fehérnemű bejegyzései

Régebben baromi bizalmatlan voltam mindenféle olyan dologgal szemben, amiben egyszerre szerepelt az internet és a pénz. Nem csoda, hiszen a médiumok rendszeresen visszatérő témája, hogy miként próbálnak meg lehúzni bennünket a mindenféle népek, és hát Magyarországon a kapitalizmusnak is egy sajátságos fajtája, a 'rablógazdaság' terjedt el leginkább, ezért hát teljesen megalapozottnak tűnt a távolságtartás. Néha még a megadott bankkártya adatok utáni zsetonleszívódás, vagy a posta által eltüntetett/zsebrevágott csomagok esete is eszembe jutott, és ilyenkor aztán végképp letettem a webáruházak látogatásának még a gondolatáról is. Elvégre minek is kéne webáruházban vásárolni, amikor kitartó kereséssel bármit megkapni a valódi boltokban is, nem igaz?

Hát nem, ugyebár éppen a közelmúltban panaszkodtam ezzel kapcsolatban. A táska kérdése könnyedén megoldódott a hagyományos módon, normális alsónadrágot azonban azóta sem találtam. Viszont mind a múltkori alsógatyás bejegyzésem, mind a mostani utánaolvasás során találtam egy két online fehérnemű-áruházat, és végső elkeseredésemben most rájuk fanyalodtam. A legtöbben továbbra sem akadt fark kedvemre való, azonban a Calvin Klein online shopjában felfigyeltem néhány csinos darabra. Vettem egy mély levegőt, és mielőtt visszavonhattam volna, gyorsan megrendeltem 1 gatyeszt meg egy alvóspólót. A bankkártyás dolog azért nem zavart, mert utánvétes fizetést választottam (avagy csak az volt, már nem emlékszem). Mondom, ha bukom a pénzt, akkor sosetöbbet, egyébként meg begyűjtök némi pozitív tapasztalatot, ami a későbbiekben még jól jöhet.

A honlapon 3-4 napot írtak a szállításra, ehelyett viszont már másnap este egy e-mail fogadott a postafiókomban, amiben jelezték, hogy rossz telefonszámot adtam meg, mert megpróbáltak elérni, de nem tudtak, ezért adnám már meg a jó számot. Volt már vagy este 10, de visszaírtam, hogy a szám ponthogy tökéletes, és azért odabiggyesztettem a munkahelyit is, hátha a készülékemmel van valami baj. Amikor elalvás előtt még egyszer beléptem a levelezőprogimba, meglepetten láttam, hogy a késői óra ellenére visszaírtak. Ez azt jelentette számomra, hogy szó sincs valami komoly, nagy cégről, CK viszonteladóról, ez inkább csak egy egyéni vállalkozás lehet, ergo ha kapok is valamit, az tutira egy nyúlós kínai 'Kelvin Clein' felíratú alsógatyesz lesz, aztán mehetek panasszal a a fogyasztóvédelemhez, ahol meg majd jól elutasítanak, hogy "...mert nem győződött meg...", és egyebek.

Másnap délelőtt tényleg csörgött is a telefonom. A vonal másik végén egy érdekes hangú fiatalember (valszeg sorstárs) érdeklődött, hogy akkor tényleg-e, és valóban postán-e avagy kiküldjék inkább motoros futárral. Mondtam, hogy jó a posta, ő meg erre megnyugtatott, hogy másnapra így is megkapom, és köszönik a vásárlást. A bizalmam ettől megnőtt egy cseppet, de addig nem nyugodhattam meg teljesen, amíg nem láttam, hogy ténylegesen mit küldtek.

