ebéd bejegyzései

Amióta ezen a munkahelyen dolgozom, már kétszer költöztünk. Az első alkalommal minden szép és jó volt, mivel 5 percen belül volt vegyesbolt is (viszonylag korrekt árukészlettel), papír-írószer üzlet, meg egy étterem is. Mi kell még? Az első költözés után viszont Zuglónak egy olyan részén állapodtunk meg, ahol ugyan zöldséges is volt, meg 3 vegyesbolt is, de egyikben sem lehetett semmi értelmes kaját venni ebédre. Márpedig enni kell. Ekkor szoktam rá az ételszállítós cégektől való rendelésre, azonban elég sokat csalódtam bennük. Én ugyan sosem voltam leveses, de előfordult, hogy valamelyik kollégámnak valami felforrt löttyöt hoztak ki, és néha az is megesett, hogy valamelyikünk ebéd után végighányta a nap hátralevő részét. Én általában a frissensültekre szavazok (ami ugyebár ezen cégek esetében egy vitatható jelző), ezért különösebb gondom sosem volt, azonban a köretekkel ritkán voltam kibékülve. Hol ragacsos volt a rizs, hol túl sós, hol teljesen sótlan, hol porból készítették a krumplipürét, hol meg csak jázmin-rizzsel lehetett rendelni a sültet, aminek ocsmány az íze. Ezért aztán egyszer beiktattam egy salátás időszakot, azaz minden nap valamilyen salátát ettem. Csömört is kaptam néhány hét után, és igazából azóta sem tudok ilyeneket enni.

A mostani irodában elvileg számtalan lehetőség áll rendelkezésemre, de tudatos vásárlóként sajnos még sincs könnyű helyzetem. Amikor ide költöztünk, a főnököm férje a TV2 közeli székházát javasolta, merthogy abban van egy tuti kis kajálda. Még az első nap próbát tettünk vele, de az árakat megpillantva gyorsan kifordultunk onnan. Egy főzelékért 800-900 Ft azért elég borsos, és ennél csak drágább ételek voltak. Nem is beszélve arról, hogy a fél óra ebédidőből 6-7 perc elsétálni oda, ugyanennyi vissza, sorban állni, fizetni is kell, a lóhalálában való táplálkozásból pedig nekem elég volt a honvédségnél (mindig valamelyik raj végén voltam, ezért néha mire sorra kerültem az osztásnál, már vonalhuttam is ki, mivel addigra szinte mindenki befejezte). Ez tehát kilőve. A szomszéd utcában van egy vendéglő, ami egyrészt 8-ad osztályú, másrészt ott meg kell várni azt is, amíg elkészítik a kaját, tehát ez sem jó. Harmadik lehetőség egy igen közeli büfé, ahol mindenféle rántott bizbaszt, meg majonézes salátákat kapni. Innen elég sokat vásároltam, annak ellenére, hogy például a rántott húsok helyett csak egy harmadik réteg volt a panírból, a saláták meg nekem túl édesnek bizonyultak. Együttműködésünket akkor fejeztük be, amikor egyszer nyelvet csípő franciasalátát kaptam, ami másnapra ráadásul iszonyú büdös lett. Mivel ez egy hétfői napon történt, biztos voltam benne, hogy az ebédem még péntekről maradt, és innentől kezdve sosem vásároltam ott. Mint említettem, igyekszem tudatos vásárlóként viselkedni. 

Nehezedett a helyzet, mivel maradt 3 bolt, meg egy gyrosos. Az egyik bolt egy mini CBA a Thököly-n, amibe ha belépsz, egy spanyolcsizmában találod magad. Alig lehet a sorok közt elférni, a környezet a szocializmust idézi, ráadásul a húspultra tekintve elmegy az étvágyam. A másik üzlet még ennél is kisebb, mivel ott még sorok sincsenek. Az ebéd itt történő beszerzése teljesen esélytelen, mivel reggel fél kilenckor már reggelire is max. 3 db péksüteményből választhatok (és olyat nem is szabadna ennem). A gyros-bódét egyszer próbáltam. Itt semmi mást nem lehet kapni, cserébe viszont az autentikus arab (/török/perzsa, stb.) az ujját nyalogatva nyitja szét az étel nejlontokját, maga a kaja pedig iszonyú zsíros, amit én nem nagyon bírok.

Végezetül maradt a harmadik bolt, a Bosnyák téren található CBA. Ez már nagyobb, mint a fent említett, viszont nem kevésbé zsúfolt. Ma vagy öt percig kellett várakoznom, mire le tudtam emelni egy csomag Sajtlit (Füstlit akartam, de az nem volt), mert az egyik irányból egy savanyúságot pakoló kisasszony zárta le az utat, a másik irányból pedig az árlistát tollal átjavítgató kollégája, és egyik sem törődött azzal, hogy a vásárlók nem tudnak tőlük haladni. A húsos-sajtos pultnál előtte egy emberke állt, viszont mire a kívánt termékhez jutottam, már három, ezért inkább kihagytam a sajtot. Ez persze akárhol előfordul, de itt ezeken felül senki nem köszön, a pénztárosok pedig egymással beszélgetnek, nem figylnek, duplán ütik be a termékek árát, és hajigálják a megvásárolt dolgokat. Ma például az egyikük egy csomag szőlőt olvasott le először (amit egyszerre faltam be, úgyhogy majdnem befostam, mire hazaértem), és az összes többi holmit erre baszta rá. marhára boldog voltam. Szóval ide se szívesen járok, ráadásul az sem megoldás ha állandóan hideget ebédelek.

Ja, és majdnem kifelejtettem: van még egy kínai étterem is, amit gyakran látogatok, de ennek meg fix a kínálata, és már baromira unom. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne kerüljön egy vagyonba a napi ebédem (tehát pizzarendelés és hasonlók is kilőve)?