fiatalaok bejegyzései

Tegnap estére megint egy születésnapozásra voltam hivatalos, megint a hajdani hetero baráti köröm társaságába.

Odabent negyed 8-ig dolgoztam, és régi bejegyzéseket címkéztem (egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is), mert nem volt kedvem edzésre menni. Mostanában nem nagyon van, pedig jót tenne, hogy fizikailag is kimerüljek, ne csak szellemileg, és egészségesebben aludjak (vagy most például aludjak egyáltalán). Ricsi úgyis hazament, szóval szabad a hétvégém — a feltorlódott teendőimet leszámítva, — így semmi akadálya nem volt, hogy elmenjek. Nem akartam sokáig maradni, mert egyrészt minek, másrészt ugyanezen teendőim miatt nem akartam, hogy a fél hétvégét másnaposan kómázva pocsékoljam el. A mellékelt ábra mutatja, hogy ez nem is lett így.

Mivel a meghívóban nem szerepelt időpont, nem találtam célszerűnek, hogy este 8 előtt érkezzek, ezért szépen elmetróztam az Arany János utcához, és beültem az ottani Burger Kingbe. Éhes voltam, mint a farkas, Ricsit is hívnom kellett, hogy megérdeklődjem, mi érdekes történt vele aznap, a kajajegyekből meg úgyis olcsón oldhattam meg a vacsorát. Ezt mind elintézve, kicsivel fél 9 után átsétáltam a szokott szórakozóhelyre, ahol már voltak jó páran, de csak egyvalaki tartozott hozzánk. Az ünnepeltnek se híre, se hamva, pedig elvileg 8 óra volt a kezdési időpont (mint utóbb megtudtam). Mindegy, váltottam pár szót ezzel az ismerőssel (akivel anno a Balatonon elvoltunk két napig, de a nevén kívül nem sokat tudok róla), aztán leültem az egyik lefoglalt asztal sarkához, és elkezdtem nézegetni, mit igyak. Pár perc múlva egy másik helyiségből előkerült egy másik haverom, aki örömmel köszöntött, és mondta, hogy mindjárt átcsődíti oda a többieket. Ez beletelt vagy 15 percbe, de sokra nem mentem vele, mert senkit nem ismertem közülük. A barátnőjét még bemutatta, de a többieket nem, azok meg basztak rám. Sőt, az egyik csaj, — aki úgy nézett ki, mint egy szakadt cigány kurva a Nyugati aluljáróból, csak egy jobb pillanatában — megkérdezte a párjától, hogy "ez is velünk van?". Milyen kedves... Senkinek eszébe sem jutott bemutatkozni (ők érkeztek később), én meg elvoltam a gondolataimmal, és az ünnepelt vagy újabb ismerősök esetleges érkezését lestem. Azok persze sehol, miközben mások jöttek ám csőstül. Volt még ott egy-két ismerős, akikkel kezet fogtam, de aztán átvonultak a terem másik sarkába, én meg továbbra is egymagamban ültem egy tömeg közepén. 

Volt időm közben nézelődni, és ahogy anno az esküvők alatt, most is csak nőtt az undorom a hetero világ iránt. A srácok java része igénytelen, és elhanyagolt. Ahogy az isten megteremtette őket, kócosan, zsíros hajjal, szakállasan, szőrösen, magukra aggatva, ami éppen a szekrényből a kezükbe akadt. Bölcsész-style. Sörrel a kezükben, egyre részegebben ordítoznak, füveznek, böfögnek, és — ami ugyan nem ide tartozik, de nekem különösen fáj — értelmetlen semmiségekről beszélgetnek, pedig egy asztal mellett igazán jókat lehet komoly dolgokról traccsolni. Egy meleg helyen ilyet nem láthatsz, vagy csak elvétve. Ott még a legtrébb szakadt buzi is különbül néz ki, mint ezek, mert látszik rajta, hogy próbálkozott, csak nem jött neki össze. Jó, én sem vagyok egy metroszexuális díva, de legalább eszembe jut, hogy esetleg megigazítsam a hajam, vagy belenézzek a tükörbe, hátha öles szőrszálak lógnak az orromból. Lejönnek a max. 5 pontos barátnőikkel (miért is fognának így különbet?), akiket rögtön magukra is hagynak egy asztalnál, aztán beállnak a pult elé, rendelni. Azok meg ott könyökölnek, és néznek ki a fejükből, szemükben azzal a tipikus, lemondó, "na már megint be fog baszni" tekintettel. Esetleg egymásra találnak, véd- és dacszövetséget alkotva beszélik ki párjaikat, és közben maguk is lealjasodnak erre az igénytelen szintre. Kicsit tartottam attól, hogy valamelyik barátné barátnője (vagy fordítva) kiszemel majd magának, de ez szerencsére nem következett be. Egy meleg szórakozóhelyen — mint tudjuk — kb. 5 perc lett volna, amíg rám cuppan valaki, ezért egy kicsit tartottam a hasonló helyzettől, meg attól, hogy az ismerőseim később majd felteszik a kérdést, miért nem éltem a lehetőséggel. Ezeknek nem magyarázat az, hogy "de hát hogy nézett má' ki" vagy hasonlók, mivel az az igazi hetero férfi, aki mindenkit megbasz, maximum zacskót húz a csaj fejére.

