divat bejegyzései

Eszembe jutott, hogy nekem van egy olyan nagy bánatom, hogy a "meleg" kategóriában alig van bejegyzés, holott ez mégiscsak egy melegblog vagy mifene. Az a két pasi odafent — aki egyrészt egy, másrészt sajnos nem én vagyok— meg önmagában még nem elég melegkedni. Persze más kategóriák is ritkásak (pl. kondi meg macska), de azok eleve nem olyanok, hogy újra meg újra érdemes volna irkálni bennük, nem úgy, mint a buziskodásban.

Szóval buziskodjunk!

A múlt héten hallottam a konditeremben téblábolva, hogy a Twilight-saga sztárja, ez a Pattinson gyerek a nevét adta egy alsónadrág-kollekcióhoz, és akkor most örülünk. Én meg ugye alsógatya-fan vagyok, így rögtön adódott az alkalom, hogy rákeressek erre a témára, és ebből jött az ötlet is, hogy a későbbiekben rendszeresen jelentkezzek fehérneműs témákkal. De most maradjunk ennél, és menjünk csak szépen, sorban.

A Marks & Spencer volt az a szerencsés, aki az új kollekciója számára megnyerte ezt a kölköt, merthogy a srác állítólag olyan egyedi módon hordja az alsónadrágjait, hogy az már követendő és elnevezendő példa.  Valahogy a csípőjén, persze a megfelelő szabású nadrág mellett. Oké, lelkük rajta, végtére is egy ilyen mesterségesen bugyinedvesítőnek kikiáltott, tinimilliók által istenített nyomit gazdaságos dolog behúzni a márkánkba, és külön terméket szentelni neki. Meg aztán ha már a megfelelő üzleti körök Stephanie Meyer sorozatát nevezték ki az aktuális fejőstehénnek, miért ne lehetne az ilyen Pattinsonokat is fejni, és divatot tulajdonítani neki, hogy még több pénzt lehessen kiszedni a szerencsétlenből? Szerintem úgy néz ki ez a srác, mintha az anyja még terhesen, gumikalapáccsal verte volna a hasát — á la Molnár Oszkár, — mert hót torz a feje, és egyébként vámpírrá sminkelni sem lehetett nagy munka. Szóval kellőképpen nyomi, és számomra semmi vonzó sincsen benne, de hát én én vagyok, a tinimilliók meg tinimilliók. A teste ráadásul végképp nem olyan, amit mutogatni kéne, és ugyan a Ricsimé is hasonló, de ő nem dollármilliomos, akinek más dolga sincs, minthogy karban tartsa a kinézetét (és ennek ellenére mégis igyekszik), de azért na. Van itten egy kép róla, amin éppen alsónadrágban 'pózol', amennyiben egyáltalán valóban ő szerepel a fotón...

Nos, a mongolidiótákra hajazó arckifejezésű fiatalember alsóneműje hmm...hmmm... hát piros. Egyebet nem tudok róla mondani, én semmi extrát nem látok benne. Persze ez még nem AZ az alsónadrág, amit a Marx meg az Engels forgalmazni fog, és még csak nem is egyértelműen boxerbrief (az a tapadós boxerszerűség, amit én is hordok), merthogy a mi Bobunk állítólag olyat hord. Ez az információ eddig ugyan rejtve maradt a világ fontos dolgokért aggódó fele előtt, de még februárban lekapták őt, ahogy egy Tom Sturridge nevű másik fiatalemberrel együtt vásárolgatni indult, és olyanokat vett a bótban. Utóbbi legényről gyakorlatilag semmit nem tudok, ezért csak rosszmájúan feltételezem, hogy unalmas perceikben egymást kúrogatják, amikor meg már unják, akkor bótba járnak (mellesleg fél évvel korábban szintén együtt flangáltak, de nyilván jó barátok, azért szokás ez náluk). Szegény, szegény tinilányok...

De térjünk vissza az alsókhoz, amiknek nagyon frappánsan R-Pants lett a neve, merthogy kiejtése szerint azonos Pattinson becenevével (R-Patz), és biztosan szaré'-hugyé' fogják a vevők után hajigálni (az M&S pont arról híres). Ezek a vevők ráadásul azért is érdekesek, mert hát Rob-ért a csajok rajonganak, de ők meg viszonylag kis arányban hordanak férfi alsókat...de sebaj! A probléma áthidalva, mert a forgalmazók remélik, hogy a sikongató lányok majd nem maguknak, hanem a párjuknak vesznek ilyet, ajándékba. Zseniális! Én is kérek.

