fogorvos bejegyzései

1. Aludni jó, és én szívesen aludnék is sokat, de ha tehetem, akkor sem mindig sikerül. Sajnos hétvégén is korán felébredek, pedig se ébresztőt nem állítok be, se szükség nincs rá, de a (hülye) biológiai órám mégis felzavar. Mondjuk ez megy szombaton, aztán vasárnap már kevésbé, végül hétfőn — amikor már nem tehetném — olyan jót szundítok a telefonom lenyomása után, hogy ihaj. Na de ha ráérek (mint múlt hétvégén), akkor akár délután is pótolhatok egy keveset az életem során elvesztegetett, átaludható órákból, újabban ezt is szoktam tenni...

2. ...és máris minden zökkenőmentesebb, gördülékenyebb, tele vagyok energiával és kevesebb a stressz is rajtam. Így hétfőtől szerdáig annyit haladtam odabent, mint máskor egész héten, a haladás pedig tovább csökkentette rajtam a pszichés nyomást, szóval jól éreztem magam a bőrömben. Sőt, munka után (az edzés a göthösségünk miatt ugye elmaradt) még itthon is volt erőm nekilátni egy kis takarításnak.

3. Szombat este viszont történt egy 'kis' baleset, ugyanis kitört a leggázabb állapotban levő fogam külső fele. Ez volt az, amit anno egy SZTK-fogorvos csinált (volna) meg, de belyukasztotta a gyökércsatornámat, így gyökérkezelni kellett. Aztán vagy 2 hónap elteltével lehasadt a belső fele, ezért az új, maszek orvosom egy csavart fúrt bele, és arra tömött egy belső támasztékot, hogy legalább a külső fele kitartson a koronáig. Közben a rossz gyökértöméstől a gyökércsúcs begyulladt, egy pukli keletkezett az arccsontom tövébe, és azóta is ezen az időzített bombán ülök. Eddig egyszer dagadt fel az egész arcom, ami másnapra el is múlt, de hasonlóra máskor is sor kerülhet. No, szóval múlt hét szombaton nagy lelkesen harapom a frissen kihozott pizzámat, és arra leszek figyelmes, hogy az adott helyen valami furcsa változás ment végbe, majd a csontot is megtaláltam a még le nem nyelt falatban. Gáz. Bal felső négyes (ergo vigyorgásnál látszik), kívül harmad fog, belül a tömés (ami lelkesen tartja magát), meg a nagy semmi a nyelvem felől.

4. Pedig a múltkor SPF-nek azt válaszoltam egy kommentben, hogy most egy kicsit csökkentem a fogászati kiadásaimat, mert a drága darabokon túl vagyok, erre tessék. Jó, ez meg egy másik minden eddiginél nagyobb kiadás lesz, de úgy terveztem, hogy csak akkor költök rá(juk), ha már az összes többi ellátásra váró fogon túl leszek, mert az élő fogak romlásának megállítása fontosabb, mint azoké, amiknek már úgyis mindegy, de így ez a terv ugrott, hiszen nem lehetek csorba fogú. Kicsit paráztam, hogy az eredetileg betervezett kezelésnek annyi, hiszen alig maradt csontanyag, és helyette implantátum kell majd (ami kibebaszottkurva drága), de a doki megnyugtatott, hogy annyi maradt, ami a koronához elég...szóval áprilisban ismét egy nagyobb kiadással kezdünk.

5. Egyébként még összesen 10 fogat kell kezeltetnem (tömés csere, kis szuvasodás, koronázás, stb.), így a blogomnak is lesz még témája egy darabig, meg a pénzemnek is megvan a helye. Szomorú vagyok.

6. Kedden aztán újabb csapás ért: a munkába menet elszakadt az aktatáskám markolata, az utca kellős közepén. Egyébként sem volt túl jó állapotban, mert a megvásárlást követően kicsivel máris elkezdett fesleni, pedig nem is pakolok bele annyi dolgot, hogy azt egy vastag bőr markolat ne bírná el. Gyengült az egyik oldalon, gyengült a másikon, és már terveztem egy ideje, hogy beadom a sarki bőrdíszműveshez, de mivel az mindig akkor van nyitva, amikor az ember dolgozik, ez mindig tolódott (akárcsak az a bizonyos fog). Hát most a táska megelőzött. Kurva kellemetlen volt, mert haza már nem fordulhattam, így egész nap a hónom alá csapva, az elszakadt markolatot rejtve kellett közlekednem, hogy ne égjek. Arra gondoltam már, hogy valaki megátkozott, főleg, amikor a Ricsi is leejtette a telefonját, és tönkre ment annak kijelzője.

7. Na, de kedden siettem is haza, hogy még nyitva találjam a bőröst. Megmutattam neki a táskát, és előre kifizettem a munkáért a 3000 Ft-ot. Szerdára (másnapra) ígérte, hogy készen lesz, de mondtam neki, hogy akkor úgyis dolgom van (a fogorvos), erre átírta az elkészülési időt péntekre. Ma tehát bementem hozzá, úgyis ráértem, merthogy ugye nem dolgoztam. Most nem a pasi volt, hanem az anyja, aki úgy viselkedett, mintha be lett volna szívva. Kásásan és halkan beszélt, és miközben a táskámat kereste, sorra olyan darabokat hozott elő, amik szerintem már évek óta ott porosodtak, és mindre megkérdezte, hogy az-e az. Tiszta hülye volt. Végül megtalálta az enyémet (de ez tovább tartott, mint előtte bevásárolni a sarki Matchban), és persze nem volt kész. Hát hétfőre...én meg mondtam, hogy nekem hétfőn már kellett volna, szóval jól felbosszantottam magam. Az ilyen tényleg menjen is tönkre szépen, mert megérdemelné.

8. Két kihívásra is jelentkeztem (többszöri sikertelen próbálkozásra) a moly.hu-n. 12-12 könyvet kell elolvasni 2012-ben ráadásul úgy, hogy külön kategóriáknak kell megfelelni. Persze a két külön kihívásban ugyanazok a könyvek is többé-kevésbé megfelelnek, szóval azért nincs szó 24 könyvről, mert az még nekem is sok volna. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd.

9. Egyébként még mindig Heller regényét szenvedem. Már csak 60-70 oldal van belőle hátra, és őszintén mondom, hogy semmivel nem találom élvezetesebbnek, mint 300 oldallal korábban. De lassan azért csak a végére érek.

10. És most folytatom a négy napi semmittevést. Ez a szó esetemben persze értelmezhetetlen, de az biztos, hogy tartaléklángon égek.

1. Hú. Az utóbbi egy hét úgy elröpült, hogy szinte észre sem vettem. Ez abból a szempontból jó, hogy már megint hétvége van, másrészt viszont így hamar eltelik az életem, megöregszem és kimúlok. Blogot olvasni egyáltalán nem volt időm, és sajnos írni még annyi sem. Most pótolom.

2. Odabent megint baromira felszaporodott a munka, ami jó, mert unalmas lenne, ha csak ülnénk és várnánk, hogy betoppanjon végre egy ügyfél, de most már nemcsak érzem, hanem hangot is adtam neki, hogy ezen a szinten már kezdem nem bírni. Komolyan. Megint négy új ügyfelünk van, meg egy alkalmi, de elég munkás megbízásunk, plusz indul a bérszámfejtés (az új törvényekkel), az éves ÁFA, a szakképzési hozzájárulás bevallása, az egyéni vállalkozók SZJA-bevallása, és egyéb dolgokat is intézni kellene. Hol enerváltan, hol aktívan küzdök, hogy naprakészek legyünk, de már mindent az eddig megszokottnál csak kb. 2 nappal később tudok megcsinálni (persze még mindig határidőn belül), és egyre kevésbé tudom garantálni azt a minőséget, amit eddig megszoktak tőlünk. Minden kész és hibátlan, de a gondos odafigyelésre nem marad idő.

