felvonulás bejegyzései

Én, 979 blogger (és a mögötte álló természetes személy, adófizető magyar állampolgár) a magam nevében, de mindnyájunk érdekében megkérem, felkérem, felszólítom

— a szeptember 5-i Meleg Méltóság Menetét (is) rendező Szivárvány Misszió Egyesület tagjait, vezetőségét, hogy az ominózus rendezvény levezénylése után a továbbiakban igyekezzenek olyan tevékenységet kifejteni, amely során figyelembe veszik a többségi társadalomnak az LMBT témákkal kapcsolatos mindenkori hozzáállását, és tartózkodjanak mindennemű, provokációra lehetőséget adó helyzet megteremtésétől. Ezzel is bizonyíthatják, hogy az LMBT közösség érdekében felelősen, felnőtt emberhez méltó és hozzáértő módon cselekszenek, és semmiféle politikai nyomás hatására nem hajlandóak olyat tenni, ami az általuk védeni szándékozott közösség kárára válna, közvetve vagy közvetlenül. Ugyanígy megkérem őket, hogy a rendőrség és az ellentüntetők lététől vagy nem-lététől függetlenül is igyekezzenek biztosítani a menet méltóságát, mindennemű közerkölcsöt sértő vagy törvénybe ütköző cselekedetet akadályozzanak meg.

— a Meleg Méltóság Menetének biztosítására kivezényelt rendőröket, hogy a személyes meggyőződésüktől függetlenül biztosítsák a rendet, a felvonulók és minden megjelent testi épségét, és ügyeljenek a törvények betartására, betartatására. A rendőrségnek nem dolga ízlésbeli ítéletet hozni, ezért sem a felvonulók, sem a (törvényesen) demonstrálók oldalára nem állhat, ennek figyelembe vételét szintén elvárom. Ugyanígy elvárom, hogy a rendőri vezetők politikamentesen nyilatkozzanak, parancsaikat pedig ugyanilyen szellemben adják ki az alájuk tartozó egységeknek.

— a politikai pártokat, ide értve az MSZP-t, az SZDSZ-t, az MDF-et, minden más parlamentbe kerülni szándékozó pártocskát, és különösen a FIDESZ-KDNP-t, melynek magam is tagja vagyok, hogy ne rajtam keresztül próbáljanak szavazatokat szerezni, és ne rajtam keresztül akarjanak a másikba belerúgni. Ne használjanak rám dehonesztáló kifejezéseket, és ne részesítsenek pozitív diszkriminációban sem, mert én csak ugyanolyan elbírálást szeretnék, mint ami bármely más magyar állampolgárnak jár. Ne a létem minősítsen, hanem a tetteim. A FIDESZ vezetősége inkább maradjon csendben, ha már mellém állni nem képes, és — legfőképpen — vegye tudomásul, hogy a soraiban számtalan meleg, leszbikus és biszexuális ember van, magam is legalább két másikat ismerek. Külön kérem a Jobbikot is minden hozzá kötődő szervezetet, egyént, hogy ha az ország problémáit meg akarják oldani, akkor egyrészt pozitív gondolatok és tettek mellett kötelezzék el magukat, ne mások ellen, másrészt ne uszítsanak, és tegyenek le a felvonulás megzavarásáról. Annyi égető probléma van ebben az országban, amiért tehetnének, miért azok szúrják a szemüket, akik semmilyen módon nem ártanak?

— az általam kedvelt, jobboldali újságírókat, megmondóembereket, ide értve Bayer Zsoltot, Lovas Istvánt, Bencsik Andrást, Csermely Pétert, Rákay Philipet, Tóth Gy. Lászlót, Fricz Tamást, Kondor Katalint, Bogár Lászlót, Pesty Lászlót és mindenki mást, valamint az általam nem kedvelt baloldali újságírókat, 'Drága' Bolgár Györgyöt, Aczél Endrét, Avar Jánost, Mészáros Tamást, Verebes Istvánt, Bacher Ivánt, Dési Jánost, Bakáts Tibort és mindenki mást, hogy az aktuális események megtárgyalása közben ne használjanak rám se olyan kifejezéseket, mint "buzi", "beteg ember", "ízléstelen", "fajtalankodó", "ferde hajlamú" és ezek szinonimái, sem pedig olyanokat mint "fasiszta", "neonáci", "csőcselék", "csürhe", "randalírozó", stb. Mondanivalójuk megfogalmazása közben maradjanak a magyar nyelv többi, nem dehonesztáló kifejezésének használatánál, és egyébként is, kicsinyke kis műsoridejükben (újságterjedelmükben) inkább ne velem foglalkozzanak, hanem az országot sújtó, igazán komoly problémákkal, a szegénységgel, a korrupcióval, a politikai erkölcsök megszűntével, a hatalmi ágak összefonódásával, az alkotmányellenes törvényekkel, a demokrácia intézményeinek megrendülésével, a cigánykérdéssel, vagy bánom is én. Engem hagyjanak nyugton élni, és vegyék észre, hogy miközben a különböző emberek érzékenységét hangoztatják, maguk is sorra sértik meg más emberek érzékenységét.

