földgáz bejegyzései

Gondolom, ezzel a címmel csak a freeblogon vagy százan írtak már bejegyzést, természetesen ugyanerről a témáról, de egy ilyen horderejű kérdést én sem hagyhatok szó nélkül. Igaz, nem mélyültem el nagyon a témában, mivel mostanság semmiben sem mélyültem el nagyon (ízléstelen poén törölve), de nem kell engem félteni, anélkül is tudok véleményezni, vagdalkozni és kinyilatkoztatni, hogy tudnám miről van szó. Mindegy is. A lényeg, hogy az orosz medve megint előjött a barlangjából, avagy be sem nagyon ment, pedig kurvára hideg van.

Valószínűleg igazán csak akkor aludt, amikor a Szovjetunió felbomlása után egy alkoholista országkiárusító kezébe került a hatalom, a prédára éhes ragadozók pedig tökig zabálták magukat az orosz államvagyonból. A nemzetköz meg szánalmat tükröző pillantással legyintett a vesztesre, és jókat kuncogott annak demokráciában tett első, botladozó lépésein, na meg az 'ügyesen' megválasztott elnök világsajtót bejáró botrányain. Picsacsipkedés, repülőgép lépcsőjéről való leborulás, satöbbi, ja és persze az orosz Csurka, Zsirinovszkij választási karaokeja sem kerülhette el a bulvársajtó figyelmét. A dagonyának csak akkor lett vége, amikor a volt KGB-s Putyint választották meg elnöknek, de akkor aztán vége lett. Bárcsak szegény kis hazánknak ilyen vezetői lennének... még én is beállnék orosznak, pedig a kollektív történelmi emlékezet okán nem szeretem őket. Mármint nem a KGB-s múltjuk miatt vágynék ilyen vezetőkre, mert hasonlóból van itt is bőven, hanem mert Oroszország érdekeit szolgálják mindenek felett, és a hazájukért bármire (értsd: BÁRMIRE) képesek. Nem akarok álnaiv lenni, biztosan van ott magánérdek is bőven, de amellett az ország is szépen virágzik. Kontrasztnak vegyük csak Magyarországot, ahol az elvtársak kamionszám lopják szét a pénzt, ÉS közben az ország egyre rosszabb állapotba kerül. Szarná le az ember, ha minden X Ft-ból Y-t zsebre tennének, ha közben az X-Y jó helyre kerülne és lenne valami látszatja. De itt már látszat sincs, arra már az elvtársak sem adnak. Hányszor vertem a fejem az íróasztalomba, amikor — mondjuk a hírekben —  hallottam, hogy a ruszkik már megint milyen rafináltak voltak? Ilyenkor fel szoktam kiáltani, hogy "Mi miért nem vagyunk képesek még közel ilyenre sem?" Rafináltság itt is van bőven, de az csak és kizárólag egy-egy politikai képződmény hatalomban maradását szolgálja, ilyenformán semmiképpen sem szolgálja a magyar nép érdekeit, de hát a hatalomért semmi nem kár. Ellenzéki újságírók legyilkolása még nem (nagyon) volt, csak erkölcsi meghurcolás, szerencsére a plutoniumos mérgezést is elkerültük eddig, de azért egy-két visszaállamosítással egybekötött hazaárulás-ítéletet nem bánnék.

Szóval néhány évvel ezelőtt kijött az orosz maci a barlangjából, szétnézett, és mivel eltaposni érdemes szakadárokat éppen nem látott (csak tavaly), feltette a kérdést, hogy mi a pöcsért adja olyan olcsón a gázt az ukránoknak. Elvégre a Szovjetunió már a múlté, és különben is, Ukrajna az EU felé kacsintgat, meg a NATO-hoz dörgölőzik, tehát nem érdemel meg ilyen kedvezményeket. Az erősebb kutya (medve) baszik alapon megtehette, hogy felemelte azt az aránytalannak tartott árat, a világ meg rögtön a szívéhez kapott, hogy "hát akkor ezt meg most így hogy?!". A maci pedig úgy érvelt, hogy ha a 'világ' Jelcin idején úgyis folyvást a piacgazdaságot meg az egyéb hülyeségeket hangoztatta, hát akkor most megkapják. Ebből már volt egy viszonylag rövid krízis, ami úgy-ahogy lezárult, és különösebb kárt sem okozott.