3. Így ha még 4-5 valamire való ügyfelet sikerül begyűjteni (mondjuk őszintén szólva annyi új ügyfelünk van, hogy már lassan azt sem tudom, ki kivel van), felveszünk egy új alkalmazottat, de egyelőre csak 4 órában. Az anyagi helyzetünk most stabilnak mondható, és ha az év végéig nem történik valami nagy gebasz, akkor nyugodtak is lehetünk, ez a stabil helyzet azonban ingatag, mivel fluktuáció most is van, és amíg csak kis ügyfelek jönnek (havonta pár számlácska valami kis melóról) nem merünk nagyon virgonckodni. Ezért nem veszünk fel már most valakit, mert ha kiesik egy nagy vagy több kis ügyfelünk, kénytelenek leszünk elküldeni őt, az meg mindenkinek kellemetlen. De hamarosan!

4. A céges anyagiak stabilizálódásával és a hó elejével az én helyzetem is nagyban javulni látszik. Remélhetőleg most egy jó időre (nem merem azt álmodni, hogy örökre) elfelejthetem a számolgatást meg a kuporgatást. Csak bírjam megállni, hogy hirtelen bevásároljak minden "szükséges" dolgot.

5. Megint voltam fogorvosnál. Ezúttal a jobb alsó 7-est tömte be, meg a 6-ost furkálta ki, mert abba is inlay jön majd. Kicsit csúszott az előző pácienssel, ezért nem gondoltam, hogy végül mindkét fognak nekilát, de mégis bevállalta. Ennek nagy előnye, hogy a hosszadalmas fúrás után vettem csak észre, hogy egy nekifutásra rögtön mindkét szenvedést letudtam, és abba lehet hagyni a fájdalomtól való rettegést, mert most nincs több belőle. A tömés viszont most magas lett, és már kezd is tőle fájni a fogsorom, de sajna még másfél hetet várnom kell a korrekcióig.

6. Kaptam egy bírósági idézést, így április végén azt is megtapasztalhatom, milyen adócsalás ügyében tanúnak lenni. Mondjuk kihagytam volna... Egy réges-régi ügyfelünk keveredett (megalapozott?) gyanúba, de jóval azután, hogy elment tőlünk, azaz elküldtük, mert nem fizetett. Valami tőzsdei kavar volt, részvények, ki tudja, mi még, aztán elkapták. Én úgy jövök a képbe, hogy anno én könyveltem (mint csicska kis alkalmazott a cégnél), és a nevem szerepelt a beküldött bevallásokon. Vélhetőleg nem fognak ott fogni.

7. Péntek délután/este senki ne menjen a Tescoba, ha jót akar magának. Én újra és újra elkövetem ezt a hibát, és mindig meg is bánom, de hát mit csináljak, ha megint csak akkor volt erre időm? Nem tudom, hogy tényleg mindenki ennyire hülye és figyelmetlen, vagy csak a Tescoba járó emberek, de tényleg kurva bosszantó, hogy a sok suttyó miatt ha nem közlekedsz agresszívan, nettó fél órád megy el azzal, hogy mindenkit magad elé engedsz, és/vagy arra vársz, hogy húzzák már végre odébb azt a kurvakibaszott kosarat.

8. A sok üléstől vagy tudomisén, mitől, de múlt hét végén elég csúnyán bedurrant a derekam. Nem emlékszem, hogy nehezet emeltem volna, és topokat sem hordok a mínusz 10-ben, ezért tippeltem az állandó ülés+rossz tartás kombóra. Két napig kicsit előre dőlve közlekedtem, és egyes mozdulatoknál elég nagyokat ugrottam (a fájdalomtól), és bevallom, meg is ijedtem kicsit, de végül szerencsére elmúlt. Mozogni is kéne már, úgyhogy mindjárt indulok squasholni.

9. Nem is tudtam, hogy egyes esetekben a macskák is használhatók időjárás-előrejelzésre, de a sajátom most rádöbbentett erre. Egész ősszel és decemberben is hiányoltam, hogy nem zabál két pofára, merthogy a macsekok télre általában felhizlalják magukat. Gondoltam, biztosan csak nekem nem tűnik fel, vagy a mindig megrakott tálkái biztonságában elszunnyadt az ösztöne (ha van ilyen), de aztán csak kiderült, hogy nem érezte a zabálás alapos okát...egészen a múlt hétig. Akkor aztán napokig mindenből duplán kért, és lőn, meg is jöttek a kemény fagyok. Ilyenek ez a cicák, már csak az a kérdés, hogy honnan a szarból tudják, mikor lesz kemény a tél?

10. Hétfőn és kedden nem indult túl jól a napom, mivel az egyik reggel a metró döglött meg, a másik reggel meg az 1-es villamos. Jól fel is kúrtam az agyam ezen, és ez jól megalapozta mindkét napomat. Aztán már előre rettegtem, hogy a hidegek miatt ez egy darabig sztenderd állapot lesz (hol ez robban le, hol az nem indul), de nekem legalábbis nem volt ilyennel több gondom a héten. Maradjon is így a jövőre nézvést is! (Nem fog...)

1. Végre kész az új fogam. Jobb, mint újkorában, ami azt jelenti, hogy ránézésre senki nem mondaná meg, hogy valaha is kezelték, még a tömés színe is stimmel, a maradék foganyaghoz és a szomszédos fogakhoz viszonyítva. Egy kicsit ugyan még magas, de azon lehet javítani, és végre úgy ehetek a bal oldalon, mint régen. Vigyáznom sem kell, mert az 55 ezer forintos kezelés után nem kell tartani töréstől vagy egyéb rongálódástól. Még jó...

2. Mostanában egyébként nemcsak nekem van problémám a fogakkal, hanem a titkárnőnknek is, ami egyrészt azt jelentette, hogy ma ugyanabban az időben, a város két különböző pontján tátottunk, másrészt meg azt, hogy az utolsó egy órában csak egyetlen kolléga tartotta a frontot az irodában (a társam egész napos továbbképzésen ült).

3. És még fog, akkor is, ha már unalmas. Jövő héten ugyanis újabb forduló, ezúttal magasabb sebességen: a JA6 és JA7 egyszerre lesz szétfurkálva. Egyikben töméscsere, a másik pedig a mostani sorsára jut majd. Remélhetőleg, mert a gyökérkezelés is képben van...

4. Ismét 300 Ft alatt van az euró. Egyrészt most nem hallom a károgókat (ilyenkor biztosan bosszúsan lapítanak), másrészt azon gondolkodtam, hogy ha lenne pár — mondjuk 6 — millió szabadon felhasználható pénzem, vennék belőle 10-20 ezer EUR-t, aztán kb. két hét múlva eladnám mindet az akkori árfolyamon, és ezzel keresnék is pár százezer forintot, munka nélkül. Így megy ez manapság a megfelelő körökben...

5. Viszont sajnos nemhogy pár millióm, de pár tízezrem sincs, mivel — valljuk be — ebben a hónapban túlköltekeztem. A januári fizetésem több volt ugyan, mint az utóbbi két évben bármelyik hónapban, de egyrészt kifizettem egy csomó rezsit, másrészt a fogam (már megint...) kezelésének költsége sem volt elhanyagolható. Plusz blogtali, mozizások, szállás-foglaló áprilisra, színházjegy februárra és márciusra...szóval elment. Most meg jöhet az egy hetes számolgatás, mint a — nem is olyan — régi szép időkben. Pedig úgy elszoknék már ettől...

6. De legalább a céges pénzügyek a legnagyobb rendben vannak, hiszen minden kifizetve, és még várunk pár tartozó ügyfelet. Ha ezek közül 2-3 még ebben a hónapban betoppan, a 2012-es kinnlevőségeink a nulla felé fognak konvergálni. A megelőző két évben felhalmozottak persze attól még ott vannak...

