doktor bejegyzései

Mármint nekem, ugyanis három hét alatt négyszer fordultam meg a fogorvosomnál, rengeteg szenvedést okozva, és kiadást generálva ezzel magamnak.

A problémák ugye akkor kezdődtek, amikor cca. egy évvel ezelőtt letört egy nagy darab az egyik tömött fogamból. Így jár, aki wasabi tormás mogyorót csemegézik a hegyekben. Nem fájt, de azért furcsa volt utána ott enni, később ráadásul kimondottan kellemetlenné vált. Anyagi okokból egy darabig halogattam a kezelést, ráadásul a kellemetlen érzés miatt szépen le is szoktam a bal oldalon való rágásról. Na, tavasszal végre eljutottam a fogorvoshoz, aki megnyugtatott, hogy nem a fogamból, hanem a tömésből tört le az a darab, és szépen kipótolta a hiányzó részeket. Újra megpróbáltam ott enni, és...azt az érzést csak a kormánytagoknak kívánom. De ezt már leírtam egy párszor.

Néhány hónapig ismét a halogatás jött (rágás mellőzve), hol az anyagiakra hivatkozva, hol meg azért, mert az orvosom nyáron nem rendel. Amikor már újra dolgozott, akkor megint a pénzt tartottam akadálynak, de mivel kezdtem megszeppenni, hogy vajon mikor következik be az egyenetlen állkapocs használat miatti deformáció, november elején csak visszamentem. Közben újabb fogaim váltak gyanússá, így eldöntöttem, most aztán megcsináltatok mindent, amit kell.

Első körben csak egy fogkőleszedésre került sor, meg egy elhajtás panoráma röntgenre. 1000 Ft, de legalább most nem vérzett az ínyem. A panoráma röntgen után (3400 Ft) visszamentem, és vittem az eredményt is, amit az orvos megnézett, és egy kissé el is keserített. A többi gyanús fogamnak nem volt baja, másokon viszont romlást fedezett fel, amelyik fogam miatt pedig rágásra képtelen voltam egy évig, azon észre vette, hogy a tömés alatt durván újra szuvasodott. Ez volt most a legfontosabb. 

A második körben tehát jöhetett az érzéstelenítés, ami egy kissé balul sült el, amikor ugyanis az alsó és felső állkapcsom találkozásánál beszúrta a tűt, és nyomni kezdte a cuccot, a fecskendő és a fej illesztésénél a nyomás miatt szétcsúszott az egész, a folyadék pedig szanaszét fröccsent. Rám is jutott, de a doktornő kapta a javát. Külön pikantéria, hogy maga a tű közben természetesen az ínyemben állt. Na, újabb adag — ez most sikerült, — aztán a fúrás. Hamar kiderült, hogy a szuvasodás sajnos elérte a gyökércsatornát, így gyökérkezelésre volt szükség. Ezt úgy oldotta meg, hogy egy gyilkos anyagot fecskendezett be a foggyökerembe, amit ideiglenes töméssel zárt le. Előtte persze kicsit belefúrogatott a csatornába, hogy mindenhez hozzáférjen, ez pedig érzéstelenítéssel együtt is elég fájdalmas volt. Aki esetleg még nem volt alanya gyökérkezelésnek, annak elmesélem, hogy ilyenkor arról van szó, hogy a gyökércsatornákban levő, kizárólag fájdalomérzet továbbítására szolgáló idegpályát kitépik. El lehet képzelni: mintha az agyadból tépnének ki egy darabot. Ilyet egyszer már tapasztaltam, ezért gyorsan nekiláttam rettegni, viszont szerencsére a brutalitást a méreganyag alkalmazása miatt megúsztam.

A harmadik körre a következő héten került sor. A cucc hatóanyaga ugyan két hét alatt fejti ki a hatását, de ott volt még a többi problémás fogam is. Ezek közül az egyik a jobb felső bölcsességfogam, ami az íny mellett-alatt, a tövénél állt neki romlani. A dokinő pedzegetni kezdte, hogy ki kellene húzni, mert úgyis csak tovább romlik, és úgysem használom semmire, de én hevesen tiltakoztam ez ellen. Még mit nem! Így hát betömte, és egy kicsit odébb megszüntetett egy két fog közti romlást is (12000 Ft). Egy halom fúrás, leghátul ugye kifejezetten mélyen, injekció, azóta pedig érzékenység. Ez persze el fog múlni, de idő kell az idegnek, hogy a csonkított fogak felszíne közeléből egy kicsit visszahúzódjon. Az egészben az volt a legszarabb, hogy a bal oldalon a gipsz- szerű ideiglenes tömés eléggé kikopott, ezért ott megint nem tudtam rágni (közben az ínyem alá is állandóan betorlódott az étel), a jobb oldalon meg hidegre, melegre érzékeny volt minden. Valahogy azért csak túléltem a következő egy hetet...