Péntek este aztán a kondiból hazaérve már a ládámban figyelt az ajánlott küldeményről szóló értesítő. Izgatottan rohantam a postára, mivel a feladó nevénél is valami érdekes nevű cég szerepelt, amiben sem C, sem K nem szerepelt. Gondoltam, most nem szívatom meg magam, és egyből a csomagos részre megyek (merthogy az egy másik bejárat), de ezúttal pont ez volt a szívás, mivel onnan meg az ajánlottas-utalványos részlegre vezényeltek. Annyi előny volt az egészben, hogy a csomagosnál senki nem volt, míg fordított esetben végig kellett volna várnom az egész sort, mire közlik, hogy eleve rossz helyre mentem. A sorban előttem a hajdani, szabadszállási szobaparancsnokom ácsorgott (akiről nem is tudtam, hogy újpesti), de inkább nem ismertem föl, egyrészt mert a családjával volt ott, másrészt mert nem volt kedvem leállni vele beszélgetni. Ő is nagyon nézegetett, de szerintem inkább csak unalmában, mintsem azért, mert megismert volna. Kifizettem a csomagot (benne közel egy ezres postaköltséget), aztán hazaszáguldottam.

Ahhoz képest, hogy mennyire izgatott voltam addig, hazaérkezésem után már szinte nem is érdekelt a csomag. Csak félrelöktem az ágyamra, aztán szépen enni adtam a macseknak, én is komótosan megvacsoráztam, meg is fürödtem, majd csak mindezek után bontottam ki a vastag, puffos borítékot. Nagyon igényes, nyilvánvalóan eredeti csomagolásban kaptam meg mindent, sőt, a rendelt póló helyett rögtön kettő is jött (amit ugyan sejtettem, de a honlap alapján ez nem volt egyértelmű). Már csak azt kellett tisztáznom magammal, hogy vajon a méreteket jól tippeltem-e meg. Ezt egy nagyon egyszerű, felpróbálásos módszerrel teszteltem, és megnyugodhattam, hogy a CK és az én 'M'-ről alkotott fogalmaim azonosak. Szóval boldog tulajdonos lettem.

Így aztán szerencsésen zárult az akció, és nektek is nyugodt szívvel ajánlhatom a CK Online Webáruházat.

 

Úgy döntöttem, hogy egy bejegyzés méretű, Rásnak szóló komment helyett (ami önmagában egy kerek egész bejegyzést alkotna), mégsem a cigányokkal kapcsolatos véleményemet pötyögöm be, hanem inkább törlesztem egyik nem túl régi adósságomat. Amikor a tanga vs. string témában kutakodtam (azaz inkább csak a felszínt kapirgáltam), tettem egy olyan könnyelmű ígéretet, hogy egyszer majd szentelek egy egész postot az alsógatyáknak. Az ígéret pedig úgy jó, ha betartják, ráadásul olvasóim közül valaki elvileg várja is ezt az összefoglalót (talán Tamás?), ezért nem volna illendő tovább késlekedni. Csapjunk hát bele.

Rögtön az elején leszögezném, hogy nem mélyültem el túlzottan a témában, ezért senki se számítson egy igazi, szakmai (alsógatyalógiai) összefoglalóra. A saját tudásom is pusztán 3 főbb forrásból származik: 1. az eddigi életem során általam viselt alsóneműk ismeretéből, 2. a mások által viselt, általam lerántott alsóneműk ismeretéből, 3. a post megírásával kapcsolatos elhatározásom óta eltelt időben (ma) megtekintett és elolvasott, témába vágó tartalmú internetes oldalakról. Na jó, van még egy 3,5. forrás is: az általam eddig öltözőkben, pornóban, másokon (stb.) látott alsónadrágok ismerete, de ezek összessége sem szolgáltatott elegendő információval, elvégre akárhány pornót megnézhetek, attól még nem fogom tudni, milyen viselni egy abban látott gatyát, és a típusok nevét sem tudom meg. Szóval az alábbiakat elolvasva senki nem fog a témából lediplomázni, a kutakodással magam is csak két dolgot értem el: egyrészt a farmer- fétisem mellé felzárkózni látszik egy kezdődő alsónemű-fétis is (na jó, nem is annyira kezdődő), másrészt az illusztrációk keresésének időtartama alatt (az utóbbi két órában) folyamatosan állt a bránerem, ami még jónak is volna mondható, ha éppenséggel otthon lennék, és nem a munkaheylemen. A buzi mivolt egy apró kellemetlensége...