7. A kilátások sem rosszak, mivel az elmúlt 1 hónapban (úgy december közepétől) kb. 22-25 ügyfél jelentkezett könyvelésre vagy kért árajánlatot, és ezek egy töredéke — úgy néz ki — nálunk is köt majd ki. Sajnos csak töredéke, és ha kicsit tapasztaltabb lennék, vagy marketing irányba képezném magam, talán azt is meg tudnám mondani, a többi miért nem, vagy mi kellene ahhoz, hogy mégis de...

8. Ja, azt nem is említettem (ugrálok kicsit), hogy a hónap elejétől ismét számolom a kiadásaimat, kategóriákra bontva, mint tavalyelőtt. Kíváncsi vagyok, az idén mire megy el a pénzem...

9. Hétfőn megnéztük a Martha Marcy May Marlene című filmet, ami megint csak nem tetszett. Egy lányról szól, aki bekerül egy amolyan szekta-kommuna társaságba, majd két év múlva megszökik onnan. A kommunától pár órányira lakó nővérénél és annak férjénél köt ki, akik megpróbálnak valami kis életet verni belé, ez azonban kevésbé sikerül nekik. A lány nem tudja, mit akar, furcsán viselkedik, és folyamatosan retteg, hogy rátalálnak a volt társai. Kb. erről is szól az egész. Nekem megint kevés volt az info: miért kötött ki ott, miért jött el, hogyan éltek azok, hogyan él a testvére (a férjével), miért nem szedi össze magát a csaj? Azzal nincs bajom, ha egy történetből hiányoznak egyes infók, azzal viszont igen, ha szinte semmilyen infót nem kap a néző, hogy legalább valami minimális alapja legyen a látottak értelmezéséhez. Azért meg lehetett nézni...

10. Most meg Columbo megy az AXN Crime-on, ami az egyik kedvenc krimi-sorozatom, és már évek óta nem láttam egy részt sem belőle. Most (blogírás közben) pótolom.

Az idei év egyik nagy terve, hogy rendbe tetetem végre a fogaimat, még mielőtt nekilátnék nyelvet tanulni és jogsit szerezni.

Az ok ezúttal sem esztétikai, sokkal inkább egészségügyi, az orvosom ugyanis tavaly június óta nem látott, és akkor is még jó pár kezelni való fog volt a listán. Egyszerűen nem volt pénzem, nemhogy a fogaimra, másra sem. Azok pedig az eltelt idő alatt tovább romlottak, úgy három hónapja pedig arra lettem figyelmes, hogy a bal alsó 7-essel valami nem oké. Érzékeny volt a rágásra, és egyszer az evés után azt vettem észre, hogy valami mintha kitüremkedne közüle. Megnéztem tükörben, és akkor láttam, hogy valami (vagy a fogam vagy a tömés) eltört benne. Innentől kezdve nem rágtam azon az oldalon, és minden hónapban számolgattam a kis pénzem, hátha meg tudom csináltatni. Nem tudtam, közben azonban a jobb oldalon is problémás lett az evés, úgyhogy most már nagyon időszerű volt a dokihoz való látogatás. Pénzem is van rá, bár szívesebben költeném valami másra.

No, szerdán végre elmentem hozzá, és bemondtam neki az adut: BA7. Mondtam, hogy ha elégnek látja az újratömést, akkor azt kérem, de ha attól tart, hogy a kevés foganyag utána sérülékeny marad, akkor jöjjön az inlay. Erről tudni kell, hogy több, mint tömés, de kevesebb, mint korona, azaz nem kell hozzá lecsiszolni a fogat, viszont nemcsak a belsejét tömi ki, de a fog felszínét is takarja, így nyugodta(bba)n lehet rajta keményebb dolgokat rágni.

Először azonban meg kellett nézni, mi a probléma. A tömés tört el, amit egy csipesszel egyszerűen kiemelt a számból, és mint kiderült, ez azért fordulhatott elő, mert alatta tovább szuvasodott (na ezért ne menjen senki olcsó fogorvoshoz...), és a nyomást alátámasztás nélkül már nem bírta. Megkaptam az érzéstelenítést, majd elküldött röntgenre (tehát kb. 5 méterrel odébb), hogy lássa, milyen közel van az ideg. Kb. ekkor kezdtem el szorongani. Nem félek a fogorvostól, de a legutóbbi gyökérkezelés alkalmával az ájulás tört rám, és azóta már nem vagyok olyan magabiztos. Jött a fúrás — én közben végig a kezeimet szorítottam egymással, — de aztán megnyugodhattam, mivel sikerült a gyökércsatorna átlyukasztása nélkül végezni. Aztán már nem tudtam, mi történik, de a doki végül elmagyarázta, és egy kis papíron le is rajzolta nekem. Mivel a szuvasodás srévizavé haladt a fogamban, a régi tömések és a szuvas rész eltávolítása után lejtős lett a kezelt rész, ami nem is volna baj, viszont az alacsonyabban fekvő oldal az ínyvonal alá került, ami ráadásul (a romlás miatt) be is vérzett. Ezért — és a további kezelési lépések előkészítése okán — egyrészt kétoldalt egy-egy támaszt épített be, a fog alját pedig kitöltötte egy speciális anyaggal. Erre jött az ideiglenes tömés.

Jövő szerdán speciális furatok kialakítása és lenyomatvétel lesz a program, két hét múlva pedig beragasztja az inlayt, addigra ugyanis meggyógyul az ínyem. Mindez 55000 Ft-ba fáj nekem, de legalább tudok majd rendesen enni, egyelőre a bal oldalon, ahol eddig nem tudtam. Aztán jöhet a következő fog, vélhetően hasonló metódust követve. Ez a bal felső 4-es, ami szintén tömött, és aminek a pereme tört le. Csak egy kis darab, de vajon mi lappanghat ott, ami majd csak a kezelés során derül ki. Aztán újabb és újabb kezelések jönnek, míg végre eljutunk a két gyökérkezelt foghoz, amik már tényleg esztétikai (és persze megelőző) beavatkozások lesznek. Ezek a legdrágábbak, de ha idáig eljutunk, akkor már elégedett leszek, mert az azt fogja jelenteni, hogy futotta rájuk.

De ezekről majd akkor mesélek.

Na, tegnap máris bekövetkezett, hogy a fáradtságtól nem tudtam írni, bármennyire is szerettem volna, és bármennyire is szerettem volna tartani a napi egy bejegyzés ütemet. Gyorsan ment...

A fáradtság oka pedig főleg az volt, hogy még kevesebbet aludtam, mint a héten bármikor (és az sem volt sok), utána meg továbbképzésre mentem. Utálom, mert egy egész nap kiesik a munkából, végül pedig borzalmasan leszív agyilag, így semmire nem marad energiám. Ez egy ötalkalmas előadássorozat, és felváltva járunk rá a társammal, mert okosodni, vagy legalább szinten tartani a tudásunkat mindenképpen elengedhetetlen. Nagyon hasznos dolgok hangzanak el, és nagyon jó az előadó (csak a hangja borzalmas), ráadásul az ára is megfelelő, ezért sosem hagyjuk ki. Idén ez volt az első ilyen előadás, az SZJA témakörében: 5 órányi jövedelemadó(-változás), és további 2,5 óra egyéb téma (kérdések alapján), mindössze egyetlen ebédszünettel, szóval mondanom sem kell, mennyire izgalmas...majdnem elaludtam egy párszor.

