dalszöveg bejegyzései

Mivel hétfő óta csak minimális szénhidrátot veszek magamhoz, és mivel nemrég úgyis a KFT-vel foglalkoztam, álljon itt egy, a jelen helyzetemre vonatkozóan nagyon találó számuk szövege:

KFT:Az édes élet véget ér

Messze szálltak a vattacukrok és a színes bonbonok

Valaki mérgezett minyont rágcsál, és csúnyán fintorog

A mézes kosár elzárva áll

Egy almapudingra őrjöngve támad rá az éhes csőcselék

A tévébemondó a Közös Tortáról mond egy szép mesét

Egy jó nagy pohár szalicil körbejár

Az édes élet véget ér

Fújdogál egy savanyú szél

A Cukros bácsi mélyen a szemünkbe néz

Az édes élet elmúlt rég

Keserű kenyeret dagaszt a pék

A Cukrász mosolyán kizöldült a penész

Negró cukorra vadászgatnak az utcákon az emberek

A terhes anyákat felszólítják, hogy gesztenyepürét szüljenek

Mogyorós csókra vár minden csöpp kis száj

Az édes élet véget ér

Fújdogál egy savanyú szél

A Cukros bácsi mélyen a szemünkbe néz

Az édes élet elmúlt rég

Keserű kenyeret dagaszt a pék

A Cukrász mosolyán kizöldült a penész

Igen, kicsit így érzem magam. És akkor mi lenne, ha tényleg tutifixen tartanék be valamilyen szigorú étrendet? A teámból elhagytam a cukrot (pfuj), barna kenyeret eszem fehér helyett (pfuj), semmilyen tésztát, péksüteményt, ropit, csokit nem eszem ötödik napja. Elvileg a gyümölcsöt is hanyagolnom kellene, mivel abban is van cukor, de erre egyszerűen nem vagyok hajlandó. A gyümölcs a mindenem, ha attól is el kellene tiltani magam, akkor inkább ne legyen lapos a hasam (vagy tartson tovább a diétás időszak). A banánt el tudom felejteni, de hogy a nyáron ne legeljem végig a gyümölcskosarat, ne csorogjon a mellkasomon a dinnyelé, ne szoruljanak be a fogam közé a barackcafrangok, azt teljesen elképzelhetetlennek tartom.

Nem eszem zsírosat, olajosat, margarint, vajat, oké. Nem eszem tésztát meg süteményt, oké. Csak grillezett/párolt mellehúsát rágcsálok, ez is oké. Zöldséget legelek, mint egy kecske, de még ez is elmegy. De a gyümölcsöt nem adom. Nem én.

Ráadásul még nem is tartom a diétámat olyan tökéletesen, mivel az első napokban — a hétvégi bevásárlás elmaradása miatt — nem álltak rendelkezésemre a megfelelő élelmiszerek, tegnap estére viszont vészesen lecsökkent a vércukorszintem, és emiatt kénytelen voltam beharapni anyám diós-csokis kosarából 3 db-ot vacsora gyanánt. Még jó, hogy nem lehet vámpírrá válni, mert egyébként azok valami hasonló éhséget éreznének, mint én tegnap. Nagyon szar, amikor HIHETETLENÜL éhesnek érzed magad, de hiába gondolsz jó zsíros cupákokra, húsokkal, zöldekkel megrakott tányérokra, mert ezek gondolata maximum a gyomrodat kavarja fel. Bezzeg egy sütemény, egy szelet pizza vagy egy jó mákos guba gondolata máris megindítja a nyálelválasztást. Innen is látszik, milyen csodálatos az emberi agy (+test): egy-egy tápanyag hiányát ilyen gondolati eszközök útján jelzi számunkra. Hasonló eset persze várható volt, de reménykedtem benne, hogy addig nem fordul elő, míg megfelelő táplálékkiegészítővel nem pótolom a kieső tápanyagokat, akkor meg ugyebár már indokolatlan volna hasonló rosszullét.

Az eddig eltelt öt nap mindenesetre arra jó volt, hogy megbékéljek a megváltozott napi rutinnal, hozzászokjak a főzéshez, alaposabban megnézzem, mit eszem, és rájöjjek, hogy a diabetológusoknak és dietetikusoknak igenis, hogy megalapozott a léte. Mától pedig megjönnek a fehérje-, vitamin-, energizáló és szénhidrátkészítményeim (mondtam, hogy bekomolyítok...), szóval mostantól még azok mennyiségét is folyamatosan szem előtt kell tartanom (a megfelelő időpontokon túl).

De nem baj. Tervezés és számítás! Ilyen még úgysem volt az életemben.