Egyébként az ilyen csípő-alsók (low-rise pants, saját fordításban) egészen jól néznek ki, de ezekhez aztán végképp kell a belevaló, esetünkben egy szép férfi csípő és has. Balatonon terpeszkedő, sörhasú NDK-s turistáknak nem való, ők ne is próbálkozzanak vele, viszont a karcsú legényeken kimondottan jól áll, amennyiben nincs 5 centis szőr a hasukon (merthogy akkor megint csak viccesen hathat). Viszont a jobb oldali képen levő felső gatyeszba nem tudom, mekkora bré fér bele, ugyanis eleve nem sok anyagot használtak fel a készítéséhez (gondolom, részben azért is lesz rohadt drága, mint a női bugyik esetében).

Végül ami kimondottan vicces lehet, az a következő fürdőruha. Hogy létezik-e ilyen, vagy csak egy jópofa tréfa, azt nem tudom, de vicces belegondolni, ahogy valaki álló f*sszal pózol benne, Pattinsonnak meg úgy nő tőle az orra, mint Pinocchiónak a mesében. Vagy ha nem pont merőleges a szög, úgy is nézhet ki, mint Quasimodo, esetleg mint saját maga, egy kicsivel több gumikalapács alkalmazása után. Az meg végképp vicces helyzet lehet, amikor valaki egy szexi sráccal végre vízszintbe kerül, és a kicsomagolás közben egyszer csak a nyomigyerek pofája kacsint vissza ágyéktájról. Én megijednék, az biztos, aztán meg halálra röhögném magam.

Ja, és még annyit, hogy a névválasztás szerintem nem a legszerencsésebb. R-pants, ez olyan snassz. Miért nem inkább Pantieson (kb.: bugyifiú)?

...témát választottam. Tudjátok, azt kutatom, hogy vajon a melegekben van-e egy plusz költözési motiváció a nem melegekhez képest.

Nem az a baj, hogy a 30 tervezett interjúból még csak 6 van meg, nem is az, hogy április 12. a határidő (miközben 11-én vélhetőleg szavazatot számlálok), és nem is az, hogy esetleg nem tudnék mit írni. Nincs baj. De sokkal könnyebb lett volna, ha mondjuk az emberi, de főleg a fiatalokra jellemző trógerség és lumpenproli viselkedés a témám. Módszer: résztvevő megfigyelés.

Tegnap és tegnapelőtt moziban voltunk, mindkétszer az Arénában, ami hétvégi estékhez méltón teli volt suttyókkal. Ezek azok a fiatalok (többek között), akik a plázákba járnak bandázni. Ülnek a fotelokon, hangoskodnak, és persze reprezentálják önnön szépségüket és divatosságukat. Elég fél órát eltölteni egy ilyen intézményben, és összetéveszthetetlenül megállapíthatjuk az idei divatot: Beckham-fülbevaló, szűk farmer, fehér öv, vasalt haj, tornacipő és csillogós, fekete kabátka. Ugyanígy meg lehetett állapítani évekkel ezelőtt, hogy a csajoknál a kotonkabát volt a menő (ez a hosszú, steppelt cucc), aztán a szőrmegalléros-kapucnis kabát, aztán a lila bármi, és így tovább. Persze más a divat a rockereknél (30 éve ugyanaz), a deszkásoknál meg a retrosoknál (sorolhatnám), de van egy réteg, aminek a tagjai mindig az aktuális divatot követik, és egy példány közülük mindig úgy néz ki, mint az összes többi. Nyilván ezek nem feltétlenül ugyanazok, mert a réteg egy része párt talál magának, összeköltözik, belet ereszt és eligénytelenedik, más része meg éppen abba a korba lép, amikor a LEGO-t a faszverés váltja föl, tehát cserélődik az állomány és a génkészlet, és biztosan akad olyan is, aki a tavalyi kollekciót kilomtalanítja, hiszen követni kell az aktuális trendet.

Azon gondolkodtam tegnap, hogy vajon egy lány, amikor párt választ, és a párja az ilyen metroszexuális srácok közül kerül ki, akkor vajon miért pont azt választja, és miért nem bármelyik másikat? Teljesen csereszabatosak, legalábbis kinézetre biztosan. A lelkébe szeret bele? A romantikus szép szavakba? Az intelligenciájába? Öööö, hát az utóbbi biztosan nem, mert bármennyire is helyes egy ilyen példány, amikor a KFC-nél sorban állva arra kényszerülök, hogy a hangját halljam...hát, nem taglóz le az intelligencia áradása. Ezek olyan férfias izék, akik mindig a csajokról beszélnek, ki mennyire kurva, milyen jó mobilja van valamelyiküknek, ki mit szólt be a másiknak, hogy baszta meg a harmadikat, vagy hol kapni olyan menő cuccot éppen. Unalmas, felszínes és egy nagy nulla az egész. Viselkedni, azt meg végképp nem tudnak. Hőbörögnek, visítoznak, harsányan röhögnek, pattogtatják a rágót, satöbbi.