Minden viszontagság ellenére azért szeretem ezeket a továbbképzéseket, mert ilyenkor mindig megállapítom, hogy van jövőm a szakmában. Az átlagéletkor ugyanis minimum 40, de az is lehet, hogy 45, ergo évről-évre kihullik a konkurencia jó pár tagja, persze nem (feltétlenül) elhalálozás, hanem inkább nyugdíjazás okán. A mostani fiatalokról meg elég rossz véleménnyel vagyok, és bizony nem feltételezem, hogy sokan tudnák közülük megállni a helyüket egy olyan szakmában, ahol folyamatosan tanulni kell, és ahol az elvégzett munkáért ezen a szinten kell felelősséget vállalni, szóval szerintem egyik irányból sem kell féltenem a céget. Nem akarom persze felmagasztalni a kollégákat, mivel — legnagyobb döbbenetemre — itt is akadt viselkedni képtelen egyed, egyértelműen mind az én közelemben. Az egyik rágógumit fújkál felnőtt fejjel, a másik 20 percig zörget egy extra-zörgős szatyrot, mert a szendvicsét keresi benne, a harmadik meg végigpofázza az előadást, és ha megkéred, hogy hagyja abba, fel van háborodva, és pofákat vág. A vége felé emiatt már eléggé baszott az ideg, és csak az derített fel, amikor a hazafelé szállingózó varjak elhaladtak mellettem. Volt olyan, hogy egyszerre 3-4 kolléga indult el, és ezek egymás mögött vonagolva (koruk és egészségi állapotuk okán) úgy néztek ki, mint a vándorló pingvinek. Gonosz vagyok, ehe-ehe.

Én fél ötkor szabadultam, de mielőtt elindultam volna haza (a Lurdy-házból) még beszaladtam az Alexandra könyvesboltba, ahol vettem 4 könyvet. Kettő a kedvelt fantasy-sorozatomból van (egy trilógia második és harmadik része), kettő pedig ilyen kis tematikus szakácskönyv, szép, színes képekkel, kemény borítóval és jó sok recepttel. Az egyik a burgonyaételekről szól (abba még nem néztem bele, de biztosan jó), a másikban meg vagy száz partiétel található. Kurva jó kis falatkák, szendvicsecskék, sütemény-gombócocskák, csupa olyan kaja, amit egy falással el lehet tüntetni, más kérdés, hogy az elkészítésükhöz jellemzően olyan dolgok kellenek, amik egy átlag magyar háztartásban nem találhatók meg. De tutira kipróbálok majd párat közülük, és amelyik jól sikerül, abból vinni fogok majd a társas összejövetelekre is, persze csak a nem-nyilvános helyeken megrendezettekre. Hülyén nézne ki, ha beállítanék a Café&-be vagy az Alterba egy tálcányi húsgolyóval. Karácsonyra a vezető könyvelőnk könyvutalványt kapott a cégtől, ehhez adtak 4 db 500 Ft-os kupont, amiket csak ebben a hónapban lehet levásárolni, csak könyvekre, és könyvenként csak egyet. Mivel a két kis szakácskönyv darabja 1000 Ft, a másik kettőt meg egyébként is megvettem volna magamnak, direkt úgy kombináltam össze őket, hogy a szakácskönyvek végül ingyen jussanak a birtokomba. Ügyes vagyok?

Otthon még mosni is akartam, de elháríthatatlan külső okok miatt erre záros határidőn belül nem került sor, később meg már túl fáradt voltam, hogy nekilássak, így végül nem csináltam semmi mást sem. Csak vacsora meg fürdés, aztán alvás (11-kor).

Ma meg olyan álmosan keltem, hogy igazából azóta sem ébredtem fel rendesen. De nemcsak én, a kollégák is panaszkodtak, hogy mennyire nyomottak és álmosak. Meg is állapodtunk benne, hogy az időjárás tréfálhat meg bennünket, merthogy az mostanában nem igazán normális. Ment a munka és még pár blogbejegyzést is elolvastam (de tényleg csak párat), és úgy terveztem 7-ig bennmaradok. Most 18:05 van, de már látom, hogy ezen bejegyzés megírása után mégis indulok inkább haza, pedig még mindig sehol sem tartok.

A cég anyagi helyzete egyébként máris sokkal stabilabb, mint az utóbbi két évben, ami még ezen az álmatag állapotomon is átragyogja a fényét. Minden alkalmazottunk máris megkapta minden pénzét, megvan a keret a havi adók jelentős részére és az egyéb havi kiadásaink egy részét is kifizettük már (aminek a hó elején van a fizetési határideje). Nem akarom elkiabálni, de ha ez így menne egész évben, nagyon felszabadult lehetnék.

Már én is meg a társam is ki tudtunk venni egy, a tavalyiakhoz képest jelentős összeget (ami nem sok, de azokhoz képest...), amiből elkezdhetjük tömködni a magánéleti lyukakat. Én például máris felhívtam a fogorvost, hogy időpontot kérjek tőle a leggyalázatosabb állapotú fogam helyzetének javítására, azaz legalább egy lyuk betömésére. Ha nem inlay kell bele, hanem csak tömés, akkor még egy másikat is beiktatok ebben a hónapban. Szerdán megyek hozzá...

...most meg haza, mert vár a szennyes.

Furdal a lelkiismeret amiatt, hogy én a blogomban, meg más blogokon, komment formájában azt állítottam, hogy az egykulcsos SZJA-val senki sem járhat rosszul, azaz csak azok járhatnak úgy, akiknek kiskorú gyereke sincsen, nem kaptak inflációkövető fizetésemelést, nem minimálbéresek és nem olyanok, akik minimálbéren voltak, de mostanra a garantált bérminimum vonatkozik rájuk. Magyarul nagyon kevesek. Állításomat kvázi-hivatalos bérkalkulátorral is alátámasztottam, és azt is elmondtam, hogy aki azt állítja, hogy havi 3000 forintnál nagyobb lett a kiesése, az hazudik, mivel nincs olyan bruttó bér összeg, aminél ez a helyzet előállhatna. Tévedtem, elnézést kérek érte mindenkitől.

A tévedésben nincs rossz szándék, sem kormánypropaganda vagy szakmai tudásbeli hiányosság, mivel amit leírtam, az úgy igaz, ahogy van. A kalkulátor is működik, és jól működik, meg aki ezt a háromezres dolgot állítja, az is hazudik, DE a hiba mégis létezik, ahogy azt már a kormány is elismerte. Hol lehet? Nos, a Ricsitől már számtalanszor megkaptam, hogy naiv vagyok és túlzottan optimista, és igaza is van, hiszen most is abból indultam ki, hogy az emberek alapvetően jók, tehát a vállalkozók a társasági adójuk megfeleződésével megtartott pénz egy töredékéből igenis végrehajtottak egy inflációkövető béremelést az alkalmazottaik körében. Itt a hiba: nem hajtottak végre, azaz a szelektív észlelés hibájába estem, mivel nálunk, és az általunk könyvelt cégek túlnyomó többségének esetében ez megtörtént, joggal gondoltam tehát, hogy ez általános. (Hozzátenném, hogy egyes gazdasági portálokon azt jelezték előre, hogy ez a bérfejlesztés meg fog történni, de csak kb. félévtől (gondolom, amikor a vállalkozók ténylegesen megérzik az adócsökkentést)). Ezt helyre kellett tennem.

