együttes bejegyzései

Ennek a bejegyzésnek a tartalma vélhetően sok mindenkinek meglepetéssel fog szolgálni. Azok a melegek, akik nem az első pillanattól kezdve olvassák a blogomat meglepődhetnek, amiért egy erősen nemzeti elkötelezettségű együttes iránti rajongásomról írok, akik pedig valamilyen keresőkifejezéssel találtak ide, azon csodálkozhatnak el, hogy mindezt egy meleg blogjában olvassák. Ha egyáltalán ezek után hajlandóak tovább olvasni.

Szóval mint tudjuk, a kedvenc előadóm Peter Gabriel, és rajta kívül számtalan külföldi muzsikust, együttest is kedvelek, de vannak magyar kedvenceim is. Sokáig a KFT töltötte be nálam ezt a szerepet, és még ma is szívesen hallgatom a számaikat, azonban míg hajdan rongyosra gyötörtem minden KFT-kazettámat, ma már csak ritkán hallgatok bármit is tőlük. Másik nagy kedvencem jelen bejegyzés tárgya, a Kormorán.

Sokan nyilván nem ismerik az együttest, pedig igazán nem új formáció. 1976-ban alakultak, és rendkívül termékeny együttesnek számítanak, hiszen a mai napig több mint 100 albumuk látott napvilágot. Ezek között persze tematikus válogatások is vannak, de ez a szám még így is elképesztő. A Kádár-rendszerben a dalaik egy része tűrt, másik része tiltott kategóriába tartozott, de azért valahogy elvegetáltak. Az együttes tagsága is más összetételű volt, a jelenlegi felállás a '90-es évek közepe óta van meg. Ismertségük és sikerük is ebben az időben kezdett el nőni, de sajnos az még a mai napig is elmarad a megérdemelttől. Dalaikat szinte semmilyen rádióban nem játsszák, leszámítva talán a Kell még egy szó címűt, de azt is csak azért, mert a Demjén énekli, ő pedig politikailag korrektnek számít. A Kondor Katalin vezette Kossuth Rádióban az együttes vezetője, Koltay Gergely zenei szerkesztő volt, így néha felcsendülhetett egy-egy Kormorán dal, de mondanom sem kell, hogy Such elvtárs érkeztével Koltaynak is távoznia kellett. Egyébként ő a filmrendező Koltay Gábor testvére, így nem véletlen, hogy a Honfoglalás, a Sacra Corona, a Trianon és más Koltay filmek zenéjét is az együttes szerezte. Ezeken kívül számtalan rockoperát köszönhetünk nekik, amik sajnos szintén nem kerül(het)tek be a köztudatba. Pedig az együttes egyik párt mellett sincs egyértelműen elkötelezve, hiszen ők inkább csak értékeket közvetítenek, nem pártideológiákat. Azokat viszont következetesen, viszont bizonyos érdekköröknek már ez is sok. Dalaik sosem valami ellen, mindig valami mellett szólnak, és ha kritikát is fogalmaznak meg, azt olyan burkolt, metaforikus formában teszik, hogy senkinek sem lehet oka megsértődni rajta.

Az együttes nemrég megkapta a Magyar Örökség Díjat, Koltay Gergelyt pedig Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki. Zenéltek már együtt Demjén Ferenccel, Varga Miklóssal, Deák-Bill Gyulával, Horváth Charie-val, Szulák Andreával, Keresztes Ildikóval és még számtalan közismert előadóval.

Mindezek ellenére az együttest és érdemeiket jobb esetben elhallgatják, rosszabb esetben ők is megkapják a minden nemzeti értékrendet valló dolognak kijáró fasisztanácisovinisztairredentaszélsőségesklerikálishungarista jelzőt.

Szeretnék közreadni tőlük néhány dalt, köztük is elsőként egy teljesen értéksemleges, tipikus Kormorán-számot. Nem azért tipikus, mert értéksemleges, hanem mert a népzenei/világzenei motívumokkal elegy rockzenéből kapunk ízelítőt, ami az együttes jellegzetes stílusa.

A következő dal szintén jó pörgős, azonban itt már nem beszélhetünk értékmentességről (a felvétel elején egy pillanatra képet kaphatunk az együttes szintén irredentahungarista... közönségének minősíthetetlen viselkedéséről is). A 2005.12.05-i népszavazás gyászos végeredményéről szól (amelynek során GyF Kun Bélával és Rákosi Mátyással egy lapra írta fel magát).

Végül következzen egy a Kormorán lassú számai közül, melyet a nagyon dekoratív és csodálatos hangú Varga Tóth Renáta énekel. (A másik csaj Géczi Erika kajak világbajnok, szintén az együttes tagja.)

Nehezemre esett ezt a három dalt kiválasztani, hiszen egyik jobb, mint a másik, de nem akartam visszaélni olvasóim türelmével. Már így is örülök, ha fentiek közül valaki legalább egyet is meghallgatott, hát ha még tetszett is neki.

Bár a Kormorán nem örök kedvencem, egy évben kétszer hetekre rácuppanok, legalább egy albumukat megszerzem, legalább három koncertjükre elmegyek és legalább egyikőjüktől igyekszem autogramot szerezni (már van 3!).