felújítás bejegyzései

Egy hirtelen ötletet követő hosszas felkészülési időszak (és még hosszabb Pató Pál időszak) után tegnap szombaton végre kifestettem a konyhám. Hivatalosan dinnye színű lett — valójában pedig narancssárga.

Az úgy volt, hogy péntek este konditeremben voltam (mily meglepő...), ahol ezúttal elmaradtak a láberősítő gyakorlatok, helyettük a vállamra fektettünk nagyobb hangsúlyt. Mondtam is az edzőnek, hogy olvas a sorsom könyvében, mivel a múltkori (tervezett) túra előtt lábügyileg akart megfingatni, most meg a másnapi festést akarta galád módon meghiúsítani. Erre harsányan felröhögött, de azért egy cseppet sem kímélt. Edzés után — szokás szerint — kiment az álom a szememből, így ha akartam volna sem tudtam volna a másnapi munkára való tekintettel időben lefeküdni. Ehelyett éjjel 3-ig játszogattam ezzel. 

Reggel 8-kor ébredtem, és nem bírtam visszaaludni, pedig közel 9-ig próbálkoztam vele. 9-kor aztán kénytelen voltam felkelni, merthogy ugye egy csomó dolgot terveztem aznapra, például még festéket is kellett vennem. Ennek ellenére 11 óra elmúlt, mire kiléptem a lakásajtón, hogy elszaladjak a közeli OBI-ba. Ennek az üzletnek tök jó neve van: OBI. Sok jóra nem lehet számítani, ha tekintetbe vesszük a szó szleng jelentését, Obi van Kenobi gyászos sorsát, azt, hogy Obi-nak hívták a Fűrész II. másodikként elhunyó szereplőjét, és hogy még a zOmBI szóban is benne foglaltatik. Számomra viszont akkor lett volna igazán obi, ha távozás előtt nem nézek utána, hogy hol van az a bizonyos festőszett, amivel már korábban is festegettem idehaza, mivel sehol sem találtam. Igazából még most sem tudom, hol van. Majd egyszer előkerül valahonnan, ahol tutira megnéztem legalább háromszor (mindenhol megnéztem legalább háromszor), mert egyáltalán nem emlékszem arra, hogy kidobtam volna (ami nem jelent semmit). A 979-féle biliárdtaktika (megy ahova megy) ezúttal nem szívatott meg, úgyhogy a bótba a festék mellett soksörtés festőbizbaszt is vettem. Érdekes egyébként — de esetemben cseppet sem meglepő —, hogy a két sor közül sikerült azt kiválasztanom, aminek az elején fennforgás volt. A másik sor már rég 10 embert haladt előre, mire mi megmozdulhattunk, közben pedig egy előttem álló párocska egymás csókolgatásával múlatta az időt. Lelki szemeimmel elképzeltem, ahogy a felrúgásom következtében az állapotos anyukából kirepül a gyerek és valahol a kerti bútorok között landol véres cuppanás kíséretében, de az ilyen és ehhez hasonló durva megoldások helyett inkább csak csúnyán néztem (az igazi szemeimmel).

Szerencsém volt, hogy odafele is, meg visszafele is rögtön jött egy busz, és ez így egy kicsit kompenzálta a sorban állással elvesztegetett időt. Mielőtt hazamentem volna, beugrottam a sarki étkezdébe, ahol vettem magamnak némi ebédet. Hát nem semmi ez a hely, az tuti. Hiába van a kiszolgáló csajokon kötényke, meg hajfogó, ha a rizs és a hús lemérésekor olyan disznóólat csinálnak a mérlegen, amitől hányni lehet. Most is, egy kis papírtálcára tette a választott húst, lemérte, aztán mellé tornyozott némi rizst. Azt úgy baszta vissza a mérlegre, hogy a kaja egy része a tálcáról lehullva beszennyezte azt, de sebaj, mert fogta a csaj, és kézzel felmarkolgatta a rakoncátlan borsó és kukoricaszemeket, majd két méterről a mosogatóba hajította. Nem volt túl őszinte a mosolyom... Aztán megkérdezte, hogy a papírba csomagolt cucchoz adjon-e szatyrot. Mivel nem lett volna célszerű az OBI-ban vásárolt holmik mellé rakni az ebédet, mondom, adjon. Erre a 15x10-es papírtálcán 3-4 centi magasan felhalmozott, majd papírba göngyölt cuccot, egy fél köbméter űrtartalmú nejlonba tette bele. Vicces volt.

