fizetés bejegyzései

Ha nem volna elég az állandó bizonytalanság, akkor most itt van a tetejébe a munkahelyem ügye. A sztorit ugyan tegnapra ígértem, de hát Isten tervez, 979 meg csak késve végez. Most sort kerítünk rá.

Az utóbbi két évben (plusz egy kicsi) már jó párszor írtam a benti dolgokról, szóval folyamatában látható volt egy működőképes vállalkozás teljes leépülési folyamata, ami mostanra lassan a végkifejletéhez ér. Nem szívesen ismétlem önmagam, de azok kedvéért, akik nem olvasnak az első perctől fogva (van ilyen egyáltalán?), tömören összefoglalom a helyzetet.

Adott egy könyvelőiroda, ahol 8,5 éve dolgozom, azaz kb. fennállásának felezőpontja óta. Az irodát egy mostanra nyugdíjba vonult nő vezeti, ő a főnököm. Amikor odakerültem, még két helyszínen zajlott a munka, két irodavezetővel, két kupac kollégával, két kupac ügyféllel. Egy ilyen profilú vállalkozásnak kicsi az anyagköltsége, a gépparkot nem kell állandóan fejleszteni (lévén a szoftverek egyszerűbb gépeken is elfutnak), és mivel az ügyfelek nem a befektetett energiát, hanem a szaktudást és a felelősséget fizetik meg, viszonylag sokat lehet tőlük kérni. Gyakorlatilag az összes költséget az alkalmazottak bére teszi ki. Ilyen körülmények között, ennyi idő alatt bárki vagy irodahálózatot működtethetne vagy kacsalábon forgó palotát építhetne magának, és még több milliós tartaléka is lehetne.

Nálunk ez nem így történt. Mivel a főnököm erősen rástartolt a nyugdíjas létre, eleve nem volt motivált a fejlesztésben, ezért először a másik irodát zárta be (ahonnan kezdetben az alkalmazottak menekültek, majd az ügyfelek egy része is), majd nálunk is zsugorítani kezdte a létszámot és az ügyfelek számát. Természetes fluktuáció mindig van, hiszen az ügyfelek találnak maguknak olcsóbb könyvelőt vagy maguk is befejezik a munkálkodást, de újak is alakulnak folyamatosan. Egy-egy nagy ügyfél távozása súlyos csapásokat mért a cég anyagi helyzetére, amit át lehetett volna hidalni némi toborzással, azonban a szándékos zsugorítás miatt erre nem volt szándék. A cél az volt, hogy minimális létszámmal, minimális ügyfélkörrel, egyfajta kényelmes, szolid, de önfenntartó vállalkozássá legyünk (elég hülye cél...). 

Még ez sem lett volna probléma, hiszen a fluktuáció miatt nyílt réseket új ügyfelekkel lehetett volna betömni, ha csak némi késéssel is. A fő probléma nem ez, hanem hogy az irodának kell eltartania a teljes pereputtyot. Ott vagyunk ugye mi, akik dolgozunk, és akik a munkájukért több-kevesebb fizetést kapnak, én például az ügyfeleim által fizetett könyvelési díj 20%-át, amiben benne van egy 125000 Ft-os bejelentett bér annak minden adójával, járulékával és 12000 Ft étkezési utalvány. A többiről számlát adok. Ez nekem jár, hiszen a négyszeresét termelem meg a cégnek. Ott van azonban a főnök két fia, akik közül csak az egyiknek van önfenntartó vállalkozása, a másik csak úgy tessék-lássék működik. Nem olyan rossz a helyzet, de azért a saját lábán nemigen állna meg. Mindkettőjük hozzánk van bejelentve, és anyukától fizetést is kapnak, ami után természetesen egy csomó járulékot kell fizetnünk. Ott van aztán a főnök férjeura, akinek szintén van vállalkozása, ami szintén nem működik. Játszótér ez neki, és mellesleg így igazgató úrnak érezheti magát, aki önálló jövedelemmel rendelkezik, ergo családfenntartó (faszt!). Az értelmetlen cég kiadásait a könyvelőiroda fedezi, ide értve a férj fizetését és annak terheit is. 

