ellenőr bejegyzései

Temérdekelképzelhetetlenültetemesmennyiségű munkámtól most jutottam oda, hogy elmeséljem, mit tapasztaltam hétfőn este a villamoson.

Ahogy ott föl vagyok szállva (kb.ötödmagammal), és azon gondolkodom, hogy nem kéne-e tanulnom kapaszkodás helyett, arra eszmélek, hogy két fiatal hölgy száll fel két ajtóval odébb. Egyikük az az enyhén pufók, némileg tokás, seszínű hajú, szemüveges, eminens kinézetű, egyetemistának tűnő csajszi, a másikuk pedig szintén némileg telt, cigány nő (de ha nem is, akkor is erősen cigányoid). Mindkettőjük csinosan felöltözve, orrukban a manapság oly divatos alig észrevehető peircingecske. Na persze női mivoltuk hidegen hagyott (bár elméletileg a látványuk fel is pezsdíthette volna a vérem), de észrevettem őket...

... akkor, amikor a kevésbé divatos önkéntes szívatót feltépték magukra, majd megkérdezték, hogy "jegyeket, bérleteket ellenőrzésre felmutatni szíveskedjenek". Jegyem ugyebár nem volt, viszont bérletem meg de, úgyhogy nem alakult ki köztünk konfliktushelyzet. Ezután már nem is törődtek velem, hanem elkezdték fikázni egymás közt azokat a kollégákat, akik azzal hencegtek nekik a reggeli eligazítás után, hogy bibi, ők ezen az esős napon dejó, hogy a metróba kerültek bezzeg.

De nem is ez a lényeg, hanem, hogy hová fajul a világ, amikor a jámbor utas most már végképp nem tudja eldönteni, ki ellenőr, ki meg nem. Kidobhatjuk az ablakon eddigi életünk során felhalmozott tapasztalatainkat, és el kell könyvelnünk, hogy átlagbliccelőként mostantól semmi esélyünk még az ajtó becsukódása előtt kiszúrni az ellenőröket. Ha ez így folytatódik, nyugdíjas mamák fogják kerekes szatyraikból előkapni a társadalmi kirekesztettséget egyértelműen szimbolizáló BKV-s karszalagot, vagy kismamák teszik ugyanezt, csak ők az álcaként műszakba állított csecsemők pelenkájából. Ez kérem botrány! Hol a semmivel össze nem téveszthető kék nadrág, a csekkek tárolására szolgáló övtáska/kistáska, a büdös lehelet?

Az álcázás nagymesterei köztünk járnak, rettegj bliccelő!