Na, otthon belapátoltam a drága, viszont annál íztelenebb ebédet, majd nekiláttam az előkészületeknek. A konyhám nem túl nagy baromi kicsi, ennek megfelelően a lefestendő falfelület sem sok. A festék doboza szerint a tartalma 25 nm-re elegendő, ami nem is olyan hihetetlen, mivel a leírtakhoz képest tényleg elsőre fed. Az viszont nem igaz, hogy nem csöpög, de hát az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy nem hazudik az, aki nem bontja ki a teljes igazságot. Ehhez képest tényleg tuti kis festéket vettem, és nem is volt drága (2900 Ft a 25 nm-re elegendő). Ha úgy veszem, 5000 Ft-ból megcsináltam azt, amit egy szakember 50000-ért csinált volna meg- És ha hozzáveszem még, hogy a festék felén túl a festőszett is megmaradt, akkor a következő ilyen akcióm ingyen lesz. Egy festő viszont nem tudott volna olyan jól elszórakoztatni, ahogy azt én tettem magammal. Egyrészt beraktam a Eurythmics Best of CD-jét, és arra nyomultam, másrészt olyan akrobatikus mozdulatokat tettem, amin néha hangosan fel kellett röhögnöm. Elképzeltem magam a külső szemlélő szemével. Egyik lában a tűzhely tetején, másik a létrán. Aztán a létráról át a konyhaszekrényre, az egyik kezemmel a falon lógó szekrénybe kapaszkodva, a másikkal a sarok irányába nyújtózkodva. A csövek mögötti/körüli felületek lefestését már nem is ecsetelem. Tisztára mint egy 3D-s Twister. Közben persze két telefonom is volt, de csak azért, mert a hívó felek nyilván érezték, mikor a legalkalmatlanabb a hívásuk. A beszélgetés már csak azért is kellemetlen volt, mert a festék baromi gyorsan száradt, és ha későn vettem észre, hogy egy már lefestett részen anomáliák maradtak, némi izomerő segítségével korrigálhattam csak azokat.

Mindenesetre meglepően gyorsan végeztem, alig 1 órámba tellett az érdemi munka. Viszont annál tovább tartott a túlszaladt foltok eltüntetése. Eddigre már Rolcsi is befutott, így ebbe már be is tudott segíteni (festeni nem is engedtem volna, mert csak az a jó, amit én csinálok). A profik a védendő felületeket szigetelőszalaggal ragasztják le, de mivel én nem vagyok profi (még), sikerült pluszmunkákat gyártani magamnak. Majd legközelebb jobban ügyelek...

Most, hogy kész a konyha, az antik falitányérokat már nem szándékozom visszatenni a régi helyükre, ahogy a köcsögöket sem a szekrény tetejére. Nem véletlenül nem fehérre festettem a falakat: vége a skanzennek. Így ugyan egy kicsit csupasz a fal, de csak addig, amíg nem sikerül beszereznem néhány igazi, konyhába való képet. Ilyeneket elvileg lehet is kapni, csak gyakorlatilag nem. Az OBI-ban meg a TESCO-ban már néztem, és a mintapéldányok között akadt is néhány megfelelő, de a felgöngyölt, megvehető darabok között sem itt, sem ott nem volt megvehető. Pedig jól mutatnának. Olyan képekre gondolok, amiken mondjuk vodkák vannak jégágyon néhány szem eper kíséretében, vagy egy pohár valamilyen itallal, benne szívószállal, az oldalán vízcseppekkel.

Mivel a köcsögök szekrénybe zárásával a konyhaszekrény teteje is üres lett, kivittem az egyik gazt a szobából. Szerettem volna a falhoz illő cserepet venni neki, de természetesen azt sem kaptam. Ami késik, nem múlik.

Most vasárnap a fürdőszoba jön (az pasztellkék lesz).