deviancia bejegyzései

Mivel most éppen lelki struccpolitikát folytatok (azaz megpróbálok nem gondolni a tegnapi, felkavaró dolgokra), inkább bepótolom az eredetileg tegnapra szánt bejegyzést, ugyanis nem maradhat az utókor számára regisztrálatlan, miként folytattam vasárnap extrém sportot a fürdőszobámban, amikor is másnaposan és izomlázasan álltam neki a kifestésének.

De még mielőtt a konkrét bohózatra térnék, lássuk az előzményeket. Szombaton nap közben az egyetemen tobzódtam, de csak az első előadást ültem végig, egyrészt mert megelégeltem, hogy ebben a félévben minden előadás — szóljon bármiről is — a cigánysággal végződik, másrészt a devianciaszociológiában nekem nemigen lehet újat mondani, mivel a családomban, és az ismerőseim között egy tucat alkoholista is van/volt, a baráti körömben ketten súlyos drogproblémákkal küzdöttek, a volt legjobb barátom szuicid hajlamú, a volt barátnőm ailurofóbiával küzdött (macskaiszony), én pedig buzi vagyok. Szóval minek üljek ott? Harmadrészt akivel odakocsikáztam, annak előbb vissza kellett jönnie, én pedig inkább vele tartottam, minthogy vonatoznom kelljen, miközben estére még hivatalos voltam egy alkoholos partyra is.

Miután hazaértem, gyorsan bevágódtam a fürdőkádba, kicsinosítottam magam, ettem egy pár falatot, hogy ne csapkodjon nagyon meg a majdan elfogyasztandó szeszmennyiség, aztán útra keltem. A Rolandot próbáltam kapacitálni, hogy akarjon már este buzibárba menni, ahova én is vele tartottam volna, miután tiszteletemet tettem a hetero haveroknál, de különféle kifogásokra hivatkozva végül nem adta be a derekát.

A 'buli' maga olyan semmilyen volt. Beszélgetés, néha kínos csend (miközben bömbölt a zene), italozás, cigarettafüst-belélegzés (főleg passzívan), italozás — tehát a szokásos. Eredetileg nem terveztem sokáig maradni, hiszen másnap még dolgom volt, és éppen ezért inni sem nagyon akartam. A másik oldalon viszont ott volt 'az utolsó alkalom a felszabadult szórakozásra a vizsgaidőszak előtt' nyomása, ami mégis rávett néhány feles és egy koktél elfogyasztására, ezek pedig egy újabb koktél és újabb felesek konzumálására. Szóval elég szépen néztem ki, mire hajnali fél 3-ra hazaértem (szerintem cikk-cakkban közlekedve az utcán). Mondom én, hogy nem kell engem alkoholizmusból oktatni...

Na, másnap aztán felébredtem. Fejfájás, szájszárazság, émelygés, étvágytalanság, szóval a szokásos. Első gondolatom az volt, hogy a festés inkább elmarad, de aztán meggyőztem magam, hogy mégis megcsinálom, mivel egyrészt megígértem, másrészt nemigen lesz mostanában újabb kínálkozó alkalom. Ennek örömére úgy délután 1 körül elindultam az OBI-ba. Meglepő módon ismét nyomban jött az egyébként 20 percenként járó busz, így pillanatokon belül odaértem. Közben persze minden egyes szemembe érkező fénysugár csak növelte a fejem kínjait, a busz pedig a gyomrom rakoncátlankodását súlyosbította. Na, az OBI-ban aztán megállapítottam, hogy kicsiny(nyé tett) hazánkban hiperinfláció van, mivel a múltkor még 2900 Ft-os festék immár 3200 Ft-ba került, és mire a polctól pénztárhoz értem, máris 3295 Ft-ba. Hogy ennek mi volt az oka, nem kérdeztem meg, mert 100 Ft-on nem akartam ilyen állapotban vitatkozni. Más körülmények között persze megkérdeztem volna, ahogy azt is, hogy mijappicsa kerül egy vacak narancssárga kaspóban (amit az azonos színű konyhámba száműzött növényem cserepének szántam) 1800 Ft-ba? Nem is vettem.

Itthon újabb egy órát tettem-vettem, meg ágyban döglöttem, és már majdnem délután 4 volt, amikor nekikezdtem a tényleges munkának. A polcok tartalmának lepakolásához, és a polcok leszereléséhez Rolcsim segítségére is szükség volt, ő azonban csak későbbre ígérte magát, ezért olyan helyen kezdtem festegetni, ahol szabad volt a falfelület. Ebben az volt az érdekes, hogy a pénteki lábazástól baromira izomlázam volt, ÉS a másnaposságtól bizonytalan volt az egyensúlyom, ÉS fájt a fejem, de fájdalomcsillapító nem volt itthon, ÉS a fürdőszobám méretei és berendezésének elhelyezkedése miatt a létra használata célszerűtlen lett volna, tehát még a konyha kifestésekor alkalmazott akrobatikus mutatványokat is felül kellett múlnom a siker elérése érdekében. Egyik lábam a mosógép sarkán, a másik a kád külső peremén. Vagy: mindkét lábam a kád szélén, a mellkasommal a kívánt szögbe billentve a fregolit, és így egyensúlyozva. Vagy: egyik kezemmel a fűtőcsőbe kapaszkodva, közben a faltól a hátammal tolva el a ruhaszárítót. Sorolhatnám. Gyakorlatilag ön- és közveszélyesnek számítottam, és a csodával határos, hogy se össze nem törtem magam, se le nem borítottam semmit a kék festékkel. Pedig mókás lett volna, ha a teli szennyestartóba vagy a nyitott fedelű (de éppen nem üzemelő) mosógépbe beleborítottam volna fél liter festéket (faszt).

Azért röpke két óra alatt el is készültem, így a falak mostantól pompás, égkék színűek (nem budapesti égkék, hanem tanyasi égkék). Sajnos azonban tartok tőle, hogy ezzel jól meg is szívattam magam, és majd úgy járok, mint a volt munkahelyemen az egyik ügyfél, aki a vécépumpájához gyakorlatilag vett egy komplett fürdőszobát. Most, hogy kékek a falak, az eddigi világítás elég gyatrává vált. Vennem kéne tehát egy új lámpát, már azt is kigondoltam, hogy milyet. Három ágú spotlámpát ide! Egyik ágát a fürdőkád irányába, hogy legyen fény pancsolás közben olvasni, a másikat a pofámra, hogy nem maradjak borotválkozás után mindig valahol szőrös, a harmadikat pedig a klotyó irányába, a szimmetria kedvéért (faszt, ott is olvasok). De az árammal kapcsolatos dolgokat én nem vállalom, tehát szakembert kellene hívni, akkor viszont már meg kellene venni az új kapcsolókat is, meg a szobába egy rendes csillárt. Nehogy má' kétszer fizessek kiszállást! De ha már kijön a villanyszerelő, akkor lehet, hogy az új lámpának új lyukakat is kell fúrni a falba.

Akkor pedig már a nagyszobába is kéne, meg a...meg a ...