***

Mivel hiszek a pozitív tettek, érzelmek és gondolatok hasznában, hiszek az emberi jóságban, hiszek abban, hogy a jótettnek egyszer pozitív jutalma lesz — bár ez elég szerénytelenül hangozhat — magam is így próbálom élni az életem. Bár hülyének meg nem érzem magam, eddig még nem tűnt fel, hogy ezzel némelyek visszaélnének (akik meg megpróbáltak, azokkal már nemigen tartom kapcsolatot), azaz kárát nem láttam ennek a szemléletnek (max. a csalódások okozta keserűség), viszont egy-egy olyan megnyilvánulás, hogyaszondja "979, te annyira jó ember vagy!" mindenért kárpótolnak. Tegnap felhívott egy vadidegen férfi, aki egy könyvelőirodából telefonált, elmondta, hogy a könyvelőprogramot fejlesztő cég irányította hozzánk mint referenciához (nem az első eset), és megkérdezte, hogy nem-e lehetne-e, hogy a két kolléganőjével el-e jöhetnének-e, hogy én egy fél-háromnegyed órában kiokítanám-e őket-e. Kicsit meglepődtem — mert hát szokatlan egy kérés a konkurenciától, — de a társam javaslata ellenére nem mondtam azt, hogy nem. Jöjjenek, segítek, elvégre nem kerül semmibe, és mivel vidékiek igazából nem is számítanak konkurenciának. Jó, annyit azért hozzátettem a telefonba, hogy zárási időszakban luxus ennyi időt ilyen kérések teljesítésével elpocsékolni, de csak az elégtétel végett. Eljöttek, pontosak voltak, kérdeztek, válaszoltam, aztán elmentek. Gondolkodtam rajta, hogy tanácsadási díjat kérek, de amikor megkérdezték, mennyivel tartoznak, nem volt szívem összeget mondani. Maga a kérdés biztosított róla, hogy mégsem pofátlanságról van szó, plusz még tiltakoztak is egy kicsit, és ez nekem elég volt . Megint javítottam a karmámat.

***

Már régebben megállapítottam, hogy a könyvelők négy alapvető típusba tartoznak: varjak, fiatal picsák, akik majd varjakká válnak, idősebb papucsférjek és buzik, és ezt a továbbképzéseken összegyűlő sereglet végigpásztázása minden alkalommal meg is erősíti. Mert tényleg. A mai trió mindhárom tagjára passzolt a leírás (ha magamat is hozzávesszük, akkor mindannyiunkra), mert volt egy akadozó szavú, lesütött szemű férfi, egy varjú, meg egy erősen varjúsodásnak indult fiatalabb nő. Hiába, a szociológiai érdeklődés...

***

Ha már varjak és ha már naivitásba hajló optimizmus, kapcsoljuk is össze a kettőt. Utóbbi zsigerileg belém ivódott, ezért aztán mostanában az alapvető létélményemmé vált a keserűség, amit az állandó károgás miatt érzek, nap mint nap. Esténként meg főleg, és nem (csak) a hírműsorok tartalma miatt. Most aztán minden szar, mindenkinek, főleg azoknak, akik eddig kussoltak, de most elemükben érzik magukat, és még azt is világvégének érzékelik, ami egyébként teljesen jelentéktelen dolog. A hazaárulók jelentősen megnövekedett szintű és igencsak hatékony tevékenysége miatt pedig rég nem érzett dühöt tapasztalok magamban...de ez a bejegyzés nem a politikáról szól. Csak úgy megemlítettem.

***

A húsvétot egészen jól átvészeltem. Pénteken elutaztam anyuékhoz, szombaton eljöttem tőlük, vasárnap és hétfőn meg pihengettem a négy fal között, és mondjukpéldául játszottam. Nem volt túl izgalmas, viszont a pihenés jót tett a lelkemnek, és amikor a bolt irányába fordítva az orcámat kiléptem az utcára, és megcsapott az eső áztatta tavasz illata, egy pillanatra boldognak éreztem magam. Havi pár másodperc jut nekem ebből az érzésből, mert annyi mindennek kell összejönnie hozzá...de nem vagyok telhetetlen, ennyivel is beérem. A húsvétot meg úgy, ahogy van ignoráltam. Anyámék egyébként a legutóbbi látogatásom óta megcsinálták a nagyobbik húgomnak szánt emeleti szobát (úgy 20 év után...), ami nagyon tuti lett. Persze — mint mindig — mindent maguk csináltak, nem dobták ki a pénzt az ablakon holmi "szakemberre". A húgom közben betöltötte a második ikszet, de én továbbra is egy kislánynak látom, hiába nő a javából. Ja, és még annyit, hogy ha esetleg most előbújásra elszántan léptem volna be a házukba, az első fél órában megeresztett buzizás után letört volna a lelkesedésem. Mikor fog erre így sor kerülni?

***

Végezetül még megemlíteném, hogy újabb kört tettem a fogorvosomnál, aki teljesen fájdalommentesen cserélte ki a tömést abban a fogamban, amivel az utóbbi időben a legtöbb gondom volt. A havi egyenleg 30 ezer forint, és még vagy 570 van hátra, de így — fájdalommentesen — megéri. Ennek ellenére továbbra is infarktus-közeli állapotban vagyok, amikor beülök a székbe, aztán amikor már biztosan nem jöhet kínzás, akkor elunom magam.

Volna még mist mesélni, de dolgozni is kell valakinek, holnap meg utazunk hétvégézni, juppí!

Hát eltűntem kissé mostanában, vitathatatlan. Haldoklik a blog? Meglehet, mivel már nem érzem azt a késztetést, hogy írni KELL, bár az utcán járva-kelve és az életemet élve még mindig ott van bennem lépten-nyomon, hogy "hú, ezt meg kéne írni". Kéne, de aztán elsikkad. Elsikkad, mert sok a munka, és most (április-május) nem engedhetem meg magamnak, hogy akár csak fél órát is elvesztegessek. Zárás van kérem, meg negyedéves ÁFA, meg a hivatalok zaklatása, ügyfelek okítása, ügyhátralék meg minden finomság. Aztán edzés, vásárlás, vacsora, fürdés, ájulás. Nem fér bele. Hétvégén meg általában nehezen veszem rá magam a blogolásra, de most itt vagyok.

Szóval volt két hét, amiben egyáltalán nem írtam. Egyik sem volt túl extra, de azért történt pár dolog, amit érdemes lett volna már akkor megírni. Az egyik ilyen az első tömésem az új fogorvosnál. Hát kérem, én továbbra is le vagyok nyűgözve. Kezdjük ott, hogy ugye gumikesztyű, szájtakaró, plexi szemüveg, de ez alap. Az érzéstelenítés előtti érzéstelenítés nem az a szar, keserű Lidocain, hanem valami piros, erdei gyümölcs ízű kenőcs volt, amit a dokibácsi egy fülpiszkáló-szerű izével kent a számba, az injekciót pedig nem belém baszta, hanem meglehetős óvatossággal adta be. Az előző fogorvosom is jobb volt, mint az azt megelőzőek, de nála azért előfordult, hogy amikor az ínyembe szúrta a tűt, és jól megnyomta a fecskendőt, a szemébe spriccelt az érzéstelenítő a feszültségtől. Ez nem. Ez óvatosan beszúrta, aztán vagy egy percig bíbelődött, én meg nem tudtam, hogy azért tart a dolog olyan sokáig, mert lassan adagolta a cuccot. Nem is éreztem semmit. Öt perc után pedig végképp, így a fúrás alatt is teljesen indokolatlan volt az 1000-es pulzusszám. (Egyébként megfigyeltétek, hogy az utóbbi időben, amikor a hírekben valami bírósági téma van, nem azt mondják, hogy indoklás, hanem hogy indokolás? Erre nemrég szoktak rá.) Aztán a fúrás végeztével kaptam egy kék gumilepedőt a számba, amire még nem volt példa. Egy fém kerettel rögzítette a fogam köré, a kilógó lebernyegeket meg egy keretre tekerte fel, így a végén úgy nézhettem ki, mint amikor a filmben a predator leveszi a maszkját, és a csápjaival menőzik. Azt mondta, ez azért kell, hogy a nyál ne folyjon a kezelt területre, a mindenféle izék meg ne kerüljenek a szám többi részébe. A tömés olyan sokáig tartott, hogy a nyáltermelésem teljesen leállt, de mint utólag kiderült, azért telt ez olyan sok időbe, mert a bölcsességfogam egy nagyon pofás kis felépítményt kapott. Mint tudjuk, a leghátsó fogakat nagyon nehéz tisztán tartani, mivel ott már nemigen lehet a fogkefével ügyeskedni, ezért az állkapocs felőli részen mindig marad egy kis plakk. Ezért is mennek mindig tönkre. Én viszont egy olyan tömést kaptam, ami jóval a fogamon túl nyúlik, egészen az ínyem alá, így ha nem sikerül annyira tutin megtisztítani, na bumm, egye a betont a sok baci. Volt még egy kis polírozás, csiszolás, aztán kész is. 12 ezer forint volt, de megérte, mert ez egy igazán alapos és minőségi munka volt. (Az érzéstelenítő még 4 órán keresztül hatott, aztán egyszerre múlt el, nem apránként).