Szóval, a kutakodás közben rájöttem, hogy az alsógatyákat egy alapvető határvonal mentén két részre szokás osztani mégpedig, hogy testhezállók avagy lógni engedik a tartalmukat. Minden egyéb kategorizálás — szerintem — ezen alapszik. Nem is véletlen, hiszen a biológiai következmények nem elhanyagolhatóak, ha ugyanis olyan alsót hordunk, ami a hasfalunkhoz (vagy egyéb tájékokhoz) szorítja a péniszünket, az a herék hőmérsékletének növekedésével jár, az meg a spermiumok pusztulásával. Ez persze a melegek egy jelentős része számára nem egy túl ijesztő perspektíva, hiszen sokan közülünk nem terveznek saját gyártású utódot. A boxerek egy része ezzel szemben a gravitációra és egyéb fizikai erőkre (bizonyos esetekben pl. centrifugális erő) bízzák a tartalmukat, ami ugyan biztosan nagyon jót tesz a spermiumoknak, de egyes esetekben (pl. sportolás közben) nagyon zavaró lehet. A két típus közti 'háború' gyakori témája a legkülönfélébb profilú oldalak fórumainak, és még a Youtube-on is találni több olyan házi videót, ami a témát boncolgatja. Én viszont most nem foglalok állást az ügyben, hanem máris átugrok az eddig felderített férfi alsónemű típusok elemzésére. Ezt persze az esélytelenek nyugalmával teszem, hiszen a típusok és a variációk olyan sokrétűek, hogy maximum a fő csapásirányt határozhatom meg, de mindent bemutatni nem tudok.

Kezdjük rögtön a boxerrel, amit magyar oldalakon néha bokszernek írnak. Fogadjuk el azt is. Mint írtam, a boxer mozogni, lógni engedi kedvenc testrészünket, és segít felfedezni, hogy egyik herénk általában lejjebb ereszkedik, mint a másik (általában a bal). Ettől persze nem kell megijedni, mivel ez természetes. Az alsónadrág vásárlás egyik buktatója, hogy olyat sikerül kifognunk, ami nem a mi méretünk, és ezt próba hiányában csak otthon vesszük észre. A boxer esetében így olyat foghatunk ki, ami nemcsak elszorítja a derekunkat, de ha túl kicsi, a hátsó része pillanatokon belül a seggünkbe tolul, és ott is marad egy későbbi kipiszkálásig. Ezen felül a heréink mögötti részt is szoríthatja és kidörzsölheti, a heréinket magukat pedig pártoskodásra késztetheti, és további kellemetlenségekkel is járhat (például felgyorsult vonalkódosodási folyamat). Ugyanez fordulhat elő akkor is, ha a boxert nem a megfelelő ruhadarab alá vesszük fel és/vagy öltözéskor nem igazítunk gondosan el mindent. Egy szűk farmer alá például kár is boxert felvenni, hiszen ilyenkor amit a viselésével nyerünk (szabadság), azt úgyis semlegesítjük a hosszúnadrággal, akkor meg már kényelmesebb a hagyományos(abb) szabású alsó. Én a magam részéről nem rendezem olyan nagyságú ruhatárral, hogy kedvem szerint válogathassak a kombinációk közt, ezért általában a legfelső illetheti a testemet (LIFO-elven), de mosás után közvetlenül még van annyi eszem, hogy a boxereket meghagyom inkább a rövidnadrágok mellé.

