díjak bejegyzései

Amióta a célegyenesbe ért a világgazdasági válság, Magyarországon sem beszélnek jóformán semmi másról, csak erről. Nyilatkoznak a pénzügyi elemzők, a politikusok, a bankszakemberek, a legnagyobb vállalkozók, meg fű-fa. Ezek között a nyilatkozatok között hangzott el úgy két hete, hogy "Nem kell tartani a lakossági bankok összeomlásától, mert ezek nálunk olyan nagy haszonkulccsal dolgoznak, hogy egy kis mélyrepülés nem teszi tönkre őket", persze nem szó szerint, de majdnem. Mivel mindenki a Postabank-eset megismétlődésétől retteg(ett) (na persze nem a VIP-listától), ezen nyilatkozat után a kedélyek rögtön meg is nyugodtak. Fene nagy nyugodtságában pedig senki nem kérdezett vissza, hogy "Micsodaaaa? Mi az, hogy nálunk olyan nagy a haszonkulcs? Miért nem annyi, mint máshol? És máshol mennyi az annyi?". Az sem vágta ki a biztosítékot, hogy ez a valaki (valami nő volt) képes volt így belemondani a nagyvilágba ezt a mondatot.

Én sem vállalkoznék arra, hogy pontosan megmondjam, mennyi az annyi, de azért megpróbálnám egy kicsit fellebbenteni a fátylat. Mindent csak úgy érdekesség gyanánt.

A hitelkamatok és a betéti kamatok közötti különbséget kamatmargenak hívják (marzs). Teljesen természetes, hogy a bank többet kér a kölcsönzött pénzért, mint amennyit ő ad, ha neki adnak kölcsön. Ez a különbség Nyugat-Európában néhány éve még a fele volt a magyarénak, azóta pedig maximum annyival nőtt, amennyivel nehezebb hitelt adni a partnereknek. Tehát pusztán a piac befolyásolta a változást, de hát miért is adnának kisebb kamatra egy hitelt, ha a magasabb kamat mellett is sorba állnak érte a kérelmezők? Majd hülyék lennének, így viszont mi vagyunk a hülyék. Nem vagyunk tudatos fogyasztók. Ha a 40%-os kamatra adott személyi kölcsönt is felvesszük, miért adnák olcsóbban? Olcsón adjuk a lelkünket. Ha viszont nem vennénk fel, kénytelenek lennének lejjebb vinni, és ezért semmit nem kéne tenni, pontosabban a semmit kéne tenni érte. De ez a vonulat messzire vinne, erre pedig most nincs időm.

A két kamat közötti különbség a bankok fő bevételi forrása. Magyarországon ebből bőven nyereségesek lennének, eltarthatnának egy csomó osztályvezetőt meg fejest, építhetnének minden sarokra egy újabb fiókot, meg reklámozhatnák magukat vég nélkül. De nekik ez nem elég. Sokkal több kell, mi pedig fizetünk, ha nem is úgy, mint a katonatiszt, de sokat. Kiválasztottam néhány magyarországi bankot, hogy felsoroljam, mi minden fizettetnek ki velünk — persze a teljesség igénye nélkül, mivel az lehetetlen is volna.

Kézenfekvő először az OTP-t választani, mivel annál vállalkozói és lakossági számlám is van. Hétköznapi emberként ki kell fizetnem minden hónapban a zárlati/számlavezetési díjat meg az OTPdirekt havidíjat, ez eddig rendben is van. Ha készpénzt veszek föl vagy fizetek be, akkor kpfelvét/befiz. díja címen rövidítenek meg %-os arányban, ha nem fölveszem a pénzt, hanem átutalom, akkor eseti átutalás díját kell fizetnem, ha pedig csoportos/állandó átutalási megbízással teszem ugyanezt, akkor állandó/értéknap megb. díjat. Vállalkozóként forgalmi jutalékot fizetek, ami a lakossági folyószámlához képest kb. 15-ször annyi, és az átutalások díja is a többszöröse (5-6 átutalásnál kb. 3000 Ft). Pedig a bank szemszögéből nézve mindegy, hogy 979 természetes személynek vagy 979 egyéni vállalkozónak vezetem a számláját. Ugyanannyi munka. Ha valamelyik átutalásomat elrontom, mondjuk mert lemarad róla a kedvezményezett neve, vagy csak olvashatatlan rajta valami, azt utánam küldik postán, persze ezt sem ingyen: többet vonnak le postaköltségre, mintha én adtam volna fel a postán, szóval még ezen is nyerészkednek. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a bankkártyát elfogadó helyek bizony súlyos pénzeket fizetnek, hogy biztosíthassák nekünk, vásárlóknak ezt a lehetőséget. És akkor arról panaszkodik a pénzügyi világ, hogy milyen sok a készpénz a forgalomban, hogy kevesen fizetnek bankkártyával meg, hogy nem merünk interneten vásárolni. Ilyen körülmények között nem csoda. Nem is az ún. POS terminál bérleti díja a sok, mivel az ennél a banknál csak 360 Ft egy félévre, hanem a minden kártyás bevétel után levont 2 ezrelék jutalék. Talán nem tűnik soknak, de egy plázás ruházati üzlet éves forgalma után ez több százezer forintot kitesz.