Más. Jó hír, hogy néhány renitens tartozónk kifizette a tartozását vagy annak jelentős részét, igaz a pénzzel nem kezdhetünk sokat, mert elmegy adóra, de legalább az összes kinnlevőségünk visszacsökkent 4,5 millióra. A legnagyobb összeggel tartozóval meg megállapodtunk, hogy a tartozását havi részletekben törleszti (bár még nem kezdte el), így az évet jelentős többlettel zárhatjuk, talán. A törött lábú vezető könyvelőnk meg felépült, így egy kicsit tehermentesítve lehetünk a legdurvább időszakban. A stílusával viszont kis híján elüldözte egy ügyfelünket, így újra erősen elgondolkodtam a fluktuáció jelenleg kimutathatatlan mértékének jelentős megnövelésén. Mivel én is utálom, ha a boltban a szocializmusból itt maradt nénik pofákat vágnak, ha a vásárló kicsit odébb teszi a futószalagon a veknit, mint ahova azt ő szeretné, főnökként elvárható tőlem, hogy én is a megfelelő stílust követeljem meg a beosztottaimtól.

Végül ami az egyik legjobb dolog volt az elmúlt időszakban, az az, hogy amikor megnéztem a Neptunban, hogy megkaptam-e már a jegyeket a fél évvel korábban és az egy hónappal korábban beadott házikra, akkor azt találtam, hogy a még be nem adottakra is megkaptam, azaz a tanárnéni megkegyelmezett nekem, és elengedte az utolsó két gyakorlat kötelezettségeit. Vagy csak figyelmetlen volt, vagy nem tudom, de nem is érdekel, a lényeg, hogy akkora bazi nagy szikla esett le a mellkasomról, hogy még. Én nem szólok, hogy hadd izzadjak már mégis 10 órányit a szabadidőmből. Ti se szóljatok :)

Legutóbb valamikor 2009. novemberében voltam fogorvosnál. Akkor kis híján elájultam, és sem emiatt nem mentem, sem azért, mert nem volt okom rá. Azóta viszont keletkezett ok, ugyanis a frissen gyökérkezelt fogamból úgy egy év után letört egy jókora darab. Mivel az íny felett történt mindez, és mivel a fog egyébként egészen tűrhető állapotban maradt, nem igyekeztem újra az orvosnál kikötni, de azért elkezdtem mondogatni, hogy menni kéne már.

Úgy egy hónapja el is szántam magam végre, és felhívtam a fogorvosomat, aki közölte, hogy befejezte a praktizálást, és minden jót kíván nekem. Meglepődtem, de kénytelen voltam erre elkérni annak a rendelőnek a számát, ahova két kollégám is jár. Az egyik vitte a másikat, most pedig engem is beajánlott, mivel nagyon elégedett a munkájukkal. A hely a Kosztolányi Dezső térnél van, a Bocskai úton, és kívülről ugyan nem túl megnyerő az épület, de amikor a múlt héten először beléptem oda, rögtön tudtam, hogy jó helyre kerültem: van recepció, külön titkárnő, a szájban turkáló emberek pedig szájvédővel és gumikesztyűben dolgoznak. Nagy előrelépés ez nekem. Több fogorvos is praktizál ott, én pedig egy fiatal, jóképű férfihez kerültem. Kezet nyújtott, bemutatkozott, és első nekifutásra feltérképezte mind a 32 fogamat. Az asszisztensének sorra elmondta, melyik milyen állapotban van, én pedig a sok secunder caries hallatán csak nagyokat nyeltem. Aztán elmondta, az idegen kifejezések mit jelentenek, készített 3 röntgen felvételt, és azokon is elmutogatta, mi látható. Sajnos mindkét gyökérkezelt fogam rosszul lett betömve, de csak az egyik működik időzített bombaként, a másik egész jó állapotban van. Sőt, mondhatjuk azt is, hogy az előzetes érzésemhez képest sokkal jobb állapotok uralkodnak a számban, mint azt gondoltam. A doki megígérte, hogy készít egy kezelési tervet, ahol feltünteti, melyik fogammal mit kellene kezdeni, és az mennyibe kerülne, aztán kaptam egy időpontot egy mindenek előtti fogkő leszedésre. Ez állítólag ahhoz kell, hogy a későbbi kezelések minősége nagyságrendekkel jobb legyen, mint fogkővel lenne.

Tegnap jött el a kövezés ideje, ami alig 20 percig tartott, és szinte semmi kellemetlenséggel nem járt. Az eddigi orvos egy ilyen vájkálós fémizét használt, amivel sokszor felsértette az ínyemet (sűrű elnézések közepette), és az egész baromi kellemetlen volt. Ez viszont egy ultrahangos eszközzel kezelte végig az összes fogamat, és bár itt-ott feszített egy kicsit, teljesen elviselhető volt az egész. Érdekes volt, amikor a hátsó fogaknál járva a fülem is beleremegett, meg az is, amikor a gerincoszlopomban éreztem a rezgést, de mégsem féltem csúnya dolgoktól. Mondjuk a fogorvosnál eddig sem féltem, de a legutóbbi, ájulás közeli helyzet óta érzem magamban, hogy változott a helyzet. Amikor ezzel készen volt, egy szivacsfejű cuccal és valami krémmel végigpolírozta az egészet, és már készen is voltam. Nem emlékszem, mikor éreztem ennyire sima felületűnek a fogaimat, de bírom az érzést. 15000 volt, ami kissé drága, de ha ennek java részét betudom a fájdalommentességnek, akkor már nem is olyan sok.

Aztán megkaptam a kezelési tervet is, meg egy új időpontot, két hét múlvára. Akkor majd eldönthetem, mi lesz a következő lépés. Hááát...na ne köntörfalazzunk, kb. 600 ezer forint a vége. Persze vannak olcsóbb alternatívák, és abszolút rám van bízva, mikor melyiket szeretném megcsináltatni, de ez bizony nem kevés pénz. A két gyökérkezelt fogam darabonként több, mint 100 ezer forint, igaz, olyanok is vannak ebben, mint "üvegszálas felépítés" vagy "ózonos kezelés", szóval egy rugóra jár az agyunk: nem húzunk, hanem mentünk. A tömés helyett kérhetek ún. betét nevű dolgot, ami állítólag több mint tömés, de kevesebb mint korona, viszont 3x annyiba kerül (50 ezer forint). Megfontolandó.

Az még érdekes volt, amikor elkezdtem nézegetni a tervet, de elsőre fel sem tűnt, hogy a fogak sorszámozása fogsor-hely alapon megy, azaz pl. a bal felső metszőfog a 11-es. Annyira csak az árakat és a módokat bámultam, hogy csak később esett le, hogy 48-as fogam nincs is. Mi vagyok én, cápa? - gondoltam elsőre, aztán megértettem a mechanizmust.

