egészség bejegyzései

Az idei év egyik nagy terve, hogy rendbe tetetem végre a fogaimat, még mielőtt nekilátnék nyelvet tanulni és jogsit szerezni.

Az ok ezúttal sem esztétikai, sokkal inkább egészségügyi, az orvosom ugyanis tavaly június óta nem látott, és akkor is még jó pár kezelni való fog volt a listán. Egyszerűen nem volt pénzem, nemhogy a fogaimra, másra sem. Azok pedig az eltelt idő alatt tovább romlottak, úgy három hónapja pedig arra lettem figyelmes, hogy a bal alsó 7-essel valami nem oké. Érzékeny volt a rágásra, és egyszer az evés után azt vettem észre, hogy valami mintha kitüremkedne közüle. Megnéztem tükörben, és akkor láttam, hogy valami (vagy a fogam vagy a tömés) eltört benne. Innentől kezdve nem rágtam azon az oldalon, és minden hónapban számolgattam a kis pénzem, hátha meg tudom csináltatni. Nem tudtam, közben azonban a jobb oldalon is problémás lett az evés, úgyhogy most már nagyon időszerű volt a dokihoz való látogatás. Pénzem is van rá, bár szívesebben költeném valami másra.

No, szerdán végre elmentem hozzá, és bemondtam neki az adut: BA7. Mondtam, hogy ha elégnek látja az újratömést, akkor azt kérem, de ha attól tart, hogy a kevés foganyag utána sérülékeny marad, akkor jöjjön az inlay. Erről tudni kell, hogy több, mint tömés, de kevesebb, mint korona, azaz nem kell hozzá lecsiszolni a fogat, viszont nemcsak a belsejét tömi ki, de a fog felszínét is takarja, így nyugodta(bba)n lehet rajta keményebb dolgokat rágni.

Először azonban meg kellett nézni, mi a probléma. A tömés tört el, amit egy csipesszel egyszerűen kiemelt a számból, és mint kiderült, ez azért fordulhatott elő, mert alatta tovább szuvasodott (na ezért ne menjen senki olcsó fogorvoshoz...), és a nyomást alátámasztás nélkül már nem bírta. Megkaptam az érzéstelenítést, majd elküldött röntgenre (tehát kb. 5 méterrel odébb), hogy lássa, milyen közel van az ideg. Kb. ekkor kezdtem el szorongani. Nem félek a fogorvostól, de a legutóbbi gyökérkezelés alkalmával az ájulás tört rám, és azóta már nem vagyok olyan magabiztos. Jött a fúrás — én közben végig a kezeimet szorítottam egymással, — de aztán megnyugodhattam, mivel sikerült a gyökércsatorna átlyukasztása nélkül végezni. Aztán már nem tudtam, mi történik, de a doki végül elmagyarázta, és egy kis papíron le is rajzolta nekem. Mivel a szuvasodás srévizavé haladt a fogamban, a régi tömések és a szuvas rész eltávolítása után lejtős lett a kezelt rész, ami nem is volna baj, viszont az alacsonyabban fekvő oldal az ínyvonal alá került, ami ráadásul (a romlás miatt) be is vérzett. Ezért — és a további kezelési lépések előkészítése okán — egyrészt kétoldalt egy-egy támaszt épített be, a fog alját pedig kitöltötte egy speciális anyaggal. Erre jött az ideiglenes tömés.

Jövő szerdán speciális furatok kialakítása és lenyomatvétel lesz a program, két hét múlva pedig beragasztja az inlayt, addigra ugyanis meggyógyul az ínyem. Mindez 55000 Ft-ba fáj nekem, de legalább tudok majd rendesen enni, egyelőre a bal oldalon, ahol eddig nem tudtam. Aztán jöhet a következő fog, vélhetően hasonló metódust követve. Ez a bal felső 4-es, ami szintén tömött, és aminek a pereme tört le. Csak egy kis darab, de vajon mi lappanghat ott, ami majd csak a kezelés során derül ki. Aztán újabb és újabb kezelések jönnek, míg végre eljutunk a két gyökérkezelt foghoz, amik már tényleg esztétikai (és persze megelőző) beavatkozások lesznek. Ezek a legdrágábbak, de ha idáig eljutunk, akkor már elégedett leszek, mert az azt fogja jelenteni, hogy futotta rájuk.

De ezekről majd akkor mesélek.

A múltheti csúfos szereplésem és az ennek következtében rám törő pre-depressziós hangulatom a mai napon az ellenkező végletbe csapott át — legalábbis az egyetemmel kapcsolatban.