Most azonban ismét előjött a kérdés. Ukrajna felkerült a rossz adósok listájára, mivel nem volt túl aktív a tartozásai kifizetése terén, ugyanakkor a földgáz világpiaci ára radikálisan zuhant, ami a gazdasági válság mellett egy újabb csapást jelentett az orosz gazdaságra. Persze politika is van itt bőven, például, hogy Oroszország megmutathassa a világnak — de főleg Európának — hogy ha már nem is katyusákban meg Vörös Hadseregben gondolkodik, azért van ám neki még ereje bőven. Ezt most mind láthatjuk. Ukrajna elkezdte, hogy de ő fizetett, és az oroszok a csúnyák, az oroszok meg azzal jöttek, hogy Ukrajna lopja el a gázt a jogos tulajdonos elől. Kicsiny hazánk lakói ekkor értesülhettek arról, hogy nekünk persze nincs mitől tartani, mert úgyis van egy halom tartalékunk, meg mert a kormány a helyén van. "Ajjajj" — gondolhatta ekkor minden lassan felejtő állampolgár — "ilyesmit mintha már hallottunk volna". És milyen igazuk van. Nemcsak a minket messze elkerülő világválság előtt és alatt, de az idősebbek cca. 60 éve ezt hallgatják (meg azt, hogy kedves elvtársak, most egy kicsit nehéz, meg begyűrűzött, meg nadrágszíj, de jövőre majd kánaán lesz). Ismét előtérbe került a Nabucco és a Kék Áramlat témája, amiből már volt néhány forduló. Fletó például tövig benyalt Bushnak, hogy majd azt 'építjük meg', ami az amcsiknak is tetszik, de amikor az Unió ezen felhúzta a szemöldökét, ők is kaptak néhány széles nyelvcsapást, hogy megnyugodjanak. Aztán jött, hogy mindkettőt megépítjük, csak az egyiket előbb, majd megtudtuk, hogy mégis inkább a másikat, de azért mindkettőt (széliránytól függ), és különben is, a FIDESZ meg hülye. Mellesleg — ezen a téren — tényleg az. Nem tisztem, hogy saját pártomat fikázzam, hiszen megteszik azt helyettem mások, de ha csak az Orbán Viktor után — másodikként — legjobban gyűlölt Lovas István rendszeres ostorozásait vesszük, bizony igazat kell adni a jobbról jövő kritikáknak. Túl kevés vagyok ahhoz, hogy a megértésen túl érthetően le is írjam, miről van szó, de aki akar, úgyis utána nézhet. Annyi azért engedtessék meg szerény személyemnek, hogy hozzátegyem: a FIDESZ-nek (és úgy általában a jobboldalnak) túl kéne magát tennie a rendszerváltás körüli időszak érzelmi töltöttségén, és le kéne számolnia azzal a nézettel, hogy minden, ami orosz, az (o)rossz. Nem kell elfelejteni, mit tett velünk ez az ország, 1849-ben, a II. Világháború alatt és után, és a Dzsugasvilinek sem kell újabb szobrot állítanunk, sőt, hetedíziglen el kell mondani a fiainknak az egészet (ha más népnek lehet...), de emellett tudomásul kell venni, hogy már más világ van. Ez erőviszonyok változatlanok (avagy még rosszabbak), de már mások a motívációk, a prioritások és legfőképp a módszerek.

Például az ukránokat most csak gázügyileg éheztetik, és nem ténylegesen, viszont velük együtt mi is éhezünk. És ha ez így folytatódik, ténylegesen éhezni fogunk, mivel a mai hírek már az alapvető élelmiszereket gyártó cégek gázkorlátozás alóli mentességéről szólnak. A ruszkik három csap elzárása után a negyediket is elcsavargatták, így fél Európa földgáz nélkül maradt (persze azért egy kicsi akad, de az kevés). Csúnya világ jönne...ha már nem volna itt. A bolgárok a -16 fokban teljesen gáz nélkül maradtak, de már Szerbiát is nekünk kellett kisegíteni. Jellemző, hogy a kormányunk ismét csak a pénzt látta az ügyletben, és meg sem fordult a fejükben, hogy végre valamilyen diplomáciai módszerrel könnyítsenek a kinti magyarok helyzetén. Merthogy viszonzásul semmire nem számíthatunk a szerbektől, ezt a történelmi tapasztalatok már sokszorosan bebizonyították. 

A magyar lakosság egy kis hányada már meg is tapasztalhatta, milyen fűtés és melegvíz nélkül lenni (bár ez csak a szokásos malőrök egyikének volt 'köszönhető'), de tartok tőle, hogy hamarosan mi is érezni fogjuk ezt, ha nem is a fűtés hiányában, de az árakban, és az újabb (ipari) elbocsátási hullámban biztosan. A sajtó szépen hangol minket, ahogy a tragikusabbnál tragikusabb tényleges és elképzelt helyzeteket taglalja, másrészt meg a 'helyén levő' kormány talpát nyaldossa, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez szokatlan tőle. Egyébként meg lettünk dicsérve, amiért példás állampolgárokként kevesebbet fűtöttünk (azt meg majd csak a végén vesszük észre, hogy egy köbméter fa nem maradt az erdeinkből). Végre nemcsak veszett kutya meg orbánjugend vagyok, hanem megdicsért ember is, mivel én az idén szabályozható módon még nem fűtöttem, a többi ellen meg nem tehetek. Egy biztos: ha minden kötél szakad, mi is átállunk az önkényes lakásfoglalóknál megszokott módszerre, a padlófűtésre. Szerencsére még nem hajigáltam ki nagyanyám holmijait, így nemcsak a padlóval és az ajtóval, de azokkal is fűteni tudok majd, csak keresnem kell egy, a tapéta színéhez illő vashordót.

Ja, és még valami: ha a földgáz világpiaci ára olyannyira lezuhant, az általunk fizetendő villany ára miért nem zuhant utána? Vagy az csak fölfele tud haladni (ja, ha gázból csinálják, könnyebb a levegőnél)? Akkor hamarosan készülhetünk az áremelésre, mert ez a helyzet a megoldódás során automatikusan növelni fogja a gáz árát is, ehhez nem kell diplomás közgazdásznak Lenin lenni.