...amikor is a negyedik kör következett, a gyökérkezelt fog gyökértömése. Kicsit bizonytalan voltam, hogy vajon az a szer nálam is két hétre van-e kalibrálva, és vajon fájni fog-e vagy nem, ezért egy alap idegesség már eleve volt rajtam. Beültem a székbe, jöhetett a fúrás. Érzésteleníteni ilyenkor elvileg már nem kell, hiszen a fájdalmat érzékelő cucc már kimúlt. A fúrás azért fájt, de nem a fizikai behatás, hanem a többi fogamra spriccelő hűtővíz miatt. A tömés eltávolítása után a kedvenc részem következett, az elhalt (?) idegek eltávolítása. Ezt úgy csinálják, hogy egy spirális fémtűt beszúrnak a foggyökérbe, megtekerik odabent, majd kihúzzák. Furcsa érzés, amikor a fogad egyébként egyáltalán nem érzett részében, majdnem az állkapcsodban kotorásznak, ezúttal viszont fájt is. Hát ez meg hogyan lehetséges, kérdezné a munkahelyemen a vezető könyvelő, én pedig erre azt válaszolnám, hogy "hát úgy, hogy ennek a fogamnak nem három, hanem — a szokásostól eltérően — négy gyökere van, és a negyedikben nem halt el még az ideg". A fájdalom beindította a nálam (is) szokásos reakciót: heves szíbdobogás+remegés. Alig vártam, hogy vége legyen a fúrásnak, és a gyökértömés jöjjön. Miközben ott reszkettem, a dokinéni apró tűket vett elő, amiket különféle célokkal pakolgatott a fogamba. Én persze csak annyit láttam, hogy berakja őket, de kivenni már egyiket sem láttam. Ott ültem, tátott szájjal, tamponokkal, egyre gyűlő nyállal, a szívem a torkomban dobogott, és a szemem sarkából egyre csak a szúrós eszközöket figyeltem. Vártam, hogy mikor fáj majd megint. Aztán jött a fúrófej csere: a szokásos helyett, egy kb. 3 cm hosszú, vastag tű, amit valami vörös anyaggal kent be. Berakta a számba, azon belül a foggyökerembe, aztán nekilátott a fúrásnak, ami persze fájt. Utóbb tudtam csak meg, hogy ilyenkor valójában csak annyi történik, hogy azt a vörös anyagot a centrifugális erő hatásával szétfröcsköli a fog belsejében, mivel azonban ezt a tövétől kezdve kifelé teszi, óhatatlan, hogy a fog legaljánál fájjon (hiszen szinte az állkapcsodban matat olyankor). Persze, hogy fájt, méghozzá gyökerenként, azaz négyszer egymás után. Ezzel azonban még mindig nem volt vége, jöhetett a gyanta, amit szintén apró tűkkel vitt be a fogba. Ezek úgy néztek ki, mint a műanyag végű gombostűk, azaz egy zöld, olvatag gömb minten tű végén.

Csinálta, csinálta, én pedig közben elkezdtem tényleg remegni. Hirtelen elfogyott a levegő a helyiségben, és menekülni akartam a székből. Rám tört valami rettegő érzés, de tudtam, hogy egy halom tűvel a számban teljesen esélytelen szabadulnom, ráadásul ha nyál éri a cuccot, oda az egész. Ezzel a tudattal vergődtem még néhány percet, egyre jobban kétségbe esve, és közben tényleg légszomjam támadt. Elkezdtem egyre nagyobb levegőket venni, a fülem zúgásnak indult, a látásom pedig mind jobban sötétedett. Abszolút ájulásközeli állapot. A mellkasomra tettem a kezem, ezzel jelezve, hogy baj van, a dokinéni pedig rutinosan észlelte, hogy gyors reagálásra van szükség. Befejezte, amit csinált, belepasszintott a fogamba egy újabb ideiglenes tömést, hátra döntötte a széket, és kitárta az ablakot. Nem sok híja volt, hogy tényleg leforduljak a székről, de így gyorsan észhez tértem. Szabadkoztam, hogy de hát rendszeres véradó vagyok, és sosem történt még velem ilyen, ő meg nyugtatgatott, hogy biztosan azért történt, mert nem reggeliztem, mert melegfront volt, mert a tűk láttán valami lejátszódhatott a tudatalattimban, és talán azért, mert egy kicsit belélegezhettem a forró gyanta füstjéből. Hozzátette még, hogy valójában a gyökértömés a leghosszabb fogászati procedúra, ami esetemben ugye egy gyökérnyivel még hosszabb is volt, szóval igazán nem kell szabadkoznom. Ezek után több kínzás már nem volt, csak elrendezte a tömést, aztán szabadon engedett.