Nézzük a CIB-et. Ha náluk vállalkozóként kártyával fizetek, jutalékot vonnak le, ha arra kérem őket, hogy SMS-ben értesítsenek, amikor mozgás történt a számlámon, akkor pedig mobil üzenet díjat. Ez utóbbi természetesen rendben is lenne, ha ez a díj nem volna egy hagyományos SMS díjának minimum 1,5-2-szerese. Havi számlavezetési díj itt is van, ahogy havi forgalmi jutalék is. Ez utóbbi tovább bontható tranzakciós díjra, folyószámla tranzakciók díjára és átutalási díjra. Hogy ezek miben térnek el egymástól, azt ne kérdezzétek, mert nem tudom.

Az MKB-nál sem sokkal jobb a helyzet. Itt a pénztáros kisasszony zaklatásáért kifizetés/befizetés jutalékát kell leperkálni, de náluk is van számlavezetési díj, meg sok egyéb finomság. Külföldi bankköltség, számlakivonat díja, belföldi fizetés giron keresztül, bankon belüli átutalás jutaléka, tájékoztató adatok díja, fedezethiány miatt sorkezelés díja. Ejj, de szép nevű dolgok ezek! Itt merül föl a józan emberben a kérdés, hogy ha még a tájékoztató adatokért is külön pénzt fizetek, és ha azért is levonnak 500 Ft-ot, hogy felhívják a figyelmemet, ha nem volt elég pénz az átutaláshoz (vagy az APEH inkasszójához), akkor mi a f*szt fizetnek ők?

Mindehhez képest a Raiffeisen költségei (legalábbis nevükben) elég mérsékeltek. Van náluk számlavezetési díj, kivonat díj, havi forgalmi jutalék terhelés és jutalék, bár ezeken kívül biztosan egyebek is léteznek, csak azokat még nem láttam. Az ING-nek nemrég még nagyon kedvezőek voltak a számlavezetési díjai (havi 5000 Ft), viszont minden egyes átutalásért 540 Ft-ot vontak le, ami ordenáré pimaszság. Egy rendesen működő, sok partnerrel rendelkező vállalkozás esetében ez éves szinten milliós nagyságrendű összeg. Egyébként ha az ING másik üzletágába utaltál pénzt (magánnyugdíjpénztár, önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár, stb.), eleinte nagy kegyesen nem kértek érte külön pénzt, később erre is felszámolták az átutalás árát.

De ez még mind semmi, hiszen ha hitelt igényelsz, újabb összegekkel húznak le. A THM jó pár érdekes nevű izét tartalmaz, de legalábbis a hitelbírálati díj, a folyósítási díj vagy a közjegyzői díj mindenki számára ismerősen csenghet. Amikor az egyik barátom lakáshitelt igényelt az OTP-től, az X millió forint után levontak tőle 100e Ft-ot hitelbírálatra, majd egy újabb 100-ast közjegyzőre, ami utóbbival két probléma volt: 1. addig szó sem volt hasonlóról, 2. amikor szó lett róla, a barátom szerette volna a közjegyző ismerőse segítségét igénybe venni, mert az ingyen elintézte volna a dolgot, a bank azonban ragaszkodott a saját közjegyzőjéhez. Szegénynek még a családtól is kölcsön kellett kérnie, hogy az előre kiszámított összegen felüli költségeket fedezni tudja. Természetesen ha elutasítják a hitelkérelmedet, ezeket a költségeket (vagy egy részüket) akkor is ki kell fizetni. Pofátlanság!