Na, szóval megint gondoskodott a sors arról, hogy legyen hova költenem a pénzem...

Valamikor november vége táján voltunk egy páran Galyatetőn, pihentünk egy hétvégényit. Út közben bevásároltunk a gyöngyösi TESCO-ban, vettünk mindenféle ételeket, némi piát meg rágcsálni valókat is. Korábban már kóstoltam egy tormás mogyorót, ami nagyon ízlett, ezért rávettem a társaságot, hogy majd próbálják ki ők is, és behajítottam egy csomaggal a kosárba. Péntek este ki is bontottuk a csomagot, és mindenki megkóstolta ezt a zöldes színű, csípős finomságot, a többieknek azonban nem tetszett. Legalább nekem maradt a java. Sajnos...

...később vettem ugyanis észre, hogy a BA7-es fogamból hiányzik egy jókora darab. A kemény mogyoró lehetett a végzete, én pedig észre sem vettem a balesetet, csak miután jóízűen lenyeltem saját testem ezen részét is. A helye persze csupa rece volt, amit a nyelvemmel önkéntelenül is folyamatosan piszkáltam. Tömött fog, számítani lehetett hasonlóra, na de nem a töméscsere után pár héttel. Kicsit bosszús is voltam, de ha így esett, hát így esett, majd visszamegyek az orvoshoz — gondoltam.

Teltek a hetek, a hónapok én pedig egyre csak halogattam a rendbetételt. Mivel csak a terheléstől tört le a fogam, és nem szuvasodástól, nem volt büdös a szám sem, ráadásul a használattól az éles részek is lekerekedtek, tehát a nyelvemet sem kellett féltenem. Aztán néhány hét (talán 1,5 hónap) elteltével egy újabb darab is levált, amit viszont azon nyomban észrevettem. Ha felülnézetből egy négyzetnek képzeljük el ezt a fogat, akkor a bal alsó és a jobb felső sarka lett az enyészeté, és itt kezdődtek a bajok. Nem tudom, hogy mozogni kezdett a tömés vagy csak szabaddá vált korábban szövettel védett rész, de egyre érzékenyebb lett mindenre, amire érzékeny lehet egy fog. Hideg, meleg, édes, rágás, minden. Apránként elkezdtem csak a másik oldalon rágni, és egészen jól megbékéltem a helyzettel, miközben azért folyamatosan emlékeztettem magam, hogy orvoshoz kéne menni vele.

Múlt hét végén arra ébredtem egy hajnalon, hogy sajog. Nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy felébredjek rá, és ne is tudjak visszaaludni. Nem volt elviselhetetlen, nyugodtan csinálhattam tőle akármit, mert nem zavart, de azért sajgott. Ez már elég nagy lökés volt, hogy felhívjam a dokimat, aki e hét hétfőre adott időpontot. Imádkoztam, hogy addig ne fájduljon meg úgy istenigazából, közben meg szidtam azt a hülye Pató Pál fejem, amiért ennyit vártam. Szerencsére elmúlt a fájás, és hétfőig vissza sem tért.

A dokinéni megnézte. és megállapította, hogy egyáltalán nincs semmi baj, csak kicsit pótolni kell a tömésbe. Nem is érzéstelenített, csak üreget fúrt a régi tömésbe, és abba pakolt bele egy újabb adagot. Kicsit persze megszenvedtem, mivel a fúró hűtővizére nagyon érzékenyen reagált a szám baloldala, aztán pedig az elülső-alsó, össze-vissza dőlő metszőfogaim kőmentesítése sem volt kellemes érzés. Ez ilyenkor általában vérzéssel is jár, aztán meg az is sajog, mert az íny mindig sérül egy kicsit. Még javítgatott egy tömést a másik oldalon is, fizettem 3000 Ft-ot, aztán távoztam. Három órán át nem szabad rágni, oké.

Ebédkor — gondoltam — kipróbálom az új fogamat. Némi félsszel ügyeskedtem át a pőrkőttet natúr pulykamellet a bal oldalra, mivel azért egy kicsit tartottam a fájdalomtól. Erre azonban nem számítottam. Abban a pillanatban, ahogy ráharaptam a forró húsdarabra, úgy éreztem, mint akit fejbe rúgtak. A könnyem majd kicsordult, olyan fájdalom hasított az arcomba, ami aztán lüktetve terjedt tovább, és maradt meg vagy fél órán keresztül. De nem is a kezelt (BA7) fogam fájt, hanem az összes többi, bármennyire is furcsán hangozzék ez. Mintha mindegyik közbe egy pengét ékeltek volna, és azzal feszítették volna őket szét. Alig bírtam lenyelni azt a falatot, az ebéd hátralevő részéről nem is szólva. Vártam, mikor megy végre ki, de majd egy órát maradt, a szerencsére azért enyhülő fájás. Kaptam egy fájdalomcsillapítót, amit nem vettem be, mert éreztem, hogy van remény a javulásra.

Mi lehetett a baj? — kezdtem el gondolkodni, és arra jutottam, hogy talán a több hónapos (?) kíméléstől lettek érzékenyek a fogaim. Elszoktam a rágástól, és most ennyi inger egyszerre sokkosan hatott rájuk. Mivel azonban csak amolyan háttérfájássá enyhült a lüktetés, ekkor még nem foglalkoztam kimerítőbben a témával. Kis óvatos gyakorlás, aztán minden rendbe jön szépen. A vacsorának így is láttam neki. A falatot előbb a megpuhítottam jobb oldalon, és hagytam, hogy átvegye a testem hőmérsékletét, majd úgy tereltem a bal oldalra. Nem kellett volna. Bár a rúgás-érzés elmaradt, újra elborította az arcomat a fájdalom. Sziszegtem, sóhajtoztam, fel-alá mászkáltam a szobában, de csak nem múlt. Kénytelen voltam bekapni egy Algopyrynt, pedig nem vagyok híve a gyógyszereknek. Ennek ellenére is a halántékomig hatolt a fájdalom, és vagy egy óra kellett, mire elmúlt.

Megijedtem, de komolyan. Rávetettem magam a netre, és megpróbáltam értékelhető informácit szerezni a dologról. Mitől fájhat az egész bal arcom? Sokmindent nem találtam, ezért maradtam az arcüreggyulladásnál. Hülyén hangozhat, de megvolt rá az alapom: egy tályogos, gyökérkezelt fog, ami már egy ideje nyomó érzést produkál az orromtól kicsit balra. Ez persze még mindig nem volt elég magyarázat arra, miért fájt az alsó állkapcsom is. Mivel tovább nem jutottam, inkább lefeküdtem aludni, bár ez nehezen ment.

Másnap reggel újabb kísérletet tettem a bal oldali fogsorokkal való rágásra, és újra csak szidtam magam. Az újabb fájdalomhullám ismét elborította az arcomat, és határozottan azt éreztem, hogy lüktet az ínyem. Az ujjamat odanyomva valóban nem volt semmi kétség efelől. Újabb fájdalomcsillapító, és irány dolgozni, ahol az álmosságtól és a gyógyszertől bódultan hívtam fel a fogorvosomat. Megállapodtunk, hogy másnap (szerdán) reggel elmegyek hozzá. Aznap még néhány óvatos próbát tettem, és annyival mindenképpen beljebb voltam, hogy most már csak a kezelt fog környéke fájt. Kicsit meg is nyugodtam, mivel ezt a gyógyulás jelének vettem.