Van még egy lány is, aki az iroda költségén tanulta ki a mérlegképes szakmát, azonban boltosnénit akart játszani, ezért kikunyizott magának egy hobby-boltot. Amellett, hogy gyöngyökből meg szalvétákból nem lehet eltartani egy örökké munkanélküli férjet meg két lófejű kamasz kölyköt, a boltja ráadásul olyan helyen volt, ahol eleve naponta két ember jár. Mármint az első boltja, mert amikor belátták, hogy nem megy, kerestek egy másikat egy olyan utcában, ahol már naponta négyen is megfordulnak. Az üzlethelyiség bérleti díja kb. 200E Ft, a lány bére szintén ennyi, a járulékokkal és a járulékos költségekkel együtt tehát havi félmillióba kerül nekünk ez az egész (a többi családtag nélkül). Némi adalék: 1. az iroda telefonköltsége kb. havi 30E Ft, amiből mi nyolcan 5E Ft-ot beszélünk el az összes ügyféllel, a lány a maradékot. 2. ami bevétele van annak a boltnak, azt természetesen megtartja magának, hiszen azt ő kereste. 3. ez arra sem elég, hogy anyagot vegyen magának, szóval azt is mi fizetjük.

Havi 500 E Ft kitermelése a nincsből mostanra 4 milliós adótartozást halmozott fel nekünk, teljesen értelmetlenül, és a mi a legszörnyűbb, megállíthatatlanul, hiszen a főnököm nem fogja azt mondani a lányának, hogy "Rolót le!", mert hiszen akkor az miből élne? Ezt már ki is nyilvánította, amikor az irodavezetőnk elkezdte pedzegetni a témát. A 4 milliós tartozásra kb. 1,5 millió fedezetet nyújt az a tartozás, amivel az ügyfelek lógnak nekünk, de a fennmaradó 2,5 milliót még tetézi az iroda bérleti díjának legalább két hónapnyi összege, 6 havi közösköltség és kifizetetlen rezsi költségek. Tragikusak az állapotok. A ki nem fizetett pénzünk újabb 1 millióra rúg, nekem speciel 183000 Ft-tal tartozik a főnök, és ami a legszörnyűbb, ebben már havi fizetés is van, nemcsak pluszpénz. Pedig az irodának van annyi bevétele, amiből bőven fenntarthatná magát, még nyereséges is lehetne, de ilyen pénztalicskázás mellett ez nem megy. A főnök viszont a falnak megy (fejjel), pedig tudhatná, hogy ha ő tönkremegy, a család meg a híd alá. Akkor aztán véget ér a játszás. A helyes lépés egyértelmű, mint ahogy az is, hogy a főnököm ezt nem fogja meglépni, hiszen meg is mondta. Ehelyett tűzoltás folyik, és emiatt kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe. 

Amíg a betegségem miatt nem voltam, a hivatalsegéd lapátra lett téve. Hogy most az mondott fel, vagy a főnököm neki, azzal kapcsolatban zavarosak a beszámolók, a hirtelen távozás viszont utóbbit valószínűsítheti. A slusszpoén az, hogy a hivatalsegéd a főnöknőm sógornője, két gyereket nevel, gerincproblémái vannak, és mivel kb. 10 éve van a nyugdíjig, sehol nem fog magának állást találni. Szóval kötve hinném, hogy ő maga döntött így. A másik, ami szintén a távollétemben változott, hogy a főnököm levette a bejelentett fizetésünket 88000 Ft-ra, hogy kevesebb járulékot kelljen fizetnie. Ebben látszólag semmi pláne nincsen, hiszen nekünk így is, úgy is ugyanannyi a fizetésünk (20%), ráadásul az adókat eleve levonja tőlünk, de lényegében itt arról van szó, hogy ezután kevesebbel tartozik majd az APEH-nak, és többel nekünk. Mi ugyanis nem számolunk fel késedelmi pótlékot, nem nyújtunk be inkasszót, és eleve türelmesebbek vagyunk. Mindez persze nem hangzott el, de mindannyian tudjuk, kimondatlanul. Ha már kimondatlanság, én hivatalosan a mai napig nem tudok erről, hiszen a főnököm egy szóval sem említette. Kénytelen leszek majd eljátszani a tudatlant, mint aki akkor ocsúdik, hogy a munkahelyi pletykák ellenére 'tényleg' ez van. 