— az ellentüntetésre, rendbontásra készülő embereket, hogy rombolás, pusztítás és acsarkodás helyett inkább tájékozódjanak és gondolkozzanak, hogy egyáltalán mivel szemben szeretnének fellépni. Ha pedig mindenáron tenni akarnak valamit az általuk elképzelt szebb világért, annyi más lehetőségük van erre. Éljenek azokkal. Ültessenek fát, irtsanak parlagfüvet, építsenek töltést, gyűjtsenek adományokat, tartsanak hagyományőrző összejöveteleket, fessék ki az iskolák osztálytermeit, és rengeteg ötletem van még. Nem mi, melegek hordjuk szét az ország pénzét, nem mi rabolunk, nem mi ölünk, és nem mi vesszük fel az államadósságot sem. A haragjukat fordítsák azok ellen, akik valóban kárt okoznak és akik valóban az ország jövője ellen tesznek (de inkább azok ellen sem, csak ha már mindenképpen muszáj).

— az öngyűlölő, bakancsos, kopasz buzikat, hogy ne a másikat támadják meg, verjék össze, hanem ha már nem képesek egyedül megbirkózniuk a problémájukkal, menjenek el tanácsadásra, pszichológushoz vagy bárhova máshova, ahol segítséget kaphatnak.

— az önmagukból kifordulva ordító szülőket és nagyszülőket, hogy előbb nézzenek körül a saját családjukban, és ha nem akad senki, aki a Kinsey-skálán egy kicsit odébb lenne a teljesen hetero végpontnál, akkor is maximum hímzéssel foglalják le magukat, de ha akad, akkor inkább kérdezzék meg, mit szól az illető az ő hozzáállásukhoz.

— (terjedelmi okokból) végül ezt a nagyon fontos és felelősségteljes eseményt szándékosan provokatív módon viselkedve, játszótérnek tekintve tönkretevő melegeket, hogy ha nem tudnak viselkedni, inkább ők is maradjanak otthon.

És hogy honnan veszem a bátorságot e kéréssor közreadásához? Magyarország 10 millió polgárának egyike vagyok, meleg, aki a blogjának segítségével is azt igyekszik bizonyítani, hogy (egyébként) semmivel sem másabb, mint a többi ember. A társadalom hasznos és gazdaságilag értékes tagja vagyok, hiszen éves szinten annyi adót fizetek be, hogy abból gyerekek tucatjainak iskoláztatását állhatja az állam, egészségbiztosítási járulékot is csak fizetek, de igénybe csak alig-alig veszek belőle, a vásárlásaimmal működtetem a gazdaságot, dolgozom...és sorolhatnám. Minden jogom megvan tehát a megfogalmazni a véleményemet, főleg, ha olyan kérdésről van szó, ahol némelyek rólam formálnak képet, véleményt, és akrva-akaratlanul is ártanak nekem.

Előre szólok: egyesek számára felkavaró írás következik (dejszen nemrég ezt ígértem).

Ezt a bejegyzést már akkor meg akartam írni, amikor még friss hír volt, hogy a Sólyom Lászlótól 'szóbeli védelmet' kérő meleg szervezetek a köztársasági elnöktől csak diplomatikus választ kaptak, azt is csak a sajtó útján, mert az ország első embere nem fogadta a delegációt. A Facebookon ekkor többen elég durva kirohanást intéztek Sólyom László ellen, amit aztán újabb hullámok követtek a különféle sajtóorgánumokban és a netes fórumokon, blogokban. Mi is vitatkoztunk egy kicsit a Ricsivel, mert eltérő állásponton voltunk/vagyunk. Most, hogy a célegyenesbe ért a hisztéria, és minden szem a várható eseményeket lesi, én sem halogathatom tovább a saját véleményem megfogalmazását, különben ez is elévül.

Merthogy természetesen már megint nem a mainstream meleg álláspontot képviselem, és már megint tudathasadásos állapotban leledzem, lévén egyszerre vagyok meleg és konzervatív jobboldali. Igyekszem egyszerre senkit nem megbántani, mégis elég érthetően fogalmazni ahhoz, hogy aztán ne legyek sem  "öngyűlölő buzi", sem olyan, aki "egy követ fúj ezekkel". Mivel azonban megint két világ közt találom magam, ahhoz, hogy dűlőre juthassak a számomra is elfogadható álláspont kialakításában, muszáj vagyok érzelemmentesen elmélkedni, pusztán logikai úton.