Ez hétfőn történt, de pénteken még volt egy forduló, az ötödik. Most már csak annyi történt, hogy az ideiglenes tömést valódira cserélte, de a fúrásnál azért a lelkemre kötötte, hogy a múltkori esetet egyszerűen (és határozottan) felejtsem el, mert megismétlődhet. A szomszéd fogak érzékenysége miatt a hűtővíz most is fájdalmat okozott, de összességében azért szenvedés nélkül úsztam meg a dolgot. Kifizettem 12000 forintot, és megállapodtam vele, hogy az idén nagy ívben elkerülöm.

Van azonban két fogam (ez, meg egy másik), amiből már csak olyan kevés maradt, hogy ha idő előtt letörik belőlük egy darab, akkor már csak húzni lehet őket, ezért ezekre korona kellene, amíg van mire tenni őket. Két korona az legalább 50000 Ft, ráadásul a csiszolás miatt újabb kínok érhetnek, szóval azok maximum jövőre jöhetnek szóba. 

Miután ezt megbeszéltük, úgy tűztem ki a rendelőből, hogy a papírok csak úgy szálltak utánam a levegőben. 

Hát persze, hogy már megint van valami, ami nyugtalanná teszi az éjszakákat és feszültté a nappalokat. Mi az hogy! Nagyon is! Igaz, hogy ez annyira nem volt meglepetés, hiszen már legalább másfél éves dologról van szó, de olyan jó lett volna, ha még húzódik egy kicsit az ügy. Időzített bomba ketyeg ugyanis a fejemben, és most valaki elindította a végső visszaszámlálást. Baromi boldog vagyok... De hogy ti is értsétek, miről van szó, vissza kell mennünk egy kicsit az időben.

Két és fél éves lehettem, amikor egy napsütötte, nyári napon apámék kis műanyag kádban kiraktak a kertbe, hogy kedvemre pancsolhassak... Ja, ennyire nem kell visszamenni... (bár ez is egy jó sztori).

Tehát úgy 12 éves koromban jártam először fogorvosnál. Akkor nem szereztem túl pozitív élményeket (érzéstelenítés nélküli fúrás, stb.), de aztán rájöttem, hogy a fogorvos tényleg barát, és ma már nem félek tőle. A rájövetelben az is segített, hogy a rá következő 6-7 évben olyan gyakran kellett mennem hozzá, mintha csak moziba járnék. Kisebb részben öröklött tulajdonság, nagyobb részben a hiányos táplálkozás lehetett az oka annak, hogy rendkívül gyors ütemben szuvasodtak a fogaim a napi rendszeres fogmosások ellenére is. Mire 20 éves lettem, a fogsorom fele tömött fogakból állt.

Viszont mindegyik a helyén volt. A sorozás előtti orvosi vizsgálaton az akkori fogdoki meg is jegyezte, milyen szépek a fogaim. Ezen kicsit megdöbbentem. Mondom, mitől lennének már szépek, amikor a fogsorom fele tömve van? Hát éppen azért — válaszolta.— Nincsenek elhanyagolva. Ez igaz. Mivel legrosszabb rémálmaim a mai napig azok, amikor valami okból kifolyólag sorra hullajtom el a fogaimat, nem mulasztom el, hogy egy évben legalább egyszer el ne menjek egy gyors kivizsgálásra. Sajnos ilyenkor mindig akad olyan fogam, ami beavatkozást igényel, de szerencsére csak azok, amik már eleve tömve vannak.

Úgy három évvel ezelőtt is elmentem a doktor bácsihoz, mert gyanakodtam, hogy valami nincs rendben odabent. A meggyanúsított fognak semmi baja nem volt, viszont a mellette levő 3 kollégája mind szuvasodott a tömés alatt. Ezeket sorra kijavította, a töméseket esztétikusra cserélte, de fúrás közben az egyiknél (BF4) olyan mélyre kellett hatolnia, hogy megnyílt a gyökércsatorna is. Nem volt mit tenni, gyökérkezelést kellett foganatosítani, ott helyben. A fájdalomtól való félelemtől, meg a fájdalomtól magától majd' összefostam magam, de aztán túléltem az egész procedúrát.

Néhány hónappal később evés közben egy roppanást éreztem a fejemben, de mivel fájdalom nem követte, változást meg akkor nem éreztem, nem foglalkoztam vele. Azért a következő napokban olyan érdekesen idegennek érzetem a BF4-et, és addig piszkáltam a nyelvemmel, aztán meg az ujjammal, mígnem egyszer csak kiesett a belső fele. Tudtam, hogy a gyökérkezelt fogak élettelenek, ezért nagyon sérülékenyek, de arra nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Elmentem a fogdokihoz, hogy akkor most mi van, mire ő belehajtott egy csavart a félbe tört fogamba, majd ezzel meg egy kupac fehér töméssel támasztotta meg a maradékot, így kívülről úgy tűnik, mintha kutya baja volna. Ügyes megoldásnak ígérkezett, azonban a doktor(nő) hozzátette, hogy ez semmiképpen sem végleges, és hamarosan úgyis tenni kell valami maradandóbbat, mert így nem maradhat.