A hobby-bolt oltárán tehát fell lett áldozva

— a cég összes tartaléka (az a kevés)

— a 'jó adózó' státusz

— 4 millió forint negatív pénz

— családi kötelékek

— most a nyugdíjunk egy része is

Hiszen (elvileg) mi nem kapunk majd kevesebb fizetést (sőt, egy kicsit nőni is fog), de amíg ez az állapot fennáll, a majdani nyugdíjunk is arányosan csökken. Mármint ha kapunk egyáltalán fizetést, és nemcsak a 'kintlevőség' rubrika összege nő majd. Pedig nekünk is vannak kiadásaink. Nekem például ki kellene fizetnem a tandíjam felét, a rezsi számlákat, fel kellene töltenem a telefonom, mert lefogyott a kártyámról a pénz, a vízóra-cserét is el kellene intéznem, mert szerződésbontással fenyegetnek, legalább 3-4 fogamat kellene megcsináltatni rendesen, és miután a jobb szemem állapota elég gyatra lett, valószínűleg szemüvegre is szükségem lenne. Ez összesen majdnem annyi, amennyi a visszatartott pénzem. Tehát a fentiek mellé az egészségi állapotom maradandó romlását is fel lehet venni, — talán csak — feltételesen.

De nem, nem megyek el, mert szükség van rám. Én menthetem meg a céget (aki képes még többet dolgozni, és fog is), és ha mégis tönkre megy, hát majd dagonyázom a romjaiban, a saját hasznomra. Robogunk a szakadék felé, és ha átlendülünk a peremen, onnan már nem lesz visszaút.

Állítólag volt már rosszabb helyzet is. Hát majd meglátjuk.

Off: Wikonak szüksége lenne némi segítségre a szakdolgozatához. Aki antipátiától/szimpátiától függetlenül hajlandó az önzetlen segítségnyújtásra, annak most itt a kínálkozó alkalom.

Törlesszünk egy kicsit az elmaradásokból! Már itt a június, és én még az áprilisi kiadásokat sem írtam meg. Ha pedig nem irkálom rendszeresen, akkor vezetni sem érdemes, akkor pedig nem fogom megtudni, hová folyik el egy évnyi fizetésem (nyomtalanul). Szóval röviden és tömören álljon itt a legszeszélyesebb hónap költéseiről szóló beszámoló.

A legutóbb felvett jó szokásomhoz híven most is feliratoztam az oszlopokat, hogy ne kelljen a szövegből kihámozni a dolgokat.

Kaja: ebben a hónapban is a második legnagyobb arányú kiadás (16,77%), de ezúttal jóval kevesebb, mint márciusban (-30%). Szóval továbbra sem értem, akkor miért volt olyan magas, főleg, hogy áprilisban végig ketten ettünk, míg márciusban csak a hónap egy részében. Luxuskajákat most sem vettem, és kajajegyem sem volt több, mint máskor (ami itt nem is szerepel), de azt ezúttal talán jobban osztottam be.

Macska: csak a kajája, az meg nem sok (2,5%), mégis kétszer annyi, mint előzőleg. Amennyivel kevesebbet ettem én, annyival többet ő?

Cigi: ez is kevesebb, mint márciusban (-16%), de meg kell említeni, hogy még mindig több, mint amennyi elfogadható lenne, azaz nem kéne szívni ezt a szart (mellesleg a költségeim 5%-át teszi ki a füst).