Így aztán abból indulok ki, hogy ugyebár magam is ellenzem a büszkeség-napi felvonulást, amit már tavaly is világossá tettem. Ezzel már a felütésnél szembe helyezkedek a saját kisebbségemmel, de vigasztal a tudat, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Lehet azon vitatkozni, hogy ha a rendezők nem tartanák meg a vonulást, azzal csak felbátorítanánk a szélsőségeseket, akik aztán újabb és újabb frontokon akarnának győzelmeket aratni ellenünk, de a felvonulás nélkül viszont nemigen volna mire hivatkozniuk az ellenzőknek, legalábbis minden érvük elég izzadságszagú lenne. Ez a felvonulás az ugyanis, amivel minden évben sikerült muníciót szolgáltatni a többségi társadalom hangoskodóinak, amivel éppen azok erősítik a sztereotípiákat, akik elvileg azok ellen küzdenek, amivel minden évben sikerül — feleslegesen — magunkra irányítani a figyelmet, és minden évben sikerül bebizonyítani, hogy nem vagyunk felnőtt emberek. 

Tudom, hogy nem csak a kamionokon vonagló obszcén buzik vonulnak, és tudom, hogy nem csak a rózsaszín Bibliát szorongató, apácának öltözött provokátorok, mert mögöttük százszámra vannak a teljesen normális melegek és azok baráti köre, de ez kit érdekel, ha a vonulást ellenzők/betiltani vágyók is ezekre hivatkoznak? Teljesen felesleges minden küzdelem és minden 'heterózás' meg címkézés, amikor mi magunk szolgáltatjuk az okot a betiltásra, vagy talán letagadjuk, hogy némelyek tollboából kilógó seggel akarnak több jogot kivívni maguknak? Nehéz lenne tagadni. És feltehetjük azt a kérdést is, hogy vajon felnőtt, társadalmi párbeszédre képes embereknek tekinthetők-e azok, akik maszturbálást, anális szexet imitálva pózolnak az összes kamerának, és közben azt gondolják, hogy ez egy jó buli?

Mit lehetne akkor csinálni? — jöhet a jogos a kérdés. Vonulni kell, persze, — hiszen különben valóban azt gondolhatnák némelyek, hogy a melegek meghátráltak, — de nem így. Teljesen normális öltözetben, bömbölő zenétől mentesen, kosztümöket otthon hagyva kellene mindezt megtenni, csendben, méltóságteljesen. Azt kéne sugározni a többség felé, hogy mi pontosan ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők, orvosok, könyvelők, stb., elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek — mellesleg — vagyunk, és tőlük is csak ezt kérjük. Nem büszkék vagyunk erre, csak tudomásul vesszük, nem a szexet visszük utcára (mint mostanában), hanem a csendes kérést, hogy mi se legyünk kevesebbek, mint mások. Egy ilyen menet kimondott kontrasztot alkothatna a kordonokon kívül dühöngőkkel, ami talán egy picivel javunkra billenthetné a közvéleményt. Másrészt a szervezőknek határozottabban kellene sugallni, hogy az egész rendezvénysorozatnak csak része maga a felvonulás, és valójában sokkal többről van szó, harmadrészt pedig igyekezni kellene, hogy a politika ne csinálhasson mindebből állandó témát. 

Mert lássuk be, ami most folyik, az színtiszta politika. Senki nem azért támad bennünket, mert baromira érdekelné, hogy mit csinálunk, és senki nem azért áll mellénk, mert valóban segíteni szeretne. Politika, kérem, ami az idén a szervezők Sólyom Lászlónál tett látogatásával kezdődött. Ez volt a felütés. Míg ezek a szervezetek azt gondolják, jót tesz a melegeknek, ha állandóan róluk van szó, én ennek az ellenkezőjét vélem, mivel tisztában vagyok azzal, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége nem mellettünk áll, ergo ezzel a — még vélhetőleg hetekig tartó — témázgatással  sokkal több emberből fog előbuggyanni a "mocskos buzik", mint a "szegény melegek" kijelentés. És ha már tudjuk, hogyan szoktak ezek a vonulások zajlani, miért gondoljuk, hogy az ország első emberének mellénk kéne állnia, akár szóval, akár tettel? Emellé a fertő mellé? Infantilis provokátorokat kéne támogatni a többségi társadalommal szemben? Ne vicceljünk már...

Miért gondoljuk azt, hogy csak a melegek léteznek és csak nekünk vannak megoldandó problémáink, követeléseink? Jelen pillanatban az ország a polgárháború határán lavíroz, halomra ölik a cigányokat, emberek ezreit dobják utcára az adóforintjainkból megtámogatott külföldi bankok, mi pedig sértődötten ordítjuk tele a sajtót, amiért a köztársasági elnök nem a mi problémánkkal foglalkozik. Különben is így álljon mellénk, miközben rendszeres a jó ízlésbe ütköző magamutogatás az utcán? Eleve szélsőséges irányba halad az emberek gondolkodásmódja (és minél borzalmasabbak az állapotok, annál inkább ez lesz a tendencia), szóval minden hasonló megmozdulás kontraproduktív, főleg, ha közben sértődöttségünkben még fasisztázni is nekilátunk. Nem kéne. 