Mint említettem, a mögöttem hagyott hét fizikailag, szellemileg és idegileg is rendkívül kimerítő volt. A napi idegőrlő munka a után a konditerem csak az adott estére pezsdített fel, és akkor is csak azért, hogy az esti, erősen kifogásolható minőségű tanulás után másnap reggel még kimerültebben ébredjek fel. Ez péntek estére odáig fajult, hogy szó szerint hányingerem volt a fáradtságtól, megfájdult a fejem, hunyorognom kellett, hogy a tekintetemet fókuszálni tudjam, és a mozgáskoordinációkkal is problémáim akadtak, mivel gyakran nekimentem az ajtófélfának vagy a bútorzatnak. Szerettem volna még tanulni, hiszen ma 3 vizsgát terveztem be, de erre szinte teljesen képtelen voltam, és kénytelen voltam már este 10-kor ágyba bújni.

Reggel 5-kor keltem, hogy a 6:35-ös vonatot elérjem. Az első vizsgám 10-kor volt, ezért nem mertem megkockáztatni, hogy ne érjek oda időben, ha esetleg leesne 2 mm hó, és emiatt megbénulna a teljes vasúti közlekedés. Persze igen nehezemre esett a kelés, három ébresztést is ki kellett várnom, amíg ténylegesen kiszálltam az ágyból (az időveszteség meg a borotválkozás kontójára ment). A pályaudvarig tanulgattam egy kicsit, majd a vonaton megpróbáltam aludni, ami viszont nem ment (bár gyanúsan hamar értem oda).

A lényeg: a vallásszociológia írásbelim tutira megvan. Az öt világvallásból azt kérte, amit a legjobban tudok (bráhmanizmus, bár a kereszténységgel sem lettek volna problémáim), és a másik 7 kérdésből is pont azt adta, amivel semmi gondom nem volt (a teodícea problémája). Mind a 12 tételt tudtam, de a többi 10 (- kereszténység) azért erőteljes gondolkodásra késztetett volna a helyszínen. Ezeket viszont csak írnom kellett.

Utána jött a kultúrtörténet szóbeli, amin a múltkor megbuktam. Ezúttal fantasztikusan kompenzáltam a tudásomon esett csorbát. Olyan faszán mondtam el az első tételt, hogy a tanár csak ennyit mondott "Biztos vagyok benne, hogy a másik tételt legalább ennyire jól tudod, úgyhogy ötös". Ha a múltkor nem azt a két kérdést húzom, amit húztam, közel hasonló eredményt értem volna el, de a mostani utántanulásom garantálta a jó eredményt (igaz, ez kb. 25 perc volt...). A siker titka: olyan információt is kell közölni, ami a tanár saját könyvében sincs benne, sőt, nem is hallotta még. Ez nekem ezúttal 4 esetben is sikerült, és más tételeknél is éltem volna a lehetőséggel. Gúvadt is a szeme, amikor meglátta az indexemben az 1-est, és rá is kérdezett, hogy "Ez meg hogy lehet?". Na, önfényezésből elég.

Végül jött az egészségszociológia. Ekkor a csoporttársaim már nem győztek ámuldozni, hogy nekem van bátorságom egymás után 3 tantárgyból vizsgázni ("Persze, mert olyan az agyad, mint a szivacs"), én meg azzal védekeztem, hogy muszáj, mert a vizsgaidőszak 2/3-ánál nekem még csak a gyakorlati jegyeim vannak meg. Egy vékonyka, 180 oldalas könyvet kellett elolvasni (ami 5000 Ft-volt, holott 1400-1600 Ft-ért adják a hasonló kivitelű könyveket), amit egyszer meg is tettem. Néha az a baj, hogy a tananyagban annyira evidens dolgok vannak leírva, amire az ember kapásból rávágja, hogy "ezt mindenki tudja", amikor viszont neki kéne tudnia, akkor jön a "Hú, hogy is volt? Miről kell itt beszélni?". Kicsit féltem ettől, de szerencsére megint csak olyan kérdést kaptunk, amire a könyv elolvasása nélkül is tudni lehetett a terjedelmes választ (A megbetegedések társadalmi mintázata). A másik kérdés kicsit kényesebb volt, mivel a romák egészségügyi ellátásának problémáit kellett kifejteni. Ezzel egyrészt az a gond, hogy a könyvben alig-alig volt benne, másrészt vigyázni kellett, hogy mit ír az ember saját kútfőből, mivel a tanár mellesleg romológus is, szóval nem lett volna kívánatos előítéletekkel teletömködött fogalmazást prezentálni. Valószínűleg ez is sikerült, úgyhogy már csak három vizsgám van hátra. Az egyik hétfőn, aztán kettő a következő hét csütörtökén.

Gratula nekem!