Háztartás: zsebkendő, mosogatószer és egy ételtartó doboz. Szinte semmi az egész, 1% sincs (-60%).

Rezsi: ez az oszlop jóval magasabb lenne, ha nem most kapom vissza a Generalitól a nagyanyám halála óta jogosulatlanul befizetett ingóságbiztosítást. Mivel azonban ezt elég hamar visszafizették, még ebbe a hónapba számít, megfelezve így a rezsire költött tízezreket. (15,32%, az előző hónaphoz képest -37%).

Vállalkozás: na igen, ez kissé kiemelkedik a többi oszlop közül. Nem is kicsit. Mint már említettem, 04.20-ig kellett befizetnem az első negyedéves EVÁ-t, ami most rettenetesen sok volt, mivel már előre ki kellett számláznom a cégnek az ún. évzárási díjat. A pénzt viszont még a mai napig nem kaptam meg maradéktalanul, de ez az APEH-ot nem érdekli. Ha nem vezettetetem át az egyetem miatt visszajáró jövedelemadómat erre az adónemre, komoly gondba kerültem volna a teljesítés tekintetében (vagy az evés tekintetében). Elmondható tehát, hogy a fizetésem 30%-át a fizetésemre költöttem (ami 11x több, mint máskor, de ez nem releváns, mert eleve negyedévente kell fizetnem, ilyen nagy összeg meg egy évben egyszer van). A másik csökkentő tényező meg az volt, hogy a kolléganőm helyett is én állítottam ki számlát, ami után az EVÁ-t majd csak júliusban kell megfizetnem, viszont a cserébe megkapott pénzt már áprilisiban fel tudtam használni. 

Hobbi: a Magyar Nemzet Képeslapokon túl volt egy blogtali, ami az elfogyasztott alkohol miatt — számomra — nem olcsó mulatság, de hát minek iszik, akinek nem bírja a pénztárcája. Jó, azért olyan sokba nem volt, de ha moziba megyek, ennyi idő alatt kevesebbet költök. Egy blogtalálkozó viszont minden filmnél sokkalta jobb szórakozás. Volt aztán még egy közös kakaózás a Nagykörüt egyik kávézójában Andreassal,  Tigrivel és Ricsivel. Mini blogtali vallási, történelmi témák megvitatásával. Ja, és persze ide passzol még a netes játékomra költött pénz is (8,5%, -43%), de sem könyvet, sem DVD-t nem vettem magamnak.

Test: fodrász, kondibérlet, az edzőm jussa, némi gyantacsík, és máris kiugrott a pénztárcámból egy halom pénz (az összes kiadás 12%-a). Most egy kicsit könnyebb lesz, mert jó pár alkalommal voltam kénytelen egyedül edzeni, vagy éppen nem is mentem kondizni, ezért a legutóbb kifizetett havi összeg akár két hónapra is elegendő lesz. De az majd májusban-júniusban realizálódik (-37%, de csak azért, mert márciusban szerepelt itt egy drága parfüm is).

Suli: kb. két oda-vissza út költsége, éppen annyi, mint márciusban. Semmiség az egész (2,7%).

Egyéb: az egyéb kategóriában ezúttal csak a munkahelyi névnapozás meg egy oda-vissza út szerepel anyámékhoz. A névnapozásnak viszont haszna volt, hiszen az ajándékom jóval többet ért, mint amennyibe a kollégáim megvendégelése került (2%, +543%)

Lottó: kicsit több, mint máskor (márciushoz képest 2,5-szeres), mert két olyan akcióba is beneveztem, hogy ha aznap négy mezővel játszol, akkor az óránkénti sorsoláson is részt vehetsz, és nyerhetsz némi zsebpénzt. Sejthető, hogy nem nyertem, meg aztán a szelvényekkel sem. (1% ment erre a fölös izgalomra)

Ruha: nem tudom már, hogy mit vettem, de asszem egy pólót meg egy valamit. Mindegy is, a kiadásaim 3,5%-át tették csak ki.