december bejegyzései

Dehogynem! Még akkor is, ha csak átmenetileg az enyém, és nem állhatok neki tervezgetni a költésének. A pénzről van szó természetesen, mégpedig arról az összegről, amivel a volt főnököm február óta tartozott nekem, amit annyiszor emlegettem a blogban, hogy a hivatkozásokat belinkelni is sok lenne, és amit tegnap végre megkaptam.

Mint mondtam, nem rendelkezhetek vele sajnos, nem vehetek magamnak belőle csinos és/vagy szexi cuccokat, nem költhetem karácsonyi ajándékokra és semmi egyébre, mivel én magam is tartozom a cégnek, méghozzá többel is, mint amennyit most kaptam. A stratégiai játékokban általában élvezni szoktam a szűkös erőforrások elosztását, és meg kell hagyni, a való életben is élvezem valahol, feltéve, hogy van mit elosztani. Ha semmire sem telik (mint a múltkor) vagy valamelyik ujjamat meg kell harapni, azt annyira nem élvezem. Viszont most nagy kő esett le a szívemről, mivel a főnököm felém irányuló tartozása kipipálva, nem kell a várakozás miatt tovább erodálni a lelkemet. A kapott pénz egy kis részét megtartom (ebből fogok karácsonyozni meg élni), a maradékkal pedig csökkentem az eddig — érthető okokból — be nem fizetett jegyzett tőke rám eső részét, méghozzá kevesebb, mint a harmadára.

Ezzel kapcsolatban két dolog: egyrészt a jegyzett tőkénk második felét december 8-ig kellett a bankba juttatni, a volt főnököm pedig 10-ére adta meg a tartozását. Ő is tudta, hogy nem dajdajozni kell a pénz, de megvárta, amíg megoldjuk valahogy a dolgot. Elég szemét egy dolog volt tőle, sőt, mondhatni, ez úgy tűnik, mintha kimondottan arra ment volna, hogy a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást indítson ellenünk, esetleg el kelljen kezdenünk a végelszámolást. De megoldottuk (és ez a másik dolog), mivel a rendelkezésre álló pénzünket felvettük a bankból, majd befizettük ugyanoda, mintha az a tőke hiányzó része volna. Kicsit átlátszó, de bevett szokás. Ha esetleg ellenőrzés lenne, produkálni tudjuk a könyvelés szerinti pénztárösszeget, mivel a társam is megkapta a pénzét (ami most rendelkezésére áll), meg ugye kicsi híján én is visszatettem oda, ami oda való.

A következő lépés, hogy a decembert megússzuk. Az általam behordott pénzt visszavesszük, így be tudjuk fizetni a 20-én esedékes adóinkat, aztán hétfőn felbukkan (talán) egy-két olyan ügyfelünk, aki több hónappal tartozik, és elvileg ki is fizeti a tartozásait. Ebből a havi kiadások hátralevő részét fedezzük, de még elő kell teremteni az alkalmazottak karácsonyi "hálapénzét" is, amire úgy tűnik, minden esélyünk meg is van. A legrenitensebb és egyben a legnagyobb összeggel tartozótó ügyféltől sikerült legombolni egy kisebb pénzösszeget (ami mondjuk csak a havi könyvelési díjának a harmada, de legalább ennyit is fizetett), és arra is vannak kilátások, hogy kivételesen tényleg ki is fizessen egy egész hónapra való díjat.