A slicces boxeralsók a megnövekedett szabadságfok mellett (bár ez a statisztika kategóriája) legalább még egy előnnyel rendelkeznek. A kisdolog végzésekor nincs szükség bonyolult bányászó mozdulatokra, és nekivetkőzni sem kell, hiszen a felsőruházat megbontása után elég egy célratörő mozdulat, és vizeletünk aranyló áradata máris zuboghat a dupla nyílás diszkrét takarásában. Egy ilyen buli után elrámolni pedig semmivel sem megerőltetőbb. Viszont ha nem takarítunk alaposan, a maradék az alsónk jótékonyan rejtő szövete helyett nyomban a combunkon landol, és onnan kezdi meg utazását a bokánk irányába.

A boxer szára lehet rövid vagy hosszú. A hosszú a vékony testalkatúak számára baromi röhelyesen áll(hat), viszont a magas embereknek vagy a túlsúlyosaknak ideális viselet, mivel rajtuk nem tűnik olyan aránytalanul nagynak. A rövid szárú boxer sportosabb és szexisebb hatást kölcsönözhet viselője számára, bár a szexi kifejezés kezdődő (és percenként egyre jobban elhatalmasodó) alsónadrág-fetisizmusom miatt talán csak számomra állja meg a helyét. Aki pedig még testmozgás közben is ehhez a típusú alsónadrághoz ragaszkodik, annak létezik ún. sprinter boxer is. Ez a lehető legrövidebb szárral rendelkezik, ami a comboknál a fenék felé 'lazul', így gyors futás közben is kényelmes viseletet biztosít.

A boxer lehet slicceletlen is, bár én eddig csak slicceltekkel találkoztam, ez utóbbiakon belül pedig létezik simán kivágott, gombos (ez semlegesíti a toalett használatakor mutatkozó előnyöket), farokmérő-centis és nyilván zippzáros is (bár ez utóbbi tutira marha hülyén néz ki).

Tegyünk egy félfordulatot az ellenoldal irányába, hogy a fél-boxerekre (csípőnadrágok vagy angolul boxer-briefs, máshol trunk) vetülhessen tekintetünk. Ezek már inkább a hagyományos alsónadrágokra hajaznak, mivel testhezállóak, viszont a hosszú szár miatt mégis a boxerre emlékeztetnek. Az egészből gyakorlatilag ki van lúgozva a boxer minden előnye, leszámítva, hogy véleményem szerint ezek sokkal szexisebbek, mivel elöl-hátul (főleg hátul) többet sejtetnek. Több szót nem is érdemes pocsékolni rájuk.

A félfordulat után megérkeztünk a testhezállóra szabott alsónadrágok széles skálájához. Angolul ezekre legtöbbször a briefs kifejezéssel utaltak, de néhol a slip is előfordult. Bevallom őszintén, nem sikerült megfejtenem a különbséget, de ha valaki megpróbálná utánam csinálni ezt a nyomozást, tutira összezavarodna ő is. Szóval ebben a kategóriában találjuk a teljesen hagyományos alsónadrágot, amit megvehetünk a közeli piacon a kínainál (5 db-os kiszerelésben a szürke árnyalataiban vagy rikító színekben pompázva), vagy egy ruházati márkaboltban, sokkal igényesebb kivitelezésben. Ha létezik az alsóneműknek evolúciója, akkor szerintem ez egy kihalásra ítélt faj. Vagy csak én gondolom így... Mindenesetre ha egy eddig ismeretlen sliccet kéne kigombolnom, és amögött egy ilyen kínai típusó alsót találnék, az nagyon kiábrándító volna számomra, persze lehet, hogy csak azóta gondolom így, mióta a haladó kategóriába léptem az alsógatya-fétis terén (cca. 20 perce). A briefs fő jellemzője, hogy alapvetően Y alakú, azaz rendelkezik egy többé-kevésbé széles pöcstartó részleggel, valamint egy határozott mennyiségű testen tartó körbe-résszel. Az anyagot sehonnét nem spórloják ki, ezért az ilyen gatyáknak összetéveszthetetlen alsónadrág kinézete van.

