fűz bejegyzései

Redblek jó néhány bloggert megihletett a kelta horoszkópos linkjével, köztük engem is. Eredetileg egy még ennél is unalmasabb bejegyzést terveztem, de kapva kapok az alkalmon, hogy kevés energiabefektetéssel tudjam le a mai restanciát (említettem, hogy sok a munkám idebe'?).

Egyszer már horoszkópoztam itt, de ez a kelta verzió is kíváncsivá tett, így gyorsan megnéztem a sajátomat (09.06.), mire kiderült, hogy szomorúfűz vagyok. Vazzeg. Én... szomorúfűz...Kötve.

Na, de lássuk, mit írnak nekem konkrétan?

Jellemzõi:

Szépségével és bájával arat elsősorban sikereket. (Nahiszen...)

Emberi kapcsolataiban érzékeny, kiváló empátiaérzéke van. (Igen, ennek legjobb példája, amikor valami tragédia hallatán fennhangon kijelentem, hogy  "A Földön 6,5 milliárd ember él, és ez csak egy volt közülük" Igazán empatikus. De a tréfát félretéve ez igaz, nem véletlenül kötöttem ki a szociológia szakon.)

Ennek ellenére sosem lehet tudni, hányadán áll vele az ember. (Ti tudjátok...)

Énje kettős: az egyik álmodozó, melankolikus, a másik ugrásra kész, nyugtalan, változékony. (Előbbi — tartok tőle, — észrevétlenül kicsinálta az utóbbit. Talán újraélesztéssel kéne próbálkozni, hátha akkor előrébb lennék az életben, mert a döglés semmire nem vezet. Mellesleg valóban kettős az énem: például (hivatalosan) biszex vagyok, nem is beszélve a meleg (biszex) — jobbos ellentétpárról és sorolhatnám.)

Félénk, először elutasító minden újjal és ismeretlennel szemben. (Bingó!...de aztán gyorsan alkalmazkodom)

Házias. (Persze-persze...)

Csöndes családi életre vágyik. (A csöndes stimmel, a családi nagyon nem. Az utóbbi 1-2 évben baromira megutáltam a gyerekeket, bár ez még változhat.)

Sokszor álmodozik, gyakran érzi meg nem értettnek magát. (Főleg vitákban és Hajnalka kolléganőm társaságában. Utálom a szavaimat és a képzettársításaimat állandóan magyarázni. Hogy van az, hogy némelyek értik, amit mondok, akkor is ha nem mondom el ugyanazt máshogy is. Az álmodozás is stimmel, de csak önszórakoztató céllal. Nem fogok belerokkanni.)

Munkáját becsületesen, szorgalmasan végzi. (Előbbi még mindig igaz, utóbbi már nem annyira, de régebben mindkettő stimmelt.)

A nehézségek nem rémítik, csupán gyakori hangulatváltásai hatnak kedvezőtlenül rá. (A nehézségek valóban nem rémítenek, mivel tisztában vagyok vele, hogy úgyis mindig van valami, ha éppen nem az aktuális, akkor helyette valami más, de azért gyakran nekilátok picsogni miattuk. Aztán leküzdöm őket (vagy megoldódnak maguktól). Régen a játékokat is mindig a legnehezebb fokozaton toltam, de mostanra marad inkább a 'moderate' vagy 'medium' fokozat. Szórakozni akarok, nem agyvérzést kapni. A hangulatváltásokról annyit, hogy azokat mások sokkal inkább megérzik, mint én (bár néha már én is hülyét kapok magamtól). Szegény Rolcsi is biztosan sokat szenvedett tőle. A mostani R. betűs még csak szeppenve kérdezi néha, hogy van-e valami baj vagy csak fáradt vagyok. Még nem ismer...)

Álmodozó, szeszélyes.(Ez már volt vagy kétszer.)

Romantikus, művészi adottságú. (Nahiszen. Jó, szerintem is romantikus vagyok, de a gyakorlatban ezt valahogy sosem sikerül kiviteleznem. Egy üveg bor, meg két gyertya a fürdőkád szélére még nem jelenti, hogy romantikus valaki. Vagy de? A művészi adottság meg maximum az írás, de ez meg nem teljesítmény.)

Szereti a természetet, irtózik a várostól, a rendetlenségtől. (Így van/ így van/ így van, azt' mégis egy csomót gyártok belőle a lakásba.)

Megérzései erősek, könnyen ráhangolódik az emberek érzéseire, és kérés nélkül teljesíti kívánságaikat. (Igaz, előbbi már jó pár ember veszte lett, elég ha csak visszaolvasunk egy kicsit a blogomban. Tényleg fogékony vagyok a lelkekre és az érzelmekre, és ha valakit kiismerek, az Isten mentse meg tőlem, legyen szó poénról vagy övön aluli ütésről. Hogy kérés nélkül teljesítem a kívánságokat, az nem annyira egyértelmű. Alapvetően igaz, de ezt igyekszem magam előtt úgy beállítani, hogy igazából magamnak akartam örömet okozni az adott dologgal, hogy láthassam az örömet a másikon. Viszont nem mindig, mert néha erősebb az önérzetem vagy egyszerűen nincs kedvem kívánságokat teljesíteni.)

Gyakran kihasználják. (Faszt!)

Szerelmi élete:

A szerelemben igényes. Szeszélyes és érzéki. (Ezt merem állítani. Meg mást is.)

Könnyen sértődik, hamar békül. (Szerintem nem vagyok sértődősebb, mint mások, de ha olyanom van, valóban meg tudok bántódni. Viszont nagyon hamar túlteszem magam a dolgon (ha hagynak), és nem vagyok haragtartó. Ha viszont észreveszem, hogy valaki visszaél ezzel a tulajdonságommal, az gyorsan bekerül a persona non grata fakkba.)

Számára fontos, hogy akit szeret, az állandóan mellette legyen. (Ez így igaz. Ennyi.)

Fél a csalódástól. (Ki nem?)

Minden apró kilengésre érzékenyen reagál. (Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, talán a közeli ismerőseim majd hozzászólnak)

Újabb és újabb bizonyítékra van szüksége a szerelemben. (Ez nem tudom, mit takar, de nem igaz.)

Féltékeny természete miatt úgy körülfonja partnerét, hogy az alig jut levegõhöz. (Tökre nem vagyok féltékeny típus, de nem tűröm, hogy átbasszanak. A mindenkori párom oda megy és azt csinál, amit csak akar, akár még az exével is találkozhat, nem bánom. Egészen addig, amíg betartja a játékszabályokat. Nálam elég sok minden belefér, de ha egyszer valamit megbeszélünk, az úgy is legyen. Szóval szerintem tökre levegőhöz jut mellettem akárki, de ha visszafogja a lélegzetét, ne csodálkozzon, ha megfullad.)

Állítólag ez vagyok én. Az emo-s fa. Mellesleg utálom a fűzeket, mert teli vannak fülbemászókkal, azok pedig a top undormányt képviselik a listámon. Ha meglátok egyet a testemre pottyanni, (férfiasan) sikoltozva próbálom levakarni magamról. A fűz ágával viszont — játék címén — jó finomakat lehet odasózni másoknak, csak ne akarják visszaadni. Ehe-ehe.

Na megyek a dolgomra.