Nem is maradt úgy, mivel újabb hónapok után azt vettem észre, hogy a BF4-em tövében egy érdekes kis gumó jelent meg, közvetlenül az ínyem alatt. Rögtön tudtam, hogy ez tályog (holott még sosem birtokoltam ilyet). Kicsit izgultam miatta, de mivel semmiféle tünetet nem produkáltam, lassan megnyugodtam. Azért amikor legközelebb a fogorvos felé vettem az irányt, megemlítettem neki a dolgot. Ő megnyomkodta, megkocogtatta, de nem fájt, úgyhogy elküldött röntgenre, majd az eredmény láttán annyit mondott, hogy ezzel évekig el lehet így lenni. Ismét megnyugodtam. (A röntgenképen jól látható még a csavar menete is.)

A nyár végéig nem is volt semmi probléma, de akkor egy különösen forró napon arra ébredtem, hogy a bal orcám egy pöttyet megdagadt, persze pénteken, nehogy el tudjak vele szaladni az orvoshoz. Hétfőre maradt (volna) a dolog, de mivel addigra lelohadt a daganat, és az orvos különben is szabadságon volt, nem lett az egészből semmi. A kis ijedtségre rápihentem, aztán lenyugodtam. Azóta viszont folyamatosan azon aggódom, hogy vajon mikor robban a bomba.

Úgy tűnik, mostanában. A BF4 felett egyre nagyobb a duzzanat, ami nyomásra érzékeny és kocogtatásra is. Néha csak úgy spontán nyilall egyet, most pedig olyan érzést produkál, mintha valami mászkálna az arcomban. Néha feszít, néha viszket. Ez semmiképpen sem jó jel. Végeztem némi kutatást a neten, hogy tudjam, mire számítsak:

A tályog olyan fájdalmas fertőzés a fog gyökerénél vagy az íny és a fog között, amelynek hátterében többnyire nagymértékű szuvasodás áll. Előidézője lehet még valamilyen fogat ért trauma is. Ilyen trauma lehet például, ha a fog kicsorbul vagy letörik belőle egy darab, de kiválthatja ínybetegség vagy ínygyulladás is. Ezek a betegségek azzal járhatnak, hogy a fogzománc megreped, ami lehetővé teszi, hogy a baktériumok bejussanak a fog belsejébe. A fog gyökerénél megjelenő tályog úgy alakul ki, hogy a fogról a fertőzés átterjed a környező szövetekre. A szervezet a fertőzésre nagyszámú fehérvérsejt támadásával reagál - a genny ezekből a fehérvérsejtekből, elhalt szövetből és baktériumokból áll. A fogak fertőzéséből eredő genny általában először az ínybe tör be, ezért a foggyökér körüli íny megduzzad. A fog helyzetétől függően a genny - az állkapocs duzzanatát okozva - betörhet a lágy szövetekbe (cellulitisz), illetve a szájfenékbe, az orca területére, sőt, a bőrbe is.

Ez eddig oké, most jön a feketeleves:

A beavatkozást ambulánsan, helyi érzéstelenítésben végezzük, ami 2 %-os Lidocain oldattal történő injekciót jelent. A fog körül metszéssel lebenyt készítünk, lefejtjük a fogínyt, a gyökerek körül levő csontot vésővel eltávolítjuk, majd kiemeljük a fogat. A sebüregben levő gyulladásos szövetet eltávolítjuk. A fogmeder egyenetlen csont széleit csontcsípővel korrigáljuk. Végül a sebszéleket egymáshoz illesztve, varratokkal zárjuk a műtéti területet. Szükség esetén vérzéscsillapító injekciót adunk a beavatkozás után. Steril gézlapra ráharapva 30 percet várakozni kell, a vérzés megszűnése után haza engedjük a beteget.

Hát ez kurva jól hangzik, meg kell hagyni. Mondjuk találtam egy kellemesebb hangzásút is, aminek ráadásul az a vége, hogy megmarad a fog, sőt, még meg is koronázzák. Ez a verzió sokkal jobban tetszene, mert ha hidat tetetnék a pofámba, akkor az még két fog tönkretételét jelentené. Ha viszont kihúzzák, akkor ocsmány leszek, és nem tudok majd nevetni, amíg valami pótlást nem csináltatok, ráadásul nem fogom többé teljes értékűnek érezni magam, és át is kell keresztelkednem 978-ra, mert akkor már csak annyit érek. 

Fájni fogok és csúnya leszek. Brühühűűű!