A hagyományos (és -szerű) gatyák előnye, hogy egy helyben tartják a tartalmukat. Ez akkor hasznos, ha a lógás valamilyen oknál fogva kényelmetlenséggel, veszéllyel járna, vagy ha képtelenek vagyunk elviselni, hogy ne minden a mi akaratunk szerint történjen. Hátrányuk — a fent már elemzett hőmérsékletnövelő hatásukon felül, — hogy kisdolog előtt hosszas vetkőzési procedúrát (öv, övtáska, gomb, zippzár) vagy bányászbravúrt kell kiviteleznünk, ami nyilvános helyeken sok kényelmetlenséggel járhat. Véleményem szerint fehérneműből a legkevésbé célszerű valóban fehéret választani, ahogy semmilyen világos szín nem praktikus. Nem az alapos seggtörlés elmulasztásából származó következmények miatt, hanem mert nyáron a melegtől, télen a több rétegű ruhától megizzad az ember, és akkor csúnya, sárgás foltok maradhatnak az alsón mondjuk a combja tövétől. Ez különösen igaz ezekre a típusú alsókra, hiszen ezek szabásuknál fogva a legzártabb részeken ívelnek által, többszörösen megnövelve ezzel önnön elszíneződésük esélyét. Persze (vélhetőleg pont emiatt) számtalan olyan alsót találni, aminek eltérő színű és vastagságú a pereme (amolyan kontúrja van), ezek egyébként sokkal vadítóbbak is, mint a kontúrtalan alsók (mármint a hozzám hasonló, immár haladó alsónadrág-fetisiszták számára).

Lépjünk tovább. A viszonylag magabiztos boxer-vizekről a hagyományos gatyeszok ködös tengerén át a tangák háborgó óceánjára érkeztem. Magyarul itt már teljesen össze vagyok zavarodva, mivel fogalmam sincs, mitől tanga a tanga, és miben tér el ettől a thong, a string és a strap. Ahogy a képeket nézegetem, — és közben nyugtalanul fészkelődöm a munkahelyi gépem előtt —, csak egyre jobban elbizonytalanodom a fogalmakkal kapcsolatban. Mire sikerülne megfejteni valamelyik típus sajátosságait, meglátok valami olyat, ami aztán mindent összezavar. Régebben azt hittem, hogy a tanga az "elől valami - hátul szinte semmi" elven működik, de már ezt sem hiszem, hiszen az alsógatyás oldalakon számtalan olyan tangát találni, amik éppúgy teltek hátul, mint elöl. Mármint nem farokkal teltek, hanem anyaggal. Bár az is lehet, hogy keverem a bikinivel, amit férfiak esetében eleve nem tudok értelmezni, hacsak nem úgy, mint az úszónadrág szinonímáját. Egy biztos: az ebbe a kategóriába tartozó alsókból jelentős mennyiségű anyagot kispóroltak a készítőik, tehát viselésükkor az embernek hol a fél segge lóg ki, hol meg az egész (típustól függően). Ezt nyugodtan leszögezhetjük. Néha meg az ember farka lóg ki (C-ring), ez viszont értelmezhetetlen a hagyományos alsónadrág-felfogás keretein belül, és inkább már a szexuális játékokra hajaz. Szerintem a gatyák ezen csoportját eleve nem is hétköznapi viseletre szánták, én legalábbis nem tudnám magam elképzelni a munkahelyemen egy férfitangában. Persze szex közben sem, de ez már az én túlzott maradiságom következménye. A hasonló szabású gatyákat inkább szexre, különleges alkalmakra szánhatták, kizárólag a hálószobába, vagy esetleg testépítő versenyekre, ahol célszerű a férfitestből minél kevesebbet kitakarni. Mindenesetre rám nem gerjesztő hatással vannak, mert inkább a röhögőgörcs kap el némelyik láttán, és nem a nemi vágy. Na persze találni olyan anyag- és szabáskombinációt, ami még engem is feltüzel, de élőben ilyennel még nem találkoztam.