Mondjak még ilyen igazán férfias jellemzőket? Vagy annyira nem távolodtatok el a többségi társadalomtól? Na, megmondom én, milyen az 'igazi' férfi. Böfög, fingik (nyilvános helyen), testszagú, mert attól férfi. Káromkodik, focit néz és sört iszik, érdeklik az autók meg a műszaki dolgok, minden alkalmat kihasznál, hogy bebasszon, elhanyagolja a testét, és úgy bánik a barátnőjével, mint a szarral. Mert megteheti. Mert ő férfi, neki lehet. Ezek nem a barátaim (bár ők pont ugyanilyenek), hanem a helyszínen levő idegenek. Ugyanezen az estén a város többi szórakozóhelyén ugyanilyen idegenek voltak, százával, ezrével.

Nekem nem ez a férfi, nagyon nem. De ez most nem tartozik ide.

Szóval ücsörögtem még az asztal sarkánál, hanyagolva, nézelődve, míg végül csak betoppant az ünnepelt, és vele együtt néhány hajdani jóbarátom. Előbbi nyakamba borult, majd eltávozott, hogy 5 perc alatt tíz felest toljon magába, utóbbiak csak egy 20 perc múlva fedezték fel az ottlétemet. Ekkor már volt végre, aki szóba állt velem, bár az ünnepelt csak pár percig volt képes józan maradni (nem csoda). Elmeséltem a közelmúlt eseményeit, aztán egy párocskával beszélgettünk társadalmi dolgokról, filmekről, egy másik haverommal meg a biztosítózásról és, hogy mennyire megjárta ő is ezzel. Közben volt még eset, hogy egy üveg kólával ácsorogtam a hömpölygő tömeg közepén, és bután bámultam ki a fejemből. Fél egykor jöttem el. Nem nagyon volt kitől elköszönni, mert sokan addigra már megléptek, mások Superman-pózban hevertek egy asztalnál, vagy az épület előtt hánytatták őket.

Ahogy az ajtó becsukódott mögöttem, bennem is becsukódott egy ajtó. Mivel mostanában inkább melegek között szórakozom, ez az esemény baromi nagy kontraszt volt számomra, és nem kívánom túl gyakran ismételni. Hogy alig ismertem valakit, a nem a hetero világ hibája, de hogy azok közt sem találom a helyem, akikkel elvileg jóban vagyok, az már részben az. Vagy az enyém, amiért áteveztem a barikád másik oldalára, és elhanyagoltam őket. De nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy ez engem már taszít. Rossz nézni, rossz megélni, rossz, hogy nincs közös témánk, hogy nem véleményezhetem a pasikat (ha esetleg akad közöttük véleményre méltó), hogy nem mesélhetek magamról. Rossz, hogy leborítottak majdnem fél liter sörrel, mert a piától már látni sem bírtak, szóval tiszta kudarcélmény volt az egész.

Protokolláris okokból nyilván ezentúl is elmegyek majd, de egyébként viszlát, hetero világ! Majd ha érdemes leszel a jelenlétemre, talán visszatérek.