A másik a FIDESZ-es politikusasszony minapi megnyilvánulása. Kaptam már erre vonatkozó kérdést, és nyilván mást is érdekel erről a véleményem, szóval már most megelőzném a támadásokat. Aki azt gondolja, hogy egy több tízezer tagot számláló szervezet (esetünkben párt) egyetlen tagjának kéretlen magánvéleménye alapján ítélem meg a szervezet összes tagját, az hülyébbnek néz, mint amilyen vagyok (ha van egyáltalán ilyen). Számtalanszor leírtam, és most is megteszem: sehol a világon nem létezik olyan párt, aminek minden megmozdulásával, tagjainak, vezetőinek minden kijelentésével egyet lehet érteni. Ha létezik ilyen ember, az komolytalan, én pedig ennél többre tartom magam. Ez a betiltásra vonatkozó kijelentés (aminek az alapja éppen az, amiről a fentiekben papoltam, azaz az erkölcstelen és provokatív utcai vonaglás), nem esett jól nekem sem, de maga a párt is világossá tette, hogy nem a közös álláspontot hallhattuk, csak egyetlen tagét. Persze nem akarok álszenteskedni, hiszen nyilván a párt túlnyomó többsége teljesen egyetért Ékes Ilona kijelentésével...ahogy a 8 millió szavazópolgárból úgy 7,5 millió is. Hogy előre tudtak a sajtótájékoztatóról vagy valóban maguk is meglepődtek az mellékes, mert ez plusz szavazatokat jelent a pártnak (nyilván a Jobbiktól elhappolandó), viszont az biztos, hogy Ékes Ilonának meg kellene fontolnia az Emberi jogi Bizottságból való távozást. Mondhatnánk persze, hogy miért egy ellenzéki politikusnak kellene példát mutatnia felelősségvállalásból, amikor a kormányoldal politikusai ennél sokkal brutálisabb erkölcsi és anyagi károkat okozó tetteikért sem felelnek soha, de véleményem szerint éppen ezzel lehetne megmutatni, hogy az egyik igenis különb a másiknál.

A végtelenségig tudnám ragozni a témát önismétlés nélkül is, de írásban ezt nem lehet elég kimerítően végigjárni (max. könyv terjedelemben), hiszen érdemes lenne még azt a nyelvi háborút is figyelembe venni, ami arról szól, hogy vajon valóban valamiféle eleve elrendelésről van esetünkben szó (genetika, stb.), avagy inkább azoknak van igazuk, akik szocializációs problémát vagy betegséget sejtenek a melegség hátterében. Jajj, nekünk, ha az előbbi bizonyosodik be egyszer. 

Maradjunk annyiban, hogy az utóbbi két hétben, és az elkövetkezendő legalább kettőben szó sincs, szó sem lesz rólunk, melegekről. Az csak a felszín, mert ez valójában színtiszta politika. A kormánypárti oldal minket használ fel arra, hogy egyrészt szavazatokat szerezzen, és ezzel csökkentse a várható katasztrofális vereségét, másrészt, hogy az ellenfelein jó nagyokat üssön (ide értve a köztársasági elnököt is), harmadrészt, hogy (nemzetközi szinten is) politikai tőkét kovácsoljon az emberekben való szégyenérzet keltésével/növelésével, ahogy azt már Rákosi elvtárs "Hogyan építsek szocializmust 10 millió fasisztával?" 'kifakadása' óta teszi. A liberálisok és az emberi jogi szervezetek lehetőséget látnak bennünk, hogy végre nyilvánossághoz jussanak, esetleg a parlamentbe kerüljenek/parlamentben maradjanak, a Jobbik ismét bizonyíthatja a szavazói felé a tettrekészségét, a FIDESZ pedig szintén szavazatszerzésre/- megtartásra használhat minket. A sajtót sem kell félteni, hiszen az újságok szerkesztőgárdája ezeket a törekvéseket szolgálja ki, szintén az általuk támogatott pártokat, szervezeteket erősítve (és a többit gyengítve), a kereskedelmi kanálisok pedig a nézettségüket növelhetik a várható botrány taglalásával, a kínos pillanatok rögzítésével...és ez még mindig nem a vége, hiszen ott vannak a huligán szélsőségesek, az öngyűlölő buzik, akik most kisebbségi létük által (is) vezérelve fizikailag is árthatnak a náluk gyengébb és pacifistább, másik kisebbség tagjainak, a romokban heverő renoméjú rendőrség, ami ismét bebizonyíthatja, hogy képes a rendfenntartásra (mint ahogy egyébként nem az) vagy az egyházak, akik ismét extra lehetőséget kaphatnak a híveik 'erkölcseinek' megvédésére, a társadalom többi tagjának megszólítására.