Meglátásom (vagy inkább sejtésem szerint) a thong olyan tanga-szerűség, aminek a csípő része egy kicsit vastagabb, a string tutira a 'szinte semmi' kategória, a strap pedig egy olyan alkalmatosság, aminek egy zsinórokon lógó faroktartó zsákocskája van. Létezik még egy jock nevezetű cucc is, aminek a lényege, hogy a stabilitást nem egy, a lábak között átívelő pánt oldja meg, hanem kettő másik, oldalról, így a viselő feneke a végbélnyílással együtt szabad marad. Lusta embereknek vagy heves szeretkezés esetén ideális viselet anális szexhez, mivel le sem kell hozzá venni.

Vannak aztán a nagyon nevetséges jéger-alsó szerű fehérneműk (leggings), amiket európai viszonylatban az ember maximum a hűvös téli éjszakákra vesz fel, és különben is nehéz rájuk erőltetni az alsónadrág kifejezést. Ezekkel nem foglalkozom.

A formák után jöhetnek a színek. Mondanom sem kell persze, hogy itt a lehetőségek tárháza valóban végtelen. A snassznak mondható egyszínű gatyák mellett ott vannak a többféle színből kombináltak, a figurások, a mintások. Néha a fenék részen lángnyelvek csapdosnak, néha egyszerű szövegeket olvashatunk rajtuk, de olyan is van, amin kis vörös ördögök kefélgetnek. Van hosszanti csíkos, harántcsíkos, cikcakkos, nemzetiszín, virágos, és igazából kár is sorolni, mennyi féle...mert úgy sem érnék a végére.

Az anyagok tárháza már sokkal kisebb, de még itt is találunk variációt bőven. Boxer esetén alap a vászon és a pamut. Szerintem a vászon férfiasabb, a pamut viszont kellemesebb tapintású. A selyem már az elit jussa, a lycra a vadabb megoldások alapanyaga és fürdőruha-anyagból készülteket is találni. Némelyik áttetsző szövésű, némelyik nedves-hatású, de fényes csillogású is van. Van olyan, ami két darabból készült, és a két darabot cikkcakkban köti össze egy-egy zsineg, meg van olyan is, ami eleve kötős.

Nem elhanyagolható paraméter az ár sem. A kínai megoldások ötösével is alig kerülnek néhány száz forintba, a noname boxerek 1000 Ft alatt vannak. A Reserved alsók 1500-3000 Ft-ot kóstálnak, a Springfield márkájúak 3000 Ft-ba, a GAS termékei kb. 5000 Ft-ba kerülnek, a Calvin Klein termékeiért pedig legalább 8000 Ft-ot kell fizetni. Nyilván léteznek ennél drágább alsók is, és persze gyártóból is találunk számtalannal.

Végezetül akármilyen alsónadrágot is hordunk (vagy éppen nem hordunk semmilyet), nekünk, melegeknek ezek a ruhadarabok többet jelentenek, mint a heteroszexuális férfiak számára. Nem csupán ruhadarab, de a hóditás eszköze is (mint a heteroszexuális férfiak esetében), akár mi szeretnénk hódítani velük, akár minket hódítan(án)ak meg vele. És a legfontosabb: legyen akármilyen szabású, színű, méretű vagy anyagú, számunkra igazán a tartalma a lényeg.

További képek és linkek:

http://bebrief.stores.yahoo.net/underwear3.html

http://www.otto.hu/zbozi.php?setpozice=4&setpozicelimit=8

http://www.hisroom.com/

http://www.thegaymalebody.com/go/shop/30164/Underwear/1/rating/

... az aktívan megélt biszexuális időszakom előtt az igényesség és a pénz hiányában oly erőszeretettel hordott kínai származású, hagyományos típusú alsógatyáimat. Ezek jó ideig magányosan (esetleg sáfrányosan is) ott gubbasztottak az alsó szekrényem alsógatyák számára fenntartott szegletében, mígnem a közelmúltbeli lomtalanítás alkalmával megváltam tőlük. Ezért is volt most meglepő, amikor tegnap a mosási céllal a mosógépbe tömködött irdatlan mennyiségű szennyes között felbukkant az egyik példány. Mit keresett ott az olcsó kategóriás boxerek és az egyetlen valamirevaló GAS alsóneműm társaságában (ami utóbbi árából a harmadik világban hetekig élhetne egy ember)? Roland sosem venne föl hasonlót, az enyémet meg (remélem) végképp nem, tehát ha meg is úszta a kidobást, akkor sem illethetett mostanában férfitestet, ergo szennyessé sem válhatott. Vagy a kandúrkezdeményem mancsa van a dologban? Esetleg a kidobás elől henteredett el valahova (úgy seggszőrösen, hereizzadékosan), és csak most került volna elő? Rejtély...

 

... a televízióadások egyikét sem, mivel egyiket sem tartom megtekintésre méltónak, kihagyhatatlannak pedig végképp nem. Ami érdekel, azt vagy hatszor ismétlik, vagy csak egyszer, de akkor éppen ráérek, vagy megnézem a neten, utólag. Így a 3, halaszthatatlannak minősített adások rögzítésére szánt videokazettám is kiközösítve ácsorog a tévésszekrényem aljában. Ott várják a sorsukat, rajtuk a sok-sok egymásra másolás következtében fragmentált Fiúk a klubból jelenetekkel, HírTV-s műsorok félbemaradt mondataival, vagy a Bennünk élő vadvilág című dokumentumfilm sorozat egy-egy ijesztő képkockájával (mondjuk a bélférgekről). Nemigen van már rájuk szükség, ezért asszem legközelebb ők is mennek a süllyesztőbe.

...a lépcsőházunkban felgyűlő irdatlan reklámfecni és akciós újság példányokat, mivel szélmalomharcnak érzem az önkéntes takarítói szerepet. Ezekkel a már legyártásukkor hulladékká váló papírszemetekkel állandóan tele van a lakók postaládája, így amikor azok megpróbálják közülük kiválogatni a hasznos vagy hasznosnak tűnő dolgokat, akkor egy-egy ügyetlen mozdulat következtében a nagyobb példányok hangos csattanással puffannak a szocreál hidegpadlóra, a kisebbek pedig őszi falevél gyanánt szállingóznak a gravitációs erőnek engedelmeskedve egyazon cél irányába. Szemérmesebbek azért az előbbieket még fölveszik, és az erre a célra rendszeresített ex-banános kartonba lökik őket, hogy a takarítónő heti egy alkalommal az egészet a kommunális hulladék közé dobhassa a ház bejáratától 20 méterre levő szelektív hulladék gyűjtő helyett. És akkor jön 979, Proliland kakukktojása (több tekintetben is), és a sajátjaival együtt a mások által széthagyott szemeteket is összeszedi, amennyiben azok nem tartalmaznak nyilvánvalóan organikus eredetű anyagokat (szaros toalettpapír, taknyos zsebkendő, hányásos szalvéta, gecis bugyi, stb.). Elvégre attól, hogy a társasház higiéniai menedzsere hetente egyszer összeszedi őket, még nem kell (akár) hat napig ott nézni a büdös bunkó Kádár-kaptár lakók és a reklámújság gyártók valamint kihordók kooperációjának ezen végeredményét. De már nemigen teszem, mert minek. Nekem is járhat egy kis slendrehányizmus, nem igaz? Ha majd megint lesz hozzá indíttatásom, újra kisegítem, az ezek szerint gyámságra szoruló lakóközösséget.