Ha csak hitelkeretet igényelsz, de nem élsz vele, akkor is kell fizetni rendelkezésre tartási díjat, magyarul a semmiért is perkálsz, ha pedig meg is kapod a hitelt, akkor is ott a garancia díj, amit egyébként más cégek számára letétbe helyezett összegek után is levonnak. Például egy üzlethelyiséget bérelsz a WestEndben, amire két hónap kauciót le kell perkálnod, vagy garanciát kell vállalnia rá a bankodnak. Ezek újabb tízezres tételek, évente. Lehet igényelni Széchenyi- kártyát, ami az Orbán-kormány Széchenyi Tervének torzója, mert max. 5000e Ft-ot kaphatsz, azt is csak hitelre, kapásból levonnak belőle 100e Ft-ot, meg havonta a megfelelő összegeket. Ráadásul csak az ERSTE folyósítja (ha minden igaz; én más banknál még nem láttam), azaz a szabad bankválasztás jogát sérti. Tudjátok ez az a jog, amire anno olyan erőszeretettel hivatkoztak, amikor az Orbánék bevezették a diákhitelt, és előírták, hogy nyitni kell hozzá egy számlát a Postabankban. Talán el akarták kerülni, hogy az állami tulajdonú bankot ismét 100 milliárdokkal kelljen támogatni, Medgyessyék aztán ezt a Postabankos megoldást rögtön el is törölték, és piaci alapokra helyezték magát a diákhitelt is, így most a 3-4 év alatt felvett hitelre a többszörösét kell visszafizetni. Aki csak tudja, kerülje ezt a megoldást. A Széchenyi-kártyát viszont véletlenül pont attól a magántulajdonban levő ERSTE banktól lehet igényelni, amelyik megvette a korábban állami tulajdonban levő Postabankot...de most nem ez a téma. HA autót lízingelsz (manapság leginkább azt szokás), és a törlesztést csekken fizeted, átutalási megbízás kezelési költségét is le kell perkálnod, azaz neked kell állni a költségét annak, hogy ők a pénzükhöz jussanak. Ezt egyébként mostanában egyre több szolgáltató is elkezdte alkalmazni.

Azt hiszem, bőven lehetne még sorolni a különféle ügyes neveken való lehúzást, és biztosan lenne jó pár, amitől még nekem is leesne az állam, de talán ennyi is elég lesz belőlük. Számomra az egész pénzügyi szektor gazemberek gyülekezete, akik a semmiért is leszedik rólad a gatyádat, a semmiből csinálnak pénzt. Úgy állok hozzájuk, ahogy sokan anno álltak a politikához: tisztességes ember nem keveredik bele. Hitelt pedig semmiképpen nem szeretnék felvenni, hiszen — ahogy azt fent már említettem — aki hitelt vesz igénybe az eladja a lelkét, eladja a szabad akaratát, a szabadságát. Ha hiteled van, tudod, hogy azt vissza kell fizetni, és ezzel addig semmi baj sincs, amíg minden rendben. De ha mondjuk kiderül, hogy leépítés lesz a cégnél, elkezdesz rettegni, hogy ez nemcsak a munkád veszélyezteti, de a házadat is, és önkéntelenül kifordulsz magadból. Helyezkedni kezdesz, taposni és/vagy nyalni, hogy ne az utcán végezd (/ne vegyék el, ne tiltsák le, ne kerülj a rossz adós listára, stb.), de azt hiszem, nem is kell folytatnom.

Hitelt fölvenni csak akkor szabad, ha azt úgy tudod felhasználni, hogy nemcsak önmagát téríti meg meg a kamatokat, hanem még hasznot is hajt, az áruhitelt és a személyi kölcsönt pedig sürgősen el kell felejteni (a Provident féle társaságot pedig bűnözőkként kell kezelni, akik szerintem a törvényi kiskapukat kihasználva végeznek uzsorás tevékenységet).