Mindenki lehetőséget kap a pecsenyéje sütögetésére, de nem mi leszünk azok, akiknek haszna lesz ebből. A nagy többséget mi csak addig érdekeljük, amíg röhöghetnek a sorsunkon, ízléstelenkedhetnek rajtunk, vagy buzizhatnak egy öleset, aztán úgyis újra a saját problémájukkal törődnek.

(ui: és szívem szerint beilleszteném a Ricsivel az imént befejezett, több órás vitát, ha rögzítettem volna. Az sokkal inkább képet adna a véleményemről, és az érveimről...de hát marad ez, meg a kommentek.)

Július 5-i program: melegfelvonulás, ellentüntetés, picsarázás, tojás- és sörösüveg dobálás, könnygáz, oszlatás. Van, aki ezen meglepődött? Mert én nem.

Teljesen kiszámítható volt, hogy ez lesz, mégsem volt annyi a szervezőkben (akiknek még nálam is jobban kellett tudnia, hogy mire számítsanak), hogy tartsanak egy sajtótájékoztatót, és lefújják a rendezvénysorozat felvonulásos részét. Akkor talán a meleg közösség pozitívan jött volna ki az egészből, mert így nem hiszem, hogy bármennyivel is beljebb lennénk.

A társadalmat három részre lehet osztani. Akik maguk is melegek, vagy szimpatizálnak velük (van meleg barátja, rokona, mindenkivel toleráns, stb.), akik közömbösek a témával kapcsolatban és akik ellenségesek a melegekkel. Ezzel a mai hacacáréval nem hiszem, hogy bármelyik csoport létszáma is változott volna. Akik toleránsak, azok most elmondhatják, hogy "szegény melegek...", akik ellenségesek, azok pedig, hogy "jól megkapták a mocskos buzik". Ha mégis változott az arány, akkor maximum a közömbösek véleménye formálódott egyik vagy másik oldal irányába. Magyarul sikerült egy újabb árkot mélyíteni.

A múltkor már elejtettem azt a kifejezést, hogy "törzsi háború", és említettem, hogy a lényeg itt is a politika. Ha törzsi háborúról beszélek, a felvonulni nem félő melegek és a tettelgességre is képes "nácik" szembenállását értem ezalatt. Előbbiekről az a véleményem, hogy nem bírnak magukkal, azaz annak ellenére, hogy tisztában voltak a kockázatokkal, mégis kimentek felvonulni. Nem elég számukra a regisztrált élettársi kapcsolat kiharcolása (ami sikerült), nem elég, hogy a társadalom egy jelentős része vált az utóbbi időben elfogadóvá velünk kapcsolatban, nem elég, hogy gombamód szaporodnak a budapesti meleg szórakozóhelyek (és sorolhatnám), mindenáron ki kellett nekik provokálni egy összecsapást. A másik oldalon pedig ott egy másik, azonos gondolkodásmóddal, életmódbeli sajátosságokkal rendelkező csoport, akik ugyanúgy a társadalom perifériájára szorultak. Címkézik őket, lenézik őket, kiközösítik őket, az ország minden baját rájuk fogják (legalábbis a bajok jelentős részét), ezért ugyanúgy el vannak keseredve. Ráadásul politikai szempontból a vesztes oldalon tartózkodnak, mivel az érdekeik minden tekintetben ellentétesek a regnáló hataloméval, míg a melegek esetében erről csak részben beszélhetünk (az ország gazdasági állapota ugyanis a melegeket is ugyanúgy sújtja). Ezért aztán ellenséget keresnek maguknak, akikkel szemben felléphetnek. Ezek úgy gondolkodnak, hogy a melegek korcsok, fogyatékosok, akikbe nyugodtan lehet újabbakat rúgni, úgy érzik, hogy a saját sikertelenségükért ezeken az embereken vehetnek elégtételt. Mindenkinek kell valaki, akivel szemben erősebbnek, okosabbnak érezheti magát. Ráadásul az őszödi beszéd, a tévéostrom, a nemzeti ünnepek alkalmával alul maradt randalírozó társaság most lehetőséget láthatott egy visszavágóra a rendőrökkel és a hatalommal szemben. Butaság. Mert ahogy a melegfelvonulás maga, úgy a randalírozás is politikai célokat szolgál.