Engem úgy neveltek, hogy ha vadidegen emberek között feltűnően viselkedtem, akkor rám szóltak, hogy a bácsik nem kíváncsiak ám rám. Ebben a szellemiségben létezem most is: igyekszem nem feltűnősködni, ha pedig ezt más teszi, az zavar. Nagyon. Zavar például, amikor valaki a tenyeréből hallgatja a zenét, jó hangosan, zavar, amikor a rágóját fújkálja, intelligens fejjel, zavar a harsány röhögés a metrón, zavar az elfeküdve ülés, zavar a csókolózás, a pusziszkodás, és átevezve a nyugdíjas generáció vizeire, zavar a fog- és orrszívás is, meg még vagy húsz dolog, amiket nem sorolnék föl. Idegbeteg vagyok, ezektől pedig egy vérben forgó szemű, de önmagát visszafogó dühöngő őrültté válok, és csak az a kérdés, mikor pattan el a húr, hogy aztán vagy engem vernek össze, vagy engem visznek el.

Ha egy ilyen fújkálós tini picsa felszáll a metróra, és mondjuk öt zengő gumicsattintás után leszáll, majd felszáll egy másik, aki ugyanezt csinálja, akkor az nekem nem olyan, mintha 1-től kezdenék újra számolni, hanem mintha a 6., 7. és további effektek érnék a fülemet. Most úgy a 112572.-nél tarthatok, úgyhogy miután minden hasonlónál megállapítom, hogy "már megint", majd felteszem magamban a költői kérdést, hogy "mért van mindenhol ennyi fasz?", jön az illető(k) válogatott módszerekkel való kivégzése, gondolatban. Sajnos már ez sem nyugtat meg. Vennem kell egy autót.

De autóval sajnos nem mehetek be a moziba (kivéve az autós mozikat, amik meg már nemigen vannak), úgyhogy az ilyen helyeken a filmélményt rettenetesen rontja, hogy rajtam kívül mások is vannak ott. Tegnap például már azon felbasztam magam, hogy egy mögöttem, kicsit balra ülő pár a Tesco-s szatyorból túrta elő a TG-popcornt, mer' nehogy má' azt a drága szart vegye meg a büfébe', aztán vagy egy órán keresztül zörgött a celofánnal, ráadásul nyitott pofával ette a kukoricáját. Konkrétan mögöttem szintén kukoricáztak, szintén nyitott szájjal, ráadásul úgy, hogy az egyes szemeket egyenként is szétharapták, szóval a recsegés mellé még egy csikorgó hang is társult. A harmadik megint csak recsegtetett, dolby surround hatássá erősítve számomra az effektet, az ülésemet rugdosta, a negyedik meg mellettem ült, és állandóan leejtette a pulóverét. Én már tényleg azt variáltam magamban, miként kéne megragadnom valamelyikük grabancát, és előre baszni vagy három sorral lejjebb, hátha kitöri a nyakát. Élvezhető volt ám a film nagyon.

Hazafelé már csak abban reménykedtem, hogy a sok suttyó olyankor már valami ótvar diszkóban issza a Bomba-pezsgőjét és szívja az aranymalbit, és a metróra már nemigen jut belőlük, de tévednem kellett. Láttam például 5 teljesen egyforma (lásd fent) srácot, egy kupacban, de azokat nem kellett elviselnem, mert másik kocsiba szálltak. Mi viszont direkt akartunk egy kb. 14 évesekből álló csoporthoz képest másik kocsiba szállni, azonban végül ők is azt választották, amelyiket mi. Szorongatták a pezsgősüvegeiket (mert ugye a pezsgő a menő, attól gazdagnak érezhetik magukat), és feltűnősködtek. Az meg már kimondottan röhejes volt, ahogy az egyik csaj lába folyamatosan nyeklett a tűsarkú cipőben, mert fölvenni még fel tudta, de járni benne már nem, a másik meg a csizmájával csinált hasonló mozdulatokat, de az meg azért, mert olyan szűk farmerba szuszakolta bele a hájas valagát, hogy egy kényszerzubbonyban kényelmesebben lett volna el. Áhh, nem is ragozom.

Szakdolgozatot kéne ebből írni kérem. Előbb készen lennék vele, mint a buzisággal, és még csak utána sem kéne olvasnom a témának. Elég csak kilépni a lakás ajtaján.