előtt.

Hideg-meleg. Ki ne próbálta volna már milyen az, amikor egy darab jégkockát csiszatol párja erotikától felhevült testén, és közben azt figyeli, ahogy az olvadék-patakok szétfolynak annak tájékain? Vagy amikor egy másik jégkockával (az előző elolvadt), illeti sikongató párja hímtagját, majd a libabőrös testrészt forró ajkai közé szorítva okoz annak földöntúli boldogságot? Jégkrémevéstől lehűlt nyelvünkkel hasonló örömökben részesíthetjük a másikat, csak éppen vica-versa. Jó dolog a hideg-meleg huncutkodás, de azért itt is érdemes észnél lenni, hiszen azt sem kívánhatjuk, hogy egy pár perces aktus kedvéért felfázzunk vagy veseelégtelenséget kapjunk, és azt sem, hogy a baleseti sebészeten kössünk ki, a sütőből frissen kikapott hurka miatt. 

Nos, a lehetőségek tárháza végtelen, és még arra is lehetőségünk van, hogy az ételekkel segédeszközöket helyettesítsünk. Egy kis fantáziával a hűtő vagy a spájz elé állva számtalan trükkös megoldást alkalmazhatunk az egyébként a szexshopokban is csak feszengve-égve vásárolható alkalmatosságok kiváltására. Csak néhány példa:

— ajzószernek közismerten alkalmas a zeller, és ha nem akarunk nagyon direktek lenni, kifejezhetjük partnerünk iránti vágyunkat egy marék dughagyma meglengetésével.

— ha elfogyott a gumióvszer, használjunk helyette káposztalevelet vagy hurkabőrt, bár kétségtelen, hogy ezek alkalmazása némi óvatosságot igényel, mert könnyen átszakadnak. Ha minden kötél szakad, az óvatosan lefejtett hagymaburok is beválhat.

— síkosítónak, masszázsolajnak ott az étolaj, a margarin vagy a disznózsír (körömpörkölt szaftja, stb.). Rafináltabbak megtehetik, hogy a közeli piacon vásárolt tehéntejet beöntésként alkalmazva vajat köpülnek a párjuk segítségével.

— a műpéniszt számtalan eszközzel válthatjuk ki. A klasszikus répa-banán-uborka triumvirátus hatalmát a különféle kolbászok és szalámik segítségével dönthetjük meg, utóbbiak használatához ráadásul még síkosító sem kell, hiszen a 36,5 fokos test hatására kioldódó narancssárga zsírlé kiváltja azt. A cserkészkolbász és a virsli az ujjazást váltja ki, a többi pedig a különféle igényeknek megfelelő méretben kapható: a kolbász a szűkre szabottaknak, a fasza szafaládé vagy a téliszalámi pedig a használtabbaknak. Akinek még a legvastagabb szalámi sem elég, az se essen kétségbe, ha van a spájzban az a nem-kerek fajta sütőtök.

— a gésagolyók kínos vásárlását is megúszhatjuk egy kis kézügyességgel, ha egy tű és némi cérna segítségével összefűzünk egy pár közel azonos méretű retket vagy apró hagymát.

— végül — de nem utolsó sorban — a sütőipari termékek között az aktívabbak is találhatnak maguknak tömni valót. Ott van például a nyers tészta, croissant, egy vekni kenyér, vagy ahogy I. Edward angol király mondhatta volna, "akinek nincs kenyere, vegyen kalácsot". Az Amerikai pite című film megtekintése szintén megihlethet bennünket, ha a saját kútfő kevésnek bizonyul.

Nos, rövid kis ötlet-orgiánk végére értünk, nem is maradt más hátra, minthogy elsüssük az ősi bölcsességet: "A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út".

Jó étvágyat!