A kormány elmondhatja, hogy "na tessék, ez a szélsőséges kisebbség már megint nem bír magával, megzavarja az ország nyugalmát, a FIDESZ pedig azonnal határolódjon el tőlük, meg hívja vissza őket az utcáról", csak arra nem tud kielégítő magyarázatot adni, hogy mit kereshetnek ezek megint az utcán, amikor már jó pár alkalom volt arra, hogy begyűjtsék őket. És a titkosszolgálatok? Ha arra képesek, hogy nem létező szlovák fenyegetéseket kiderítsenek, akkor a létező fenyegetéseket miért nem tudják csírájában elfojtani? Ugyanakkor most legalább egy hétig mindenki erről fog beszélni, és nem a kínos és kellemetlen témákról. Sőt, már legalább két hete folyamatosan erről van szó. Ezzel a médiumok is csak ártanak. A "szélsőségeseknek" eleve felhívták a figyelmét a rendezvény helyére és a felvonulás időpontjára, de az átlagembert is állandóan ezzel traktálták, akárhová kapcsolt. Ha engem állandóan egy számomra érdektelen témával molesztálnak, egy idő után engem is feldühít. "Ki a f*szt érdekel ez?" — szoktam ilyenkor felhorgadni.

A mostani felvonulást kísérő randalírozás — azt hiszem — minden eddigi belvárosi csatánál durvább volt. Bár az anyagi kár nem volt olyan jelentős, mint tavaly március 15-én vagy a tévéostrom esetén, de a radikálisok vehemenciája minden eddigit felülmúlt. Alaposan felkészültek, és nagyon elszántak voltak, nem véletlen a letartóztatottak nagy száma sem. Véleményem szerint ez egy nagy halom, immár hatodik éve gyűlő visszafojtott düh eredménye volt. Már minden mindegy. Eddig sosem volt arra példa, hogy jobboldaliak politikusokra támadtak, az mindig csak a rendőrség (Révész Máriusz), és a bal oldal (Oláh János MIÉPes képviselő) privilégiuma volt. A tavaszi molotov-koktélos támadások ballib elszenvedői semmilyen anyagi kárt nem szenvedtek, míg a jobb oldaliaknál autó és (épülő) ingatlanok is komoly károkat szenvedtek. 2006.10.23-án a hatalom átlépett a Rubiconon. Ha arra gondolok, hogy egy országgyűlési képviselő megverése után egy másik képviselő még szóviccel is mert élni az eset kapcsán... Kíváncsi vagyok, Kuncze Gábor a most felpofozott Horn Gábor esetén is elkezd-e Révész Mártíriuszozni? Nem hiszem, ahogy a pornókönyves Lévay Katalin vagy Szetey Gábor esetén sem. Miután többször agyaltak már meg jobbos újságírókat, Orosz József esetében sem tudunk mit mondani, maximum az arányokat finomíthatjuk. Megérdemelte? Talán. Nem kellett volna odamenni? Nyilván. Nem kellett volna megtámadni. Egyértelmű.

Ezen — jelenlegi szellemi szintem miatt sajnos végig nem vezetett — gondolatok tömkelege után összefoglalóul csak annyit tudok mondani (szintén Kuncze Gábor nyomán): aki nem ment ki az utcára, annak nem esett baja. Más kérdés, hogy október 23-án nem lehetett tudni, hogy az lesz, ami akkor történt, most viszont teljesen nyilvánvaló volt, még a leghülyébbek számára is. És hogy ne legyen meglepetés, még idejében figyelmeztetek mindenkit: jövőre még durvább lesz. Talán egy ideig hanyagolni kellene ezt a felvonulósdit.

(Mellesleg jobbos rendezvények után mindig közlik, mibe került az országnak a rendőri biztosítás, meg a szemétszedés. Ha valaki ezúttal is hall ilyeneket, hívja már fel rá a figyelmemet, legyen szíves.)

Az általam rendszeresen olvasott blogok legtöbbje már foglalkozott az idei melegfelvonulás kérdésével, kevésbé pro- mint inkább kontra. Szívem szerint én kihagytam volna a téma taglalását, de a Bible-n olvasott bejegyzés elindította a gondolataimat, amik ezennel blogbejegyzésbe formálódnak. A cím elég nyilvánvalóan sugallja a véleményemet, de ennél azért összetettebbnek látom a képet. Viszont ne szaladjunk ennyire előre!

Felmerülhet a kérdés, van-e egyáltalán jogom a kérdésben véleményt nyilvánítani. Természetesen mindenkinek van joga, de nem mindenki feltétlenül kompetens benne. Én is elmondhatnám a véleményemet a relativitás-elméletről, csak éppen fogalmam sem volna, miről beszélek. Mivel LMBT-fesztiválról van szó — és bár nem vagyok sem L, sem M, sem T, viszont B annál inkább (anál inkább) — úgy érzem, érintettségem okán megalapozottan szólhatok hozzá. Pláne, hogy elvileg a szervezők mindent értem tesznek, és nem ellenem.