Szerdán úgyis szabadságon voltam, nem volt hát akadálya akár egy egész napos rohangálásnak (orvos-röntgen-orvos), de erre nem is volt szükség, mivel reggel már kimondottan jól éreztem magam. Gondolkodtam is, hogy lemondom a találkozót, de azért mégis elmentem, sosem lehet tudni alapon. A doktornőnek elmondtam, mi volt, mire ő első körben megkocogtatta az alsó fogakat. Jobbról, balról, elölről, hátulról, semmi. Következő fog ugyanígy, semmi. Ezután jött a hideg-próba. Egy kis vattapamacsra széndioxidot fújt, majd a pamacsot több irányból a fogamhoz érintette. Hát nem volt kellemes, de legalább kiderült, hogy nem is a bal alsó hetes, hanem a mellette levő, a hatos a problémás. Viszont abban maradtunk, hogy várunk egy kicsit, hátha további javulás következik.

Bizakodó voltam, de hiába. A bal oldalon továbbra sem tudok enni, mert minden alkalommal jön a fájdalom, bár ez még elviselhető. Ahhoz viszont elég kellemetlen, hogy ne kívánjam érezni újra meg újra. Nem úszom meg azt a gyökérkezelést.

folytatás

Másnap reggel baromi szar volt fölkelni. Az ébresztés okát először fel sem fogtam, mert amikor a videó órájára néztem, nem jutott eszembe rögtön, miért kell nekem a szokottnál egy órával korábban ébredni. Aztán rájöttem: fogorvoshoz kell mennem. Pedig olyan jó lett volna a páromhoz odabújni, és úgy húnyni még egy órát... Még szerencse, hogy előző nap felhívtam az orvost, mert a két héttel korábbi alkalommal nem beszéltük meg fixre az aznapi találkozót, csak úgy nagyjából. Ha nem értem volna el — mint ahogy csak harmadikra sikerült — lehet, hogy potyára kelek fel és bumlizom végig a várost, és akkor nagyon pipa lettem volna.

A dokinéni betömött egy nem is lyukas fogat, ami viszont már szuvasodásnak indult a fogzománc alatt. Mivel ilyen esetekben nem feltétlenül kell mélyre fúrni, érzéstelenítőt sem kértem, és hős módjára álltam a kellemetlenségeket. Ez a fog hamar készen lett (és kivételesen most le sem fingott közben a dokinéni), ezért úgy döntött, hogy a gyökérkezelt, ketté hasadt és ezért egy töméssel megtámasztott fogamat is megerősíti egy kicsit, majd fogkövet kapargatott. Na, ez utóbbi volt a legszarabb. Amíg csinálta, nem is voltam álmos. Végül csak 6500 Ft-ot fizettem, ami pontosan egy tömés ára, tehát a többit gyakorlatilag ingyen végezte. Ezt nem is bántam, mivel ugye aznapra vártam a vízszerelőt, és már előre rettegtem a 20-30e Ft-os várható költségektől. 

Fél 10-kor már a munkahelyen is voltam, ahol bejelentettem, hogy én bizony bármelyik pillanatban leléphetek, mert majd valamikor jön hozzám a vízszerelő. 2-3 alkalommal elmeséltem az előző esti eseményeket (gondosan kihagyva a Tigriékre és a pasiból levő páromra vonatkozó részleteket), és alig dolgoztam 2 órácskát, amikor már csörgött is a telefonom. A vizes volt, aki egyre jelentette be magát. Én azt hittem, később jön, ezért a hátralevő fél órában lóhalálában igyekeztem befejezni egy sürgős munkát, de szerencsére készen lettem. Az viszont hasznos volt, hogy miután az egyik régóta tartozó ügyfél reggel befutott, és ott hagyott nálunk egy kisebb vagyont, az utolsó fillérig megkaptam a fizetésemet is, valamint minden egyéb követelésemet. Már csak az önkormányzat tartozik, meg néhány természetes személy. Szóval nem kevés összeggel indultam hazafelé, és a megbeszélt időpontra haza is értem.

Na, megjött a János nevezetű, kozépkorú, munkásruhás pasi, aki rögtön neki is látott a munkának. A toalett mögött egy vaslemez zárja le a csöveket, vízórákat, koszt és csótányokat rejtő üreget, amit a kedves nagymama, majd én többször lefestettünk az évek során. A csavarokat is. Ez volt az első akadály, de némi szentségelés után megoldotta. A lemezt leszedni szintén nem volt könnyű, mivel a a vízóra cseréjét követően egy szaki úgy csempézte le a falat, hogy a csempék teljesen a lemezig értek, és a maradék részt még teli is nyomta fúgával. A lemezt tehát nem lehetett leszedni, csak erőteljes rángatás kíséretében, és félő volt, hogy eltörnek a csempék is. A szaki anno nem hagyott itt semmi anyagot, tehát ha kár keletkezik, nincs mivel kicserélni a sérült csempéket... de ezúttal szerencsére épségben maradtak. Jött a harmadik akadály, ugyanis az egész csőrendszer meg van ereszkedve, és gyakorlatilag a melegvíz-óra tart mindent. Pont azt kellett megberhelni, mert a belőle elágazó flexibilis cső oldalán volt egy elég nagy lyuk, onnan ömlött előző nap a víz. Ehhez a palinak egy kicsit több eszközre volt szüksége, ezért leszaladt a kocsihoz. Nem volt túl beszédes egyébként. Ha én szóltam hozzá, vakkantott valami választ, de gyorsan lezárt minden témát. Mondom, nem jó háborgatni, ezért addig kitöltöttem néhány átutalási megbízásomat, meg kordában tartottam a kíváncsiság és félelem között ingadozó macskámat. Amíg az asztalomnál ültem, többször is levert a víz, mert a fürdőszobából olyan zajok jöttek, mintha egy markoló dolgozott volna bent, és nem egy ember. Ha már a csempék első körben megúszták, legalább minden más menjen tönkre — gondolhatta. Na, miután mindent megcsinált, jött az újabb nehézség: visszarakni a vaslemezt. Kifele is csak rángatással jött, visszafelé pedig teljesen lehetetlennek tűnt a feladat. Szerencsére mielőtt végleg elhatározta volna, hogy csak csempetörés árán lesz ebből valami, még kipróbált egy módszert. Egy fogóval megnyomorgatta, meghajlítgatta bizonyos részeit, és így nagy nehezen, borzalmas hangzavar és püfölés kíséretében sikerült mindent helyre illeszteni. Egy óra volt az egész, és nem tizenezreket kért érte, hanem csak hatezret. Boldogságban úsztam. 

Gondoltam, ha már úgyis itthon vagyok, el lehetne intézni néhány dolgot, ami eredetileg nem volt betervezve. Lementem a közeli bankba, hogy a még szinte ki sem hűlt húszezreseimet máris elverjem adókra és hasonló hívságokra. Ez meg is történt, akadály nélkül. Amióta a nagymamám meghalt, csak UPC-t meg az ELMŰ-t kerestem fel névátírási céllal, a többi szolgáltató azóta is a régi névre küldi a számlákat. Hogy ez milyen procedúrával jár, most nem részletezem. A társasház meg köztes megoldást alkalmaz: az értesítéseket a 'XY örököse számára'címzéssel látja el, azaz tudják, hogy meghalt a nagymama, tudják, hogy én örököltem, de maguktól képtelenek a nyilvántartásaikban megváltoztatni a nevet. 2,5 fél év után változtani szerettem volna ezen a helyzeten, ezért elmentem az ebben az időben még nyitva tartó gondnoki irodába, és előtálaltam a gondomat. Ja, hát ők azt nem tudják átírni, de hívjam fel a közös képviselőt, és az majd elintézi. Hát ez baromi jó. Ennyi az egész, és erre nem képesek hónapok, évek óta. 

Itt lett elegem az egész ügyintézgetésből. Álmos voltam, nyűgös voltam, kicsi vagyok még ennyi megpróbáltatáshoz. Előbb fel kell nőnöm, de addig mindenki hagyjon békén. Elegem lett a gyomoridegből, ezért hazajöttem, aztán lefeküdtem aludni.