Lehet, hogy a pénz nem boldogít, de a pénzzel kapcsolatos problémák feltétlenül zaklatóak, következésképp ezen problémák megszűnte boldogító hatású, rám nézve legalábbis feltétlenül. Mindjárt egy kicsit derűsebben látom a jövőt, és mindjárt egy kissé boldogabb vagyok. Ha eljön végre a január, megint belecsapunk a lecsóba, és rögtön lesznek bizonyos anyagi nehézségeink is, de februártól — ha dőzsi nem is lesz — év végig biztosan, de talán hosszú távra is stabilizálódnak a pénzügyeink. Jövő év végén még lesz némi potenciálisan konfliktusos kényelmetlenség, de ha rendben sikerül a volt főnökünket kiszállítani a cégből (ahogy abban előzetesen megállapodtunk), utána már tényleg nagyon nagy szarnak kell lennie ahhoz, hogy akár céges, akár magánéleti szinten meginogjon a likviditás. Mindez tőlem szokatlanul optimista (és kivételesen egyben realista is) nézet, de "úgyse"-ből nem lehet táplálkozni. További optimizmusra ad okot, hogy:
- egy ügyfelünk, aki szerződést bontott velünk, mert meg akarta szüntetni a cégét mégsem szünteti meg, és marad (igaz, picit kevesebbet fog fizetni, de kevesebb lesz vele a munka is)
- egy másik ügyfél ugyan eladja a cégét, de az új tulajdonos is velünk könyveltet majd (elvileg)
- két ügyfélnek lejárt a kedvezményes könyvelési időszak, ezért picit többet fognak fizetni
- két jelentkezőnk is van, és további partnerek kilátásban
- a nemrég beújított ügyfél is elkezd fizetni (januártól)
- egy intézkedéssel javítjuk a fizetési morált, egy másikkal büntetjük a késve fizetőket
- az új ügyfelek további ügyfelek ajánlásának potenciálját hordozzák magukban
- az utolsó ingyenes cégünktől vagy megszabadulunk (és ezért a kolléganőnek sem kell fizetni, ráadásul felszabadul egy csomó ideje, amit fizetős cégekkel tölthetünk ki, mindenki javára), vagy fizetni kezd...

...és sorolhatnám, de nem teszem, mert ez a téma valószínűleg már baromi unalmas egyébként is. De engedtessék meg nekem, hogy olyasmiről blogoljak, ami nemcsak a legjobban foglalkoztat mostanság, hanem aktuális is, ráadásul ne mindig csak sírás legyen már ezen a felületen, hanem néha egy kis örömködés is. Igaz, a pozitív töltet mindig kevesebb kommentet vonz, mint a negatív, de ezt akkor is szerettem volna elújságolni.

A napjaim semmi másból nem állnak mostanában (úgy idén óta), mint tűzoltásból. Tűzoltás van a költségeim terén, a suli terén, a munka terén, és pár kisebb téren is (pl. baráti és családi kapcsolatok), így nem csoda, ha ezt a bejegyzést is március második felében vagyok képes csak megírni. Jaj-jaj, már csak egy hónap, és mennyi mindenre lesz nekem időm... Mellesleg elárulom, hogy szégyenszemre, de nagyon bölcsen úgy döntöttem, hogy a szakdolgozatomat átrakom őszre, és most minden más feladatot próbálok elvégezni. Például azt a rengeteg házidolgozatot, ami összesen minimum 60 oldalnyi körmölést jelent, plusz szakirodalmak olvasását, plusz határidőket...plusz...plusz munkahelyi dolgokat, stb. Így — remélhetőleg — a nyáron és az ősz elején kényelmesen megírhatom a szakdogát, meg minden mást, ami hozzá tartozik, és így sokkal alaposabb munkát adhatok ki a kezeim közül, mint amire mostanában lennék képes, pánikolva, összecsapva. Persze sokkal azért nem jobbak az állapotok, hiszen a 60 oldal, az 60 oldal, az sem kis mennyiség, de legalább jobban tagolható, és egy-egy beadandó elkészítése után érezhetek egy csöppnyi sikerélményt.

Éppen ezért is választottam mostanra a kiadások sorozat utolsó (előtt) tagját. Sem mélyenszántó gondolatokat nem akarok képernyőre vetni, sem politizálni nem akarok (pedig mennyi mindent tudnék írni, huhúúú), jöjjön csak egy könnyed statisztika, némi magánéleti infomorzsával fűszerezve.

Szóval december. Ez az a hónap, amikor nemcsak a karácsony okán, de adózási szempontból is a legtöbb kiadás gyűlik fel, így igencsak sakkoznom kell a pénzemmel. Ez most sem történt máshogy, de lássuk, pontosan hogyan is alakultak a dolgok.

Kaja (9,24%): az, hogy kicsit kevesebbet költhettem élelmiszerre, annak volt köszönhető, hogy két napot anyáméknál töltöttem, és két hetet nem dolgoztam. Amikor nem vagyok bent, sokkal kevesebbet eszem, például sosem reggelizem, sőt, ilyenkor gyakran csak egy étkezésem van. Ráadásul Ricsi is sokat volt otthon, így napokig csak a magam étkezéseit kellett finanszíroznom.

Macska (2,7%): bár százalékosan nem tűnik soknak (hiszen mindig az aktuális összkiadáshoz méricskélem az egyes oszlopokat), forint összegben egy kicsit drágább volt nekem a cicám. Mivel néha a kis majom egy törpe vízműként viselkedik, ráadásul finnyás is, ezúttal kétszer is almot kellett cserélnem őfelségének. Emiatt a növekedés.

Cigaretta (3,5%): többet voltam otthon, ergo többször is gyújthattam volna rá, valami furcsa okból kifolyólag mégsem került többe a havi dohányzás. Tudom, minden forint sok ilyen célra...

Háztartás (0%): dőzsi, egy csomag papírzsebkendőt vettem egész hónapban.

Rezsi (14,27%): kb. 10e forinttal több, mint máskor, mivel dupla UPC-t fizettem, a lakásbiztosítás is mostanra esett, viszont nem volt Díjbeszedő számla. Öröm az ürömben.

Vállalkozás (48,69%): igen, ez sok. Mondhatni kibaszott brutális, hogy a havi jövedelmem felét arra költöm, hogy az utolsó három havi jövedelmem után befizessem az adót (miután a mindenkori jövedelmem összes adóját is én fizetem, holott a munkáltatómnak kellene (ne felejtsük el, hogy ez még az alkalmazotti időszak volt!)). Az állam is ügyesen kifundálta, hogy bár az adót szinte mindig a tárgyidőszakot követő valahanyadikáig kell leróni, a 4. negyedévest mégis karácsony előtt pár nappal. Nyilván arra számítanak, hogy az ünnepekre mindenki jól elbaszná a pénzét, aztán az államkassza meg üresen kongana az év elején.

Szórakozás (10,3%): ha az év nagyobbik felében nem is (pedig de), most igazán adtam a szórakozásnak. A nyilvántartásom szerint kétszer is voltunk moziban, vettem magamnak 4 DVD-t (csupa izgi, 990 Ft-os horrort), két blogtalin is részt vettem, és ezen felül még háromszor buliztam, ami mind-mind pénzbe kerül. Sőt, még színházba is eljutottam, bár már nem emlékszem, mit néztünk meg (talán a Fekete Péter című hosszúra nyúlt bohózatot). Plusz netes játék, plusz Magyar Nemzet Képeslapok és egy PC Guru magazin, hogy utazás közben se unatkozzak.

Suli (2,4%): két vonatút érvényesítetlen diákigazolvánnyal (egy korábban elkummantott vizsga miatt), meg fél éves könyvtári beiratkozás. Nem sok, de ez mégis közel tízezer forint.

Egyéb (2,8%): ami ebben a hónapban a karácsonyi ajándékokat jelenti. Az aránya azért olyan kicsi, mert az éves kiadások nyilvántartásába sehol sem számítottam bele a kvázipénzeket, azaz a kajánál nem tüntettem fel az étkezési jegyes vásárlásokat, az ajándékoknál pedig kihagytam mindent, amit az év végi ajándékutalványokból vettem meg. Ha azt is beleadnám, ez az oszlopos háromszoros méretű lenne (igen, ennyi adó befizetése mellett igyekeztem 'ingyen' letudni a gifteket).

Lottó (0%): két heti próbálkozás, nulla sikerrel.

Ruha (0%): ebben az oszlopban meg konkrétan nem szerepelt semmi. Mindenki kapott valamit, én meg ezúttal csak filmekkel leptem meg magam, nem göncökkel.

Na, ezek után még egy éves összesen lesz, akkor is, ha már mindenki marhára unja. Ebben a pillanatban viszont végre teljesítettem egy újabb tavalyi fogadalmamat!