Én viszont köszönöm szépen, nem kérnék belőle. Csak az a baj, hogy nem én döntöm el, mi történjen, és mi nem. Mert lehet, hogy a világ ellenségesen viselkedik a melegekkel szemben, gúnyolódnak, kiközösítenek, diszkriminálnak és gyakran még tettlegességre is vetemednek, lehet, hogy emiatt a melegek egy része bezárkózik, hazudozik, színészkedik, pszichológiai problémákkal küzd, de egy ilyen felvonulás ezen mit sem változtat, sőt.

Mindenki tudja, a történelem során hogyan álltak hozzá a homoszexualitáshoz, de azt is észre kell venni, hogy a soha vissza nem térő ókori állapotok után a sötét középkor kegyetlen 'elutasítása' is a múlté már. Kezd felnőni a világ, és bármennyire is el vagyunk maradva a nyugati hozzáállástól, szépen apránként felzárkózunk hozzá. A tévében aki nem buzi, az kurva (vagy mindkettő), és a celebekről sorra derül ki másságuk. Az emberek pedig egyre jobban elfogadják ezt. Talán mosolyognak rajtuk, talán összesúgnak még a hátuk mögött, de már sokkal kevesebb az olyan alak, aki fröcsögve gyűlölködik miattuk. Van még belőlük bőven, és lesz is mindig, amíg világ a világ. Ha valaki azt gondolja, hogy egyszer majd mindenki jópofát fog vágni a melegekhez, az kicsit a szektások gondolkodásmódjához közelít. De már sokkal jobb a melegek helyzete, mint 10 évvel ezelőtt (és vélhetőleg sokkal rosszabb, mint amilyen 10 év múlva lesz). Egy homoszexuális fiatalembernek már nem csak más melegek a barátai, mert egyre több hetero barátra tehet szert, olyanokra, akik nem foglalkoznak a nemi életével, maximum kíváncsiságból kérdezősködnek, és talán még büszkélkednek is azzal, hogy nekik meleg barátjuk van. Az idősebbeknek nyilván nem ilyen könnyű a helyzetük, de a fiatalok nyíltsága az idősebb generációk makacs elutasítását is kikezdi (hiába no, anno nem volt téma az ilyesmi, viszont erősebb volt az egyház hatása). Amíg régebben mindenki csak egyetlen kis világító pont volt a többségi társadalom sötét tömegében, addig mára a sötét tömeg java része kiszürkült, és kis pontok világító foltocskákká nőttek benne. A szürke tömegben persze maradtak még sötét foltocskák is (nem is kevés), így a szituáció lassan a szokásos törzsi háborúkhoz fog hasonlítani. Bal-jobb, konzervatív-liberális, Újpest-Ferencváros, néger-fehér, buzigyűlölő-buzigyűlölőgyűlölő, stb. Ilyen szembenállás mindig volt, és amíg két ember él a Földön, mindig lesz is.

Szóval ahogy telik az idő, szépen lassan olvad a jég. Az emberek apránként rájönnek, hogy a ruhaboltban a buzi eladó sokkal jobban ért a munkájához, mint más, és a buzi fodrászhoz is szívesebben járnak majd, mert 'az aztán már csak tudja, milyen frizura áll jól'. Satöbbi. Ez a folyamat szinte magától működik (persze vannak kiváltó okai), siettetni pedig nem lehet, mert hiába javul a helyzet, minél jobban erőltetünk valamit, annál hevesebb lesz az ellenreakció. Ezért is nem értem, miért csodálkoznak némelyek a melegfelvonulás tojásdobálós, éjszakai megverős részén. És miért csodálkoznak rajta maguk a szervezők? Nem vették még észre, hogy minél provokatívabbak, annál nagyobb a botrány? Ha szépen mindenki maradna a seggén, és hasonló alkalmakkor pusztán filmvetítések, beszélgetések zajlanának, zárt helyen, kisebb publicitással, vagy a tévében társadalmi célú hirdetések mennének (mondjuk híres történelmi személyiségek, művészek melegségének ismertetésével) a rózsaszín Biblia, az apácának öltözés, meg a gyerekekkel való reklámozás helyett, talán az ellenszél is kisebb lenne.

MINDENKI tudja, hogy létezik homoszexualitás és MINDENKI tudja, hogy léteznek homoszexuálisok. Erre kell felhívni a figyelmet a kamionok tetején történő erotikus vonaglással? Nem! El akarjuk érni, hogy házasodhassunk, örökbe fogadhassunk, nem? És akkor ezen kérés megalapozottságára így célszerű bizonyítékot szolgáltatni? Nem, de javaslom, hogy valaki az idén műbrokikból összedrótozott keresztet szopogasson apácának öltözve, egy másikat meg a lába között himbáljon, és akkor tutira közelebb visz ehhez a célhoz. Vagy csak a buli a lényeg? Bulizni hétfőtől vasárnapig lehet menni egy csomó helyre, nem is csak csupa buzi közé (és a hetero helyeken is szól zene), tehát emiatt sem kell ekkora felhajtás. Akkor meg minek a felvonulás? Főleg úgy, hogy nyilvánvalóan kárt okoznak vele.