...hogy a temérdek munka és az emiatt érzett kilátástalanság-érzés csökkentése okán ma közel teljesen hiábavalóan mentem be dolgozni. Igaz, hogy 979 a nemzetgazdaság megmentése, és a GDP kimutathatósága érdekében (mivel ez kb. annyi, amennyit az általam könyvelt cégek megtermelnek) egész héten 10 órákat dolgozott, majd szombaton ZH-zott az egyetemen, még képes volt a hét 7. napján is megindulni a munkahelye irányába. Igen, valóban bementem. Abban reménykedtem, hogy majd egyedül leszek, amikor is a legjobb dolgozni, és majd tök jól haladok. A lelkem felszabadul a terhek (egy részének) nyomása alól, blogot is írok majd, és még az egyik házidogám elkészítésére is marad néhány nyugodt pillanatom. Ehelyett mire beértem (mint a zöld banán), a vezető könyvelő már ott gubbasztott, és csak rám várt. Oh, minő boldogság! Mire meg eltakarodott hazament, addigra megérkezett Hajnalka, hogy még ezen a szép nyári és potenciálisan nyugodt napon is boldogíthasson fekete lyukat megszégyenítő elméjének diszfunkcionális működésével. Na, de ez még mind semmi, ahhoz képest, hogy mire nekiláthattam volna valami igazán hasznos munkafolyamat kivitelezésének, addigra huss, elszállt a gépemnek az .exe és .bat fájlok végrehajtásáért felelős részlege. Tehát se könyvelőprogram, se semmi. Lehet rajta netezni, meg hekket enni a klaviatúrán (szigorúan újságpapírból, mint anno a strandokon), esetleg nyálas szotyihéjakat köpködni a monitorra, és boldogan felkacagni, ha valamelyik oda is ragad. Mást nem. Egy ideig próbálkoztam a helyreállítással, de ahogy az életem többi terén, úgy itt is minden irányban akadályba ütköztem, és bár a számítástechnika terén a laikusnak is lightos (am.: lájtos (esetleg lálytos)) szinten már felülemelkedtem, sima laikusként sem tudom egyiket sem áthidalni. Ergo a gépem nem csak rossz, de az is marad még keddre is, amikor viszont már pótléktalan üzemmódban kellene használnom (bár túlóra pótlékot egyébként sem kapok, mert nem úgy számolnak el velem). Sebaj, a legnagyobb hajtás kellős egyharmadánál majd papírokat lyukasztgatok, meg sorkiemelem a számlaszámokat, addig is hasznosan töltve azt az időt, míg az eleve csak 9-re érkező főnököm értesíti a gépemet tegnap megberhelő eleve hülye fiacskáját, hogy javítsa már meg, amit tönkrecsinált. (Peeeersze, fogjuk rá.) Egyébként a közeli Madaras-Tesco nyitva tartását szerettem volna megtekinteni az internet segítségével, amikor ez az ominózus eset történt. Jellemző, hogy ennek következtében minden meghalt, csak a net nem (holott valahogy azt logikusabbnak érezném). Szép kilátások elé nézek, de ezt már fel sem veszem...

Hogy Monty Python Repülő Cirkuszát idézzem: And now something completely different:

Az újságos standoknál mindenféle hasznos lapot kapni, mint amilyen például a kb. '52-nél leragadt színvonalú és tartalmú Népszava, vagy a közvetlenül 2002-es választások előtt indult, első számának címlapján a D-209-est mosolyogva mutató, beljebb lapozva már széles nyelvcsapásokkal ajnározó csatornalap, a BEST magazin, de ezeken kívül is talál magának az ember fia olvasnivalót. Némelyik akkora szarzuhatag, hogy a kiadók különféle csecsebecsék melléklésével igyekeznek eladhatóvá tenni azokat, így 1 Ft 30 fillér értékű műanyag gyöngysort, gumi karkötőt vagy hajdísznek kikiáltott közönséges szalagdarabot csomagolnak melléjük. Ma láttam egy olyan magazint, aminek a címe "Az emberi test titkai", amiből következően a lelkes ifjúbiológus egy-egy szám megvásárlásával az emberi test műanyagból fröccsöntött darabkáit is hazaviheti magával. Az aktuális lap melléklete egy nagy, barna, 1:3 arányú vastagbél, de olyan szögbe csavarintva, hogy gyakorlatilag semmilyen létező lakás semmilyen pontja nem alkalmas a tárolására. Jó szórakozást hozzá gyerekek!