Én nem tudom, a Szivárvány Misszió Egyesület milyen érdemi munkát végez a melegeknek — szerintem — kifejezetten ártó éves megmozdulás szervezésén túl, de ha mást nem, akkor ezt meg hagyja abba, mert sem azoknak nem tesz jót vele, akiket megdobálnak, sem azoknak, akiket megvernek, sem azoknak, akik szeretnének végre hivatalosan is egybekelni a párjukkal (ennek megalapozottságát most nem firtatom), sem azoknak, akik örökbe szeretnének fogadni egy gyereket. Emellett elősegítik a sztereotípiák tovább élését, felerősítését, rossz képet festenek rólunk (még ha néha nem is kell festeni, elég fényképezni), és lerombolják a normális életvitelt folytató melegek eddig elért eredményeinek egy részét is. Miért kell ezt csinálni egy olyan szervezetnek, ami céljai alapján éppen az ellenkező hatásokat szeretné elérni? Kikből áll ez a szervezet? Nincs közöttük pszichológus, szociológus, marketinges vagy bárki, aki előre meg tudná mondani, hogy amit tesznek, az kontraproduktív (ehhez egy józanul gondolkodó ember is elég volna). Kiket szolgálnak ezek? Mert a melegeket nem, az biztos.

A politikát annál inkább. A rendezvény várhatóan botrányos körülményei megint nagyon jól fognak jönni az 1-2%-on vergődő SZDSZ-nek, aki majd megint elküldi a megnyitóra valamelyik tagját, így próbálva némi plusz szavazatra szert tenni, a kormánynak, aminek per pillanat elemi érdeke, hogy mindenről beszéljenek az emberek, csak az ország állapotáról ne, a kormányfőnek, akinek szintén érdeke, hogy ne az ő ügyeiről (vagy most éppen a fiáéról) beszéljenek, az állandó fasisztázóknak, akik most megint bizonyítva láthatják, hogy az éppen a hozzájuk hasonlóak miatt létrejövő szélsőjobb már megint mit művel, meg az egyházelleneseknek, akik majd egy újabbat rúghatnak a vélhetőleg elítélően nyilatkozó papi méltóságokba, meg a KDNP-be. Ne legyenek illúzióink, a világon minden a szexről, a pénzről és a politikáról szól. Ez is. Majd figyeljétek csak meg a felvonulás 'utórengéseit'.

Ha valaki igazán jót akar tenni a melegeknek, akkor felvilágosító kampányt folytat, mentálhigiénés problémákat kezel, pszichológiai problémákat kezel, közösségi intézményeket hoz létre, a témába vágó könyveket fordít és ad ki, és megpróbálja megérteni a másként gondolkodók érveit, hogy kezelni tudja azokat. Mert mi, akik életmódunk, szexuális orientációnk miatt különcnek számítunk, elvárjuk, hogy efölött mindenki hunyjon szemet, és úgy kezeljen minket, mint bárki mást. Közben pedig a máshogy gondolkodókat mindennek elhordjuk, lehülyézzük, címkézzük. Olyanoktól várjuk el, hogy megértsenek minket, akiket nekünk eszünk ágában sincs megérteni (tisztelet a kivételnek). Nem kell elfogadni az érveiket, de meg kellene érteni, miért gondolkodnak úgy, ahogy, mert annak is van oka. Ha egy megvert, megalázott, éheztetett idegen kutyához kiabálva, csapkodva közelítesz, először hátrálni kezd, majd megtámad, és megharap. De ha nyugodt hangon, lassan lépkedve mész oda hozzá, és az orra elé tartod a kezed, még meg is nyalogatja azt. Valahol az emberek is ilyenek. Ezt kellene inkább az önjelölt jótevőknek erőltetni, nem a provokálást.

Tudom, tudom, 'ezekkel nem lehet értelmesen beszélni' — ez a legfőbb érv. Egy: ezt általában olyanok szokták mondani, akik magukat kurva okosnak hiszik, de aztán a kamionon vonaglanak (meg akik úgy gondolják, hogy mindenki hülye, mindenki lop, mindenki gazember, de ők majd most jól megmondják a tutit). Kettő: de lehet! Mindenkivel lehet, csak meg kell találni a hangot. Ezt 29 évnyi (sikeres) konformizmusom, és az állandó vitatkozásból eredő tapasztalat mondatja velem. Három: előbb talán meg kellene próbálni, és csak utána lemondóan legyinteni.

E temérdek zagyvaság és összefüggéstelen érvelés után már csak egy dolog van hátra: azt kérem mindenkitől, hogy akármilyen célból is vesz részt a felvonuláson, vagy az azt követő rendezvényeken, bulikon, ne provokáljon és nagyon vigyázzon magára. Kár lenne értünk. És üzenem nekik, hogy: